Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1925. július (21. évfolyam, 145-171. szám)

1925-07-01 / 145. szám

2, 20—25 ezer aranykoronába kerül. Épen ezért javasolja, hogy fogadja el a közgyű­lés a tanács javaslatát, mely szerint a teherautó céljaira fentartott pénzt is­­z öntöző autó megvételére fordítják. Banga Sándor tiltakozik az öntöző autó megvétele ellen. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács javaslatát. Elkészítik a város csatornázásának tervezetét. Dr J­u­h­á­s­z Mihály tanácsnok elő­terjeszti a városi tanács javaslatát e víz­vezeték és csatornázás tervezetének ki­dolgozására. A munkanélküliség leküz­dése és a város fejlődése szükségessé teszi, hogy a kellő pillanatban kéznél le­gyenek ezek a tervek. Balogh Sándor kéri e tanévet, hogy eddig is, míg ezek a munkálatok folynak, a mostani csatornákat vizsgáltassa meg, nehogy még egyszer előforduljanak olyan d­olgok mint a napokban, mikor egy-egy utca egészen víz­eláll­ás lott. S­o­ó­s István dr polgármester hang­súlyozza, hogy a város csatornái megfe­lelő állapotban vannak, de a mail­eli hir­telen viharban képtelenek voltak, azt a nagymennyiségű vizet levezetni. A közgyűlés hozzájárul a csatornázás előmunkálatainak megkezdéséhez. Kisebb ügyek. Az ip­acsarnok felépítésére 1926 októ­ber 31 ig kap haladékot az Ipartestü­let. A Malom utca környékére kért gyógy­szertár felállítását e közgyűlés elveti. A városi szeszfőzdékben a főzőkészü­lékek használati díja ugyanannyi lesz, mint az elmúlt évben. A Hunyadi­ utca szabályozását elhatá­rozta a közgyűlés. A lakásrendelet módosítása ügyében a város felír a népjóléti miniszterhez. Egyelőre nincs pénz a Dalár­dák soproni hangversenyére. Dr B­e­r­e­c­z­k Pál tanácsnok előter­jeszti a Városi és Iparos Dalárdák veze­tőségeinek együttes kérelmét, melyben a soproni országos dalosversenyre szüksé­ges kiadások egy részét kérik a város ál­tal fedezni. A városi tanács, sajnálattal bár, de mégis kénytelen elutasítani a kérelmet, mert nincsen semmiféle fedezet a kért 2000 korona előteremtésére. A tanács azonban kijelenti, hogy az év végén, amennyiben a viszonyok jól alakulnak, valamilyen formában kiutalja a kért ösz­­szeget. A közgyűlés elfogadja a tanács javas­latát. Több tárgy nem lévén, dr S­o­ó­s Ist­ván polgármester a közgyűlést egy óra után bezárta. A tabu­választás. Heinrich Ferenc dr nemzetgyűlési képviselő halálozásával megürese­dett tabi kerületben tartották meg a választást. Három jelölt: Kálmán Jenő, H­e­n­c­z Károly és T­u­r­c­s­á­­n­y­i Egon vette fel a küzdelmet. Minden párt kortesei a legerősebb agitációt fejtették ki jelöltjük érde­kében. A tabi kerületben a lezajlott vá­lasztás eredménye a következő: Kálmán Jenő 3887, T­urcsányi Egon 2356, H­e­ncz Károly 1842 szavazatot kapott. E szerint egyik fél sem kapta meg az abszolút sza­­vazattöbbséget, tehát Kálmán Jenő kormánypárti és Turcsányi Egon fajvédő között nyolc napon belül pótválasztás lesz. Szepetneken is volt földrengés. Nagykanizsától hat kilométernyi távolságon levő Szepetnek nagyköz­ségben szombaton hatalmas föld­rengés rázkódtatta meg a község lakosságát. A földrengés — mint Nagykanizsán — itt is mindössze egy földlökésből állott, de a lökés ereje olyan nagy volt, hogy a köz­ség területén megrepedeztek a házak. Az utcákon több helyen a föld be­omlott, a kémények összedőltek. A lakosság az utcákra tódult ki, attól tartva, hogy megismétlődik a föld­lökés. Késő esti órákban jelentik, a lakosság megnyugodott, csendőrségi őrjáratok cirkálnak a községben. A községi elöljáróság bejárta a falut, a kár megállapítására. Mint hírlik, milliókra menő kár van. