Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. július (20. évfolyam, 146-172. szám)

1924-07-01 / 146. szám

a Cin­in 76 K­eset­­y utca 74 (O, nyő­(84) i. le­gói ic és 99­6 piaci­ 100 i ko­­landó­­-u. IC 109 béke- i as- I 8 mi­­a bór­áiéval senyt. sebest i kor ,sóbb, s leg­­ófedő Szálló h­álló, óriási mind­rmely irmily innál, elefon lésére 108 gjobb mérés ■ehető 121 n.r-u. 5 ellék­t ivóé­rt, a 922 k VII. 112­ ­ koszi 111 ló idó, a néter- 1 hold szon- 116 I■ ICBÖ­K-tól ka­ptuk 126 díva ru­­abá­­rmát kész lol a adó. SOO Hódmezővásárhely, 1924 Julius 1. Kedd. Ára 1000 korona XX. évfolyam 146 szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre . . 65.000 K Félévre . . . 120.000 K Vidékre: Negyedévre . .------K Telefonszám: 87 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Kiállítás nyílt meg vasárnap délelőtt az Ipar­egyletben. A vásárhelyi iparosok al­kalmazásában levő tanoncok hord­ták össze kezük első alkotásait, hogy a nyilvánosság előtt számot adjanak tudásukról, elhaladásuk­ról, a szakmájukhoz való ragaszko­dásukról és szeretetükről. Dicsekvés nélkül s tárgyilagos bírálat után ál­lapíthatjuk meg, hogy a vásárhelyi iparosok tanoncai a kiállítás kere­tében olyan, a múltat illetőleg nagy haladást jelentő alkotásokkal léptek a közönség elé, melyek semmi kí­vánni valót nem hagynak maguk után, melyek kiállják a legaprólé­kosabb kritikát s amelyek a tanon­­cokon keresztül elsősorban dicsősé­gére válnak a vásárhelyi iparosok­nak, mert ezeken a munkákon az látszik, az állapítható meg, hogy a mesterek, mint tanítók, hivatásuk magaslatán állanak s rengeteg sok bajuk, gondjuk és megterheltetett­­ségük mellett is tudnak időt szakí­tani arra, hogy a reájuk bizott fia­tal hajtásokból olyan új iparos ge­nerációt neveljenek, mely tudás és szakmabeli képesség terén megállja a versenyt s igy a jövőt illetőleg biztosítékot nyújt arra, hogy a kül­földi ipari portékák kiszorulnak az országból. Ez az egyik végtelenül nagy fontosságú dolog, ami ben­nünket a kiállítás megszemlélése alkalmából megkapott s amelyet le kell szögeznünk, hogy mindenki tisztán lássa azt a nemes munkát, melyet a vásárhelyi iparosok a ta­noncképzés terén olyan odaadó buzgósággal kifejtenek. A másik, ami ennél is fontosabb: az ambí­ció és a munkakedv fokozott jelen­léte a jövő iparos nemzedékben. Még élénk emlékezetünkben van a vörös uralom, amikor a tévtanok­­ból élősködő demagógok megalakí­tották az ifjúk munkások szakszer­­vezetét. Azt mondták akkor, hogy a tanoncokat meg kell védni a mun­kaadók kiuzsorázásától, gondoskodni kell szociális jólétükről. S mi lett az eredmény ? Az, hogy megszüle­tett egy politizáló gyermektestület, melynek tagjai szembe kerültek mestereikkel s az atya és fiú közötti viszony helyét a féktelen gyűlölet váltotta fel, ebből pedig az lett, hogy a fogékony gyermeki lélekből kiveszett az ambíció, kiveszett a munkakedv, a műhelyekben nem tanítás, nem oktatás, nem iparos­képzés folyt, hanem az agitátorok rögeszméi felett vitatkoztak minden arra hivatottság nélkül. Az lett volna végzetes erre a szerencsétlen or­szágra, ha ez soká tart, mert ne­velkedett volna ugyan új iparos gár­da, ez azonban hivatását, melyre egy nemzet életében predestinálva van, nem tudta volna