Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1925. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1925-10-01 / 230. szám

tmény. zennel közl­i köjp. felr. 5.391-15. és éderer Imre a Meer bank /idők ellen Mg elrendel! 120,214 000 , hódmező-501712-925. rendeltetvén, tü fogieltatók giben erők Hódmező a 9 sz. s. 1COI 1935 i d­w. 4 mikor is a nyacógok a fején becs­elsőbbségi nteni, hogy isbau vagy 7?925 szép-K. Ír. vhai'ó. ■lény. , 4999 -925. el köshirré dndornok .«i vhsjtási költ. 15630. 810 négy­­árverésen, járásb­rőség • hő 9-én it Ígérőnek 9—10 óra hetek. 1925 szép r. vhajtó. lény. inek meg" izzó mozik érohirde'és pénteken /ÓK­OS BIo adni. Az an lesz. síember 29. igazgató. shoz be és olaj- s hollandi il festékek, .ban azon pont a friss fűszeráruk, törköly és­ek, likőrök, utóbb « 1 I. a nb. ve­­rkor gyö­­rk. 175 la szer a Hz. nü »Okból ikkekből ontosan iz ! zittelnek. ássa! 922 fa zár utca lenneran unk. rovisz lelök. a 10 hold föld. ért. ti. Zrínyi 71 Hazugságból és alaptalan vádaskodásból élőskö­­dik évek óta a kisantant, hogy el­lenünk hangolja a külföldet. E te­kintetben oláh, rác, cseh szinte ver­senyre kelnek egymással s az kö­zöttük a legnagyobb, a legdicsőbb, amelyik nagyobbat tud füllenteni. A legújabb ilyen manőver egy inter­pelláció formájában hangzott el, amit három cseh képviselő intézett, valószínűleg megrendelésre — Be­­neshez, a cseh külügyérhez. Ebben az interpellációban a három cseh férfiú a magyarországi tót kisebb­ségek elnyomatásáról és üldözteté­séről érdeklődött s azzal vádolt meg bennünket, hogy Magyarország nem teljesíti a trianoni szerződésben meg­ígért kötelezettségeit, sőt tudatosan megfosztja nemzetiségeit nyelvi jo­gaitól. Benestől védelmet kértek a magyarországi tót kisebbségek szá­mára s azt kívánták, hogy megfe­lelő eljárással kényszerítsék Magyar­­országot kötelezettségeinek teljesí­tésére. A szemtelenségnek is meg­vannak a maga határai, de úgy lát­­szik, ezeket a határokat bizonyos oldalon nem méltányolják. Ez az interpelláció több ok miatt döbbent meg bennünket. Elsősorban olyan férfiak intézik ezt a cseh külügymi­niszterhez, akik a Felvidéken a tót­­ság előtt, mint a tótok ellenségei ismeretesek s az is köztudomású róluk, hogy Benes zsoldjában álla­nak. Másodsorban éppen abban a Csehországban hangzik el ez az in­terpelláció, amely a „tót testvérek­kel“ olyan kíméletlenül bánik,­­ hogy azok nem szűnnek meg pa­naszszavukat hallatni és visszasírni az egykori magyar „elnyomást." Har­­madsorban éppen a magyarországi tótokról interpellálnak, holott ők is nagyon jól tudják, hogy éppen egy nemrégen megjelent miniszteri ren­delet a legszélesebb mértékben biz­­tosította amúgy is csekély számban levő, mindenfajtájú nemzeti kisebb­ségeink nyelvi és kulturális jogait. Hiszen maga a népszövetség is elis­merte, hogy Magyarországon nem lehet nemzetiségi problémáról be­­szélni, nem úgy mint a kisantant államaiban, ahol ez egyike a leg­égetőbb kérdéseknek s minden bi­zonnyal ezeknek a tákolmányoknak az összeomlására is fog vezetni. Mégis csak kihívó perfidia kell ahoz, hogy minket akarnak elma­­rasztaltatni olyan bűnökért, melyek csakis az ő lelkiismeretüket terhelik s mikor ludasoknak érzik magukat, hazugságokkal akarnak könnyíteni nyugtalan napjaikon. Mostoha gyer­mek vagyunk a világszine előtt s rettenetes árat fizettetnek velünk egy olyan háború következményeiért, melybe mi csak kényszerűségből, becsületből s az akkori szerencsét­len államkapcsolatunk folytán men­tünk bele. Mégis azt reméljük, hogy az igazság napjának át kell törni a Hódmezővásárhely, 1925 október 1. Csütörtök, Ára 1500 korona. XXI. évfolyam 230. