Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. május (27. évfolyam, 104-129. szám)
1931-05-08 / 109. szám
tölt. város étel, lényhelyzetre való tejáratban előállit az alábbiak : évi május hófok: falitégla ezrenfalitégla ezrenti tégla ezrentégla ezrenként tégla ezrenkénttégla ezrenként itégla ezrenként tégla ezrenként tégla ezrenként tégla ezrenként int 58 pengő, t 58 pengő, 42 pengő, nt 80 pengő, nt 160 pengő, nként 36 pengő, renként 44 pennt 44 pengő. ként 46 pengő, nt 36 pengő, t 38 pengő, it 32 pengő. 20 pengő. 8 pengő 100 pengő, t 7 pengő, figó. 1 pengő, ok: méretü ezrenként méretü ezrenként retü ezrenként dsméretü ezrenkisméretü ezsméretü ezrennagyméretü eznagyméretü ezryméretü ezrennagyméretü eznagyméretü ezryméretü ezrennként 72 pengő, önként 60 pen-140 pengő, nt 30 pengőn ként 60 pengő, nként 40 penit 30 pengő, is hó G. Bertalan sk.erhelyettes. . István kiadó. 130 öl telek rajás száraz tégla- 307 előtti Soldmann Jenő tti irodája. Kétkedvező feltéte- 267 Ernő ak híres Kiadó nizsi, Deák Fe- Tácán, Mihály, Károlyi Malom, lom, Hunyadi, Abadság tér, Dá- Kalász, Görbe, Csomorkányi ■madi'k dűlőben it mellett 30, 20, Lajos mellett 7 mellett 10, 30, 3, . Erzsébeten 11, h. Sártóban 24, 1, 12, Kopáncson . Hatrongyoson 1000 pengő van is kihelyeutcai irodamag. IBIM Tehát van alku. Van nekünk a saját portánkon is végtelen sok bajunk és hogy mégis a kisantant dolgaira és a vele kapcsolatos ügyekre térünk vissza, tesszük ezt azért, mert végtelenül érdekesen fejlődnek, sőt bonyolódnak a fogas kérdések, melyeit a vámunióval vetett föl, Németország,i bombaszerüleg lepvén meg vele a világot. Mindenki azt hitte, hogy sebezhetetlen a kisantant és az a szövetkezés, melybe a francia akisantanttal keveredett. A német azonban megtalálta Achalesnek a sarkát s belelőtte a nyilát, mely azután még a sarkon keresztül is szíven talált mindenkit. Laval, a francia miniszterelnök varsárnap még nagyon magas lóról beszélt. Ugyanakkor a kisantant korifeusai bújtak össze Bukarestben és tárgyalták meg zárt ajtók mögött a tennivalókat. Sőt hétfőn a balkáni királyok találkozását rendezték meg Orsován. Az egész világ pedig, mely minden ilyen nagyobb ceremóniát találgatásokkal kisér, kaján mosolylyal jegyezte meg, hogy ime a vámunió ellen való szövetség és a vámuniónak egész vétóját születik meg most keleten. Szóval lesajnálta a szegény németet, aki tehát még ezt sem cselekedheti meg saját tetszése szerint. Ahogy azonban a legutolsó 24 óra alatt a dolgok állapota fordult, ott Bukarestben, meg Orsován egészen más oldalról világították meg a témát. Maguk a francia lapok nyíltan bevallják, hogy aggódtak, miszerint a Balkán ha azt látja, hogy a német oldalán tud keresni valamit, egyszerűen hátbarúgja az egész párisi szövetséget és azután oda kínálkozik fel Berlin kapujában. Azonban ez nem történt meg, vagy legalább is nem ilyen mértékben. Ez pedig kitűnik a francia lapok tegnapi közleményeiből, melyek a megkönnyebbülés hangján konstatálják, hogy ime a hűség mégis csak diadalmaskodott. Mint mikor a hatósági közeg írta a sajtókönyvbe, midőn a 80 éves kis öregember hányt-vetett életét a 80 tengelyes tehervonat kerekeire bizta, melyek ezer darabra tépték és midőn az a hatósági közeg a kis öregnek hagyatékában valami száz koronányi megtakarított pénzt talált. Az mellékes volt neki, hogy ezer darabban kente a sínekre szegény nyomorult