Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. december (22. évfolyam, 272-297. szám)

1926-12-01 / 272. szám

iy­i. számú lei utak 20 köb- 926. évi 1 órakor im alatt filvános, icsának tési fel­­sgtekint­jvember rác*nok. Palota) a r bécsi b mo­össze­­in sze­már rusit­ ci sap­­sapkák, iyok és azonban onáért 861 ig -ban ionként 2 jazz­­enyek, ü­nnep­­sztele- és szó* LA 320 (i. llett) lálók, ■eren­den­mint buto-ked­lyszer­ítését. 695 ok mint­­égzi zsó j. 15. c. dete 41 illett)­lka f­agy len. Itt ollót tien és Szen- 756 Gunyxival, lekicsinylőleg, amolyan pökhendi hetykeséggel és félvállról beszéltek bizonyos oldalról a külterület fehér tanyáinak hazafias érzésekkel telí­tett, dolgos kezű magyarjairól, azokról az emberekről, akik a füg­getlenségi és 48-as eszméket az anyatejjel szívták magukba s akik­nek jobb sorsától és gondtalanabb életétől függ minden más társa­dalmi osztály tisztességesebb meg­élhetése. Úgy oda dobták a szót : Kun Béla mellett csak Pecércés, Mágocsoldal, Kopáncs, Barackos, Kardoskut és Gorzsa népe van, — ez pedig semmi ! . . . Nos hát, megnyugtathatjuk az illetőket, akik Vásárhely város kora reggeltől késő estig verejtékező polgárságát ilyen kézlegyintésszerű semmibevevéssel szándékoznak elintézni, hogy egé­szen máskép áll a helyzet. Tény­­valóság, hogy a külterületi polgár­ság impozáns tömegekben sorako­zik az ősi zászló alá, nem kevesebb azonban azoknak száma, akik a városban élnek, itt laknak, akik mint apáik és nagyapáik,­­ szin­tén Kossuth Lajos örökké élő esz­méinek katonái és akik tisztában vannak azzal, hogy a 48-as eszmék valóraváltásától függ ennek a sze­rencsétlen kifosztott, megrabolt és megcsonkított országnak szebb jö­vendője. A 48-as gondolat nem mesterkélt valami, nem kompro­misszumokból és a helyzettel való megalkuvásból született, hanem a szívek mélyén fogant, ott szökkent hajtásba, nőtt nagyra s tapadt oda elválaszthatatlanul minden igaz és haladni vágyó magyar lelkivilágá­hoz. Csak a szűklátókörűség, a rosszakarat, a tudatlanság és a politikai iskolázatlanság hirdethetik a 48-as gondolatot nem élőnek, illetve olyannak, mely már nem lé­tezik. A baj ott van, hogy az 1848-ban hozott törvényeket, melyek az igazságos közte­herviselést, a jogokban és kötelességekben való egyen­lőséget és az embert megil­lető szabadságot előírták, — a későbbi időkben igyekeztek úgy átformálni, hogy mindaz megcsú­­foltatott és keresztre feszíttetett, amiért valamikor a márciusi ifjak és Kossuth honvédei az egész vi­lágtól megbámultan vérüket ontot­ták. Valljuk, hirdetjük, meggyőző­déssel kiáltjuk oda : ha az 1867 óta uralmon levő kormányok a 48-as törvényeket a lényegnek meg­­felelőleg becsületesen végrehajtják, — nincs világháború és nincs csonka Magyarország ! . . . Onthatta volna vérét egymásnak a német, a francia, az angol, Magyar­­ország azonban semleges marad, nem válik siralomvölgyévé, kira­­bolttá és feldarabolttá ! .. . Ma még n­agyon közel vannak a lezajlott szomorú események, a történelem azonban egészen bizonyosan iga­zolni fogja annak a politikának he­lyességét, melyet Kossuth Lajos képviselt. Ennek a politikának dia­­dalrajutásáért harcolt a múltban és harcolni fog a jövőben az a párt, mely képviselőiül Kun Bélát és vitéz dr Endrey Antalt kívánja a parlamentbe küldeni. Emlékszünk még arra a forró napra, amikor szintén leszólták és lekicsinyelték ezt a tábort. A gúnyra, a pök­­hendiségre akkor is csattanós vá­lasz jött ! Most is így lesz ! Hódmezővásárhely, 1926. december 1. Szerda. Ára 1500 korona. VÁSÁRHELYI XXII. évfolyam. 