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 80.000 K Félévre —.0 K Vidékre: Negyedévre 120.000 K Telefonszám 87. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI * Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth, tér, hazugságok sűrü fellegeit . Magyar­­országnak előbb vagy utóbb meg kell kapnia a teljes elégtételt min­den elszenvedett rágalomért, meg­megaláztatásért és megcsúfoltatásért. Ha nem így lenne, egészen bizo­nyos, hogy arra Európa fizet rá, azok a hatalmasságok, melyek a gyűlöletből táplálkozó apró szövet­ségeseik hitvány vádaskodását iga­zaknak fogadják el. Az adóárverezések és a forgalmi adó sérelmek a szeptember havi közgyűlés előtt. Megvette a város a Vékes-házat. — Andor Zsigmond 15 millió segélyt kapott. — A törvényhatósági bizottság ismét leszavazta az általános piaci helypénzszedést. — Betöltötték a megüresedett állásokat Majd száz pontja volt a törvényhatósági bizottság szerdán délelőtt tartott szeptem­ber havi rendes közgyűlésének, melyet a városatyák részéről a tárgysorozaton sze­replő tisztviselőválasztás miatt nagy érdek­lődés előzött meg. A gyűlés során azon­ban úgy alakult a helyzet, hogy a válasz­tás aktusa másodrendű érdekesség lett s a törvényhatósági bizottság figyelme fő­ként a különféle sérelmek felé terelődött, melyekre Kun Béla nemzetgyűlési kép­viselő beszéde, majd Balog Sándor fel­szólalása mutattak rá , kértek orvoslást a közgyűlés általános helyeslése közben. Érdekes vita alakult ki ezenfelül a kül­területi útmizén­ékről, továbbá a tanács által javaslatba hozott általános helypénz­­szedési tervről, melyet mint hosszú évti­zedek óta mér többször megtörtént, ezúttal is elveted a közgyűlés túlnyomó többsége. Különben gyors egyhangúságban hozta tegnap határozatait a törvényhatósági bi­zottság, mely többek között egyhangúlag döntött a Vékes féle háznak a város ré­szére történő megvásárlása ügyében is. A közgyűlés lefolyásáról egyébbként a követ­kező tudósításunk számol be: Élénk út­ vita a polgármesteri jelentés körül. Kilenc órakor, a később érkező A­­­g­­n­e­r Károly főispán helyett. S­o­ó­s István dr polgármester nyitotta meg a közgyűlést, mely elsősorban a szokásos polgármesteri jelentést hallgatta meg. Ezután Kun Béla nemzetgyűlési kép­viselő szólalt fel és a polgármesteri je­lentéssel kapcsolatban a közadó és kény­­szerkölcsön tartozásokra megtörtént vég­rehajtásokkal, valamint a folyamatba teli árverezésekkel foglalkozva, többek között, a következőket mondotta: — Mindenki tudja, hogy az adót fizetni kell és midőn az adózó polgárok el­­várják, hogy az adókivetések­­nél ne legyen kiváltság, ami­­t joggal elverhetjnk, hogy a köt. karlovánok behajtásánál aa­­fl­lam méltányosságot gyako­roljon. Bizonyos, hogy a Hazát nem elég érlelni, hanem anyagiakkal támogatni kell, mert hiszen az állam szegénysége a polgárokra hat vissza, mivel ha az állam szegény, akkor bajoknak van kitéve a polgárság is. Mikor ezt megállapítom, nem zárkóz­hatom el annak konstatálásától sem, hogy a pénzügyminiszter úr az adótartozások végrehajtására olyan szigorú rendeletet adott ki, melyet a mai gazdasági viszo­nyok között keresztül vinni lehetetlen és a méltányosság elvével merőben ellentétes dolog. Tudjuk mindannyian, hogy ez a