életét a vonat, hanem hogy takarékoskodott, arra már keményen biggyesztette oda a sajtókönyvibe: íme a szorgalom mégis megtenni az ő gyümölcsét. Ilyenforma a francia lapok megjegyzése is, mely örvend azon, hogy Románia és Jugoszlávia nem dőltek be az első alkalommal a németnek. De sokkal érdekesebb az, amivel azután mint mellékzöngével kísérik ezt a konstatnungot. Azt mondják, hogy az európai békének egyedüli biztosítéka Franciaországnak és Németországnak a harmonikus együttműködése. Tehát Laval, a miniszterelnök még vasárnap ágyukkal fenyegette meg a németet, ha a vámuniót forszírozni meri, most pedig már a francia sajtó egyértelműséig szelíd hangon csupán azt fűzi hozzá, hogy ebben a kérdésben meg kell keresni az össz- hangot. Sőt, mikor azután a revízió kérdéséhez ér hozzá, akkor nemes egyszerűséggel meri odavetni, hogy a békeszerződések sérthetetlensége régen meg van döntve, tehát valamilyen határkiigasztásra is lehetne már gondolni. Szóval az a német csa ládmezővásárhely, 1931 május 8. Péntek. Mia 10 fillér. XXVll. évfolyam, 109 szám. Főszerkesztő és kiadólaptulajdonos KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYi szármetszés máris megtermett a mi számunkra annyi gyümölcsöt, hogy a franciák elismerik, miszerint a békeszerződésből lehet alkudni. Ott pedig, ahol alku van, már tárgyalásra is nyílik lehetőség. Tehát az ezer vajok és a pénztelenség közepette is buzzunk a jövendőben és biztunk azokban, akik azt mondják, hogy hamarosan jobb világ derül reánk. Hamarosan, mégpedig ennek az esztendőnek folyamán. Vagyis higyjük azt, hogy ezeknek a prófétáknak beszédéből angyalok szólanak... Vasárnap Vásárhelyen lesznek kincses Kolozsvár magyar dalosai. Öt város és Vásárhely nagyközönsége kitáruló szívvel várja a magyar testvéreket. Könnyes boldogságban gazdag, szívbéli ünnepre készül Vásárhely közönsége: májusi 10-én, vasárnap hozzánk érkezik negyven férfi és husz női tagjával a kolozsvári magyar dalárda. Körutat tesznek elszakított dalostestvéreink a magyar Alföldön. Most Szegeden vannak s vasárnap bennünket látogatnak, bennünket tisztelnek meg. Valószínűleg a délutáni vonattal érkeznek s az állomáson a város és a Városi Dalárda nevében dr Soós István polgármester fogadja és köszönti őket. Este fél 9 óraikor a Sas pódiumán énekelnek. Hogy mit? Azt majd később tudjuk meg. Énekelnek, dalolnak, előttünk, nekünk. És ez a fontos. Ez a minden. Itt, a lámpák előtt Kun Béla képviselő szorítja tzívére őket ennek a városnak polgársága és az Iparos Daloskör nevében. Megkoszorúzzák a kibontott zárójét, melynek selymén Kolozsvár szent köveinek opálja ragyog. S az estén ott lesznek a vásárhelyi összes dalosok s Vásárhely közönsége. Mindenki, aki befér ebbe a díszes, óriási terembe, így lesz. A Városi Dalárda, az Iparos Daloskor, a Törekvés Dalárda és a Munkás Dalárda minden egyes tagja jelenjék meg ma, pénteken este 8 órára az Iparegyletben megbeszélésre. Pár nap van csupán, de a mi lelkünknek pár óra is elég. A mi lelkünk számára minden szó szent riadó, harangzúgás, égzengés, melynek engedelmeskedünk is boldogan. Egy nőbizottság 10 perc alatt csinálta meg a szállást és még mindig nemes versenyzéssel jelentenek te új szállásokat dr Paócz Imrénél és Téván Simonnál, mint főrendezőknél. A jegyeket szombaton bocsájtják ki. Teljesen elég idő lesz az a 24 óra. —■ Régebben tervezték a látogatást, de a" vízumok körül "volt késedelem. Végre sikerült. S tegnap délelőtt fél 11 órakor Goaba felől megérkeztek a vásárhelyi vasut állomásra. Váratlanul. S déli 12 órakor utaztak Szegedre. Ruhájukon a Királyhágó pora volt; beszédükben a szent Erdélynek zengése, tekintetükben a hit csillogása. S velük üzent a sebes járású Szános, a Farkas utcai csonka templom, a bemohosodott Bethlen bástya, hős Dániánnak szobra, a Béldyek háza, a Házsongárd, a Fellegvár, a Jósika sírja, a gyalui havasok, a feleld domb, a Majális utca, az évszázados hársfák, melyek alatt Rákózdi pihent, hollós Mátyás királynak ősi temploma. Ezer, ezer emlék, ezer vágy, sóhaj, remény. A szenvedő, szomorú néma magyar testvérek és a beszédes temetők ... Mind, mind. Egész Erdély, egész kincses Kolozsvár. Hát van-e akkora terme ennek a világnak, mely ezen a könnyharmattos, szent vasárnap estén befogadjon mindenkit, akit szive oda húz! Van-e annyi virág, amenynyit mi eléjük szeretnénk bokrétában odavinni. S van-e annyi reszkető öröm, mely mind mind kitörjön azon a májusi szép vasárnapon, mikor idejönnek!... « Héttagú küldöttség viszi a fővárosba az alföldi vendéglősök sérelmeit tartalmazó hét pontot. Ha a sörgyárakkal folytatott tárgyalások nem vezetnének eredményre, jőn a plakátharc, esetleg a bojkott. A vidéki társtestületek tömeges résztvételével folyt le a vásárhelyi várleszállító nagygyűlés Tegnap délelőtt óriási érdeklődés mellett tartották meg az Alföld vendéglősei és italmiérői demonstratív nagygyűlésüket Vásárhelyen, a túlmagas nívón mozgó sörárak olcsóbbá tétele érdekében. Az értekezlet határozati javaslatot fogadott el, amelyet küldöttség visz fel Budapestre és tárgyalásokba bocsátkozik az eddig meglehetős merev elzárkózottságot tanúsító sörgyárakkal s ha ez nem vezetne eredményre, a vendéglősök „kiássák a harci bárdot“ és a legerélyesebb eszközökkel kelnek érdekeik megvédésére. A nagygyűlés lefolyásáról egyébként a következőket jelenti a „Reggeli Újság“ munkatársa: Délelőtt 10 órára volt kitűzve az értekezlet megnyitása, a vidékiekre való tekintettel azonban — akiknek vonatai később érkeztek — néhány perccel 11 óra előtt szólalt meg az Ipartestület tanácstermében a nyitányt jelző elnöki csengettyű. Tíz órától kezdve állandóan újabb és újabb vendéglős csoportok érkeznek, a helyi szakosztály tagjain kívül: Békéscsaba, Orosháza, Szarvas, Gyoma, Szentes, Makó, Szeged, Kiskunfélegyháza, Mezőhegyes, Kistelek, Kunszentmárton, Mindszent küldötték el megbízottaikat, hogy a vidéki társegyesületek csatlakozását bejelentsék a Vásárhelyről kiindult mozgalomhoz. — A vendéglősök zsúfolt széksoraiban a Fővárosi Serfőző Rt. — egyik — kiküldött igazgatója, Granichstädten Jenő (az egyetlen résztvevő Pestről) is helyet foglal — kartelen kívül — és szerényen meghúzódik a Polgári Serfőzőgyár makói főlerakatának megbízottja, Fohsz Zoltán cégvezető is. A fővárosi sörgyárak sürgönnyel „képviseltették“ magukat. A nagygyűlés elején Gábor István ipartestületi titkár, az értekezlet előadója Nóvé Sándort ajánlja a gyűlés elnökének, jegyzőnek pedig Balogh Mihályt, amit a nagygyűlés egyhangúlag elfogad. Névé Sándor bevezető beszédében egyszerű, komoly szavakkal mutat rá arra a szomorú állapotra, amelyben a vendéglősök és italmérők manapság élnek. A pénztelenség óriási mértékben csökkentette az üzletek forgalmát s a vendégek elmaradását, a sörgyárak rigorózus viselől kedése is