272. szám. Felelős szerkesztő s kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre ----- K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Kun Béla és vitéz dr Endrey Antal képviselőj­elöltek december 2-án, csütörtökön délelőtt 8 órakor a Hatrongyosi Olvasókörnél, ugyanaznap délelőtt 10 órakor a Mátyáshalmi Olvasókörnél, ugyanaznap délelőtt 11 órakor a Hé­­­j­ah­al­m­i Olvasókörnél, ugyan­aznap délután 2 órakor a Belsőszerháti Olvasókörnél, ugyanaznap délután 3 órakor a Külsősze­r­­háti Olvasókörnél tartanak programbeszédeket.­­ Az Iparegyletben pénteken délután 6 órakor adnak programot Kun Béla v. nemzetgyűlési képviselő és vitéz dr Endrey Antal ügyvéd. Sokan nem kaptak szavazóigazolványt a szavazásra jogosultak közül, de le kell szavazni mindenkinek, aki 1922-ben választó volt. —■ Az igazolványok elmaradásának oka : többnyire lakás­­változás.— A főjegyzői irodában pótlólag meg lehet szerezni az igazolványokat, de enélkül is le kell szavazni. A legutóbbi napokban mind többen és többen keresték fel híveink közül a Füg­getlenségi és 48-as Párt Fekete Sasban levő irodáját azzal a panasszal, hogy a szavazó­igazolványok kézbesítése már befejezéshez közeleg, igazolványt még sem kaptak, jól­lehet a legutóbbbi 1922. képviselőválasztás alkalmával is szavazásra jogosítottak voltak és ezzel a jogukkal éltek is. A választói névjegyzék megszemlélése alkalmával az­után legtöbb esetben kiderül, hogy az illető polgároknak most is van szavazati joguk, de időközben elköltöztek az 1921. évi összeírásban felvett lakásaikról s a lakás­­változást a névjegyzék évenkint történő át­vizsgálásánál elmulasztották bejelenteni. Azok tájékoztatására tehát, kiknek 1922- ben volt szavazati joguk, de azóta lakást változtattak s ezért vagy egyébb okból sza­vazóigazolványt nem kaptak, a következő fontos tudnivalókat közöljük : Igazolvány nélkül is lehet sza­vazni, azonban a szavazás meg­ejtésének nagy könnyebbségére szolgál, ha a választók kikérik igazolványaikat a főjegyzői irodában a városházán. Akinek 1922-ben volt, annak most is van szavazati joga, amellyel köteles is élni, különben 1000 aranykoronáig terjedhető bün­teté­ssel sújtják. Mindenki ab­ban a szavazókörben, illetőleg szavazatszedő helyiségben sza­vaz, ahol 1922-ban szavazott. Itt közöljük a Függetlenségi és 48-as Párt híveivel, hogy pártirodánk (Fekete Sas, I. emelet) készséggel szolgál részletes útba­igazítással e kérdéseket illetőleg egész na­pon át. A magyar városok éles tiltakozása egy kormányjavaslat ellen. A városok autonómiájának sérelmét jelentené, ha a kormány beleszólna a törvényhatóságok háztartásába. Budapestről jelentik . A városok állandó kongresszusa tegnap délelőtt dr Sipőcz Jenő budapesti polgármester elnöklésével ülést tartott s ennek során Ébert Géza a kon­gresszus pénzügyi előadója ismertette az adómérséklésről szóló törvényjavaslatot, melynek főleg harmadik fejezetét a helyi hatóságok háztartásának hatékonyabb ellen­őrzésére vonatkozó részét tartja a kon­gresszus magára nézve sérelmesnek, mert a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén a törvényhatóságok autonómiájának úgyszólván alapjait támadja meg és lehe­tővé teszi a kormányzatnak, hogy a költ­ségvetéseket teljesen