Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. március (23. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

mek­­, gyász- Sándor­f. 23. sz. 446­­árba 1­30 fillér, pengő 60 ut ellen fillérért szappan­fillér, 80 tsa min­­áraimat,­­ háztar- és jutá- i próba­szeriára 438 hogy­óst, ílyi és serlat, Vala­­ssesen­y 1. libát i ízlést ingóért 1 nagy gi kö­­áron ,­ kér.­ ­ 601 2a. Olcsóbb él. Saját mint­át* finomabb vatfogók, ernyőben százalék és eső­­utca 9. nyomdája jan. 363 rés, közönség bognár­­.1 Ujvá­­ám alá minden e 3 pontos rés párt­­iszteletre tér. 223 Butor­­ István 1 Ma hét esztendeje lázas kapkodással pakolt Vásárhe­lyen az oláh. Tíz kerek hónapnak egymásra halmozott erőszakosko­dásai után, még egyszer megnézte, nem felejtett-e ott valamit a kam­rában, a padláson, a műhelyben, az emberek ujjain és a mellények zsebében. Amit lehetett, még meg­­menteni akart és amit tudott, fo­gott. Aztán zöld ágat tett a pus­kája csövére, mit a hódító, aki va­lami történelmi nagy haditény vé­geztével, „rendcsinálás" után tér meg, cserkoszorúzottan honába, úgy ment el innen. Pedig a valóság az volt, hogy csak megcsillant a már­ciusi napban, túl a Tiszán a ma­gyar katona ragyogó szuronya, megharsant a magyar kürt mélabús szava és megdobbant egy kettős rendnek ütemes lépése. Csak annyi történt, hogy jött, közelgett a ma­gyar katona. A fegyveres, a hősi hadsereg. A rendes katona a fegy­veres oláh csőcselék után. És az oláh ? Mint megvert csapat, elkus­­hadva, meglapulva húzódott el a fal tövén. Ez volt a valóság. A kü­lönbség csak az volt, hogy mikor a váradi basa rabló csordája elment, az is csak vitt, de nem villogott hátra, mint a füvött eb. Ott még akadtak katonák. Az oláh azonban, mely a saját parancsnokára sortü­­zet adott, nem igen szeretett olyan­nal szembe állani, akinek szintén töltött fegyver van a kezében. A váradi basa katonái vissza­jöttek újra, az oláh azonban nem jön. Az oláh csak úgynevezett demarsot küld maga helyett. Ez kényelme­sebb s ez nem jár a bőrnek koc­káztatásával. Az oláh, a 7-ik év­fordulón most ezt az utóbbit cse­­lekszi. Most jön a hire, hogy az antantnál keresetet indított el­lenünk, melyben még hat­ezer vasúti kocsit követel tőlünk. Nem kér, hanem követel. Azt vitatván, hogy az neki jár. Hogy milyen jusson, azt csak ő tudná megmondani. Ő meg nem mondja meg. Nem is kell, így már­cius táján meg szokott indulni az alkotó élet és ahogyan a föld erői pezsdülni kezdenek, uj remények zöldje íveli át a lelkeket. Az első napsugárra kinyilik a kar, a szív s úgy érzi az ember, hogy most már vége a télnek, a tél sokszoro­san fájó nyomorúságának s friss, puha, fehér kenyér születik a dol­gozni kész emberi lélek műhelyé­ben. És mikor ránk köszönt szép ígéretével a tavasz, az oláh hideg zuhanyt zúdít a nyakunkba és fel­ébreszt bennünket a rideg, a sötét, a vigasztalan, a komisz valóságra, mely azt mondja, hogy szegények, megalázottak vagyunk, mert íme az oláh, aki teljesen kifosztotta nagy Magyarországot, még nem lakott jól, hanem az utolsó ingünket is el akarja orozni. Hogy mi lesz be­lőle ? A jó ég tudja ebben a perc­ben. Maga a tény, hogy még min­dig csak itt tartunk, eléggé világo­san beszél, így március táján új reménykedésnek zöldje szokott ki­­viritani a lelkekben s mi még min­dig a 7 év előtti táncot