Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. május (26. évfolyam, 99-122. szám)
1930-05-01 / 99. szám
á mon fölül, ismétlem, az államsegély föltételeként megjelölt tizennégy és fél kilométeres útépítési tervezet. Magától értetődik, hogy a lelei, rárósi, csomorkányi és csárpateleki utaknak már régebben elhatározott kiburkolása — mint említettem, összesen hozzávetőleg tizenöt és fél kilométer hosszan — sértetlenül bennevan az új, a miniszter kívánságához képest 30 kilométerre terjesztett programban. — Technikai és szociális szempontoktól indíttatva, azt javasolja a kisgyűlés, hogy a munkálatokat négy évre ossza el a közgyűlés. Az idén építtessen ki a lelei útból 4 kilométert és a rárósi útból 3,1 kilométert a nagytanyáig; 1931-ben burkoltassa ki a lelei utat a határig, valamint a Csomorkányi út közbülső és folytatólagos szakaszát, a korábbi határozathoz híven .1933-ben kerítse a sort a rárósi út külső szakaszára, a pusztaszéki útra és a szegvári út első 2 kilométeres szakaszára; végre 1933-ban a szegvári, csárpateleki és tizeses utak továbbépítését végeztesse el. A fedezet kijelölésére vonatkozólag pedig az a kisgyűlés javaslata, hogy a város kösse le a szükséges kölcsönök törlesztésére mindenekelőtt azt a 16.000 pengőt, melynek rendszeres beállítását a költségvetésbe ilyen célból már elhatározta s mely szerepel is az idei költségvetésbe, azután a megajánlott évi 24.000 pengős államisegélyt A frankkölcsön fedezetül szolgálna végül , az átadókulcsnak 12 százalékról 16ra való, vagyis négyszázalékos fölemeléséből várható, kereken 48.000 pengős jövedelemtöbblet. Mivel pedig az átadóemelést csak a szabályrendelet módosításával lehet eszközölni, idevonatkozólag a legközelebbi rendes közgyűlés elé fog indítványt terjeszteni a kisgyűlés. (Helyeslés.) Ezután az Erzsébeti út ügyét részletezte az előadó. Elmondotta, hogy az érdekeltség kereken megtagadta a járulást, mert azt, eltekintve a sokszoros miniszteri ígéretektől, a tiszta méltányosság szempontjából sem tartja igazságosnak. Az érdekeltség elzárkózása után nincs más hátra, mint hogy a törvényhatóság föliratban kérje a kereskedelmi kormányt az erzsébeti útnak 10 kilométeresszakaszon leendő tovább építésére... Kun Béla: Számítoltassa le a kereskedelmi miniszter úr a régi ígéretváltót! Vitéz Juhász Mihály dr.... — természetesen úgy, hogy az építés kizárólag a kereskedelmi tárca terhére történjék... — annyival is inkább, mert az a 215.000 svájci frank, amit most a kormány hajlandó magára vállalni a kölcsönből, előreláthatólag nem lesz elég 10 kilométer kikövezésére. A gazdasági tanácsnok ezután befejezte közel háromnegyedórás előadmányát, a kisgyűlés azon javaslatával, hogy a pusztaszéli, csárpateleki és szegvári utakat, valamint a rárószi út külső szakaszát 3, a többieket azonban a szokásos 4 méter szélességben burkoltassa ki a város. Draskovics Ernő fölzímvevő a kölcsönajánlat pénzügyi oldalát világította meg. Előadása szerint a várost illető összegből előre levonják a három évre esedékes kamatot, úgyhogy a város 14232 pengőt kap tisztán. Ez az összeg, amennyiben a közgyűlés megszavazza a kölcsön fölvételét, május 5-étől kezdve rendelkezésére áll a városnak a Magyar Országos Központi Takarékpénztárban nyitott folyószámlán. Összesen 215.600 pengőt kell visszafizetnünk, de ebből 12 000 pengőt az állam visel, tehát a városra csupán 143.000 pengő tőke törlesztése hárul. A törlesztés 1931-től kezdve 3 éven keresztül történik, az első két évben kétnyolcados, a harmadik évben pedig háromnyolcados felosztás szerint, amit évente két-két egyenlő részletben kell teljesíteni. A megfelelő összeget havonként leszünk kötelesek beküldeni a Moktár nak, viszont az a részletekért a jegyintézeti lábnak megfelelő, legelőnyösebb (Derültség) betéti kamatot téríti vissza. Beszámítva az előzetes kamatlevonással járó tőkeveszteséget, továbbáa Moktár