megváltoztassa. Éppen ezért a városok kongresszusa úgy határo­zott, hogy tiltakozik az ellen, hogy a váro­sok, illetve helyhatóságok háztartása az egyenes adók és illetékek mérsékléséről pengőértékben való számítással kapcsolatos törvényjavaslat keretében rendeztessék, hanem kívánja azt, hogy a helyhatóságok háztartására vonatkozó intézkedéseket kü­lön törvényjavaslatba foglalják össze. Til­takozik a városok kongresszusa a törvény­­hatóságok, illetve városok autonómiájának ilyetén felfüggesztése ellen és kívánja, hogy a helyhatóság háztartásának újabb ren­dezésére vonatkozó törvényjavaslatot sürgő­sen készítsék el, azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyeket a városok kongresszusa már korábban a kormánynak figyelmébe ajánlott. Kivánja a városok kongresszusa, hogy a kormány a városok­nál és a törvényhatóságoknál csak a gaz­dálkodás helyessége­, az állam érdeke és a törvényesség, végül a hatáskör szempontjá­ból bírálhassa el a háztartás menetét. Ki­vánja a városok kongresszusa azt is, hogy a rendezett tanácsú városokat az új tör­vény megalakításával egyidejűleg vonják ki a vármegyei hatáskör alól és közvetlenül a belügyminiszter fenhatósága alá rendeljék. A helyhatóságok vagyonkezelésének alaki szabályozása érdekében egységes keretet létesítsenek és ebből a célból országos vá­rosi számvevőszéket állítsanak fel. A váro­sok kongresszusa felhívást intézett keddi üléséből az ország összes városi és tör­vényhatóságához, hogy külön közgyűléseken tárgyalják az említett törvényjavaslatot és az ellen tiltakozva külön-külön felterjesztés­sel forduljanak a nemzetgyűléshez és a kor­mányhoz a törvényjavaslat megváltoztatása iránt. A városok kongresszusa januárban monstre küldöttséget fog vezetni a belügy­miniszterhez, akinek memorandumba fog­lalva nyújtja át kívánságait. Kis kockakő lesz minden burkolat. Kiköveznek egy csomó mellékutcát is, melyeknek burkolását régebben programba vették. Holnap délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart Vásárhely törvényhatósági bizottsága. A rendkívüliségben mindig van valami, ami különös figyelmet érdemel, most azonban a tárgy, mely csütörtökön szőnyegre kerül, méltán számíthat az egész közönség érdeklődésére. A 36 milliárdos külföldi kölcsön felhasználásáról lesz szó. Egyelőre talán még csak elvi kijelentések­ről,­­de a közgyűlés csak a megvalósítás felé tesz egy éles lépést, mert felszínre veti a belterületi burkolási program keresztül­vitelét. Kapcsoljunk ki tehát most, ennek a cikknek keretében minden más tervet és maradjunk csupán a belterületi utak ügyé­nél. A beruházások és a külterületi út­hálózat kiépítése mellett nincs ennek a városnak fonto­sabb teendője, minthogy végre új burkolattal cserélje ki ko­pott utait és végre radikálisan oldja meg a városi jó közlekedés problémáját. Aki kocsin jár, vagy egyszer-másszor ült az autóbuszon, tudja, hogy miként fest a susáni, a tarjáni, Bika­ utcai és a Ferenc József sugárúti bur­kolat. Ezen a nagy főútvonalon a lélek hull ki az ember feje tetején, ha kocsin kell arra elrobognia. Ami nem is csoda : a tégla nem nyűhetetlen s az idők folyamán a sok kocsi csak meggyőzi az acélat is. A fel­fogás tehát egyértelmű abban, hogy ezeket az utakat ki kell cserélni, mint ahogy azt a városi tanács igazi megértéssel tervbe is vette. Ki kell cserélni és ezt a tervet érleli most a hatóság. Arról van szó, hogy a