járjuk. Szomorú. Az emberek, ha bajban vannak, körül néznek, barátokat keresnek. Mi hiába keresünk s ha körül nézünk, csak nagy nagy ár­vaságunknak ébredünk jobban és jobban tudatára. Hatezer vagon. És éppen ma beszélnek arról, hogy az oláh közeledik hozzánk. Hát valóban közeledik. Csak abból a közeledésből nem kérünk. Hanem hát igy majd csak megérik a ma­gyar tavasz, amikor minden bi­­tangoló nációnak majd más!: talál egyszer mutatni a magyar . . . Hódmezővásárhely, 1927. március 1. Kedd. Előfizetési ár helyben ! Negyedévre 100.000 K r­évévre -----K Vidékre: Ara 16 M tér. (2000 K) VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXIII. évfolyam. 48. szám. F8 Szerkesztő • kiadó laptuajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség­ét kiadóhivatal Kossuth-tér. Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. Még a héten megkezdik a kórház építését. Mint az köztudomású, a törvényhatósági bizottság a múlt héten tartott közgyűlésben úgy döntött, hogy a kórház építésének vál­lalatát K­o­n­c­z Péter és társai építészek­nek ítélte oda, kimondván határozatában azt is, hogy a kérdés csak birtokon kívül felebbezhető. Mint most értesülünk, a kórház építését már a héten megkezdik a vál­lalkozók, még a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítését se várják be, mert ezzel is egy hetet vesz­tenének, ami pedig a munkabérdifferenciát illetőleg jelentős tétel. A közgyűlési határozattal kapcsolatban a városban olyan hírek keltek szárnyra s ezt különféle formában kommentálták, hogy Konczék az építést átruházták s igy tulajdonképpen nem volt értelme annak a közgyűlési harcnak, mely az építés válla­­latba adása körül lefolyt. Tudósítónknak tegnap alkalma volt be­szélni K­o­n­c­z Péter építésszel, aki ke­reken kijelentette, hogy se átruházásról, se társulásról nincs és nem is lesz szó, a munkálatokat maguk fogják végezni s különösképen gondoskodnak arról, hogy az építésnél csak vásárhelyi munkások alkalmaztassanak. Ez a megnyugtató kijelentés természe­tesen eloszlatja azokat az aggodalmakat, melyeket az építés kérdéséhez legújabban fűztek s örömmel vesszük tudomá­­ul azt is, hogy a munkálatok pár v­an belől megkezdődnek. Mayer János lemond és Bottlik István báró lesz az uj földmivelési miniszter? Bethlen István levélben ajánlotta föl és Bottlik elfogadta a miniszteri tárcát. — Mayer a Faksz-ügy miatt kedvetlene­det el és a Hangya elnöke lesz? A Budapesten megjelenő „Reggel" című lap írja a következőket: Politikai körökben napok óta rebesgetik, hogy Mayer János földmivelésügyi minisz­ter rövidesen távozik állásából. Beavatott helyen kijelentették, hogy a földmivelés­ügyi miniszter nem tudta érvényesíteni saját és a kisgazda képviselőtársainak állás­pontját, emiatt elkedvetlenedett és elhatá­rozta, hogy a Faksz-ügy végleges elintézése után lemond és gróf Zelensky Róbert he­lyett a Hangya elnöke lesz. a földmívelésügyi miniszter le­mondási szándékát már kö­zölte a miniszterelnökkel, nem hivatalosan, hanem magánbeszélgetés közben jelentette volna be távozását. Mayer János bejelentése után a miniszterelnök levelet írt Bottlik István bárónak és föl­ajánlotta neki a földmivelés­ügyi tárcát. Beavatott helyen úgy tudják, hogy ezt a levelet tíz nappal ezelőtt írta a miniszter­­elnök Bottlik bárónak, aki most válaszolt a meghívásra