félszázalékos bankjutalékát nem egészen 8 százalék kamatot kell fizetnünk a kölcsönért, ami a jelenlegi pénzviszonyok között kedvezőnek mondható. Különben is megvan a lehetősége, miután pénzügyi függetlenségünk visszanyerésével megnyílt a külföldi tőke útja Magyarország felé, hogy a lejárat előtt olcsóbb kamatozású kölcsönnel konvertáljuk a svájci pénzt A vita. Tíz óra után néhány perccel indult meg, régen látott széles mederben, a nagyjelentőségű kérdés tárgyalása, melynek során az első szónok, Weisz Miklós a kölcsön fölvétele ellen foglalt állást. Telek Andor 8,5 százalékra becsüli a kölcsön kamatozását és szilárdabb fedezetet kívánt. Blantz Béla dr, mint a kereskedelem érdekképviselője, azzal kezdte felszólalását, hogy ő és tiszttársai mindenkor az összes társadalmi osztályok érdekeit akarják képviselni. (Helyeslés.) Ezúttal mégse szavazhatja meg a kisgyűlés javaslatát, bisr az látszólag gazdaérdeket szolgál. Egyetlen társadalmi osztály, úgy tudom, a gazdatársadalom sem óhajt újabb terheket vállalni. Az örökös kölcsönzés most is arra vezetett, hogy a város most nem kapott kölcsönt! Kun Béla: A nagybankok a bűnösök. Nem adtak pénzt, noha bőven van fedezete a városnak. Blantz Béla dr. Engedély nélkül én nem adhatok, képviselő úr, mert akkor engem kivágnak a bankból. (Zajos derültség.) Balog Sándor, a következő fölszólaló azzal kezdi, hogy nem szívesen szidja a tanácsot, amiért előjött ezzel a javaslattal ... Soós István dr. Tessék ezután a polgármestert szidni, mert őrá szállott a tanács jogköre. (Viharos derültség a terem minden oldalán.) Balog Sándor: Hát majd szidjuk a polgármester urat... Nem szavazom meg a kölcsönt. Ha így haladunk tovább, jobb lesz annak a kis tanyának, ha megmarad a sáros út mentén, mert a köves után könnyebben eljut hozzá a végrehajtó. Csáky Lajos dr: Tévedt ember... Balog Sándor: Én ezt a kölcsönt, amely annyira komplikált, hogy nemcsak én nem értem... Lázár Dezső: Hát az épen nem olyan nagy baj! Balog Sándor:... nem fogadom el, írjunk föl a miniszterhez, nyugodalmas kölcsönt kérjünk tőle, amit sohasem kell visszafizetni. (Harsány, percekig tartó derültség.) Takács Ferenc mind a mezőgazdasági értékesítés, mind pedig a munkahiány enyhítésének szempontjából áldásosnak tartja a kölcsönt. Hős Nagy Kálmán örököstag már évekkel ezelőtt fölvetette a kérdést, hogy mi jelent többet a városnak: az élenkétszázholdas Leiét idekötni ,vagy pedig mi tizenötezerholdas Pusztát elszakítani. Ha a Ficsér-ténának az aradi útig terjedő szakasza benne volna a burkolási programban, ő is megszavazná a kölcsönt, így azonban kénytelen ellene foglalni állást. Mónus János dr szerint ilyen adózási viszonyok között nem lehet újabb terheket vállalni. A város eljutott teherbíró képességének fölső határáig. A szolgálati jáülék Domoklos-kardként függ a fejünk fölött Soós István dr. Ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz! Lázár Dezső szólalt föl ezután és nagyhatású beszédében többek között a következőket mondotta: — Nem lehet tisztán pénzügyi szempontból nézni a szőnyegen forgó kérdést. Ezek a befektetések, melyekből jelentékenyen bővülni fog tanyahálózatunk úthálózata, jóllehet csak közvetve, óriási hasznot hoznak a városnak. A burkolási program is jó, úgyhogy minden aggodalom nélkül elfogadom. • Vissza kell térnem Blantz Béla dr úr szavadra, aki azt mondotta, hogy útépítéssel nem lehet intenzívebbé tenni a termelést. Engedelmet kérek, a mezőgazdaság jövedelmezőségét el se lehet képzelni a legfőbb ütőér, az utak járhatósága nélkül. Kun Béla országgyűlési képviselő azzal kezdte beszédét, hogy a javaslat elfogadását nem teszi pártkérdéssé (Helyeslés.), azonban a saját személyében föntartás nélkül magáévá teszi a kisgyűlés javaslatát, minthogy az eminens mezőgazdasági érdeket szolgál. — Tudom, — úgymond — hogy kimondhatatlanul nehéz helyzetben van minden társadalmi