Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)

1936-03-15 / 67. szám

Ki I Hol vagy Kossuth Lajos I. • • „Nem enged­jetjük meg, hogy egy csoport fzltvány potom ember gyalusaiba ejtse a magyar nem­eket" . Ismeritek-e még azt a rikatóan­­ szép nótát, amelyiket apáitok da­­­f­­loltak. Úgy kezdődött, hogy Kossuth I Lajos azt üzente! Azután azt, ame­lyik vigasztalja a nemzet apostolát. Amelyik odaáll melléje magyar lel­kével, mintha azt mondaná, ne félj, míg magyar él, Téged és a Te ta­nításaidat elfelejteni nem fogja soha. Mert Te vagy a magyar örökkéva­lóság. Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos. Ismeritek-e még azt a rikató szép nótát. Amazt és emezt, amit őszbe­ H borult hajú emberek levett kalappal ■ szoktak énekelni, mig ifjak, kik nem | lelkükbe égetve hordják a nagy idők I emlékeit, átszellemülten, csodálattal I nézik ezt a varázst, mely a szemek­ I ből és az arcokról sugárzik. Borongós volt az első március. Olyan, mint most Csak akkor a fellegek tették azzá, mik esőt har­­matoznak. Most meg a borulat lel­künk fölé teregeti hollószárnyait. Fáradtak vagyunk, nagy teher az, amit emelnünk kell. Sok tűz, sok varázslat a múltból szálljon hát re­ánk, hogy ujjuk­ erővel teljék meg lelkünk, az eljövendőre. Öregeké, akiknek már roskadoznak a vállai. És ifjaké, akik csüggeteges bizako­­­d­ással tudnak nézni csak a jöven­dőben. Ismeritek-e még a dalt, mely azt mondja, hogy esik eső karikára. Ott, azon az első márciusi napon ko- Bkárdákra hullott az égi permeteg. S ■folyt össze örömkönnyekkel, mit ■magyar szemek hullattak alá. Kokár- lidák színezték férfiak és honleányok ■keblét. S míg zúgott a jövőnek dala, ■evett kalappal állottak tízezrek a Bmuzeum előtt s Pest utcáin. S az- Bután mintegy zúgó fergeteg kapott fel a levegő szárnyaira a nagy fel- Bcesültség, hogy vigye szét az ország B­inden tájára, ahol csak magyarok laknak. Ahol szabadság után vágya­ Bcoznak elfáradt régi magyar szivek. Március 15. Csodáknak napja. Az Egitüzé, mely a földre szállt. Mely Bitat talált be a szivekbe és azután Bolínditott egy nemzetet a diadalmak, a legragyogóbb dicsőség felé. ■ E­zen a napon evangéliumot írtak Budapesten, mert az, amit Kossuth Biapirra vetett, s mit termő és ter- Baékenyitő magként ajkáról szavak- Ban elhullatott, azokból a magyar Evangéliumnak könyve nőtt azóta. men­dicsfényben, ragyogásban, nagyság­nél sötétebb felettünk az ég, minél több a vihar és a vész s mennél nehezebb az élet, s csonkaságunk, úgy növekszik meg nap-nap után a vágy a tüzért, melyet az az első márciusi nap hordozott. Mert benne volt a sok évszázados keserűségnek a köny­­nye. Benne volt a bujdosó kurucok éneke. Rákóczi minden reményke­dése. Tömegek dala, vágyakozása és­­ álma. Dicsőség. És benne van az­­ elszántság az ellenség ellen, mely őrök. Mely csak formát változtat és alakot cserél, de mindig él lebirha­­tatlanul. Március 15. Varázsos nagy nap. Égi tűz, mely a Kossuth Lajos és a Petőfi lelké­ben gyuladt ki. Mely azután a nagy apostol szavai nyomán ideszállott a mi szivünkre is .. . Ott, ahol most ércbe öntve áll dicső alakja, szorult ökölbe keze azon a 48-iki nagy zendülő időn, amikor a Petőfi Talp­ra hivó szavát az Ő menydörgő beszéde ismételte meg Vásárhely, Szeged, Csongrád, Szentes, Kecske­mét piacterén, mikor testette az irtózatos üldözést. A kegyetlenséget, a pusztulást, amit magyar vérein­ken követnek el lázadó nációk, kik keblünkön nőttek naggyá és ma­gyar föld emlőin lettek emberekké. Akkor mondotta azt: „Gördüljön fejem a lábam elé, ha nem igaz, amit beszélek ! . .. Hol vagy Kossuth Lajos? Kiált ma fel a sóvárgó magyar lélek. Hol vagy szabaditó? Nézz körül. Nem kell most messzi menni sas­­tekintetednek. Csonka határokon égnek a tüzek. Granicsároknak mág­lyái. S azon túl korbácsok csattog­nak. Szenved a magyar. A Te ma­gyarod. Sírnak Tehozzád. Azt mond­tad egykor Kossuth Lajos: „Nem engedjük meg, hogy hitvány, potom népek ejtsenek gyalázatot a büszke magyar nemzeten ,. Kelj fel és nézd meg most, hogy ezek a hit­vány, potom népek ott bitangolnak a magyar szent földeken. Ott ural­­kodnak, mig a magyar, a Te büsz­ke magyarod szánalmasabb, szegé­nyebb, nyomorultabb rabszolga, mint valaha volt. A te magyarod Kossuth Lajos, kit egykor Te fel­szabadítottál. Március 15-én új nóta jut hát a mi eszünkbe. Ünnepi ér­zésünkre egy nagy sóhajtás borul, egy fohász Tehozzád: „Nem jól van a feje alja a népnek, kelj föl, kelj föl, igazítsd meg szegénynek !..