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1925 Julius 1 Hortélytól Csárpatelekig pusztított a jég. A károsultak szombatig jelentkezzenek adóelengedésért. Lapunk vasárnapi számában, meg­írtuk, hogy a szombati felhőszaka­dással jég is pusztított a vásárhelyi határban. Mint most értesülünk, a kár sokkal nagyobb, mint az első pillanatra gondolni lehetett, sok he­lyen száz százalékos károk vannak, különösen óriási veszteséget szenvedtek a Bodzáspart kö­rüli gazdik és a kertészek, akiknek úgyszólván mindenü­ket elpusztított a jégvihar. A jég Mártélytól Csárpatelekig egy hosszú sávban pusztított, a leg­nagyobb kár — mint fentebb je­leztük — Bodzásparton van, ahol V­a­t­a János, Simon Pál, U­d­v­a­r­h­e­l­y­i Sándor, P­r­e­s­zt­ó­c­z­­k­y József száz százalékos kárt szenvedtek; vannak ilyen gazdák Kopáncson is többen. Szükséges, hogy a kárt szenvedet­­tek adóelengedésért folyamodjanak, e célból szombatig kell jelent­kezni a birtoknyilvántartói hi­vatalban. Fontos, hogy ezt a dátumot min­denki betartsa, mert későbbi jelent­kezéseket a törvény értelmében nem vehetnek figyelembe. »»irtai­ vrfrt, ■—HMmm A szélsőséges szocialista párt vezetőjét, Vági Istvánt őrizetbe vette a rendőrség. A kommunista agitátorok röpiratokkal dolgoztak. Budapestről jelentik. Annak idején, ami­kor a V­é­g­­­lelvén vezérlete alatt kivált egy kis csoport a magyar szociáldemok­rata pártból, senki sem volt még tisztában azzal, hogy Vágiék mit terveznek, mit akarnak. Azonban lassan és fokozatosan mindenki meggyőződheted arról, hogy ez az ártatlannak hitt disszidálás tulajdon­­képen balra való elhajlást jelent. Végsek lépőt indítottak , hogy senki se jusson tudomására annak, hogy milyen formában és milyen célokkal szolgálják a baloldali tendenciákat, minden egyes lap­juknak más-más címet adtak. Később röp­iratként jelent meg a lapjük, amelyet a rendőrség el is kobozol. Ez a baloldali árnyalas azonban nem pihent meg ekkor sem, hanem újabb és újabb formák közöt jelentette meg íráséit, hol lap, hol meg röpirat formájában. Köz­ismert dolog, hogy legutóbb e Népszava ellen rendeztek tüntetést, amelyet lovas­­rendőrök vertek széjjel. A régi képviselő­­házban hirdettek gyűlést, ennek megtartá­sát azonban a rendőrség nem engedé­lyezte. A gyűlés színhelyéről aztán a Nép­szava elé vonultak és ott hangosan tün­tettek a szociáldemokrata párt ellen, majd a Tisza Kálmán téren próbáltak össze­jönni, a rendőrség azonban innen is szét­­zavarta a turbulens elemeket. Végiék szerepe nem fejeződöt be, bár tudták, hogy a rendőrség éber szemmel kíséri minden lépésüket. Most mér nem újságot, hanem apróformájú röpiratot ed­­tek ki .Előre Magyarok* címmel. Meg­fizeted embereik forrasilták a gyártelepe­ket és ott a munkások között terjesztették a felforgató tendenciákat tartalmazó röp­­iratot. Alig kerültek azonban ezek a nyomtatványok forgalomba, a rendőrség emberei nyomban elkobozták azokat, mert a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló törekvéseket láttak tartalmában. Vágiék a röpiratok kiadására nem volt előzetes engedélyük, éppen ezért a rend­őrség vasárnap délelőtt a röpirat terjesz­tőit. Fájt litvánt és harmonnyolc tár­sát, akik valamennyien részesei vol­tak a röpiratok kiadásában és tér­ leütésében, nyomban előállították a főkapitányságra, ahol őrs­ésbe is vették. Lédererné vallomása Kodelka meggyilkolásáról. Léderer Gusztávot is megidézték tanúnak. — Kodelka erőszakosan udvarolt. Budapestről jelentik : A Tölgyfa­ utcai gyilkosság harmadik felvonása, Lédererné felelősségre vonása tegnap délelőt vette kezdetét a budapesti büntető törvény­széken. Kilenc órakor nyitotta meg a főtárgya­idat Denk tanácselnök. A vádlottak padján Lédererné és sógora Léderer Sán­dor ülnek. Az elnök kérdéseire magyarul egymás­után mondja be Lédererné személyi ada­tait, majd Léderer Sándorra került a sor. Ezután Denk tanácselnök ismertette a vád­iratot Léderer Gusz­távnét egyrend­­beli egoista bűntettével mint tettellánát, egyrendbeli gyil­­kondy bűntettével mint fel­bujtó bűntettért, egyrendbeli lopás bűntettével pedig mint tettestársat vádolja. Léderer Sándor ellen egyrend­beli bűnpártolás