Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1925. március (21. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

is! kedvező fi­iadó. Tuda- Kinizsi utca a Lászlónál. 857 utca 17 lehet ünnep 966 megbízóin ré­szére keresek. _______1018 i,l adok urényos éren,­­t a délutáni 1009 Ikalmes flsleí­­■elyiséget he­­ly környékén. I kerek Kinizsi 1024 fásg­azdaság folyó 2 órakor a­zen cseszfoga­­társ, melyre érdekeiteket, nem voltak cs­ak, belépésre 1043 akinek még zásra, az szi­­rmán elhozni, liatt az olaj áló tisztelettel: Olajmalom. Irdára ricikét veszünk gulyás jelent­­zár utca 16. 2 ok, ez szükséges Ikatrészek, mdezések, és háztartási ények. kaphatók Isef János tér. ILLY zete Mária men­nyi­­ugyan­­ve min- 7 óráig hitelbe ,és ke­resnek ál­­ruhákat és Angol cs­­at szerint nyöket és zsef­­iát végzett amban, ahol akóm is van. 376108 I fát növeljük, 1/09 cecese­­ikár áfáid­­iségen elké­­vetést kérni. villanymoto­­ik. Állandó ízes lámpák, gyorsforralók, ánkban. Villamos elől­egelőt írattak, a hó 22 én. venek szívesek T­ szem alatt, ők is jelent­ . Az ünnepségek egész légiója zajlott le vasárnap szeles e hazában. Emlékezett a ma­gyar azokra a nagy napokra, me­lyek 1848 március 15-én a magyar szivek összedobbanásában jutottak kifejezésre, melyek sok tekintetben dicstelen múlt történetének lapját tárták le s egy szebb jövendő per­spektíváit tárták fel. Az ünnepséggel kapcsolatban elhangzott beszédek azt állapították meg, hogy 1848 március 14 ikének jelentősége ab­ban rejlik, örökké csillogó értékét az adja meg, hogy ezen a napon egymásra talált, testvéri érzésben és hazaszeretetben összeforrott a ma­­gyar, egyesültek azok az erők, me­lyek eddig egymást gyöngítették, melyeket egymással mesterségesen szembeállítottak. Ennek a csodála­tosan nagy és fenséges kézfogás­nak lett azután az az eredménye, hogy a március 15-ikét követő na­pokban minden társadalmi réteg vérrel is megpecsételte az eszme tisztaságát s tanúságot tett arról, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség ragyogó gondolatában egy a nemzet minden fia. Soha na­gyobb szükség nem volna a magyar nemzet minden rétegének összefor­­rására és testvéri kézfogására, mint épen most, amikor egy vérrel és erőszakkal reánk kényszerített béke önsúlya alatt nyögünk, amikor északról, délről, keletről és nyugat­ról elszakított testvéreink sóhajos panaszait hozza felénk a szél, ami­­kor­ gazdaságilag lerongyolódva meg­ásott sírunk szélén állunk. Igen, összeforrásra, megbocsájtó kézfo­gásra és testvéri ölelkezésre lenne kiáltó szükség, e helyett azonban pártokra szakítottan állunk egymás­sal szemben s azok, akiknek sor­sunk intézése kezükben van, akik a kormányrúd mellett állanak azzal a feladattal, hogy a feltámadáshoz vezető utat mutassák,­­ nem tud­nak, vagy nem akarnak helyes irányban haladni s ténykedéseik nem olyanok, melyek hivatottak len­nének a magyar egység ügyét szol­gálni. Hogy egyebet ne említsünk, itt van a választójog kérdése, me­lyet most akarnánk tető alá hozni, amely azonban az uj kitagadottak, az uj jogfosztottak ezreit gyártja, az ország választói háromnegyed részének politikai meggyőződését szolgabirói és jegyzői gyámkodás