Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. december (27. évfolyam, 254-276. szám)

1931-12-01 / 254. szám

Hódmezővásárhely, 1931 december 1. Kedd. Aradó fillér. XXVII. évfolyam, 254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám 79. Előfizetési ár helyben. Negyedévre 7.— P Félévre 14.- P Vidékre: Negyedévre 10.— P felefonszánt 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI „Száz vagy még több“ kijáró képviselőről beszélt Eckhardt vasárnap Miskolcon. „A többségi párt nem tudja levetni az egyéni érdekeltségnek, a natívnikével a kartelekkel való összeházasodásnak bélyegét!“ Miskolcról jelentik: Eckhardt Tibor, Miskolc képviselője, az Országos Független Kisgazdapárt ügyvezető elnöke vasárnap délelőtt a Korona-szálló nagytermében mintegy 4000 főnyi közönség előtt hatalmas beszámolóbeszédet mondott. Eckhardt beszédét tomboló helyesléssel fogadta Miskolc polgáraiga. A nemzeti ellenzék népszerű vezéregyénisége dr Domján Aladár elnöki megmegnyitója után szólott választóihoz : — Nean akarom — kezdte — az elmúlt rendszert kritizálni, mert a múlt csak akkor érdekel, ha vissza akar térni és akkor mindenkinek szembe kell vele fordulnia. De le kell vonni a konzekvenciákat, hogy még egyszer bele ne essünk ugyanazokba ahibákba, amelyek megtörténtek. A megcsonkított Magyarországnak az lett volna a kötelessége, hogy a megszűkített keretek között ne rendezkedjék be fényűzően, hanem csupán indokolt és elkerülne! Mién kiadásokat teljesítsen. A Balkántól nem a fényűzés különbözteti meg a kulturállamot, a Balkán is tud költekezni! Az európai kulturállamot elsősorban erkölcsi fölfogása különbözteti meg a Balkántól és ha kevesebbet cifrálkodtak volna az elmúlt tíz évben, a magyar erkölcsöt tisztábban őriztük volna meg, mint az elmúlt tíz év korrupciójában. Kétségtelen, hogy az államnak most csökkentenie kell kiadásait, az a kérdésazonban, hol kell korlátozni és honnan vegyék a szükséges kiadó soMic© való összegeket. A létminimumhoz hozzányúlni nem szabad! A megélhetéshez szükséges nyugdíjat nem lehet leszállítani, mert a nyugdíjasok jelentékeny többsége már befizette az államnak azt az összeget, amelyet öregsége napjaiban fizet vissza neki az állam. Az államnak joga van ahhoz, hogy új alkalmaztatások esetében csökkentse a fizetéseket, de nincs joga ahhoz, hogy régi szerződés szerint járó összeget egyik napról a másikra leszállítson. A múlt héten került a parlament elé a benzinkartell ügye. (Viharos felkiáltások: „Hol a kartell törvény? Miért tűrik az uzsorát?) A parlamenti tárgyalásokból ha már nyilvánvaló, hogy a kormány 15 millió pengő nemzeti ajándékot ad a külföldi benzinkartellnek vámcsalások formájában. Ha ezt az ajándékot a kormány a nemzet javára fordítaná, nem volna szükséges, hogy hozzányúljon a kisemberek nyugdíjához. Az ország mai helyzetében gondolni sem lehet arra, hogy újabb ultimi tisztviselőket vagy egyéb álam alkalmazottakat helyezzenek el. Viszont az ipar és a mezőgazdaság nem tud ebben a pillanatban munkanélkülieket fölszívni. Mégis úgy gondolom, hogy az ország népfölösleget még mindig el lehet helyezni helyes telepítési földpolitikával. A falusi nincsteleneket, a városi értelmiség, sőt a munkásosztály egy részét ki kell telepíteni falura és egészséges, becsületes exisztenciális lehetőséget kell nyújtani nekik azokon a nagybirtokokon, sőt hitbirdarnyokon, amelyek ma már nemcsak szociális szempontból nem kívánatosak, hanem azért sem, mert a gazdasági élet fejlődése következtében egyre kevesebb haszonnal fogják a maguk földjét megművelni. Amikor Nagyatádi a kis- és középbirtokok szaporításának politikáját hirdette, támadták és azt kérdezték: ki fog akkor búzát