Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. április (32. évfolyam, 80-104. szám)

1936-04-19 / 95. szám

1936. ÁPRILIS 19. VASÁRNAP. . i.imí njnOotäf;. «»»íuí. »«,. cä SfflSS3SSB23a» ELiiBEí. VIStmivryi WPOOF!.! IJJSAO Ájiáa^Ii a ¥i£ekksl harcok­ Vásárhely népe Vásárhely közönsége és az egész érde­kelt Alföld örökös küzdelemben állott a vízzel. A Tisza és mellékfolyói, melyek­nek hullámai Ikora tavasszal hét határban csatangolva sokszor tették­­ tönkre az egész évi termés lehetőségét, már régen arra késztették a lakosokat, hogy lehető­ség szerint korlátok közé szorítsák a vi­zek járását A múlt század elején még egyetlen költés volt a vásárhelyi határ­ban, még pedig a régi Szegedi út, mely algyőig vezetett. Az 1830-as nagy árvíz azonban ezt a töltést is átlépte, tehát ez is illuzóriiussá vált.. A vizsonyok megszün­tetésével kapcsolatban 1833 ban merült föl először a Duna Tisza csatornának a terve, melyet úgy szerettek volna­­kiépí­­teni hogy a Dunából Pestnél induljon ki és a Duna-Tisza közét srégen átszelve Szegednél torkolják ki Tiszába. A gondo­lat most már pontosan 103 esztendő óta vibrál az emberek agyában és mindig ér­lelődik, de valóra még mindig nem válha­tott. Ellenben a Tisza szabályozását nem engedték elaludni. A hatóságok­ folytonosan küldözgették az instanciát a Helytartó Tanácshoz Bécs­be és kérték, hogy az Alföldet ezt a gyö­nyörű kertterülete mentse meg a­­minden tavasszal való pusztulástól. S hogy ezt ott fent komolyan vették semmi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a Helytartó Tanács 1834 tavaszán értesítette az érde­kelteket s igy Vásárhelyt is, hogy a Ti­sza és Maros folyók szabályozásához szükséges felmérések elkészítését elren­delte. 1836 ban gróf Károlyi Lajost a király vizügyi kormánybiztossá nevez­e ki. Ká­rolyi maga is Tiszamenti birtokos lévén, nagyban érdekelt volt. S így kétszeres ingerenciája lehetett arra, hogy ez a gon­dolat valóra váljék Egyelőre azonban a vármegye és az érdekeltségek között csak viták, veszekedések indultak, meg, mert mindegyik attól félt, hogy a szabályozás­sal az ő érdekeit fogják megbántani, így telt el újabb tíz esztendő. 1845 tavaszán Csongrád vármegye köz­gyűlése az országgyűlés elé viszi a kér­dést és követei révén kéri az­­államot, hogy a Tisza szabályozását minősítse or­szágos ügynek és államköl­tségen gondos­kodjék arról. Gróf Károlyi Lajos barátsá­­ga révén, de szive szerint ig, már régeb­ben hive volt a szabályozásnak maga gróf Széchenyi István is Már 1845 őszén lejön személyesen Csongrádra,­­és maga járja végig az érdekelt területeket. Azután pe­dig Szegeden ir össze értekezletet, me­lyen Csongrád vármegye és Vásárhely város megbízottai is részt vesznek, s ha­tóságaik képviseletében erélyesen síkra szállnak. Gróf Széchenyi I­stván ünnepé­lyes csendben jelentette ki: — Őfelsége, Ferenc József király is akarja a szabályozást és ezért a saját, pénztárából minden esztendőben 100 ezer forinttal járul a munkálatokhoz. Azonban mivel elsősorban mégis az érdekelt parti birtokosoknak kell áldozatot hozni, nincs más mód a megoldásra, mint a társulás.­­Szót fogadnak és még az alkalommal megalakítják a Szeged-Csongrádi Tisza Szabályozási társulatot. 1847 májusában jelenti be Széchenyi István gróf, hogy a Helytartó Tanács a terveiket helyben hagyta. A terveket, melyeken Vásárhelyi Pál mérnök készített. Bejelenti azt is, hogy a Rot­schild bankháztól sikerült 400 ezer forintos kölcsönt­­szereznie. 1847 végén a pozsonyi országgyűlés Széchenyi nagy beszédére pártfogásába veszi a Tisza szabályozás ügyét, s már­­már megindulnak a munkálatok teljes, erővel, mikor a szabadságharc újra elodáz­za a kérdést, s évekkel kitolja a megva­lósítás idejét. A Tisza szabályozásának terve azután 1850-ben éledt fel újra, amikor a bécsi­­korm­ány egy központi bizottságra hárí­totta a feladatot. Ennek miniszteri biz­tosa gróf Szapáry József lett. Ez a bi­zottság oly irányban­­agitált, hogy az ér­dekeltségek társulatokat alapítsanak. 