alá helyezi s épen a magyar föld­­mivest, az ország eme legértékesebb és nemzeti szempontból föltétlen megbízható rétegét zárja el attól, hogy akaratát szabadon és meggyő­ződése szerint nyilváníthassa. Hogy az egységes párt parlamenti kis­gazdacsoportjának egy része is a tit­kosság ellen fordult, azt megértjük. Beleszoktak a mandátumba, nem szeretnének attól megválni s úgy gondolják, hogy a hatalom támoga­tásával nyílt szavazás útján visz­­szakerülnek. Hogy Nagyatádi Szabó Istvánra számtalanszor megesküd­tek a parlamentben és a parlamen­ten kívül, természetesen felejtik. Hát ilyen törvényalkotásokat látva, kér­dezzük : lehetséges a magyar erők összeforrása, lehetséges a testvéri kézfogás, a szívek igaz és minden hátsó gondolat nélküli összedobba­­nása ? Bizony nem és Petőfi és Kossuth lelke mindaddig­­nem fog áthatni bennünket, a nagy szellem­óriások mindaddig idegenek lesz­nek hozzánk, míg eszméiket, nevü­ket csak szánkon és nem szívünk­ben hordozzuk. Próbáljunk olyan magyarok lenni, mint voltak a már­ciusi magyarok, akkor jönni fog a feltámadás, jön a megújhodás, jön a szebb, boldogabb jövő, mely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán, jön az a nagy pillanat, mi­kor a Kárpátok bércein a trikolort csókolgatja a szellő, az Adria hul­lámai magyar színeket tükröznek vissza s Erdély fenyvesei magyar szótól viszhangzanak ! Így legyen ! Hódmezővásárhely, 1925. március 17 Kedd. Ára 150 10 korona XXL évfolyam 62. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre . . 80.000 . Félévre ... — — .— K Vidékre­­ Negyedévre 120 000. Telefonszám 87 VASARHELYI Felelős szerkesztő 6« laptulajdonoa­­ KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér. focicibtlan politikai napilap Ezer és ezer ember hódolt Kossuth Lajos szellemének. Impozáns keretek között folyt le március idusa Vásárhelyen. Majd minden körben és egyesületben ünnepi vacsorákat rendeztek. A gimnázium ifjúsága megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. Ezelőtt hetvenhét évvel eget csapkodó szent érzéssel és elhatározással tett foga­­dalmat és egész magyar nemzet, hogy vé­rének hullásával is megőrzi, fentartja ezer éves szabadságát. Apa a fiával elment, hogy ezt a szent fogadalmat vérükkel is megpecsételjék. A végtelen akarás, a tettre kész erő azonban nem volt elég erős : a gyönyörű kibontott szárnyú sas halálos sebbel lebukott , dögkeselyűk karmai vá­gódtak bele elülétt, büszke testébe. Azóta az egész nemzet, híven az ősök szokásaihoz, minden esztendőben a szel­­lemórtécok, a hősök, a vezérek lábai elé leteszik az emlékezés örökzöld gályáit. Vasárnap Vásárhelyen ezer és ezer em­ber levett keleppel emlékezett az 1848 március idusára, mely napon kibontották a háromszinű zászlót rajta e szent jelszó­val : szabadság, egyenlőség, testvériség. Nyomorúságunk, szegénységünk, elesett­­ségünk kétségbeejtő, sötét pillanataiban is hisszük, hogy jön az idő, mikor a már­ciusi eszmét valóra válva ünnepelhetjük. A Kossuth-téren. A lefolyt ünnepségről tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti: A reggeli órákban a különböző feleke­zeti templomokban isteni tiszteletek voltak, melyen nagy számmal vettek részt a