szigorú rendelet szeptember elején jelent meg s a benne foglaltak végrehajtását fe­lelősség mellett követeli a városi tanácstól, illetőleg az adóügyekben eljáró tanács­noktól, akiket éppen ezért a közönség ré­széről nem is érhet semmiféle vád, már azért sem, mert egészen bizonyos, hogy ők, ha módjukban állana, szívesen len­nének az adózó polgárság segítségére. Én nem is ezért teszem szóvá ezeket a dol­gokat, mintha őket vádolnám és nem is azért, hogy bárkinek tekintélyén csorba essék, mert azt tartom, hogy a tekintélyek Balog Sándor a polgármester jelen­­lésével szemben ezt vitatja, hogy külterü­leti földutak ez előzés folytán járhatatla­nok s a gazdáknak tetemes kárt okoznak ezek a járművek, melyek a rossz utak mint­ a termőföldeken igyekeznek meg­kerülni az elgázolhatatlan sarat. Majd a Lelei és Rárósi-utak kiburkolási munká­latainak lassúságát teszi szóvá és arra kéri a tanácsot, hogy a vállalkozókat a munka fokozottabb elvégzésére utasítsa , egyben intézkedést kér a földutak karban­­tartására is. Bodrogi Bálint csatlakozik Balog Sándor kívánságaihoz és a maga részéről is felhívja a törvényhatósági bizottság fi­gyelmét a Lelei és a Rárósi utak lassan haladó kiburkolására. Rózsa András arra nézve kér intéz­kedést, hogy az Ármentesítő Társulat a Szegvári uton keresztül haladó új csator­nát jelölje meg, mert különben sok sze­rencsétlenséget okozhat a szóban lévő csatorna. H­ő­s Nagy Kálmán a kopáncsi nyári­ól régen húzódó ügyét hozta fel és ezzel kapcsolatban azt kéri, hogy a lancot a kereskedelemügyi miniszter útján szólítsa fel kötelességének teljesítésére a MÁV-ot. Banga Sándor a soffőrök megrend szabályozását kéri és ezt teszi szóvá, hogy az autók túlzott sebességgel szaladnak az ország és egyéb utakon, miéllel veszé­lyeztetik az igán járművekkel való köz­lekedést. tisztelete a legfőbb feltétel a konszolidáció megteremtésénél. Ha éppen ebből követ­kező kötelességünk mindannyiunknak, akik itt vagyunk, hogy akkor, ha a pénzügy­­miniszter egy olyan rendeletet ad ki, mely a közhangulatot balfelé tereli, úgy nyíltan rámutassunk ezekre a sérelmekre.­­ A kényszerkölcsön tartozások miatt kitűzött árverésekről szóló tanácsi hirdet­ményt közlés céljából mindkét vásárhelyi napilapnak megküldték, de ez újságok kiadóhivatalai, illetőleg tulajdonosai mind­eddig nem fogják közzétenni ezeket a hirdetményeket, míg a közgyűlés nem ha­tároz és míg a Főispán úr szíves közben­járásával halasztási, illetőleg részletfize­tési kedvezményt nem kér a licitációval megfenyegetett polgárok számára. A köz­­adó tartozátok javára kitűzött árveréseket szintén október közepére tervezik. Ilyen is sok van kilátásban. De mind mindany­­nyian tudjuk, hogy a súlyos gazdasági viszonyok, az előfordult slemicsapások , jég és vízkárok teszik lehetetlenné és nem a rosszindulat a pontos adófizetést, még azoknál is, akik szívesen fizetnének, de nincs miből. De ha arra gondolunk, hogy a gazdák mellett ez iparnak és a kereskedelemnek nem megy jól, akkor az egész vonalon arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez ország gazdasági életé­nek rendes kerékvágásba való haladását bénítják azok a rendelkezések, melyek tűzzel vassal az adók behajtására irányul­nak. — Szóvá kell tennem a pénztári elis­­mervények ügyét is. 1920 ban azt mon­dották­, hogy a pénzfebélyegzéskor elvett pénzért, kamatozó állampapírt fognak adni. Ezzel szemben ez történt, hogy akitől elvettek ötezer koronái , akinek a pénz akkori érté­kében képent most 35—30 mil­liót kellene kapni, most ötezer értéktelen koronát adnak vnnna, holott ez államnak is érdeke, hogy kár­pótolja polgárait az elvett pénzekért.