1854-ben a Tisza szabál­yozási társulat elnöke Érkövy Adolf. A töltések építése 1866-tól­­kezdve folyt, de az építési több helyütt újra kellett végez­te­ni mert a még mindig csatangoló vizek azokat 1850 ben, 1853-ban, 1855-ben, mikor nagy vízjárások voltak, elmosták. Abban az időben még Mártély határában volt egy 800 öles gát. Volt a mártélyi kertés­zség­­nek­­egy 1700 öles gátja is, azután volt a sártói gát, mely Vásárhelyig tulajdon­kép a régi szegedi utat képezte. Volt egy gá Vásárhely alatt a Bauer malomtól a Hodtó partjáig. Azonkívül állott a haj­­dai és a sarkalyi gát. A nagy viz 1856- ban volt kint Vásárhely alatt utoljára. A teljes szabályozás azonban 1857 és 58-ban építtetett ki. De még akkor a következő kisebb társulatok léteztek a közelünkben: Alsócsongrádi, vagy sártótápéi társulat, mindszenti társulat. A nagyobb átmet­­széseket 1863 -ban végezték el. 1866 janu­ár 30-án adta ki Ferenc József a paran­csot, hogy a T sza-szabál­yozási társulatok­­ tiszavöl­gyi társulattá egyesüljenek. A­­ szárazéri társulat 1872-ben létesült. Félrevert harangok A szegedi katasztrófa után a vízműve­ket gondozó társulatok fokozott, figyelem­mel igyekeztek a gátakat emelni, szélesí­teni és olyan karba helyezni, mely egy­­ ilyen katasztrófa lehetőségét mindenkor­­s­ra elhárítsa. Azonban éppen egy mér­­t nőknek­­bünög felületessége miatt a kist­i­­­­szai zsilip csak elszakadt és 1887 junius 1­1-én egy szerdai napon Vásárhelyre zú­­­­dult az árvizveszedelem. Ebben az idő-­­ ben a zöldár haladt a Tiszán, de nem­­ olyan mértékben, mely aggodalomra adott­­ volna okot. A víz magassága meg sem­­ közelítette a töltések tetejét és mégis be­következett a katasztrófa. Pokomándy István társulati igazgatónak egy héttel előbb jelentette egy halász: — Tekintetes úr, nagyon furcsán rözög a zsilip, baj talál lenni! Az igazgató elkomolyodott. Szólt a mérnöknek: — Marhaság. Mi­­ért ahhoz az a bukó ficsér! Ebbe maradt. Harmadnapra más is szólt. Szerda délután 1 órakor pedig jött egy lovasfutár és jelentette: Kistiszán el­szakadt a gát és most mintegy 15 méter szélességben zúdul a víz a kopáncsi rétre. Pokomándy István tovább Kristó Lajos polgármester és­ Deák főmérnök nyomban a veszélyeztetett helyre siettek és meg­tették a víz elfogására a­z első intézkedé­seket. Kirendelték a közerőt, embereket és kocsikat, kik homokzsákokkal igyekez­tek gátat, vetni a víz zúdulásának. Szerdai nap volt június 1-seje. A veté­seken kalászba szökött­­már az Istenál­dás és a legszebb te­rmésre, adott reményt az idő. Ekkor történt a váratlan katasz­trófa. Délután 5 órakor megszólalt az öregtemplom vészharangja és tizet ütött Az emberek, aki­k még nem sejtették a bajt, megálltak az utcán, nézték, vájjon micsoda szokatlan végzsárma ez. A fő­gimnázium udvarán dobszó mellett tor­násztak a diákok, ott is abbamaradt az egész művelet. Mindenki azt kérdezte, mi történt. Az öregtemplom tornyából le­kiáltott a bakter: — Kistiszánál elszakadt a gát. Jön az árvíz! Már másnap reggel egymást érték a Szegedi uton a kocsik. Tele bútorral mind. A saroglyához kötve tehenek, borjak, ve­zetéklovak. Gyerekek ostorral hajtották, terelgették a sertéseket. Olyan volt a kép, mintha a tatár elől menekülne a ta­nyavilág népe. Hivatalos kocsik egymást érték. Nagy társzekerek robogtak le a me­nekülőkkel szemben a Szegedi uton. A nép pedig ezrével, tolongott, sétált ki a szigetbe. A nap gyönyörűen sütött s tű­zött le az égről A tájon csend volt, csak valami csendes mormogás hallatszott m­ulóan arról Tápé felől. A Hargita fü­vében szöcskenyájak csoportosan jöttek­­ már Kopáncs felől, mintha megérezték­­ volna a közelgő veszedelmet. Ürgék, nyu­laik rohantak el az árvíz elől. S a kaná­lisban fél méter magas vizhullám sebes robajjal tódult a város felé. Harmadnap. Még mikor kiment a vend­i­dég semmit nem látott