Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. június (25. évfolyam, 120-145. szám)

1929-06-01 / 120. szám

Ara­dó fillér.­ódmezővásárhely, 1929 junius 1. Szombat, XXV. évfolyam, 120. szám. Előfizetési ár helyben: fedévre — 7'— P ívre------IP—“P Vidékre,': fedévre 10*— P­­elefonszám 79. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FI­G­GETLEBI POLITIKAI KAPILAP Revízió: vártuk a hatást, mit a kisantant ennél a gróf Bethlen István va­­lami nagy tűzzel lobogó irredenta réde felidéz. Vártuk, de eddig ? legfeljebb csak öklök emelked­­a szomszéd nációknál, illetékes , kritika azonban nem hangzott Ami azonban késik, nem múlik, mi fog bizonyosan, csak készül­­t reá, így egyelőre a belső meg­­télés marad számunkra. Fülünk­­cseng még a tüzes szónoklat. Mert­­ nem jutottunk el a városliget jusi esőtől frissen locsolt porond­­a és köröndjére, oda álltunk a me­zőn mellé és hallgattunk. Szinte­­ éreztük, hogy a bukovinai front­­akaszon vagyunk s Kirlibaba, Jako­­tyi, meg Domavatra kormosán íredező csonka falai a hátunk me­­rt vannak, előttünk pedig nincs is, csak a fenyvesek hátára felka­­szkodó tüskés drótsövények a­z útakadályok megött egy csomó­­sz sapka alatt puskacső s azután­­aszi fellegek és a nagy orosz föld­­i lomha teste. Úgy éreztük, mint­ 24-es gránátok méhében szikrák sietnének, hogy eke és mag helyett r alá szántsák a földet s emberi gzagokat operáljanak le irtózatos szájukkal. Múltnak emlékei. Gróf Ithlen István beszólt. Az a Bethlen Iván, aki mint miniszterelnök, int a magyar kormány feje, felelős­­égel terhes állásából szólalt meg. 5 úgy szólott, mint a századpa­­ncsnok a katonáihoz, döntő ütközet ott szól. Bethlen István főhadnagy ült. A fronton volt. Századot vezé­relt. Csak századot, de hatalma így, mint kormányelnöknek, mégis ,­ a vatrai gránátszántotta földek­özött nagyobb hatalom volt. Ott van az volt, amilyet a béke uralma mn ismer. Mert ott a törvény az­ért, amit a századparancsnok ki-­mondott. Szava azonban itt a na­­gobb, az egész világra szóló. Mert mázt Hofer intézte el, ezt a világ vi­­szi el. S mintha mégis századról vol­­a szó: egy évszázadról, mely a mi­nk, melynek sorsa a mi sorsunk s melynek sorsa a mi kezünkben van, azért fontos. De hát melyik szó a va­­­di? Azé, mely a 600 ezer magyar alott katona emlékénél csendült föl, úgy amelyik két héttel előbb a friand francia külügyminiszter füln­­ek szólott? Gróf Bethlen István em régen megnyugtatta a franciá­it. S most a nem, nem soha nagy­­zerb­ fogadalom hagyta el szónoki levében ajkát. Pedig tudta, hogy a negafen csak mega­fon, az igazi be­­zédnagyitás csak az lesz, ahogy azt­­ kis- és nagyantant az ő nem tiszta elkiismeretükön keresztül megnöve­­ik. Erre számíthat gróf Bethlen István és bizonyosan számit is. Mert kiantantéknál előbb még az öregeket kérdezik meg. A dologban azonban nem ez a reánk tartozó: beszéljen az antant, amit akar, nekünk kitűzött céllal kell haladnunk a feltámadás felé és az uj ezredév felé, melynek fundamentumkövének nevezte a hő­sök kövét gróf Bethlen István, beszé­dében, mely magyar lelkének kirob­banó tüzén át a múlt vasárnap ki­robbant. Igen, legyen ez az igazi, de mondja ki hozzá a szót, ami ennek az alfája s ómegája: követeljük a reví­ziót, az osztatlan, teljes, nagy Ma­gyarországot, melyhez való jussun­kat