hí­vek. A város hatósága is képviel­tte magát úgy a református, mint a katho­­likus templomban. Az istentiszteletek után az ünneplő közönség a Kosuth-térre vo­nult. Tíz óra után néhány perccel zászlók alatt jöttek a különböző egyesületek. A megjelentek között ott láttuk S­o­ó­s István dr polgármestert, Kun Béla nemzetgyű­lési képviselőt, Lázár Dezső gezd. főta­nácsost, a G. E. elnökét, Kovács L. Zoltán G. E alelnököt, Balogh Sándor G- E. alelnököt, K­r­u­z­s­­­i­t­z Károly ipartestületi elnököt. Az emelvényen ott voltak az Ipartestület, az Iparos Daivakőr és a Városi Dalárda zászlói. Az ünnepséget az egyesített dalárdák a Hiszekegy . . . fényes akkordjaival nyi­tották meg. Az énekszám után M­­u­z­s­i János gimna­tanár beszélt, többek között a következőket mondván: — A márciusi nagy idők fontossága ab­­ban rejlik, hogy ezen a napon eggyé for­rott a a nemzet minden fia. Nem volt kü­lönbség nemes és paraszt között. Minden ember azt érezte, hogy egynek kell lenni a szabadság, egyenlőség és testvériség kivívásában. Ezekben az időkben hosszú évszázadok után észrevett bennünket ismét Európa ; látta, hogy a magyar nemzet bele óhett kapcsolódni a nemzetek örökké tartó fej­lődésébe.­­ Kossuth Lajos a lánglelkű szónok­­ fel­szabadította az évszázadot iga aló­ a ma­gyar parasztot. A föld urává, szabad pol­gárokká tette őket. A nemes és a magyar paraszt megérte, hogy ezért az áldott föld­ért kell dolgozni, melyért annyi vér, ve­rejték és kény hullott. A négy szabadságharc 77-ik évforduló­ján hazánk megcsonkítva, magyar népünk pedig pártokra szakadva reménytelenül küzd a fennmaradás veszélyes ladikjában. Az egész nemzet várja, hogy mikor tá­madnak fel újra azok a próféták, kik meg­mutatják ez ígéret földjét. Én hiszem, hogy itt élnek közöttünk a próféták, kik Kossuth Lajos országáért dolgoznak, küzdenek s ha kell meghal­nak. Hiszem, hogy Kossuth Lajos országa, melyért ő annyit imádkozott és dolgozott megvalósul. A lelkes éljenzéssel fogadott emlékbe­­széd után az egyesített dalárdák a Nem nem soha, irredenta dalt énekelték el nagy hatással. Ezután Katona Ferenc füzesen szavalta el a Talpra magyart. Az ünnep­séget az egyesített dalárdák által előadott Szózat felemelő dallama zárta be. A koszorú elhelyezése. Ezután a közönség zászlók alatt a Kossuth szoborhoz vonult, hol Soós István dr polgármester a város közönsége nevében gyönyörű beszéd kíséretében megkoszorúzta az emlékművet a követ­kező szavak kíséretében : — Ahogy izlám hívei elvándorolnak Mekkába, úgy vándorolunk mi is minden esztendőben a Te lábadhoz magyar sza­badság atyja, Kossuth Lajos. Ezelőtt 77 évvel Vásárhely piacán osztottad lán­goló lelked szikráit, melyek meggyulladva, a magyar lelkekben olyan máglyává lob­bantak fel, hogy csillogó fénye beregyegte az egész világot. M­a megvan függetlenségünk, melyért Te harcoltál, de nincs meg a hazánk. Ahogy kitartással és becsületes, munkás lélekkel kivántuk függetlenségünket, úgy kell visszaszereznünk elveszett, ezeréves hazánkat. Sajnos, ma nincsenek Kossuth Lajosok, nem látunk egy Széchenyit, egy Deák Ferencet, kik segíthetnének e beteg nem­zeten. Úgy látszik, nincsen elég hazafias­ság, bölcseség, nemes érzés