Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. április (20. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-16 / 87. szám

I­yok nak sség és ki Inek. elye. 718 ». dóan fa I. 846­ ­k jól. a t. ülm­. alatt. 12 drb 1 jó slán­ 115 ko iható iszer izlek IZES It 18 114 om­­it inek, v­­iban dvar épi­mes lyek _91 k». ö­bb n a. Fel­oa ni. w en kcs fá­lin c ok 90 f­el ib t, 8 at. Y íz nak •:iek nőtt a is Bódmezővásárhely, 1924 április 16 Szerda. An 600 kormun XX. évfolyam 87. szám. VÁSÁRHELYI át hatarbni iacradévra . 40.000 5 Vidékrei aktmymderm . 60.000 % f alefonaaám s 87 rO@@ETLKHPGL­Y UK AI BAFH.AP Felelfia medwadil te laptalajdonM . KUN 30LA SxerkeatiMMa te kiadóhivatal Koeeotb-töc. nesze neked egy nagy semmi, fogd meg jól, ezt mondják a csehek az általuk meg­szállt területen rekedt magyaroknak, akik még nem szerezték meg a cseh-tót állampolgárságot. A prágai legfőbb közigazgatási bíróság ugyanis most döntvényt hozott, hogy „cseh­­tót állampolgárnak csak az ismer­hető el, aki községi illetőségi bizo­nyítványt mutat fel, községi illető­ségi bizonyítvány pedig csak annak adható, aki cseh-tót állampolgár.* Ez a fából vaskarika elmélet, vagy úgyis mondhatjuk, hogy ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Cseh-tót állampolgárnak vesznek va­lakit, ha tetszik a hatóságoknak, mert akkor kiadják részére a köz­ségi illetőségi bizonyítványt, ha pe­dig az illető nem eléggé behódolt­­nak tartható, akkor nem kap bizo­nyítványt, nem lesz cseh-tót állam­polgár, hanem azt mondják rá, hogy se fiú, se lány és szekh­ozzák, ül­dözik, a kétségbeesésig kergetik igaz magyarsága miatt. Még a tri­anoni béke pontozatainak is, a­melyek a megszállt területen élő magyarság jogait ugyahogy bizto­sítják, a lábbal taposása ez. Telje­sen a gonosz önkénykedés bizony­sága. Azt akarják a csehek, hogy az általuk háborús árulásuk bérenc­­díjjául megkapott Felvidék magyar­sága váljék szintén csehvé, tagadja meg Árpád apánkat, nyelvünket, hagyományainkat, nemzeti mivol­tunkat, akkor mindjárt nem lenne több baj sem az állampolgársággal, sem az illetőségi bizonyítványokkal. Minthogy azonban a bor nem válik vízzé, a szittya-magyar nem lesz cseh-szlovákká és hitehagyottá, ezért az üldözések különféle fajtái­ból egyik eszköz az, melyre fentebb reámutattunk. Hát csak hadd játszák kis játé­kaikat a hős futók, avagy a futó hősök, a csehek ! Láthatjuk, hogy a láthatár már borul körülöttük. A nagyantant nem hajlandó tovább se a cseh, se az oláh, se a szerb ked­véért Közép-Európa békéjét további konc gyanánt lesipuskás martalócok kényére-kedvére bízni. Anglia, Olasz­ország már régebben ellenszegül­tek Franciaország túlzó kisantant­­barát politikájának, mely az új há­borús veszedelem veszélyes mag­vait rejtette magában. Igaz ugyan, hogy Franciaország ma is fegyver­kezik, sőt máról holnapra állig fegy­verben van s igaz az is, hogy ben­nünket magyarokat a külföldi köl­csön s a szanálási javaslatok an­tantellenőrzés alá helyeznek, sőt a kisantant részéről katonai ellenőr­zés is a nyakunkon lesz,­­ de mindez már nem a pár év előtti ragadozó és marcangolni tudó, ha­nem a sörényét még most is bor­zoló, de már fogait jórészt elveszí­tett oroszlán példája csak. Amerika kívül van az antantgyűrűn, Angliá­nak, Olaszországnak, sőt Francia­­országnak népe, közvéleménye már megelégelte a folytonos hába­ kiáltó sérelmek, melyeket orvosolni kell. A pusztaiak a polgármesternél és a Gazdasági Egyesület elnökénél. A kardoskuti, nagytatézsánci, cinkosi és barackosi olvasókörök küldöttei az egész vásárhelyi