Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1924-03-01 / 49. szám

fu 39. ; állal­t, 51 ép ifiből tő ás ^adme^«*AFh«hr. 1924 március 1. Szombat Ara 500 korosa. XX. évfolyam 49 sz.fier. VASABSlLYi FeleMie awerdeMtfl •m laorwiafdooos mh bela S»w*aeisiße45s as ätettfohivat*' Kossuth Mr bcéytw -*HV »*►*■■»•* Vidékre <agjr mMnpw mmm * feMtmasáti t 87 * I1 ti It t T t t* e ** 111 I’ (RAI «stíl * ‘ tárgyalásokon a drágaság kérdésével is foglalkozni. A Hsz­sz elnök napirendi indítványát fogad­ó el. aknak felelő erős a s. 19 Pl Ját a. 19 ban tnek smbpr 91 ídT szabad mellei is. Kö keres!« e __16; legma­gasabb necce fizetem ca 91 14 dó, éri 21 tSt zegvéri 23‘ ist­dói*, lei­n és ók, egy ok­« A kisgazdák, akik az Egységespártban, mint képviselők helyet foglalnak, me­­d­orandumot készítenek, — mint hírlik — s abban foglalják össze követeléseiket, illetve valósítandó programmpontjaikat a kormány­­nyal szemben. Nincs mit leplezni r­ajta, meg kell mondani nyíltan, hogy ezek a kisgazdaképviselők, mikor a kormányt támogatják, sokszor ellenkezésbe jönnek régi program­jukkal, de teszik a tá­mogatást azért, mert vezérük, a­gyatádi Szabó István is benn ül a kabinetben s ha ő kiválnék s vele együtt kiválnának a kor­mánypártból a kisgazdák és ellen­zékbe mennének,­­ akkor felbo­rulna a mai helyzet, mely ha rosz is, utána még részebb jöhetne. Ez a hazafias aggodalom tartja a kisgazdaképviselőket a kormány mellett s igy álláspontukat mél­tányolni kell, nem pedig kővel dobálni. Viszont a kormánynak teljesítenie kell azokat a kívánsá­gokat, melyek a kisgazdák köré­ből felhangzanak s melyek széles néprétegek kívánságait is képezik egyúttal. A belföldi kényszerköl­­csönnél a kisgazda­ képviselők kí­vánják, hogy az 1921. évi adó­alap mellett a korona romlásából meggazdagodott új ekszisztenciák adóztatása legyen a fő irányelv. A tervezett létminimum határét — melyre nem vetnek ki kény­szeradót, — a kormány emelje föl, hogy teszem azt, ne csak évi egymillió korona jövedelem legyen kölcsönmentes, hanem ennél na­gyobb összeg is, viszont a nagy­­jövedelműeknél fokozatosan nö­vekedtek a kényszerkölcsön kul­csa. Kívánják a kisgazdák a saját használatra való dohánytermelés nagyobb mértékű megengedését, a kisüst visszaállítását s a kisüst­tel kapcsolatban tisztes anyagok főzését, ami ez állattenyésztés ja­vítására nézve nagyon nagy hord­­erővel bír s több ezermilliós hasz­not jelentene a kincstár számára is. Kivenjék a vidéki tűzrendé­szet korszerű rendezését, a kis­gazdaköri felterjesztett alapsza­bályok sürgős jóváhagyását, a felekezeti tanítók fizetésének ki­egészítését és megszüntetését a for­galmi adó behajtása körül elő­forduló zaklatásoknak. Mindezek oly kívánságok, me­lyeket teljesíteni lehet és kell is, mert elvégre a keresztény kisgazda földmíves és polgári pért léte függ attól, hogy ne veszítse el a népnél gyökerét még akkor sem, ha újra a választók elé áll és elhagyja a fölvett egységes párt nevet. Mert azzal legyen tisztában mindenki, hogy a híresztelt új választások csakis tiszta alkotmányos eszkö­zökkel jöhetnek. S épen ezért a kisgazda képviselőknek föl kellett volna venniök mostani követelő­ Hódmezővásárhelyi ElIESSEDl­ill BIZS