osztály, tudom, hogy a közterhek újabb emelése nagy erőpróbát jelent, viszont elhallgatni nem szabad, hogy az útadó növekedni fog, ha fölvesszük a kölcsönt, noha csupán csekélyebb arányban, de igaza van Lázár Dezsőnek abban, hogy sikeres, többet termelni tudó mezőgazdasági munkát az utak fejlesztése nélkül végezni nem lehet, mint ahogy enélkül az értékesítési viszonyok javulása sem remélhető. — Obligóban vagyunk 15 kilométeres útburkolás erejéig, mégis amikor hallottam az előterjesztett újabb programot, meg kellett állapítanom, hogy olyan utakról van szó, amelyeket ha kiburkoltat a város, a közóhajon kívül elsőrendű közszükségletet elégit ki. A nagy ,az egyetemes köztiek érdeke, hogy megfelelő úthálózatunk legyen, mely megteremti a szoros kapcsolatot a város és a tanyavilág között s ugyanakkor megnyitja a kultúra számára az utat a tanyák felé, a gazdának pedig könnyít értékesítési gondjain. Minden olyan befektetés, mely a mezőgazdaság sorsán lendít, az iparnak és a kereskedelemnek is segít, tehát érdekében áll a köznek. Állítom, hogy közvetlen haszon is származik az útépítésből, mert a munkás, aki ott munkát fog találni, helyi iparost és a helyi kereskedőt fogja fölkeresni pénzével. — Vissza kell e helyről utasítanunk azt a beállítást, mintha mi az utak építését a pótadó emelésével akarnánk megvalósítani. Az igazság az, hogy a kölcsön törlesztése a városi költségvetésben a legcsekélyebb változást sem okozza és csak a pótadó kulcsát, mely aránylag a legjobban érvényesíti a progresszivitás gondolatát, kell, mint említettem kisebb mértékben emelni. Tegye mindenki lelkiismerete kérdésévé, mielőtt megszavazza vagy elveti a kölcsön fölvételét, tegye azonban anélkül, hogy követ dobna azokra, kik ellenkező álláspontra helyezkednek. Az én lelkiismeretem menlevelet, felmentvényt fog adni azoknak, akik megszavazzák a kölcsönt, mert az utakat a jövőnek is építjük. Az erzsébeti út ügyével foglalkozik ezután Kun Béla. Politikai ígéretek tekintetében bizalmatlan vagyok — úgymond — a kormánnyal szemben és ezt már sokszor kifejezésre juttattam. De itt pénzügyi ígéretről van szó, mely szorosan kötelezi, nem a kormányt, hanem magát az államot, ebben tehát megbízhatunk. Ez egyszer nem maradhat el az erzsébeti út továbbépítése, mert az ajánlattal anyagi kötelezettséget vállalt az állam. Balog Sándor kételyei tehát ezegyszer alaptalanoknak látszanak. Szép dolog az is, amit Balog Sándor a segélykérő feliratról mondott, de idejét múlta ,mert nekünk, mint a kormány ajánlata expressis verbis kifejezésre juttatja, 30 kilométer utat kell építenünk és májusáiig válaszolnunk kell a kölcsön fölvételét illetőleg. Két eshetőség között választhatunk tehát: vagy fölvesszük, a szakemberek szerint is kedvező feltételek mellett, a kölcsönt és akkor néhány év alatt 30 kilométerrel növelhetjük úthálózatunkat, vagy pedig elvetjük az évi 24.000 pengős segélyt, melyet mindaddig megajánlott az állam, míg csak le nem törlesztjük útépítési tartozásainkat. Én sohasem voltam kormánytámogató, de ebben a pénzügyi kérdésben elfogadom az állam ajánlatát, mert az elhangzott hivatalos referádák alapján előnyösnek találom városunkra nézve. (Helyeslés.) Köpösdy Ödön megszavazza a kölcsönt. Helyesnek tartja azt is, hogy fedezetül az útadót jelölte ki a kisgyűlés, mert ennél az adónemnél jut leginkább kifejezésre a fokozatosság elve és mert az útadót azok fizetik, akik elsősorban látják hasznát az úthálózat fejlődésének. Benke Imre (szociáldemokrata) örömmel fogadja a kölcsön, gondolatát, mert az építéssel, anyagi erejéhez mérten a város teljesíteni fogja a munkanélküliség enyhítésére vonatkozó kötelességét. Lázár Lajos a társadalom nehéz anyagi helyzetére, valamint a város zilált pénzügyi állására, végül pedig a közterhek szertelen magasságára tekintettel nem szavazza meg a kölcsönt. Szerinte a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozása sem lehet ma meggyőző érv az úthálózat fejlesztése mellett, mert a mai lehetetlen értékesítési konjunktúrában inkább azon kell tűnődnünk, hogy a többi emleléssel és a belterjes gazdálkodással miként hagyjunk fel. Karácsonyi Sándor a kölcsön mellett van s azt a kívánságát fejezi ki, hogy a pusztaszéli útnak Csomorkány felé részét is vegyék fel a burkolási nyagra. Gábor István feliratot javasol a® kormányzatok háztartásáról szóló vény sürgős megalkotása végett. Ker ugyanis, hogy akkor majd felszabad a város költségetésében a 60.000 per rendőri járulás és több hasonló is amelyek célszerű fedezetül szolgálhat: a kölcsön fedezésére. — A főügyész úr — jelenti be a élénk derültség mellett az elnöklőgámester — készül már egy félói szólam. Csáky Lajos úr gyökerénél fogja a kérdést, a következőkben fogalma meg a város előtt, álló dilemát: Ha vesszük fel a kölcsönt, nem kapunk lamsegélyt, ám 15 km. utat csak kiépítenünk saját zsebünkre, amikor minden km. ut legkevesebb 30.000 perbe fog kerülni; ha azonban felvesszük kölcsönt, legelőször is az állam tova építteti saját költségén az erzsébeti ut a városi útépítésekhez egyharmad aránban hozzájárul, úgyhogy 30 km. utat adunk kiépíteni kilométerenkint 20, 1 pengő költséggel. Az első esetben 480.1 I a másodikban 600.000 pengő terheli kéken a várost, tehát az új kölcsön lévő teher csak negyedrészével nő meg, alatt — nem számítva az erzsébeti út — kétszerte nagyobb útszakaszt tudi kiburkoltatni Szociális szempontok is — folyta Csáky Lajos dr. — állanak előtt, melyek a köznyugalom érdekében szégessé teszik az utak továbbépítését, olyan időket élünk, amikor minden igyár embernek szenvednie kell. Ma szabad senkinek sem azt mondania, ha nekem elég volt az áldozathozatali különösen a vagyonilag jobban szitó rétegeknek nem! Draskovics Ernő magyarázó fölélalása rekesztette be a vitát. A szorozó Az elnöklő polgármester névszer való szavazást rendelt el, híven a törvs rendelkezéséhez. A közgyűlés 48 szóval 32 ellen elfogta az eredeti kisgyűlés javaslatát, mely szerint a város fölveszi a 418. svájci frankos állami kölcsönt s az vonatkozó határozat sürgős, tehát jó hagyás nélkül végrehajtandó. Megszavazták a kölcsönt: Bánfi János, Benke Imre, Bodi Sándor (Fáncsi utca), Csáky Lajos Dezső Péter, Dékány József, Draskai Ernő, Engelthaler János, Faragó Sánc Friedmann Sándor, Gábor István, Gombos Péter, Hegedűs Imre, Heges Lajos, Hódi András, Hódi József, in Juhász Mihály dr. Karácsonyi Sánd Kenéz Lajos, Kiss Bálint, Koller Istv Korsós Imre, Köllő Zoltán, Köpös Ödön, Kruzslicz Károly, Kun Béla, Lanyi Károly dr. Lázár Dezső, Maczel Gábor, Meszlényi Ernő, Molnár Istv, Mónus András, Móricz Imre, H. Mu Sándor, Oláh Sándor, Posztós Sánd Reich Ede, Schmidtbauer Tibor, Sin József dr. Szél Imre, Szikora István, Ikács Ferenc, ifj. Tóth Ferenc, Tóth lm Tóth Jakab, Tószegi Lajos, Varga Sánd Vörös Sándor dr. Nem szavazták meg: Balog Sándor, Blantz Béla dr. Bodr Sándor (Mátyás utca), Czuczi Jó® Dietrich Lajos dr. Elek Imre, Elek , Gojdár Péter, Hegedűs István, Hőssa Kálmán, Imre Sándor, ifj. Juhász Sánd Karasz Ferenc, Kenéz Sándor, Kis Er Kruzslicz Mihály, Kun Balázs, Lázár Jós, Maczelka József, Markgráf Károly. Molnár Imre, Molnár Sánd Mónus János dr ügyvéd, Nyúl László, Rostás István, Sajtos Lajos Scheirich Ferenc, Simon Imre, Széki Szabó Sámuel, Szél Ferenc, Weisz Mós, Zsarkó Antal. A fenti névsor a hivatalos jegyzőkönyű mása, tartozunk azonban kijelente hogy Zsarkó Antal tudomásunk szergennel szavazott Természetes azonbs hogy a jegyzőkönyvi tévedés jóhiszenségéről ,amennyiben tényleg fönnáll, legmesszebbmenőleg meg vagyunk gőződve. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1930 május I A Triesti Általános Biztosító Társulat (Assicurationi Generali) vásárhelyi főügynöksége irodáját Horthy Miklós út (régi Szegem ut) 2 szám alá, a Gonda házba helyezte át.