olyan meggyőző erővel fejteget­te. Gróf Bethlen István vasárnap magyar volt, a hősök szószólója volt. De veheti-e rossz néven a nemzettől a kérdést, mely arra kiváncsi, hogy követi-e a szép beszédet a program? Az antant, a kicsi és a nagy fel fog­nak zúdulni és talán magyarázatot is kérnek. Amilyen nyakatekert, el­bizakodott az ő igazságuk, kitelik tő­lük. De a nemzet egysége megéri mindazt, már­pedig a nemzet ebben a gondolatban egységes. Nem, nem, soha! Soha bele ne­m nyugodni a csonkaságba, de követelni, erélylyel, határozottan, elszántsággal azt, ami a beszéd után önként következik: a revíziók Ha pedig így van, miért magyaráz­­gatja utólag is Bethlen István, hogy az ő beszéde nem akart „kardcsör­tet­é­s“ lenni ?! Az ilyen magyaráz­kodás gyengíti beszédének belső ere­jét és megingatja a hitet, hogy amit mondott, azt csakugyan cselekedni is fogja. Mert az mégis szomorú volna, ha a hősök emlékműve előtti beszéd csakugyan csak „b­e­s­z­é­d“ lett vol­na. Csak szónoklat. Ez öreg hiba volna! Az ellenzéki pártok nagy győzelme az angliai választásokon. A munkáspárt kapta a legtöbb mandátumot. Londonból jelentik: Csütörtökön tartották meg a képviselőválasztáso­kat Európa egyik legdemokratiku­sabb országában, ahol 28 millió vá­lasztó járult az urnák elé s gyakorol­ta alkotmányos jogát a titkos sza­vazás szerint. Minden különösebb iz­galom, a legcsekélyebb rendzavarás nélkül folyt le a választás, melynek eredménye az, hogy az eddig kormányon lévő konzer­vatív párt megbukott s a többsé­get az ellenzéki pártok, a munkás­párt és a liberális párt nyerték el. A szavazatok összeszámlálását csü­törtök este kezdték meg s péntek éj­félig az eldöntött mandátumok meg­oszlása a következő: A most feloszlatott parlamentben a konzervatívoknak 396, a munkás­pártnak 160, a liberálisoknak 46, a pártonkívülieknek 7, a kommunisták­nak 1 mandátumuk volt. Eszerint te­hát a konzervatívok a lezajlott vá­lasztásokon 160 mandátumot vesz­tettek, a munkáspárt 123, a liberáli­sok pedig 4 mandátumot nyertek, míg a kommunisták nem jutottak képviselethez az angol parlamentben. Éjjel 12 órakor 30 mandátum sorsa még ismeretlen, azonban bizo­nyos, hogy abszolút többsége már egyik pártnak sem lesz. A választás során 4 miniszter megbukott s Chamberlain külügyminiszter is csak 4 szótöbbséggel győzött. A nőj­elöltek majdnem mind kibuktak. A választások eredménye kiha­tással lesz Anglia eddigi bel- és kül­politikájára egyaránt. Befejezett tény, hogy az eddigi konzervatív többség kormánya megbukott . Bald­win miniszterelnök kormánya vasár­nap benyújtotta lemondását a király­nak, aki csütörtök óta ismét ágyban fekvő beteg, de az államügyek inté­zését továbbra is ellátja. Munkáspárt 283 Konzervatív párt 236 Liberális párt 50 Pártonkívülek 7 Holnap délelőtt lesz a Lövészegyesület lőtérfelavató ünnepélye. A Polgári Lövészegyesület népker­ti lőterének vasárnap délelőtti fel­avató ünnepsége oly nagyszabású ha­zafias ünnepélynek készül, amilyenre ritkán van példa. Az ünnepély jelen­tőségét nemcsak az adja meg, hogy azon Vásárhely előkelőségei, az egy­házak, a nőegyletek, társadalmi egyesületek testületileg vesznek részt, hanem az is, hogy sikerült a város közönségében és ifjúságában a gondolat nagysága és a cél hazafias és magasztos volta iránti érdeklődé­sét felébreszteni. Ha a