Hészványtársaság. naptcrke 50 millió K. Telafonszámai: Andrássy-u. Bereczk-palota. Táviratcím: smnwerebank. Bank, áru és értéktőzsdei megbízásokat megbízhatóan, leggyorsabban eszközölt Közvetlen tősdei telefon összeköttetés. Pénzt heti kamatozásra legelőnyösebben elfogad. Folyásit kölcsönöket sí vit& ■rt VI fypitke t küt í, va!a t szak _19' alkatié ekkel en tár malom 14 idő és mun unkaér­iás kér üzlete 201 rtmár.y rüs, L­erkocsi rdó el ily. 14' fők n, rész 14 ho,c­ík­a 16 _21' 12 kö­r­ül Gór lép, éri 15! seikbe a frégi programmpontot, melyet ellenzéki körökben oly sokszor hangoztattak: az általá­nos, egyenlő, titkos, községen­­kénti választójog követelését s akkor látnák a széles néprétegek, hogy a régi elv ma is elv, a régi Programm ma is programm. Március 30-án lesz a főispáni installáció. Az ünnepségen részt vesz Bethlen István gróf miniszterelnök is. A­­ 8­n­e­r Károly dr főispán beiktatási ünnepsége március 30 án lesz diszközgyü­lés keretében s azzal a hagyományos 8?okceu diszszel, amelylyel a mullben történt. Az installáció jelentőségét nagy­ban emelni fogja ez a körülmény, hogy arra leutazik Bethlen István gróf mi­niszterelnök vérosuik első választókerü­letének nemzetgyűlési képviselője is. A beiktatéssal kapcsolatban a rendező bizottság vezetősége ez alábbi felhívást bocsájtotta ki a közönséghez: .Köztudomású már, hogy dr Aig­ner Károly úr városunk főispánjává lett kinevezve. Ui főispánunk — aki Szegednek is főispánja — maga is gazda s úgy tud­juk, a Szegedi Gazdaság Egyesületnek elnöke, de nem csak gazdasági téren, hanem az ipar és kereskedelem terén is sok üdvös dolgot vitt keresztül Sze­ged lakossága javára. Mi, akik dr Aigner Károly főis­pánt ismerjük, aki magas közigazgatási tudással rendelkezik, munkabírásának tetőpontján éli, aki csak az egyenes utat észmeri, aki mindenkivel a legszivé­­lyesebben érintkezik és semmiféle jo­gos k­ivánság elől el nem zárkózik, aki a világháborúban is mint katona, ha­zánkért hűséggel, becsülettel teljesítette a reá bbo­t feladatokat, megnyugvással állítjuk, hogy az ő személyében nem csak közigazgatásunk, de általában a város ö­szla­kossága olyan főispánt nyert, akit úgy fogunk tisztelni, szeretni, becsülni, mint a volt főispánjaink leg­jobbjait, akire majdan olyan szívesen fogunk emlékezni, mint ahogyan Kéll­­­a­y Albertra, vagy dr Lukács Györgyre emlékezünk. Fogadjuk őt magyaros tisztelettel, előlegezzük részére bizalmunkat,­ és ennek külső kifejezéséül megérke­zésekor lobogóztuk fel a Kossuth­­teret, Andrássy- és Kolllay-utcá­kat, ez útvonalon helyezkedjünk el tisztelettudóan; lássa a főispán már ezen külsőségekből is, hogy tudunk mi szeretni, a adjuk meg neki az alkalmat arra, hogy bizodalommal jöhessen kö­zénk s jelezzük, hogy mi is szeretetet várunk tőle. Reméljük, hogy a város lakossága az első esmerkedés alkalmát meg fogja ragadni a azon a tisztelet ebéden, amely a beiktatás napján lass, nagy számmal fog részt venni. Ezúttal jelezzük, hogy a főispáni beiktatáson jelen lesz gróf Beth­len István miniszterelnök úr, vá­rosunk első választókerületének nemzet­gyűlési képviselője is, aki a világhábo­rút végigküzdötte karddal a kezében és most csaknem egyedül áll ellenségeink­kel