pusztai polgárság megbízásá­ból jártak tegnap a városban Puszta­y József tatársánci elnök vezetésével, hogy bajaikra és kiáltó sérelmeikre orvoslást kérjenek azoktól, kik hivatottak a polgár­ság igaz ügyét szolgálni s akikről tudják, hogy náluk minden alkalommal megér­tésre és meghallgatásra találnak. A küldöttség tagjai először Kun Béla nemzetgyűlési képviselőt keresték fel s ő vezette Soós István dr polgármesterhez őket, aki a maga hivatali hatáskörében a legnagyobb jóindulatot és a gyors in­tézkedést megígérte az Orosháza—Komlódi út vásárhelyi határban lévő 6 kilométe­res szakaszának burkolási kijavítására nézve, valamint a vízbajok orvoslása te­kintetében. Az őstermelési új igazolvá­nyokra nézve kijelentette a polgármester, hogy éppen ma érkezett meg a rendelet, hogy április végére a régi igazolvá­nyokat ki kell cserélni az újakkal, melyek tudvalevőleg sok sérelmes pontot tartalmaznak s melyekre nézve a város főispánja is megígérte, hogy illetékes he­lyen el fog járni a megváltoztatás iránt. A polgármester szintén ígéretet tett a kül­döttségnek, hogy sürgősen eljár újra úgy a rendelet megváltoztatása, mint a kicse­rélési határidő kitolása iránt. Kijelentette, hogy a jövedelem és vagyonadó beval­lási ívek szétosztása és kitöltése céljából a külterület távolabbi pontjaira hatósági kiküldöttek fognak menni a kellő felvilá­gosítások megadása végett. Az olvasóköri jótékonycélú táncmulat­ságok ügyében, melyek főleg könyvtár­­gyerepitás és más kulturális érdekek miatt tartatnak, nyíltan megmondotta a polgár­­mester, hogy ő maga is megváltoztatan­­dónak tartja a mostani különböző címe­ken szedett illetékek nagyságát s e vég­ből a törvényhatósági közgyűlés felter­jesztéssel él a kormányhoz. A csomorkányi vízkárosultak panaszát, kiktől az ártéri adót szedik, de őket a belvíztől nem mentesítik, illetékes helyen orvoslás végett közli a polgármester. Délután a küldöttség tagjai Lázár Dezső Gazdasági Egyesületi elnököt, gaz­dasági főtanácsost keresték fel, kinek szintén előadták sérelmeiket s aki hosz­­szan tárgyalván derék külterületi polgár­társainkkal. — ígéretet tett, hogy a maga befolyásával úgy a Mezőgazdasági Ka­mara utján, mint más illetékes helyen megteszi a kellő lépéseket a tűrhetetlen állapotok megváltoztatása végett. Lázár Dezsőhöz egyébként, illetve a Gazdasági Egyesület vezetőségéhez a pusztai lakosság nevében a küldöttség tagjai a következő szövegű memorandu­mot adták át: Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesüle Tekintetes Elnökségének Hódmezővásárhelyen. Tisztelettel alólírott Olvasókörök vezetői, úgy a maguk, mint összes pusztai polgár­társaink nevében bizalommal azon kérés­sel fordulunk a tekintetes Elnökséghez, hogy alant felsorolt panaszainkat, sérel­meinket és kérésünket figyelemre méltatni és azok orvoslását, illetve teljesítését ille­tékes helyen pártolólag előterjeszteni szí­veskedjen. 1. Rendkívül sérelmesnek tartjuk az új őstermelési igazolványok ren­delkezését és azt betartani képtelen­nek érezzük magunkat. Nézetünk sze­rint ez kiszámíthatatlan veszteséget okoz minden termelőre, különösen mi reánk, kik a várostól 30—40 kilométer távolságra vagyunk, de arra is, ki közelebb van a városhoz, mert hisz közismert, hogy a legtöbb kistermelő egy személyben gazda, béres, kanász, pásztor, mun­kás és minden kötelezettséget végző egyén, tehát, hogy ő terményének értéke­sítése előtt is napokat áldozzon arra, hogy előzőleg eladni valóját előzetesen jelentse, kis vagyonkája nem nyújt fedezetet he­lyettesítésről való költségei fedezésére s