betölteni. Fá­­tyolt vetve a múltra és nem tépve fel a „hegyedő, gyógyuló sebeket, igaz örömmel látjuk, hogy a kincs, az ambíció és a munkakedv, mely veszedelemben forgott, mely mér­­földes lépésekkel csúszott le a lejtőn a megsemmisülés örvénye felé, megmaradt, fokozott mértékben tün­­döklik, alkot, teremt, mert tudja, hogy csak munkája révén boldo­gulhat s munkája az, mely a por­ban heverő zászlót újra dicsősége­sen meglobogtathatja. Ez az a má­sik érzés, melynek hatalma alá ke­rültünk a kiállítási teremben , amit ott élő valóságként láttunk és en­nek adva át az elismerés babérját, mondjuk, előre a megkezdett után, mert ez az út a boldogsághoz, a megújhodáshoz, a talpraálláshoz, a feltámadáshoz vezet. A törvényhatósági bizottság Juntus havi közgyűlése. Megoldást nyert a Munkás Otthon kérdése. — A város nem veszi meg a Futura földjét. A törvényhatósági bizottság a nyári szünet előtti utolsó közgyű­lését tegnap délelőtt tartotta meg. A közgyűlésen, bár a tárgysoro­zaton igen fontos tárgyak szere­peltek,­­ csak kevesen vettek részt, ami annak tudható be, hogy az aratás már sok helyen meg­kezdődött, így a gazdák külterüle­ten tartózkodnak. Kedvező és megnyugtató meg­oldást nyert a Munkás Otthon fel­építésének kérdése; a közgyűlés teljesítette a munkásság kérését s ez a megértő jóindulat bizonyára nagyban elő fogja segíteni azt az összhangzatos munkát, melyet minden igazi magyar embernek át kell érezni, legyen polgár, vagy munkás. A tűzbiztosítás megszüntetése is meg fog történni, ha a korona stabilizálódik. A Futura tulajdonát képező föld megvétele körül volt még nagyobb vita, végül is a közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy a földvételtől eláll, mert a Gazdasági Egyesület égisze alatt működő Legeltetési Társulat is ugyanazt a célt szolgálja, amit szolgálna a város, ha a föld birtokába jutna. A közgyűlés lefolyásáról külön­,­ben alábbiakat jelenti tudósítónk:, A közgyűlést dr Aigner Károly fő­ispán másk­ényv hivatalos elfoglaltsága miatt dr S­o­ó­s István polgármester nyi­totta meg. Dr Medveszky Imre főjegyző fel­olvassa a polgármester május havi jelen­tését, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Egy millió az olympiai alapra. Az olympiai bizottság leiratot intézett az összes városokhoz, melyben ez Olym­­piádra kiküldendő ifjak költségeihez való hozzájárulást kért. A tanács javaslatát, hogy Vásárhely egy miliővel járuljon hozzá a nemes akcióhoz, a közgyűlés egyhan­gúlag elfogadta. Ezután következett a Vásárhely-kutast katholikus templom építésével kapcsolatban az egyház ké­relme. A város a templom építés céljaira 1000 négyszögöl területet ajánlott fel an­nak idején. Közben azonban jobb és al­kalmasabb területet talált az egyház s föld helyett 20 ezer darab téglának a ki­utalását kérte. A közgyűlés egyhangúlag teljesítette a katholikus egyház kérelmét, továbbá hozzájárult ahoz, miszerint a templom körül fennmaradó földterületet 250 négyszögöl nagyságú házhelyekre osszák fel. A város azonban azt a fel­tételt kötötte ki az egyházzal szemben, hogy a házak cseréptetővel láttassanak el, a háztulajdonosok egy méter széles nagyságú területet engedjenek át gyalog­járó kiépítésére, továbbá, hogy a házak a mérnöki hivatal által legyenek