vétsége címén folyik eljárás. Ezután megkezdődik Lédererné kihall­gatása. Az asszony két őre a vádlottak padján marad. Lédererné pedig odaáll közvetlenül a magas bírói emelvény elé. — Bűnösnek nem érem ma­gam — válaszolja az elnök kérdésére — Nem vagyok bű­nös, legfeljebb annyiban, hogy megakadályoshttam volna a bűncseletményt, de nem aka­­dályozam meg. Ezután Lédererné hosszan beszél a Ko­delkával lefolytatott üzletekről, később a Kodelka közeledését mondta el részle­tesen. — Egy alkalommal, — folytatja Léde­rem. — Kodelka megint azzal állt eli­­bém, hogy milyen életem is van nekem, milyen ez asszonyi sorsom, az uram nem törődik velem, állandóan vidéken tartóz­kodik, ha pedig idehaza van, a sport az első neki, nem pedig a felesége. — És nagyon szeretem ez uramat, — válaszoltam Kodalkénak, — különben is jobb, ha zoortol, mint ha kocsmázna, lumpolna. —* ezután beszélt mindenfélé­ről össze-vissza előttem Kodelka — Figyelmeztettem, hogy ne beszéljen ilyeneket, mert ha az uram ezt megtudja, akkor lelövi, mert ő olyan ember. A végzetes éjszaka. Következett Vízkereszt ünnepe. Délután így szólt hozzám ez uram : — Öltözz fel, majd elmegyünk hazulról, nehogy ha Kodelka jön, itthon találjon bennünket. — És nem mehetek sehová, válaszol­tam. Elmentem a Királyhágó­ utca felé, hogy ha esetleg jön Kodelka, ne lásson meg Pár percig sétáltam. — Felnéztem a lakásba, mert onnan fel lehet látni és láttam, hogy ez ajtó előtt éli Kodelka. Zörgetett. Erre én még jobban arrébb mentem, hogy esetleg, ha lenéz, ne lásson meg. Pár perc múlva jött a férjem, aki pol­gári ruhában volt. A férjem így szólt hozzám : — Ugye nem akarsz feljönni, nem akarsz találkozni vele ? Félsz tőle ? — Na, akkor gyerünk, szóltam e fér­jemnek, mire én felmentem, a férjem pe­dig az első emeleten várt. Kodelka üd­vözölt : — Kezét csókolom, nagyságos asszo­nyom. Tudtam, hogy ön nem lehet mesz­ese, azért vártam idehaza. — Én idejöttem önökhöz — folytatta Kodelka — és vártam egy félóráig. — Miközben beszéltünk, Guszti feljött hozzánk. Kodelkét nem is üdvözölte. Ko­delka kezét nyújtotta, férjem azonban nem fogadta el. Késő estig, egészen 11 óráig beszél­gettek. Körülbelül 11 óra körül szóltam Kodelkának, hogy menjen már haza, mert férjemnek korán reggel ki kell mennie Csepelre. — Kodelka úgy lett, mintha egy szó sem hajlott volna és csak beszélt tovább A férjem utánam jött a hálószobába és dühösen igy szólt: — Ez a Kodelka még mindig nem akar elmenni ? — Ez esek a te gyávaságod. — mond­tam el férjemnek. — Én fel akartam húzni az ébresztő­­órát, hogy férjem reggel idejébe kimé­­hessen Csepelre. Miután azonban az éb­resztőóra nem járt jól, azt mondottam a férjemnek, hogy nézze meg az óráját, hány óra van, hogy ehez igazíthassam az ébresztőt. Menj ki a konyhába, ott az órám — mon­datta férjem. — Kimentem, megnéztem az órát, há­­romnagyedegy volt. Majd bementem és az ébresztő órát megigazítottam. Férjem rámszólt: — Menj ki a konyhába és hozd be az órámat. —• Kimentenem, közben mosogattam és elintéztem az ágyamat. Miközben én ezzel foglalatoskodtam, durranást hallottam Rendkívül megijedtem. Nem tudtam mi ez. Azt hittem, hogy hallucináltam. Mind a hárman lefeküdtünk és reggel hat órakor ébredtünk fel, amikor Kodelka elhagyta e házat. Az elnök most odaszált a teremszol­­gának, hogy hozzon széket Lédszernének Lédererné leült. Az arcát megtörli zseb­kendőjével, az elnök csüngetelt és szü­netet rendelt el. Nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés keddi ülésén megkezd­ték 1925—1926 évi költségvetés tárgyai. . Őt Fráter Pál előadó ismertette a költ­ségvetést. Az előirányzott összeg 40 mil­liárd, tehát 8 milliárddal több, mint előző évben. Hegymegi Kiss Pál bírálta a je­lentést, melyet ezután a többség elfoga­dott, majd a nemzetgyűlés eltért a válasz­tójogi javaslat folytatólagos tárgyalására V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos szólalt fel, h­írek. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizeté­sük lejárt, azt mielőbb megújí­tani szíveskedjenek. — a buta ára mázsánként a Fu­turét helyi jelenléte sserint: 600— 615 ezer korona. — Az állampénztár vezetése. A pénz­ügyminiszter a helybeli állampénztár ve­zetésével G­r­o­tt­ó János állampénztári igazgató­ bízta meg, ki a múltban Pan­csóván volt hivatalfőnök, mejd e Dél­vidék megszállása után csonka-országunk egész területén teljesített revizori teendőket s kit uj megbízatásában nemcsak a szak­körök méltó figyelme, hanem a társa­dalom osztatlan tisztelete környez érdem szerint. — Személyi hír. Pásztor János szobrászművész hozzátartozóinak létoga­tására városunkba érkezett. — Eljegyzés. G­y­ö­r­­­f­y Ilit, Györffy József újvárosi református lelkész leányát eljegyezte Hovanyecz Ferenc, a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár tiszt­­viselője.­­ A vásárhelyi gazdák ünnepe Az ősz folyamán a Gazdasági Egyesület e külterületi tanyák között látogatásokat ren­dezett, azzal a céllal, hogy tájékozódást szerezzenek a vásárhelyi mezőgazdaság állapotáról. Ezekkel a látogatásokkal kap­csolatban a Gazdasági Egyesület a ren­dezettebb gazdaságok tulajdonosait ok­levéllel tüntette ki összesen 18 gazda részesült ebben a kitüntetésben. Az ok­leveleket vasérnap adták át a kitüntettek­nek. A nagyszámú gazdaközönség zsu­folévig megtöltötte a Gazdasági Egyesület társalgó termét. Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, a G­M elnöke üdvözölte a a megjelenteket s kérte őket, hogy töre­kedjen­ek a magyar mezőgazdasági ter­melés fellendítésére. Kérte a kitüntetett gazdákat, hogy tovább is küzdjenek és dolgozzanak. Lukács László az állat­tenyésztés fontosságára hívta fel a meg­jelentek figyelmét. Ezután Lázár Dezső kiosztotta az okleveleket. A kitüntetett gazdák nevében Molnár Imre válásról­ a beszédekre s­zett fogadalmat a további kitartó munkára. — Eljegyzés Nagy Ist­vén eljegyezte őzv. Forrai Bálintné kedves leányát Macuskát.­­ Két vásárhelyi is hazajött az utolsó oroszországi hadifogolyszállítmánn­yal. Korkii Korél ezredes vezetésével szombaton 307 főből álló hadifogolyszál­­lítmány érkezett Oroszországból. Az érke­zetteket két heti vesztegzár tartamára a Váci és a Gyán­­uli fertőtlenítő intézetek­ben helyezték el. Az utolsó hadifogoly­­szállitménynyel, a hosszas távollét után hazajöttek Balogh András és Len­cse Mózes hódmezővásárhelyi lakosok is. — Levente nap és sportünne­pély Julius 5-én d. u. 3 órakor a H. T. V. E. pályán. — A Hermán János alaphoz, — mely immár a magyarországi tanítók Eötvös alapja kebelében létesült .Leányotthoni céljaira alapítványként illetékes helyre be­küldetett — egy magét megnevezni nem ekető tanügybarát 483 ezer koronás és Nagy Gábor sertéskereskedő 100 ezer ko­ronát adományoztak, mely összegnek kéz­hezvételét — rendeltetési helyére való juttatás céljából — köszönettel nyugtázom Tóth Ferenc róm. kath. tanító. — Felhívás A Méhészeti Szakosztály julius hó - én délelőtt 10 órakor a Gaz­dasági Egyesület társalgójában szak­­gyűlést tart. Varga Sándor alelnök tart az anya nevelésről előadást. Kérem a mé­­hésztérseket, hogy ezen tanulságos elő­adáson minél nagyobb számban jelen­jenek meg. Elnök. HM1 (SzAK) rencsés bő­­szül­kodjon . Igaz, s ez sem jó játéké van hoz­zal. erős akkor . Özvegy 46 hold értekezni alatt. Tisztelet műhelye Esrkenyi Szives p firfiszab. Két old. alca 15 Cirok sza szék. Sz­­­k kilón Egy jó fi­úk­ szab' Egy kev eladó. S Eladó a számú n hold. Sa az ingye 400 n.'öl ház. Kovács-Bigi, Di Eladó ! éjjeli­­ tükör Emelet^ 16 pusztafil­lanypépí (érméséé Eszkenyi Van sze sára hoc barátsát vem ele: mat foly hogy ugy kényesei lelettel B Vejda u 1 Umhar Általán I. Zrínyi A 1 minden szám éli dr Szepi tanácsos engedély Tűzi Néh­­maradt ii neműek, egyéb a julius he let Zriny vános úr elleséher adatni.

Next