Lövészegye­sület a maga elé kitűzött cél és a ve­zetőség intencióinak megfelelőleg felvirágozhatik, úgy ez a jobb és szebb jövő munkálását jelenti. A Lövészegyesületbe rövid idő alatt már 300 tag jelentkezett, ennek a számnak, mely egyébként máris im­pozáns,­­ még igen nagyra kell nőni, mert szomorú eredményt jelen­tene az, ha itt csak 300 ember ké­szülne el arra a nagy feladatra, mely­re az egyesület előkészít. A Lövész­egyesület mindazok egyesülete, akik nagy Magyarország feltámadását kí­vánják, tehát akik annak visszaszer­zéséhez hozzá akarnak járulni, tagjai kell, hogy legyenek az egyesületnek.­­ A lőtér­avató ünnepség részletes­­ programja egyébként a következő:­­ 1. Hiszek egy, éneklik az egyesült­­ dalárdák. 2. Dr S­o­ó­s István elnök­­ megnyitója. 3. ünnepi beszéd, tartja Kun Béla országgyűlési képviselő. 4. Emléklövések leadása. 5. Záróbe­széd, tartja dr E­r­n­y­e­y István fő­gimnáziumi tanár. 6. Himnusz, ének­lik az egyesült dalárdák. A kivonuló csapatok ezúton is fel­kéretnek, hogy torlódás elkerülése végett már háromnegyed 9 órakor a helyszínen jelenjenek meg. Az ün­nepség pontosan 9 órakor kezdődik. Minisztertanács. ? Budapestről jelentik: A kormány tagjai pénteken délután miniszterta­nácsot tartottak, melynek során Bod János gazdasági miniszter elő-t terjesztést tett a mezőgazdasági és ipari kivitel tovább­fejlesztése és megszervezése tekintetében. Az elő­terjesztéshez a minisztertanács hoz­zájárult, majd pedig Mayer János földmivelésügyi miniszter jelentését hallgatta meg a fagykárosult vidéke­ken tett szemleútjárói és a károsul­tak segélyezésének módozatait illető­en. A jelentés felett igen élénk vita volt, majd ennek befejezése után fo­lyó ügyeket tárgyaltak. Borzalmas földrengés pusztított Argentínában, Buenos­ Ayresből jelentik. A leg­utóbbi híradások szerint a minapi földrengés Mendoza, Saint Louis és Cordoba tartományokban pusztított. A vasúti és táviróösszeköttetések sok helyütt megszakadtak. Részletes jelentések még hiányzanak. Újabb hírek szerint Villa-Atuel falvában a földrengés következtében 20 em­ber életét vesztette. A falu házainak fele rombadőlt. Las Malvinasban a halottak száma 18, a sebesülteké 40. Több száz ház öszeomlott. Goudge, La­labe és Renal Del Padre falvak rombadőltek. Itt 35 lakos meghalt, míg a sebesültek száma meghaladja a százat. Megkerültek a Habsbur­got£ ellopott kincsei. Marrakezből jelentik. Még 1927 évben Bécsben ellopták a Habsbur­gok kincseit: egy gyémántokkal dí­szített fej­éket, egy gyógynyaklán­­cot, amelyben több fekete gyöngy­szem volt, továbbá több gyöngysort. A kincsek most különös körülmények között előkerültek. A marokkói Marrakez-ben egy olasz ember, aki egy nemzetközi tolvaj bandának a tagja, különböző ékszereket kínált el­adásra egy zsidó kereskedőnek. A kereskedő gyanúsnak találta az ék­szereket és értesítette a rendőrséget. A rendőrség nyomban őrizetbe vette az eladót és lefoglalta az ékszereket, amelyekről megállapították, hogy ezek a régóta keresett Habsburg kincsek. Az eladó a rendőrségen azt vallotta, hogy nem ő a tolvaj, hanem csupán az eladá­s közvetítésére vállal­kozott. A vizsgálat folyik BALASSA ÁRUHÁZÁBAN! Magyar gyártmányú cipők remekei, elegáns "kivitelben, garantált megbízható minőségben hozzáillő harisnyával BÁMULATOS OLCSÓN SZEREZHETŐK BE

Next