és bejelentette Bethlennek, hogy rendelkezésére áll. A Reggel munkatársának értesülése szerint Bottlik kinevezése nyolc-tíz nap múlva lesz aktuális. Mayer távozásáról és Bottlik ki­nevezéséről beszéltünk a kormány­árt egyik vezető tagjával, aki a következő­et mon­dotta :­ — A miniszterelnöknek báró Bottlikhoz intézett levelét, amelyben a miniszteri­ tár­cát fölajánlotta, többen olvasták, kétségte­len tehát, hogy az új földművelésügyi miniszter kinevezése rövid időn belül megtörténik. A gazdasági körök örömmel látják Bottlik bárót a miniszteri székben, mert jó gazdá­nak és lelkes szakembernek ismerik, aki hosszú ideig működött a földmivelésügyi minisztériumban és 1917 elejétől az össze­omlásig Mezős­r Béla államtitkárja volt. Késő este a Budapesti Értesítő azt közli, hogy Bottlik István báró kijelentette, miszerint hozzá Bethlen mi­­niszterelnök levelet nem inté­zett s igy arra nem is vála­szolhatott. Nyilatkozott Rubinek István, az Egységes Párt elnöke is. Rubinek azt mondja, hogy Mayer János és Bethlen István gróf között semmifélle ellentét nincs s reméli, hogy a Faksz ügyében kedden a földmivelési mi­nisztériumban tartandó értekezlet meghozza a kedvező döntést. Kommunista összeesküvést leplezett le a pesti rendőrség. Letartóztatások Debrecenben és Kaposvárott. — Szántó Zoltán bevallotta, hogy Moszkvával volt összeköttetésben. Budapestről jelentik . A pesti államrend­őrség politikai főosztálya kommunista ösz­­szeesküvésnek jött nyomára, mely az egész országban megvetette már a lábait. A rend­őrség kellő bizonyítékok birtokában február 23-án és a következő napokon végre le­tartóztatta a mozgalom budapesti, debreceni, pécsi, szolnoki, miskolci és kaposvári ve­zető embereit, nemkülönben a Moszkvából küldött központi vezetőt, Szántó Zoltánt, ki a vörös uralom alatt népbiztos volt. A mozgalom elsősorban Budapestre és környékére, továbbá a határhoz közel fekvő vidéki gócpontokra terjedt ki. Célja az ál­lami főhataloma megkerítése volt. Pénzzel Moszkva látta el a pesti „vezéreket“, kik egytől egyig kézrekerültek. A letartóztatott Vági-pártiak bevallották, hogy tudtak a do­logról. Vallomásaikból valószínűnek látszik, hogy a Vági-pártnak is szerepe volt benne, nevezetesen az, hogy botrányaival elterelje a rendőrség figyelmét az igazi kommunista „sejt" működéséről. Szántó Zoltán, az egész akció megindítója és irányítója, ki Csillag József néven bujkált Budapesten, Szamu­­ellynek volt a jobbkeze és annak idején számos ártatlan embert akasztatott. A de­rék legény szökni próbált, azonban He­gyeshalomnál a bécsi gyorson elcsípték. Újabb jelentések szerint a kommunista puccs letartóztatott vezetői közül a buda­pesti államrendőrségen Szántó Zoltán, a volt kommunista népbiztost hallgatták ki. Szántó bevallotta, hogy moszkvai megbízás­ból január óta tartózkodik Budapesten és feladata, hogy a letartóztatott Rákosi Mátyás helyett­­ fejezze be a megkez­dett kommunista szervezkedést. Letartóztatták még a tanonciroda vezető­jét, Lom­­ Sándort is. Ez a tanonciroda csak névleg volt tanoncintézmény, valójá­ban a kommunista ifjúmunkások szervezete volt. Egy másik letartóztatott Löffler Hen­rik álnéven szerepel és egy titkos kommu­nista nyomdát akart Budapesten létesíteni. Letartóztattak még egy ismeretlen vezető­embert, aki a pénzt kezelte, aki azért