engedé­lyezve és az építkező a tanácstól köteles megelőzőleg engedélyt kérni az építkezésre. Hosszasabb vita tárgyét képezte K­o­­v­á­c­s József törv. hat. bizottsági tagnak a tűzbiztosítás megszüntetése tárgyában tett javaslata. Juhász Mihály dr tanácsnok, ismer­tette a tanács javaslatát, miszerint a tűz­biztosítást a tanács, tekintettel a korona csekély értékére, annak stabilizálódásáig továbbra is fenntartandónak tartja. Kovács József meggyőző érvekkel mutatott rá arra, hogy a várost és az adófizető polgárságot ettől a felesleges tehertől feltétlenül meg kell szabadítani, mert a tűzbiztosításokra fizetett összeg kidobott pénz, hiszen évtizedek óta nem fordult elő tűzeset. Az a meggyőződése, hogy a város a tűzbiztosító társulatoknak fizetett összegek félre tevésével önmagát biztosítja, mert a város nagyobb garancia, mint akármelyik biztosító társaság. Kovács József felszólalása után Kun Béla szólt a tárgyhoz, megemlítvén, hogy az indítványban sok a megszívlelendő do­log, mert amit lehet, azt spórolja meg a város. Minden évben tegyen félre egy bi­zonyos összeget a tűzbiztosítási alapra, még­pedig 18 millió koronát s e mellett ebben az évben tartsa fenn a biztosítást is. Balogh Sándor és Banga Sándor a K­u­n Béla javaslatát kérik elfogadni, míg Halmi János a Kovács József indítványa mellett foglalt állást. Bereczk Péter javasolja, hogy a Színkör, a Fekete Sas és a Városháza épületének biztosítását szüntessék be. Végül is szavazásra teszi fel az elnök a kérdést s a közgyűlés 32 szavazattal 13 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. Ezután áttértek a Futura tulajdonát képező 50 hold föld megvételének a tárgyalására. A Futura az 50 hold földet 12 vagon bűzéért hajlandó a városnak átengedni. A tárgyhoz elsőnek szólalt fel Lázár Dezső s beszédében kifejti, hogy a Futura földjére a Legeltetési Társulat is jogot formál, mert az a városhoz közel van és Legeltetési Társulat tagjai között vannak iparosok, kereskedők és olyanok, akiknek földjük egyáltalán nincsen, esek 1—2 te­henet tartanak. Ezek mind a városban laknak s elsősorban ezeket illeti meg a legelőterület, nem pedig azokat a gazdá­kat, akik a várostól 10—15 kilométernyire laknak. A legeltetési társulat már eljárt ez ügyben a földmivelésügyi miniszternél s igy a földet a város átengedheti a Legel­tetési Társulatnak, mert ez időközben egyes emberek kezére nem juthat. László Jenő úr szólalt fel és kéri a tanács javaslatának elfogadását. Kun Béla kijelenti beszédében, hogy a köz­érdekeket kell nézni s hozzá kell já­rulni Lázár Dezső indítványához. A Legel­tetési Társulat meg fogja kapni a legelőt, mint olyan, melyben a szociális érdekek képviselve vannak. — Legyen vége annak — mondotta, hogy kisgazda, vagy négy­­gazda. A Legeltetési Társulatban­ min­denki benne lehet s ezért semmi veszélyt nem lát abban, ha az ő kezére kerül a legelő. — Ha a város venné meg a földet, úgy az a jelentkezők között szétosztaná, de ki vannak téve a gazdák annak a ve­szélynek, hogy aki nem jelentkezik idején, az elesik a legeltetési jogától. A Futura a földet nem adhatja el, — mert eladta P­á­l Jánosnak, de a mezőgazdasági al­bizottság ezt nem hagyta jóvá. A L­á­z­á­r Dezső indítványát kéri elfogadni. Balogh Sándor hozzászólása