a fűben s mikor hazafelé jött, már laposabb helyeken megcsillant a víz, míg azután két hét múlva egy sík tengerré változott az egész Kopáncs, az egész sziget. A vasúti alul­­j­­árókat éjjel-nappali munkával betömték,­­­igy a tenger csak a vasuttöltésig ter­­­­jedt s nem jött el a körtöltés alá. A ren­geteg gyönyörű ve­tés mind az iszapba fulladt A hivő malom alatt csolnakokon jártak az emberek s a pirosló gyümölcsö­ket úgy szedték a vízből. Mikor elvonult az áradat, akkor millió számra nyüzsög­tek a két három kilogramos halak a töl­tés melletti kubikokban s amennyi sze­gényember vol Vásárhelyen, az mind ko­csiszámra hordotta be az olcsó prédát, melyet puszta kézzel is kasszámra lehe­tett fogni. Az aratást azonban az áradat elvégezte. 57 ezer kát. holdon a gyönyörű vetések helyén csak iszap maradt. Az árvíz első napján, június 1-én este 7 órára Kristó polgármester összehívta a rendkívüli közgyűlést, ahol a szükséges intézkedéseket megtették Este 7 órakor jött a Kállay főispán távirata is, mely­­szerint­ homokkal rakott hajókkal érkezik a víz színhelyére. Másnap megérkeztek a hajók, de a víz­órádat, mely már akkor 50 méterre tágí­totta maga a nyílást és 5 méter magas vízoszlopot zúdított a határra, mint mely­­eket tépte szét a hajókat. Június 3-án óriási szálfákat vertek le, hog­y ezekkel fogják le a vizet. Ezeket a fenyőket mint pálcákat dobálta a víz. A védelmi intézkedéseket már akkor Rapaics Radó miniszteri biztos végezte a városi hatóság és a szakaszigazgatóság tisztviselőkarával. Ennek a napnak dél­utánján Rapaics Radó és Kállay Albert főispán megjelennek Porgányon s vizsgá­latot rendelnek az ármentesítő egész sze­mélyzete ellen. Junius 5-én már víz alatt állnak Föld­vár, Farkashát Kopáncs, a Gyűlő, Bati­­da, Hódtó, Kingéc, Gorzsa, Vajhát, továb­bá a Gyevi­ék és a szikáncsi lapos. Junius 7-én 40 ezer kát.­hold már az elborított terület Ezen a napon érkezik meg Beniczky Ferenc államtitkár. Ezen a napon Návay birtokból 3500 hold, a leléi földekből pedig 6000 hold kerül viz alá- Szeged határából 4700 kát. holdat vesz el a víz. Június 8 án megérkezett Vásárhelyre Baross Gábor miniszter. A viz június 20-án áll meg, amikor óriási töltést kerítettek eléje. Ekkkorra azonban bevégezte munkáját. Az elbon­tott terület 57 ezer kat. hold. A segély­­bizottság megkezdi működését. Tagjai: Kristó Lajos polgármester, Kovács Fe­renc Szabó Mihály, Tárkány Szű­cs Mi­hály, Szametz András, Török Péter, Goj­­dár Mihály, Fekete István, Zsarkó Sán­dor Banga Péter, Kist. János és Góbi Jó­zsef Ezen a télen nem sütöttek kalácsot Vásárhelyen . .. umwiiinw*wniiifi',..ii ——w onawsiiPs^vM^i ■— Kivitelre alkalmas háznyulat min­den mennyiségben vásárol a Házinyúlte­­nyésztők Szövetkezete. Felvilágosítással szolgál Hegedűs Ferenc főtitkár, And­­rássy utca 2 szám. Fejérváry József. 5. oldal. w^ZSHBi _» a cipőgon­dói ! A dolgozó fiú, leány, férfi, asszony kedvenc­; ~­j formás, s­zellős, utcán és munkahelyen bev . EMERGE cipő. Különféle színekben kaphatod az olcsóság úttörőjét, az EMERGÉ cipőt GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR 11 Tudjuk, hogy dolgos ír .,n­­kásember vagy, akinek jós, könnyű, kényelme­.­­ olcsó cipőre van szüks ezért jótanáccsal szól.... Ilink: viselj Viovezz! !!M védjegy ! HÍM! HírtOK minősért Andrássy u. 4. sz. a. Bőrein­k-f­éle üzlet május 1-ig megszünk­ A meglévő árukészletet minden elfogadható áron olcsón eladom. Nyakkendő, szövött és bőrkertyük, férfiing, alsónadrág, hálóing, zsebkendő, zokni, zoknitartó, övek, nadrágtartók sapkák. Esernyők. Női harisnyák, kombinéd, hálóingek, fűzők, melltartók, kötött nadrágok, csattok, gombok, rövidáruk, sálak. Gyermek zoknik, harisnyák, ingek. Divatos, friss áruk ! Kivételes vásárlási alkalom ! 368 Ak Bor jó, akkor olcsó a NOVAKféle Kizárólag fehér vattás paplanok Pehely paplanok Gyermek paplanok Paplankülönlegességek Paplanok választott anyagból PAPLAN

Next