szemben- Szellemi felsőbbségével harcol minden ármány ellen, hogy meg­menthesse ezt a szerencsétlen nemze­tet a végpusztutástól. Illő, hogy tüntes­sünk mellette, kötelesség, hogy elismer­jük rendkívüli, szinte emberfeletti tevé­kenységét, buzdítsuk, lelkesítsük további kitartásra, hogy lássa miniszterelnökünk, hogy nem hiába dolgozik éjt napot eggyé téve, mert megártják és becsüle­tes honfiakhoz méltóan igyekezünk tő­lünk lelhető módon a ne­vet, a haza mentésére irányuló ténykedéseiben tá­mogatni. Magas vendégeink érkezésének idejét később fogjuk közölni, addig is értesít­jük ez érdeklődőket, hogy a beiktatás­sal felmerülhető kérdésekben a felvilá­gosítást Faragó tanácsnok bármikor szívesen megadja." Nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés pénteki ülését 1­ óra után néhány perccel nyitotta meg P­e­s­t­h­y Pál «­elnök. Bejelenti, hogy Debreczen III. kerületének megválasztott képviselője, Nagy Vince ellen, illetőleg ennek meg­választása ellen panasz érkezett be. A panaszt az állandó igazoló bizottsághoz tették át. Harmadszori olvasásban elfogadták a kisebbségi nyelvhasználat biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezután folytatták a testnevelési törvény­­javaslat tárgyalását. Az első felszólaló R­é­t­h I­y Anna. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Ha már olyan időket élünk, hogy szükségessé válik a sport, akkor elsősor­ban a kormány gondoskodjon inkább a megélhetésről. A sportot nem lehet köte­lezővé tenni, mert a munkásoktól nem lehet elvenni ez egyetlen szabad napju­kat : a vasárnapot. Kifogásolló, hogy a cserkészek felvételénél különbséget tesz­nek a vallás tekintetében és e zsidókat nem veszik fel. A mér kibocsájtott végre­hajtási utasítás revízióját követeli. P­e­t­r­o­v­i­c­s Gyula egyet ért K­é­t­h­­­y Annával abban, amit a sportra nézve mondott, de teljes ellentétben élt vele ek­kor, amikor kivetkőzve a női mivoltából, beszédében vallásellenes szavakat hasz­nál s ellentétben áll akkor is vele, amikor a vallásos kérdést olyan dolgokkal hozza összefüggésbe, amihez a vallásnak semmi köze. Úgy a mega, mint a pártja nevében örömmel üdvözli a javaslatot Rotheinstein Mór visszautasítja Petrovicsnek a K­é­t­h­­­y Annára vonat­kozó kijelentéseit. A sportol­ás annak népszerűsítését­­ is kívánja, de hibásnak tartja a törvényt azért, mert először a munkásság egészségügyi viszonyait kell megjavítani. Gömbös Gyula kijelenti, hogy sze­rinte ezt a törvényjavaslatot nem szabad pártpolitikai szempontból bírálni. Csodál­kozik azon, hogy a szociáldemokraták nem járulnak hozzá a törvényjavaslathoz, pedig ez a tömegnevelést célozza, amit a szociáldemokratáknak támogatni kellene. Tisztába kell lenni azokkal a tervekkel, amelyek a testnevelés terén mértékadóul szolgálnak. Ne költsünk milliókat az olim­­piádokra, mert még nincs kialakulva a testnevelésünk. Igaz, hogy a nemzetközi versenyeken való részvétel feltétlenül szükséges, de oda csak olyan részvevőket küldjünk ki, akik nem hoznak szégyent az országra. A sportban nem érvényesülhet a síré­­berség. Hálával tartozik a kultuszminisz­ternek, hogy olyan mélyen foglalkozott a sport gondolatával. A sportot nem a na­gyok számára kell létesíteni, hanem már az iskolákban kell előkészíteni és nem kell attól félni, hogy a gyermekeket el­vonjuk a tanulástól, hisz éppen a mai időkben van szükség arra, hogy egészsé­ges szervezetű, új nemzedéket neveljünk. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot ál­talánosságban s aztán az összes szaka­szokat részleteiben is hozzászólás nélkül elfogadja a Ház. Ezután az elnök napi­rendi indítványt tesz, amely szerint a leg­közelebbi ülés a jövő héten szerdán dél­előtt 11 órakor lesz. Farkas István az elnök napirendi javaslatával szemben indítványozza, hogy holnap is tartsanak ülést, tűzzék ki a munkabér szabályozását és a létminimum biztosításának kérdését a napirend anya­gául. Bethlen István gróf miniszterelnök hivatkozik arra, hogy a szerdai napirend­ben a korona értékcsökkenésének a meg­­gátlásáról szóló törvényjavaslat szerepel és így a képviselőknek módjukban lesz a Tegnap reggel általános, igaz és mély részvétet keltve terjedt el az a hir a városban, hogy Török Ernő földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag váratlanul meghalt. Török Ernő elmúlása mérhetet­len veszteséget jelent nemcsak legközelebbi hozzátartozóira, ha­nem az egész város társadalmára, mely igaz megbecsüléssel, meg­különböztetett tisztelettel és szere­tettel vette körül e talpig becsüle­tes s igaz magyar érzésből telí­tett férfiút. Török Ernő élete fáklyája kilobbant, tüze, mely he­vített s melynek melege terméke­­nyitőleg hatolt az alkotások meze­jén,­­ kialudt. Az a koporsó, melyben Török Ernő kihűlt por­hüvelye fekszik egy darab véget ért vásárhelyi étetet zár magába s visz a dübörgő hantok alá. Török Ernő fiatalabb éveit a vásárhelyi pusztán élte le, ott a pecércési zsombékos síkságon, melynek derék magyar népét ve­zette, irányította, nevelte a jó, a mpgismerésére s tanította igaz hazaszeretetre. Rendezett, szép fehér tanyája találkozó helye volt: Vásárhely vezető férfiainek, sokszor ültek vendégszerető asztalánál B­a­k­s­a Lajos és Juhász Mihály volt polgármesterek, D­r­a­s­­kóczy Pál szerkesztő, Kovács János ügyvéd, P­ó­k­a László rendőrkapitány, Draskóczy La­jos lelkész, Biró Pál miniszteri tanácsos,Prehoffer Istvén rend­őrkapitány, Szeles János föld­­mivesiskolai igazgató, F­á­r­i Antal takaréki igazgató, Ernyei István főgimn­­tanár, Szathméry Tihamér volt kormánybiztos fő­ispán s még többen a régi világ megtisztelt egyénei közül. Mikor 1910 ben, a képviselővá­lasztások alkalmával a független­ségi lobogó Kun Béla nevével győzelemre jutott, a diadalnak nagy része Török Ernő nevéhez is fűződött; ő vezette be a pusztaiak feledhetetlenül fölemelő érzést keltő 88 kocsiját, mely elé Cso­­morkányig Kovács József, az ősz pártvezér menö ki s együtt vonultak be a városba. Azóta mindig, nehéz, küzdelmen­dőkben is kitartott Kossuth Laj­os örökké élő hitvallása mellett. N­­ ».:ő­szeretettel foglalkozott id­' o !; ily irányú híres 1905 én, mikor még szerkesztőségünk a Melihhár­­féle házban volt, — jelentek meg a Reggeli Újság­­ rabjain. Nem­csak lélekben volt igaz magyar, hanem termeiben és arcban is; fényképét, mint tipikus magyarét ott látjuk Szeremlei Sámuel köny­vében. A Pusztén, a Pecércés Török Ernő 1848-1924

Next