­­ A most elmondottak alapján kérem e polgármester urat és a városi tanácsot, a főispán úr közbenjöttére­, intézzenek sürgős felterjesztést a pénzügyminiszter­hez rámutatva arra, hogy nemcsak a szigorúság, de a méltányosság is helyén­való s ezért az árveréseket csek azokkal szemben tűzzék ki és tartsák meg, kiknél ez állam követelése veszélyeztetve van. Hozzák a miniszter tudomására azt is, hogy a szigorúság anyagi haszonnal jár­hat ugyan, erkölcsileg azonban kevés ja­vát fogja látni az ország. Hangsúlyozva még egyszer, hogy mindnyájan tudatában vagyunk az állammal szemben való kö­telezettségeinknek és annak, hogy edót fizetni kell, ismé­t­­elten kérem a tanácsot a pénzügyminiszter úr részére szánt sürgős felterjesztés mielőbbi elküldésére a sérel­mek orvoslása végett. A polgármester válasza. A polgármesteri jelentéssel kapcsolat­ban elhangzott felszólalásokra Soós István dr polgármester azonnal válaszolt és Balog Sándor szavaira reflektálva megállapította, hogy a Lelet-út kiburko­lása nem sokára befejezést nyer, míg a Rárósi-út kövezése, miután a homokszél­­lítést elvállaló fuvaros nem teljesítette kötelezettségét, késedelmet szenved, azon­ban mivel a burkolást végző vállalkozók szerződése úgy szól, hogy a két út kikö­­vezését az ő kárukra és veszélyükre az idén be kell fejezni és mivel a szerző­déshez a tanács minden körülmények között ragaszkodik, aggodalomra nincsen ok. Ami e burkoláshoz felhasznált anyag minőségét illeti, e tekintetben egy évi jót­állásra kötelezték magukat a vállalkozók, tehát a városnak módjában lesz ez eset­leges hiányokat figyelembe venni és azok kiküszöbölésére intézkedni.­­A földutakat illetően az a helyzet, hogy ezek gon­dozása az érdekelt gazdákat terheli, de ha nagyobb javítási munkáról van szó, úgy a város bár erre a célra külön fede­zet nincsen, szívesen nyújt segítséget, mint azt a múltban mér számtalanszor megtette. Hős Nagy Kálmán kívánságával kapcsolatban kijelenti a polgármester, hogy a kopáncsi nyárial ügyének­ kedve­ző elintézését most a kereskedelemügyi miniszternél forszírozta a tanács. Ami Rózsa András bizottsági tagnak a Szeg­vári úton lévő új híd megjelölésére vo­natkozó kívánságát illeti, az Ármentesítő Társulatnál sürgősen intézkedni fog a város. A soffőrök megrendszabályozását, amint azt Banga Sándor kívánja, ren­delet írja elő és így az az irányadó.­­ Ami Kun Béla képviselő úrnak az adóvégrehajtásokkal kapcsolatban történt felszólalását illeti, — mondotta végül a polgármester, — úgy én, mint a tanács tisztában vagyunk azzal, hogy sem a város, sem az állam adójövedelem nél­kül nem élhet, de tisztában vagyunk az­zal is, hogy az adóbehajtásoknál minden­kor a lehető legtapintatosabban kell eljár­ni és erősebb lépésekre csak ott szánjuk el magunkat, ahol annak végső szüksé­gét láttuk. Éppen azért szívesen tesszük magunkévá Kun Béla Béla képviselő úr Kun Béla nemzetgyűlési képviselő­t, szigorú adóvégrehajtásokról és árverezésekről. Felhívom a n. é. közönség figyelmét dús választékú nemes prémmel díszített női és leányka posztó kabátaimra. Jó minőségű velúr kabál, brokát szeten béléssel már S5- ese** koronáért, posztó női úgyszintén párisi mo­­delek után készült női szőrme bundáimra, Kálmán Dezső ezer koronáért már kapható.

Next