után C­s­á­k­y Lajos dr főügyész megokolja a tanács javaslatát. A Legeltetési Társulatnak 295 tagja van — mondotta — ezt kielé­gíteni úgy sem tudja. Az, hogy a birto­kába kerüljön e terület, ez közérdek, a tanács javaslatát kéri elfogadni. Balogh Sándor, Juhász Mihály dr. Kun Béla és Lázár Dezső felszólalá­sai után névszerinti szavazással döntenek a kérdés felett, hogy a Futura földjét a város, vagy a Legeltetési Társulat kapja-e meg. A szavazás eredményeképen 28 sza­vazattal 18 ellenében Lázár Dezső in­­dítványát fogadta el a közgyűlés s igy az 50 hold legelő a Legeltetési Társulat bir­tokába fog jutni. A közgyűlés másik fontos tárgya, mely szintén négy vita tárgyát képezte, a Munkás Otthon kérdése volt. A Munkás Otthon céljára felajánlott telek helyett 300 millió korona kiutalását kérik a munkások. A tárgyhoz elsőnek Balogh Sándor szólalt fel, aki arra mutatott rá, hogy a munkásoknak már nem kell telek, hanem pénzre van szükségük, kijelenti, hogy a város a mai nehéz időkben nincs­­abban a helyzetben, hogy a munkásoknak 300 milliót ki tudjon utalni a város pénztárá­ból. László Jenő úr a tanács javaslatát kéri elfogadni. — Megelégedést fog kelteni — mon­dotta — a munkásság körében a közgyű­lés jóindulata. Az iparosoknak, a gazdák­nak, van otthonuk, csak a munkásság nem talált otthonra, mert nem volt soha abban az anyagi helyzetben. Korcsmákba, lebulyokba kell a munkásságnak össze­gyűlni hogy dolgaikat megbeszéljék.­­Ha a munkásság otthonhoz jut, elvonják őket a korcsmába való járástól s felelőtlen elemek nem izgathatnak. A városi tanács megtalálta a módját a polgárság és a munkásság közötti jó viszony egyengeté­­sére, Rózsa András azt javasolja, hogy a Damjanich­ utcában a kút környékén ad­janak helyet ez otthon felépítésére. Kun Béla szólalt fel ezután­­ annak az óhajának adott kifejezést, hog­y a pol­gárság és a munkásság közötti összhan­got ápolnunk kell. A város tiszti karának feje , a polgármester ténykedésével is min­dig ezt ápolta. A polgármester, aki a HMTE ünnepélyén megjelent, örömmel győződhetett meg arról, hogy az a mag, melyet a főispáni installáció alkalmával mondott beszédében elvetett,­­hamarább lett kalásszá. Mikor a polgármester meg­jelent az ünnepélyen, hogy reprezentálja a várost, ez garancia arra nézve, hogy a jövőben egy meleg harmónia fog kiala­kulni a polgárság és a munkásság között, mely nemcsak a város, hanem a haza érdekeiért is történik. Alkotmányos fegy­verekkel meg kell küzdeni a szociálde­mokráciával szemben,­­ de a munkásság­nak otthont kell adni szívesen, lélek sze­rint. Rózsa András indítványa az volt, hogy ajánljon fel a város a Damjanich utcában telket. A munkásság azonban nem tudja fölépíteni az Otthon­­épületét, mert nincs olyan helyzetben, így szüksé­ges, ha telket adunk is, hogy pénzzel is támogassuk őket. Végül kijelenti, hogy a tanács javasla­tát fogadja el azzal a módosítással, hogy a telek, illetve házvásárlásba folyljon be a városi hatóság is. A felszólalások után dr S­o­ó­s István polgármester szólt a tárgyhoz. — Sine ira et studio — mondotta a polgármester, — elfogadom ezt az állás­pontot, hogy a törvényhatóság súlyos anyagi helyzetben van, de itt félre kell tenni minden anyagi érdeket, itt sokkal fontosabb dologról