elősegíti. A fogyasztóknak igazuk van, amikor sokalják a sör árát, hiszen az a bor árához viszonyítva, teljesen aránytalan. A sörgyáraknak jónéhányszor értésére adta már a vendéglősipar, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ennek dacára sem kaptak a vendéglősök mást, mint néhány szépen hangzó ígéretet. Kéri az értekezletet, higgadt mederben folytassa le a tanácskozást és beszédét azzal fejezi be, hogy a vendéglősök csak akkor lesznek kénytelenek a kellemetlen fegyverhez, az általános bojkotthoz nyúlni, ha a sörgyárakat a vendéglősöknek ez az impozáns megmozdulása sem készteti megértésre. Gábor István ismerteti ezután azt a határozati javaslatot, amelynek 7 pontja magában foglalja a vendéglősök és italmérők jogos panaszát s amelyet a sörgyáraknak javasol megküldeni. Mit kiván a magyar vendéglősipar? A sörgyárak ne avatkozhassanak bele abba,hogy a vendéglős kitől akarja szükségletét beszerezni s hogy milyen árban szolgálja ki vevőit. (Zajos helyeslés.) Az egységárakat 20 százalékkal szállítsák le a gyárak. (Úgy van, ez a beszéd, — hangzik mindenfelől.) Ne legyenek a fóvárosi és környéki vendéglősöknek kiváltságaik, a vidékiek is kapják meg a csöpögés, jégpénz és skontó címén járó 3 százalékos engedményt. Miért kapják a pestiek 13 pengő 60 fillérrel olcsóbban a sör hektoliterjét? Végül tiltassanak el a vidéki felakatosok, hogy detail-vevőket szolgálhassanak ki. A hét pontot küldöttséggel javasolja a sörgyárakhoz eljuttatni s amennyiben május 15-ig nem történne kedvező változás a dologban — a bojkott kimondását kéri. — Megemlíti még Gábor István, hogy megállapításai szerint némi közeledést észlel a sörgyárak, különösen a Fővárosi Serfőző részéről s reméli, hogy ezt a megmozdulást, annyi gyűlés és határozat után végre siker is koronázza. Madarász György (Békéscsaba) szól elsőnek a javaslathoz és azzal kéri azt kibővíteni, hogy amelyik szaktárs az esetleges bojkottot nem tartaná be,bírsággal sújtassék. Jankó János a makói vendéglősök és a gyűlés szószólója aggályosnak tartja a bojkott sürgős kimondását és rámutat azokra az okokra, amelyek az elővigyázatosságot indo skolttá teszik. Szerinte sokkal célirányosabb volna, ha a vendéglősök egy megállapitott napon plakátokkal hívnák fel vendégeik figyelmét arra, hogy ne igyék sört, mert drága s az árusítás a tulajdonosnak csak ráfizetést jelent. A makói szaktársak különlegs rossz helyzetét is szóvá teszi, közli, hogy Makón 73 pengőért adnak a lerakatok 12 fokos sört, amely ár lényegesen magasabb, mint bárhol a vidéken. Az alapos és nagy tetszéssel fogadott beszéd után Győri Gyula vá-ásárhelyi italmérő, Besák Béla szarvasi, Kasza József kisteleki, Weinberger István gyomai, Osztrovits István szegedi vendéglői mondták el észrevételeiket a javaslatra vonatkozólag. Fohsz Zoltán, mint a makói Polgári lerakat megbízottja menteni igyekszik a makói lerakatosokat. (Közbekiáltások: Maucinak nincs joga beszélni! Makón a legdrágább a sör az egész országban!) Kijelenti, hogy a lerakatnak különleges kiadásai vannak s hogy ezt a vásárlókra hárítja, ezzel azt akarja elérni, hogy HiVfilkiállifátlindílt ahol a tavaszi és nyári újdonságainkat is As mutatjuk be, e hélyén, vasárnap tartjuk. Városunk t. közönségét szivesen meghivjuk és örömmel látjuk, ha bennünket látogatásával megtisztel. Kiváló tisztelettel: A kiáltás megtekinthető este 9 órát*. Constantin Testvérek áruháza