volt itt, hogy Szántó segítségére legyen és hogy moszkvai szokás szerint Szántó minden lé­pését ellenőrizze. A debreceni rendőrség letartóztatta és Budapestre szállította Nagy Béla szerelőt, Fodor Gézát és egy Breuer nevű embert, akik ellen alapos a gyanú, hogy a kommu­nista szervezet vezető tagjai. Kaposvárott két embert tartóztattak le, akiknek a Vágs­­párt vezetőségével összeköttetésük volt. Hetényi Imre főkapitány helyettes kije­lentette, hogy a rendőrségnek sikerült kiir­tani az egész országban a kom­munista fészket, amely eddigi megszervezése is Moszkvának sok millió dollárjába került. A budapesti főkapitányságon hétfőn dél­után is folytatták a kommunista puccs ügyében megkezdett kihallgatásokat. A mostani kihallgatáson kiderült, hogy a kommu­nisták nyomdájukat a Hűvösvölgyben írták felállítani. A nyomdához szükséges gépeket és eszközöket már be is szerezték. A nyomozás kiderítette, hogy a kommu­nistáknak óriási összegek álltak rendelke­zésükre, úgy hogy például Szántónak egy Kasitz János 33 éves napszámos nevű ad­jutánsa félhavonta ezer dollár fizetést ka­pott. Sztranyavszky Sándor belügyi államtit­kárnál hétfőn délelőtt megjelentek Issekutz Aurél helyettes államtitkár, a rendőri fő­osztály vezetője, Marinovics Jenő főkapitány és Hetényi Imre főkapitány helyettes, hogy a belügyminisztert tájékoztassák a kommu­nista ügy részleteiről. Sztranyavszky államtitkár kijelentette, hogy a kommunisták elleni eljárás a törvé­nyes keretekben fog lefolyni. A közvéle­mény megnyugtatására ezt mondotta : „Eb­ben az országban forradalmat nem fog senki többé csinálni, erről garantálok.“ Új kamatok lépnek ma életbe a késedelmes adózásnál. Budapestről jelentik : Március 1-én lép életbe az adóbehajtás és az adók kése­delmi kamatánál az új kamatki­­vezés. Ezen­túl az adóhátralékosok kisebb késedelemnél 6 százalék, nagyobbnál évi 12 százalékos kamatot fizetnek. Az adóbehajtási illetéket is 4, illetve 6 százalékra szállították le, ami ezentúl csak a végrehajtás esetén fizetendő. Félre, mert emberhalál lesz! Egy tanyás szerencsétlensége a Pamuk-szélen. A városi közkórház sebészeti osztályán haldoklik egy jóravaló, derék tanyásember, egy családnak a kenyérkeresője. Szeren­csétlenség érte, amiről azonban senki sem tehet, mert saját vigyázatlansága sodorta bajba az embert. Még február 17-én történt. A Pamuk-szélen, a Szücs-tanya kertjében egy öreg fát ítéltek halálra s kiásták. Ott foglalkozott a béres, a kanász, meg Tóth Sándor, a 60 éves tanyás. A fejszecsapások alatt döngött a vén fa , vastag gyökér­­szálai egymás után szakadtak el. Mikor már csak egy hajszál tartotta, szólt a béres: — Vigyázzon Sándor bátyám, maga felé dűlt — Tudom én, csak vágd ! Tovább dolgoztak. Egyszerre megpattant az utolsó kapocs, mely a fát az ősi fenék­hez fűzte. A kanász kiáltott: — Félre ! Esik már ! Tóth Sándor ugrott, de későn. A fa lete­­rítette és hosszában oda vágta a földhöz. Kiszedték alóla, kocsira tették, a kórházba hozták. Sebeit bekötötték. De hiába. Más baj is támadt. S az este már halálra vált szegény Tóth Sándor. Ne kísérletezzen más cukrokkal, mert spanyol influenza ellen csakis a Szendy-féle ZÖLD CUKOR a legjobb. Megjöttek a legjobb aromája rum és likőr essenciák negyven féle ízzel. Kapható egyedül a Szendy Drogériában (a rk. templom­szemben.)

Next