Zrínyi-, Klauzál-, Damjanich-, Szentesi- és Teleki-utcák burkolásának felszedését ter­vezik s olyan kiskockakőburkolatra való kicserélését, mint amilyen a Kutasi-úton van. Ami valóban a legideálisabb burkolat ma, mert jobb a keramitnál. Arra a téglára nézve pedig, amelyik így az úttestekről le­kerül, az a terv, hogy azokat a régen tervbe vett kövezési program véghezvitelére hasz­nálják fel. Például, abból kövezik ki a Rónai-, a Nyizsnyay Gusztáv-utcákat, a Pál-utcát és így tovább. Felmerült annak a terve is, hogy az úttestből kikerülő tégla­anyagot összetörik s abból makadámszerűen burkolják ki a mellékutcákat. Akárhogy, csak legyen. A fődolog az, hogy jöjjön már a kölcsön s a külterületi útburkolat mellett indítja meg a városi építkezés és a városi­­utcák kiburkolása is. A tanítók országos gyűlésen vitatják meg sérelmeiket. Budapestről jelentik : A Magyar Tanítók Vezérlőbizottsága vasárnap délelőtt a Szent­királyi­ utcai Tanítók Házában Rákos István királyi tanácsos elnöklésével ülést tartott, amelynek napirendjén a többek kö­zött a magyar tanítók státusrendezése is szerepelt. Az ülésen jelen voltak fölpana­szolták, hogy a közalkalmazottak státus­rendezésével a tanítóságot három évvel visszavetették. Élénk megvitatás tárgya volt a felekezeti tanítóság kántorkérdésének ren­dezetlensége, amely sok évre visszanyúló sérelme a magyar tanítóságnak. A feleke­zeti tanítók fizetésébe ugyanis az iskolákat fönntartó egyházi hatóságok beleszámítják a kántori teendők után járó díjazást is és ilyenformán a felekezeti tanítók az állami tanítósággal szemben kirívóan hátrányos helyzetben vannak. Ennek a nagy sére­lemnek a megszüntetését a tanítóság már számtalanszor kérte, de mindig eluta­sították. A vezérlőbizottság most elhatá­rozta, hogy ebben az ügyben országos ta­­nítógyűlést hív egybe. Benzinrobbanás óriási katasztrófát okozott egy oláh kikötővárosban. Bukarestből jelentik : Szombaton nagy robbanás történt Gyurgyevó dunai kikötő­jében. Néhány benzines, petróleumos és olajjal megrakott uszályhajó érkezet a gyur­­gyevói kikötőbe s valószínűleg vigyázatla­nul eldobott égő gyufától a kirakodó állo­máson szétömlött benzin felrobbant. A lángok rémes gyorsasággal átterjedtek az uszályokra és csakamar lángban állott az egész kikötő. Kétszáz vagonra való petróleum és benzin gyul­ladt meg. A robbanás olyan hatalmas volt, hogy nemcsak a kikötőben, hanem a városban is bezúzódtak az ablakok, a kikötői raktárházak fedelét leszakította az explozió ereje, falak omlottak össze és a lakosságon nagy félelem vett erőt. Egy oláh torpedónaszádnak sikerült a veszede­lem közelségéből elvontatni a még fel nem robbant benzines uszályokat a Duna másik partjára. A jelentések szerint 12 kikötőmunkás és matróz ve­szett a lángtengerbe, hat uszályhajó elégett és kettő erősen meg­rongálódott. Az anyagi kárt hozzáve­tőleg 100 millió lejre becsülik. Az el­pusztult hajórakományok Ausztria, Német­ország és Bulgária számára voltak megren­delve. Szerencsétlenséget okozott az élet­mentő készülék. Budapestről jelentik : Kedden délelőtt a Kálvária­ tér és a Lujza­ utca sarkán D­e­­szelő Jánosné 60 esztendős úriasszony a villamossíneken megcsúszott és a sín­párra vágódott. Ebben a pillanatban for­dult be a Kálvária­ térről egy villamos, me­lyet a vezető már nem tudott megállítani és a villamos életmentő készüléke rányo­módott az asszony fejére, aki szörnyethalt

Next