exportra termelni ? Éppen itt van a baj, hogy exportra termelünk búzát! Az exporttermelésre mindenki ráfizetett. A balettarendszerre ráfizetett az áram, ráfizetett az exportőr és ráfizetett a gazda is. Hiba, hogy a régi kormány tíz év allatt sem a mezőgazdasági, sem az ipari termelés terén koncepciót nem tudott fölmutatni. A pártpolitika jegyében az észszerű termelési politika helyett a protekciós kölcsönök, szubvenciók és borravalókra fölépített rögtönzések gazdasági politikáját folytatta a Bethlen-rezsim és ime, csődbe jutott az egész magyar termelés. Most az a kérdés, hogy milyen intézkedésekkel kell további magyar élet útjait kijelölni. Ha kell előrelátással nem teszik meg a legrövidebb időn belül azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van, akkor jövő tavasszal bekövetkezik a nemzeti katasztrófa. A valutarendelet, limonádérendelet és mégis 380 millió értékű külföldi valutabejelentést eredményezett. Ha a rendeletet megfelelő büntető szankciókkal látják el, abban az esetben annyi valuta került volna a nemzet tulajdonába, amellyel alátámaszthattuk volna a pengőt és azonkívül létesíteni lehetett volna egy olyan üzemet, amely a magyar ipart és mezőgazdaságot el tudta volna látni külföldi nyersanyaggal. A mezőgazdaságot az elviselhetetlen közterhek, a drága kamat, újabb hitelek hiánya, az aránytalanul csekély értékesítési lehetőség annyira tönkre teszik, hogy számolni kell azzal, hogy tavasszal már nagyon sok földet parlagon fognak hagyni. Ma már is az a helyzet, hogy 16 millió hold termőföldből 2 millió hold áll kényszereladás alatt és csak azért nem tudják eladni, mert egyszerűen nincs rá vevő. A mai kormány hiába mondja magát a volt kormány folytatásának, tényleg nem az. Legalább is szeretne ez a mai kormány más, okosabb és — azt kell mondanom — becsületesebb politikát csinálni, ha a múltbéli rámaradt párturalmi rendszer nem kötné kezét. Itt a részvényjog reformja, itt az összeférhetetlenség szabályozása. Megdöbbenve látom, bármely konkrét kérdéshez nyúlok, legyen az fa, vas, bor, vagy bármilyen ágazata a termelésnek, beleütközöm az összeférhetetlenségbe, az 56 miniszteri tanácsosba és a közel száz vagy ennél is több kijáró képviselőbe, akiknek anyagi érdekeltsége lehetetlenné teszi, még ha becsületes szándékuk meg is volna, hogy ezekben a kérdésekben tárgyilagosan, elfogultság nélkül tudjanak cselekedni és intézkedni. A képviselői és a tisztviselői összeférhetetlenség becsületes szabályozásától függ a jövő igazságos magyar közélete. Ha ilyen javaslattal jön a kormány, akkor teljes erővel fogom támogatni még a saját pártjával szemben is. Az egészséges magyar közélet legfőbb akadálya ma már nem is a Kormány, hanem a többségi párt, amely az elmúlt tíz esztendő korrupciós szellemét viseli magán és nem tudja levetni az egyéni érdekeltségnek, a nagytőkével és a kartelek gazdálkodásával való összeházasodásának bélyegét. Pártkülönbség nélkül össze kell fognia a magyar törvényhozásban minden tisztességes embernek a közéleti korrupcióval szemben. E kérdésekben nem ismerek pártpolitikát és bármilyen párt részéről kapja az ország a lehetőséget a tisztességes magyar közélet visszaállítására, föntartás nélkül támogatni fogom. Idáig semmiféle változás nem történt az elmúlt kormány politikájával szemben. A mai nyílt választási rendszer szégyenfoltja a közéletnek! A titkos választójogot és becsületes választási rendszer bevezetése elkerülhetetlen kötelessége a kormánynak! Az utóbbi időben a képviselőházban folyton jönnek hozzánk: fogjunk össze, értsük meg egymást! (Nagy zaj, közbeszólások.) Kérdem önöktől: minek a jegyében fogjunk össze, talán a svindli jegyében? Ahhoz, hogy a