a mai nem­zedékben. De hiszen, ahogy egy ezred­éven át megtartott bennünket az Isten, nem fog ezután sem megfeledkezni rólunk, e szegény elárvult nemzetről. Magyarok Istene ! Küld le hozzánk Kossuth Lajos lánglelkű szellemét, tanuljunk tőle becsü­letességet, önzetlenséget, fenkelt hazafias, magyar érzést. Gyulladjanak ki újra a magyar lelkekben ezek a lángok melyek ezelőtt 77 évvel meghozták nekünk a sza­badságot, egyenlőséget és testvériséget. M­i törpe utódok, Kossuth apánk, a háza és a kegyelet néhány szerény jelét lábaid elé helyezzük, hogy a Te lelked sugarazza be újra a mi sötét, borús egün­ket s meghozza feltámadásunkat. Úgy adja a magyarok Istene ! A lelkes beszéd után a közönség per­cekig ünnepelte a polgármestert, aki ez­­után a szobor talpazatán elhelyezte a város hatalmas koszorúját. A diákok emlékezése. A főgimnázium ifjúsága is nagyszabású ünnepély keretében emlékezett meg a márciusi nagy napokról s a szabadság­­harc ifjúságáról. A Fekete Sas nagytermét délelőtt 11 órakor zsúfolásig megtöltötte ez érdeklődő közönség. Az ifjúsági ének­kar megnyitó száma után P­a­p­p Pál el­nök lendületes, szép megnyitó beszédet mondott. Ezután több szavalat és ének következett, majd az önképzőkör iltkéra Bán István tartotta meg ez ünnepi be­szédet. A lelkes ünnepély után az ifjúság megkoszorúzta a Kossuth-szobrot, itt Tompas Bálint mondott nagyhatású és igazi szónoki készségre valló beszédet, azt fejtegetvén, hogy az ifjúság hű marad a márciusi eszmékhez , ideáljának te­kinti örökké Kossuth Lajost. A Gazdasági Egyesület ünnepélye-A gazdák, a gazdaasszonyok és a gaz­daifjak is lélekszerint ünnepelték a ma­gyar szabadségharc nagy napját. Vasár­nap délután a G. E. társalgó termében szép ünnepélyt rendeztek. A nagyszámú közönség jelenlétében Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, a G. E. elnöke nyi­totta meg az ünnepélyt. Szethmáry Dezső a G. E titkára a Talpra magyart szavalta el négy hatással. Ezután dr Ernyei István főgimnáziumi tanár magas nívójú beszéd keretében méltatta Kossuth nemzeti politikájának fontosságát. Több szép szavalat után ez ünnepség véget ért, este társasvecsora volt. A vásárhelyi asszonyok ünnepe. A Mansz helybeli vezetősége vasárnap délután 5 órakor a városháza közgyűlési termében tartotta meg a március 15 iki emlékünnepélyét. Az egyesület hálás kö­zönsége ez alkalommal is zsúfolásig meg­töltötte a termet. Dr S­o­ó­s Istvánné gyönyörű, szívhez szóló beszédben emlékezett meg a ma­jogerős bírói ítélet a telefonelő­­legek valorizált visszafizetésére. A táviró és távbeszélő igazgató­­ság tudvalévően 1921. és 1922. években beruházási kölcsön címén minden előfizetőtől 2000 korona kényszerkölcsönt vett igénybe. En­nek az összegnek a kirovása, amely abban az időben jelentékeny tétel volt, az érdekeltek körében megle­hetős visszatetszésre talált. Amilyen kellemetlen volt annak idején a ki­rovás, éppen oly meglepetést keltett a múlt év folyamán a telefonigaz­gatóságnak az az intézkedése, mely szerint az államkincstár visszafizette ugyan a kényszerkölcsönösszegeket, azonban csak 1924. évi paritása 2000 koronát, vagyis jóval kisebb értékű összegeket, mint a kényszer­­kölcsön