igy az uj rendelkezés csak azt eredmé­nyezheti, hogy a termelőnek nem lesz módjában sertését, csirkéjét, búzáját, tojását, burgonyáját, tengerijét, ár­páját stb. stb. közvetlen a fogyasztó­nak eladni, hanem kényszerítve lesz a közvetítő kereskedelem telhetetlen pénztárát gyarapítani, mely mint a múltban is ismeretes, a termelőnél 100 százalékkal nagyobb hasznot csinál s ez­által a fogyasztó közönséget sem kimérve, a legszükségesebb élelmi stb. sikke­ket horribilisan drágítva juttatja a fogyasztóknak, mely által az amúgy is nagy és nem ok nélküli elégedetlenség csak fokozódni fog, viszont, akik a hely­zet fölött nem gondolkoznak és azt nem mérlegelik, pedig ilyenek sokan vannak, a drágulást teljes súlyával a terme­lőnek tulajdonítják, holott a terme­lők a közvetítő kereskedelem által bekövetkezendő drágaság előidézésé­ben csak azért részesek, mert őket az új rendszerű őstermelési igazol­vány rendelkezései egyenesen be­­kényszerítik abba, mert sem idejük, sem módjuk ahhoz nem lesz, hogy annak rendelkezését betarthassák és terményeiket közvetlen a fogyasztóknak adhassák el. 2. Sérelmes a tejtermékeknek újab­ban történt eladási, szállítási és ér­tékesítési rendelkezése is, mert köz­tudomású, hogy közönségünk nincs állandó napról napra való tej­értékesítésre beren­dezkedve, csupán amit kényszer helyzete parancsol, hogy házi kisebb kiadásait fe­dezhesse, szakít el szűkös készletéből he­­tenkint, vagy kéthetenkint kisebb mennyi­ségű tej és tejterméket, ezzel is igen jó szolgálatot téve a fogyasztó közönségnek. Eddig nem került tejes kannája s egyéb tejesedénye horribilis összegekbe, míg ha az új szabály szerint jár el, elsősorban igen nagy befektetést kellene eszközölni, mivel pedig erre képtelen, inkább, mint hogy kitegye magát a bírságolásnak, mega fogyasztja el a tejtermék-készletét, ha pedig el nem tudja fogyasztani, hagyja a borjú­nak, melyből majd egy összegben tudja kivenni a költséget. De ennek az a követ­kezménye lesz, hogy akik legjobban rá volnának utalva: gyermekek, hivatalno­kok, iparosok, kereskedők, munkások, be­tegek,­nem juthatnak tejtermékekhez, mert a kistermelő nem teheti ki magát a bír­ságolásnak, vagy pedig ha mégis égető szükségük lesz tej vagy tejtermékre, meg­veszik dupla árért a közvetítő kereskedő­től. Megállapítjuk, hogy a tejtermékekre vonatkozó rendelet szerzője is ismeretlen a helyi viszonyokkal s ezt kizárólag tej­nagytermelők, vagy tejnagykereskedők el­járásét mérlegelve készítette, mely a vi­dékre sohasem lesz alkalmazható. Fentebbi két pontban világosan rámu­tatnak arra, hogy az amúgy is folyton fo­kozódó drágaság még nagyobb iramban fog bekövetkezni, melyből haszna senkinek nincs, ellenben kiszámíthatatlan veszteség a termelőre és elviselhetetlen állapotokat idéz elő a fogyasztó hivatalnok, iparos, munkás közönségre. 3. Tekintettel a mai viszonyok terhes voltára, mely szükségszerűvé teszi, hogy a várost még a legtávolabb lakók is sűrűn felkeresni kénytelenek, ügyes bajos dol­gaik elintézésére kénytelenek va­gyunk kérni, hogy utaink sürgősen járhatóvá tétessenek. A pusztai polgár­ság teljesen képtelen kocsival járni, mert az utak járhatatlanok. Egy út van, mely­ről a városra vezető műútra rá lehet térni, azonban annak is azon része, mely a vá­sárhelyi határban van, mintegy 6 kilomé- Polgári .