parlament különböző pártjai között megfelelő atmoszféra alakuljon ki, kölcsönös megbecsülés szükséges, ezt pedig másként, mint a titkos választójoggal nem lehet elképzelni! Eckhardt Tibort a nagygyűlés közönsége lelkesen ünnepelte a beszámoló után. Megfiiusult a köszvenés és nyugalom ellen terveztett puccskísérlet. A belügyminiszter nyilatkozata a nyomozás lefolytatásáról. Budapestről jelentik. A szombaton elterjedt rémhírek után vasárnap kibontakozott az állítólagos „Ottó-puccs“ képe. Kiderült, hogy tulajdonképpen egy hónapok óta készülődő szélsőjobboldali szervezkedést leplezett le a rendőrség, amelynek résztvevői nagyrészt foglalkozás- éskeresetnélküli desperációk. A főkapitányság bizalmas után már hetekkel ezelőtt értesült ezeknek a nyolc év óta lapuló elemeknek a mozgolódásáról. Tudta pontosan, hol tanyáznak ezek a még mindig nyughatatlan vérű fiatalemberek, akik a mai Válságos időket ismét alkalmasnak tartják arra, hogy akcióba lépjenek. Azt is tudta a rendőrség, hogy zavaros céljaik megvalósítását valamiféle puccskísérlettel akarják biztosítani. A nyomozó hatóságnak a gyanúja az volt, hogy a szövetkezés olyan épületek és helyek erőszakos megszállására és birtokbavételére irányul, amelynek a kifosztásával anyagi előnyökhöz és nagyösszegű pénz birtokába jutottak volna a puccsisták. A nyomozás során adatok merültek fel arra nézve is, hogy a puccsisták tervüknek politikai színezetet akarnak tulajdonítani és úgy akarják feltüntetni terveiket, mintha azokkal elsősorban a közhivatalok megszállását igyekeztek volna elérni, hogy ezáltal a közigazgatás rendes menetét és a közrendet is megzavarják. Kiderült azonban, hogy elsősorban az ékszerüzletek és az árverési csarnokok voltak azok a pontok, ahol sikereket akartak elérni. Bár egészen bizonyos volt, hogy ennek a „puccsnak“ legfőbb célja a vagyon- és életbiztonság veszélyeztetésére irányul, mégis a külföldi puccskísérlet mintájára programmal voltak felszerelve „a hatalom átvételére“. Arról álmodoztak, hogy megadott jelre szombatról vasárnapra virradó éjszaka a társaság tagjai négy-öt emberrel megjelennek a miniszterek lakásain, azokat ártalmatlanná teszik s ha lehet, tőlük középületek elfoglalására parancsokat is tudnak kicsikarni. A főkapitányság politikai osztálya ezeket az összejöveteleket és megbeszéléseket figyelemmel kísérte és pontos tudomása volt arról is, hogy az egyes összejöveteleken milyen részleteket beszéltek meg. Amikor a szervezkedés már előrehaladott stádiumba jutott, elérkezettnek látták a főkapitányságon az időt arra, hogy a társaság tagjait ártalmatlanná tegyék. Csütörtökön este történt az első előállítás, amikor is gyulai Molnár Antalt hozták fel Szolnokról Budapestre. Gyulai Molnár Antal a Szolnok környékén sokat szerepelt Molnár-fivérek egyike, a legutóbbi években hajózási vállalkozással foglalkozott. Bátyja, vitéz Molnár Ferenc — ugyancsak Vázsonyi egyik inzultálója — a kommün utáni időkben Szolnokon, Fegyverneken és Abonyban képviselte Héjjas különítményeit, évekkel később pedig egy zsarolási ügy miatt két és félévi fegyházat kapott. Ebből másfél évet le is töltött, majd kiszabadulása után eltűnt Szolnokról. Öccse, Molnár Antal azonban továbbra is ott maradt és egy ideig jó anyagi viszonyok között élt, majd miután vállalkozásai balul ütöttek ki, mint itt biztos szerény kis állami alkalmazást vállalt. Gyulai Molnár Antal mellett Zsabka Áruházunkban a karácsonyi vásár keretében különösen a szakmabeli maradékoki árusítására hívjuk fel nb. közönségünk figyelmét. Szíveskedjék bennünket megtisztelni, s mi a közismert tisztes elveink folytán jól, olcsón és megbízható minőséggel állunk szolgáltára. Konstantin Testvérek