eredeti értéke volt. Sokan voltak olyanok, akik nem nyugodtak bele az államkincstárnak ebbe az intézkedésébe és ügyvédeik útján körülbelül százan keresettel fordul­tak a budapesti központi járásbíró­sághoz az államkincstár ellen és a telefonigazgatóságnak annak idején adott kölcsön valorizáltan való visz­­szafizetését kérték. Ebben az ügyben érdekes dönt­vényt hozott a napokban a buda­pesti központi járásbíróságon Mar­tinovics dr járásbíró. Az egyik ke­reset letárgyalása után ugyanis a kincstárt 250.000 koronában ma­rasztalta el. Az indokolásban kimon­dotta a bíró, hogy a polgári törvény­­könyv javaslatában kifejtett jogsza­bály szerint, akinek követelési joga van adósától, olyan értéket kívánhat vissza, mint amilyent ő szolgáltatott. Ennélfogva a zürichi árfolyamoknak egybevetésével a perrendtartás 271. §-a értelmében való becslés szerint úgy találta a bíróság, hogy az an­nak idején kölcsönadott 2000 koro­nával 250.000 korona áll vásárlóerő gyar nemzet történelmének egyik legdi­csőbb fejezetéről, az 1848— 49. szabad­ságharcról Beszédében annak a meggyő­ződésnek adott kifejezést, hogy ez ország részére csak akkor lesz feltámadás, ha minden ember, legyen ez szegény, vagy gazdag, összefog és együtt küzd és dol­gozik ezért a szerencsétlen, elbukott nem­zetért. A gyönyörű beszéd nagy hatást keltett a jelenlevő közönség soraiban. A nívós műsoron szerepeltek a Kiskulacso- sok a tőlük megszokott precíz és fegyel­mezett énekléssel. Biró László M . T. I. vezető mély érzéssel előadott verseivel. • Ezeken az ünnepélyeken kívül min­den társadalmi egyesület megemlékezed március idusáról. Este az olvasókörökben vacsorák voltak , ezeken lelkes beszédek hangzottak el. Költözködés a városházán. Tegnap délelőtt nagy költözködés volt a városháza emeleti folyosóján. A tanács határozata folytán a gazdasági ügyosztály és a pénzügyi osztály új helyiségekbe költöztek. A gazdasági ügyosztály az eme­let 13. és 14. számú szobákból az emelet 10., 11. és 12. számú szo­bába költözködött el, itt volt eddig a pénzügyi osztály. A gazdasági ügyosztály kibővült a kamarási hi­vatallal , G­a­á­l Dániel kamarás a 12. számú szobában helyezkedett el. A gazdasági ügyosztály eddigi hivatalos helyiségeinek egy részét a számvevőségi hátralékokat feldol­gozó különítmény, a másik részét a községi biró foglalta el. A pénzügyi osztály a volt katona­ügyosztályban helyezkedett el, a kamarás szobáját a fogyasztási adó­hivatal foglalta el. flPtltlOPI^Pg Tisztelettel hozzuk nb. vevőközönség a §@179671 HUfffttSlf flfinSiá flT9Illfc valamennyi szakmabeli cikkeinkben rekté- ElA 1­991 A El9i­günk szives tudomására, miszerint ISI - runkba érkeztek. Különösen felhívjuk a vásárló közönségünk figyelmét azon kedvező körülményre, miszerint a közvetlenül Angliából importált f f BÉKEBELI MINŐSÉGŰ FÉRFI SZÖVETEKET I­ MII T11TTN­1 THCTUFT]Elf IIIMII 71 a sÄÄ'säSiÄssäsäs I IX II I ImIfhKf.H IKIIHM/.U JÓ MINŐSÉGŰ ÉS MEGBÍZHATÓ ÁRUT GAZDASÁGOS ÉS CÉLSZERŰ VÁSÁROLNI. 11 UHU­ 1 fflll 1 111 1 UM­­ I UHUI* fflIIU Hl fill fi Bizalommal kérjük régi vevőközönségünk támogatását, melyet előre is megköszönve vagyunk tisztelettel. ALAPITTATOTT: 1744, HUNVÁSÁRHELY-OROSHÁZA.

Next