• Munkás­temetkezési Intézet (a tabáni-templom átellenébe) temetéseket legolcsóbban és dísze­sen rendez minden fizetési feltételek mellett. Fagy raktár temetkezési cikkekből­ tér, csaknem teljesen járhatatlan, miért is kérjük annak is sürgősen kijavítását. Ugyanis az Orosháza—Tótkomlós műút­­nak az orosházi határban eső része telje­sen kijavíttatott és szélesitetett s igy a Pusztára eső rész javítása is égetően szükséges, az úttestre szükséges kő és kavics kifuvarozását a pusztai polgárság Kardoskut és Gyulamező állomásokról hajlandó teljesíteni, mely által nagy költ­ség megtakarítás érhető el. 4. A saját használatra váró do­hánytermelés elvonása is méltán sértő, mert közönségünk pontosan eleget tett a kért fizetésnek, hogy ne kelljen egy egy pakli dohányért 4—6 kilométer utat meg­tenni , azzal időt veszíteni, miért is kér­jük a saját használatra való dohányter­melésre az engedélyeket kellő indokolás­sal lehetőleg kieszközölni. 5. A folyó hó 20-ig beadandó va­gyon és jövedelem bevallására a pusztai polgárság teljesen képtelen, mert sem ideje, sem módja nincs arra, hogy a várost felkereshesse. Erre nézve kérjük, hogy a bevallási íveket az adó­hivatal szükséges mennyiségben szolgál­tassa ki és azok kitöltésével bízassanak meg, vagy a külterületi tanítók, vagy egy a városról kiküldendő adótiszt, kik azokat az illetők bemondása alapján kitöltik és beterjesztik. Ismételten kérjük a tekintetes Elnökséget, hogy jóindulatúlag esetleg azon észre­vételeit, melyek szerint jelen írásban fog­laltak nem nyújtanak kellő, vagy helyes indokolást, saját belátása szerint módosí­tani, illetve pótolni szíveskedjék. Teljes tisztelettel: Pusztai József Németh Bálint a tatársánci kör a kardoskuti kör elnöke, jegyzője. Nagy József a barackosi kör alelnöke. rús jeleket mutató baljós trükköket és frivol játékokat a népek igaz békéjével szemben , a kisantant or­szágaiban pedig bel­háboruság dúl s látszik már nagyon is, hogy nincs bennök államfentartó őserő. Jön te­hát még idő, mikor megfordítva fog hangzani: — Nesze neked ! de amúgy ma­gyarán ! A húsvéti ünnepi istentiszteletek sorrendje a református templomokban. N­agypénteken: Az ó-templomban reggel 9 órakor pré­dikál Somogyi József lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. Az új templomban reggel 9 órakor pré­dikál Márton Árpád lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. Az újvárosi­ templomban reggel 9 óra­kor prédikál N­o­v­á­k Imre tanító, délután 3 órakor prédikál a legátus. A tabáni­ templomban reggel 9 órakor prédikál Losonczy Endre lelkész,dél­után 3 órakor pédikál a legátus. A susáni-templomban reggel 9 órakor prédikál T­e­r­e­h Gyula lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. Húsvét első napján: Az ó-templomban reggel fél 8 órakor prédikál a legátus, 9 órakor prédikál és ágendázik Pap Imre lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. Az új templomban reggel fél 8 órakor prédikál a legátus, 9 órakor prédikál Márton Árpád lelkész, ágendázik Bányai Sándor, délután 3 órakor pré­dikál a legátus. Az újvárosi­ templomban reggel 9 óra­kor prédikál és úrvacsorát oszt Somo­­g­y­i József lelkész, délután 3 órakor pré­dikál a legátus. A tabáni-templomban reggel 9 órakor prédikál és úrvacsorát oszt Losonczy Endre lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. A susáni-templomban reggel 9 órakor prédikál és úrvacsorát oszt T­e­r­e­h Gyula lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus. Húsvét másodnapján: Az ó-templomban reggel fél 8 órakor prédikál a legátus, 9 órakor prédikál Márton Árpád lelkész, ágendázik Bányai Sándor, délután 3 órakor pré­dikál a legátus. Az új templomban reggel fél 8 órakor prédikál a legátus, 9 órakor prédikál és ágendázik Pap Imre lelkész, délután 3 órakor prédikál a legátus.

Next