“ | EM fizetési ár helybe Negyedévre 5. — P Fér it­­­re 10. — P || Vidékre Negyedévre — P ^Felefonozom: 79 1936. MÁRCIUS 15. VASÁRNAP. ——fflWII II———— ARA 12 FILLÉR XXXII. évfolyam 67. szám. V­ASÁRHELyTI Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KÜN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér Tel­efonszám : 79 A márciusi 12 pont. Szerkesztették 1848-ban a márciusi ifjak : Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József, Vasváry Pál, Bulyovszky Gyula. Először felolvasta a nép előtt Jókai Mór, miután Petőfi a Talpra magyart elszavalta. íme : Legyen béke, szabadság és egyetértés !­ 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Tövény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrséget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését 8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsáttassanak ki 12. Kívánjuk az Uniót Erdéllyel. Március 15. Igen ahogy távolodunk március 15- Dar^^napnal^eTentosege^S^men Bal, attól az első naptól, úgy nő Vásárhely emlékezése március idusára Lélekemelő s az 1848-as idők dicső emlékéhez méltó lesz az az ünnepség, mely ma délelőtt ponto­san fél 11 órakor a Kossuth­ téren kezdődik az alábbi műsorral: 1. Hiszek egy éneklik az egyesített dalárdák. 2. Dezső Marika szavalata (Márci­us 15-én). 3. Talpra magyar. Szavalja Katona Ferenc v. tanácsnok. 4. Ünnepi beszéd. Elmondja dr. Ernyei István v. országgy. képviselő. 5. Györffy József adótiszt szava­lata Gyula diák „Apának mondom“. 6. Nem. Nem soha. Éneklik az egyesitett dalárdák. . 7. Vitéz Sarkantyus Imre mezőgaz­dasági iskolás szavalata. 8. Himnusz. Éneklik az egyesitett dalárdák. Az ünnepség után a Kossuth szo­bor megkoszorúzása, itt a közönség a Szózatot énekli az egyesített da­lárdákkal együtt. Az ünnepségre a különféle kö­rök, testületek és társadalmi alaku­latok a Csáky Albín-téri gyüleke­ző helyről vonulnak fel zászlók alatt. Legyünk ott mindnyájan az ün­nepélyen. Legyünk ott személyileg, de lélek szerint is. Dokumentáljuk ezzel, hogy a márciusi gondolat nagyságában, fennöltségében egyek vagyunk ma is és egyek leszünk a diadalig. A főispán felhívása a gazdákhoz és a mezőgazdasági munkásokhoz A múlt évben azt tapasztaltam, hogy az aratási, cséplési és egyéb mezőgazdasági munkálatoknál túl­nyomó részben idegen munkásokat alkalmaztak a gazdák. Miután Hód­mezővásárhelyen a mezőgazdasági munkások száma igen nagy, felké­rem a város gazdaközönségét, hogy munkásaikat méltányos és szociális szempontoknak is megfelelő felté­telek mellett elsősorban Hódmező­vásárhely lakosaiból szerződtessék, vagy alkalmazzák. Minden hódme­zővásárhelyi gazdának ez nemcsak kötelessége, mert hiszen elsősorban a városunkbeli kisemberek kell, hogy szívünkhöz közelebb álljanak, de érdekünkben áll, mert mennél nagyobb a száma azoknak, akikről a tél folyamán inségak­­ció útján kell gondos­kodni, annál nagyot a város terheli és­­­ségadó, mely az ad­­ó közönség vállát hezedik. Felhívom a város mez­ői munkásait is, hogy a haság keretében igyeke­zesethez jutni, mert a i­dőben előreláthatólag sokkal kisebb mérték általában nem szátv­á­nyosan arra, hogy di ezen akció keretet fog. Azokat, akik -ben akcióra számítva, netal munkaalkalmaka'­a­n mulaszt­ják, az ifrenhij feltétlenül törőb­insége Levelii F for 'bah - (Z in ienze­­ara ne-hogy r­zőgazdasá­­gyeke,­i mezőgaz­­rt a­­­ztének ke- rag /övó eszten­­­ték az inségakció árr­á lesz és egy-­­gy­ríhatnak bizo­­-­ téli élelmük­ben biztosíttatni netalán az inség­­a mezőgazdasági­­önhibájukból el­viségösszeirásokból detni fogjuk. ‘r*ma György dr. foispán. Újra Jelencsik Imrét válar­ztanált tanonciskolát szakolt meg A cipészipari szakoktatói állás ta­valy A tanonciskolában megürült, ezért az ősszel betöltéséről kellett gondoskodni. A tanonciskolái fel­ügyelő bizottság októberi ülésében a pályázók közül, mint legmegfele­lőbbet Jelencsik Imre techno­lógiát végzett szakoktatót, a Lí­via cipőüzem szabászát választotta meg erre a az állásra. A választást azonban azon a címen, hogy Jelen­­csik Imrének nincsen magasabb is­kolai képesítése, megfelebbezték a kultuszminiszterhez, aki a válás /Ze­nyiben ró nin­t magasabb képesítésű pálya­­tében e szakképzettség tekinte­bszor . • “°8as fel nem merülhet, a pon­t­ a§ ak ent döntsön. Ez ala­­tot hirdettek meg újra a palyara- E n H r ejtetnet meg 3 Osztást n őkiet C ^ 1 polgármester el­' a w" * «■»»*• „ 5ett?n, Pályáztak most is més? ! vsz* me van, hogy az uj választásnál am.eny­ J^ILA-felügyelőbizott.ság­­ ■■■HNMNÍHHHHí

Next