van szó. Minden tár­saságnak meg­van a joga ahhoz, hogy saját viszonyainak megbeszélése céljából otthont teremtsen magának. A többieknek van, még a lateiner osztálynak is, csek h a munkásságnak nincs, mert nincs anyagi tehetsége. Lelkiismeretlen izgatók beszéde által túlfűtött lelkükbe elégedetlenséget szülhet ez könnyen. Célszerűséget kell figyelembe venni, nem szabad elfelejteni a múltat, okulnunk kell nekünk az elmúlt időkből. A forradalom idején a jobb gon­­dolkozásúnknál győzedelmeskedni tudott a józan ész s reájöttek arra, hogy a for­radalommal a munkásság érdekeit nem vitték előre. Az én álláspontom az, hogy vegyen a város egy csekélyebb értékű hazai, köz­ponti fekvéssel, amelyet a munkásság na­­gyobbíthat, kibővíthet. A tanácsot hatal­mazza fel a közgyűlés, hogy vegyen egy középértékű ingatlant, mely magva legyen a Munkás Otthonnak. A közgyűlés ezután elfogadta a tanács javaslatát, mely szerint a város 300 millió koronát ad a a Munkás Otthon ja­vára, melyet a munkásság a városi ta­nács ellenőrzése mellett fordítson az Ott­hon céljaira. Faragó tanácsnok nyugdíjazása. Ezután B­e­r­e­c­z­k Pál dr tanácsnok olvasta fel Faragó Sándor tanácsok nyugdíjaztatás iránti kérelmét, melyben bejelenti, hogy hosszú szolgálata után önként távozik hivatalából, köszönetet mond a tiszti társainak támogatásukért. B­e­r­e­c­z­k Pál dr tanácsnok ismerteti a tanács javaslatát, mely szerint Faragó Sándor tanácsnoknak érdemes szolgálata elismeréséül, pontos, odaadó munkásságát jegyzőkönyvileg örökítsék meg. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag lelkesedéssel elfogadta. Ezután S­o­ó­s István polgármester be­szélt. Méltatta Faragó tanácsnok ér­demeit, mint aki a várost tiszta be­csülettel, pontos, odaadó buzgalommal és a legnagyobb megbízhatósággal szol­gálta. — Én, — mondotta — mikor itt a vá­ros tisztikara nevében nagyrabecsülésemet és köszönetemet fejezem ki kortársunk iránt, hiszem és remélem, hogy a tör­vényhatóság illő szavakban fogja hono­rálni azt, amit a város javára kifejtett. Kívánok neki az életben megelégedést és boldogságot. Ezután Kun Béla beszélt. — Keserű érzéssel veszem tudomásul Faragó tanácsnok távozását, — jobb szerettem volna, ha ez ide nem kerül, to­vábbra is ott láttuk volna ügyosztályában, nemcsak mint tisztviselőt, de mint igazi magyart. Többször kértem, hogy álljon el e tervétől, kérték őt tanácsnok kollégái, — de ő határozott, véglegesen nyugalomba tér. Keserű érzéssel veszem tudomásul s ezért azok nevében is, akik nincsenek jelen, mondjunk köszönetet az ő munkás­ságáért. Az ő élete nyitott könyv volt mindenki előtt s a magyarok Istene el­árasztja az ő kegyelmének megnyilvánu­lásával , a munkabírással s lélekből fakadó magyaros érzéssel. Búcsúzunk tőle, de hiszem, még találkozni fogunk vele. Férfi volt, talpig ember volt ! Kisebb ügyek. A városi tisztviselői vasúti kedvezmé­nyének visszaadása céljából felír a köz­gyűlés a kormányhoz. A Szentes—Vásárhely­i vasút Rt. igaz­gatóságába dr S­o­ó­s Istvánt és F­a­r­a­g­ó Sándort választották meg, dús raktárakból és pedig: szövet grenadinokból, ponp­­linokból, fibertikből, gyapjúdelénekből, zefirekből, vásznakból, kartonokból, festőkből, divatharisnyákból és kertünkből .­ansáni nagy utca

Next