Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1937. május (33. évfolyam, 100-124. szám)

1937-05-01 / 100. szám

intég­rfalommal íz 45-60 60-90 60-72 65-92 80-98 83-105 2100-3500 260—400 18 50-18­ 60 13­00—15­00 1700—1708 1300—1450 9­ 50-9 70 7 50-8­ 00 50- 80 4 00—14 00 6­ 00—700 4 00-500 250—400 300—5-50 6 00-9 00 ■ 8 00—11 00 2 80—5 00 . 2 40-4 00 • 6 50-9 00 . 3 00—400 70-85­­K? tengői it E I N tea Z1. sz. 521 w * is javíts 468 vásbirto­­ s ügyfelem­ül 200 pen­­­zö részlet­e k. Továbbá öld kastély­ló hosszabb zal Bárósí 1 tanyával, síd tanyával 10, 38, 32, , 3, 2 hold, d tanyával d tanyával, d tanyával. 25, 20 és 5­0, 10 hold iái 18, 21, 10, 8 hold és 4 tanya­­m entesi után egyári utón I. Tíz öles old 450 P­ old tanyával 8, 14 hold 450 pengő nden részén­ekok és nyo­­ldok. Búza­bb tételek­­nden részén ni Csorba Deák F. és 4 K földi gyárt­­ó zongorák a­latt f­utó nyosabb árban, ké­szülnek részkifi­zetésre­­LF-nél Telefon : 408 -áros polgár-N­y­ető Társulat m­ megkere érdekelteket, zárszámadó­­helyiségeiben utca, 1937. T. május hó ak téve, ahol hétköznap 9— rétik. 17. április 26. Irey Béla lgármester v­árosban Cimet a ki- 613 1937 május 1. Szombat. Előtt*«tési ár helyre«B negyedóv­ra 5. —JP félévra 10. - P Vidékre -K­­egye­dórra — P Telefonosául: 19 ÁRA 6 FILLÉR b smbless VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXXIII évfolyam 100 Falatba szerkeszti óa Uptulajdonon • KUN BÉLA Szerkenztő»és óa UaeiUraUl • Koaanth'tór Telefonaxám 119 Vagyunk... Tegnap kinyíltak kapui a budapesti vásárnak. Ahogyan a tudósítások a dologról beszámolnak, nem is vásár ez már, nem kiállítás, hanem valósá­gos világváros, mégpedig egy erős nemzet duzzadó energiájának a kifeje­zője. Amit az elme és a kéz, párosulva a szívnek szeretetével és elszántságá­val, teremtőerejével életre hívni képes, az mind meg van ottan. Szinte öles léptekkel való fejlődés esztendőről, esztendőre. Épp úgy mint maga az érdeklődés is. Valahogyan emelkedett vásárlóképessége a nemzet egy részé­nek. Voltak, akik nagyon szép jöve­delmeket tudtak keresni. Akiknek be­vált az üzleti esztendejük s kiknek számításukat valóra váltotta a sors. Tagadhatatlanul volt fellendülés tapasz­talható. Ha hullámgyűrűi ennek nem értek is el a vidékre, különösen pedig mihozzánk. Aminek sok sok magya­rázatát találjuk. Először például abban hogy túlságosan nehéz közterhek alatt nyög ez a mi városunk és ennek kö­zönsége. Hiszen világrekordot tartunk a pótadóban és amellett hordozzuk, mind, nemcsak azok, akiknek földjük van, hanem közvetlen mindnyájan, kik együtt élünk sorsközösségben, an­nak a külön adónak terheit, melyet artér néven ismerünk s mellyel minden tiz esztendőben újra megvásároljuk földbirtokunkat a fellegtől, vagy a víztől. Szóval, hogy a veszedelemtől mentesítsük. Olyanok vagyunk mi, mint a kiszikkadt föld, melyen egy pohár víz nem sokat lendít. Vagy mint az elázott talaj, amelyikre hiába hintenek egy maréknyi pici homokot. Ellenben abból a fejlődésből, melyet a budapesti vásár, ez a világ szemei elé tárt nagy demonstráció felmutat, a magunk részére is igényelünk legalább egy marekra valót. Az a kitartás, erős akarat, mely jellemzi nemzetünket s mely nélkül már régen sírba omlott volna egész kis világunk, közös mind­nyájunkkal. A hősiességben pedig, ha tűrni kell és szenvedni és hozzá várni, akkor elöl járunk mi a jó példával. És hozzá a vásárváros acélból, vasbe­tonból és üvegből készült hatalmas méretű falai között ott vannak a vá­sárhelyi őserőnek reprezentánsai. Talán öten, talán hatan, vagy tizen, de rep­rezentálják azt a nagy energiát, mely ebből a vásárhelyi földből termett ki. S mi tudunk büszkék lenni rájuk. Mint ahogy büszkék vagyunk erre az egész vásárvárosra. Valahogy nem a parádé fogja meg ebben az órában a lelkünket. Nem az, hogy majd üzen­getnek az éther hullámain keresztül, akik elfáradtak Budapest asztfaltján, vagy akiknek elfogyott a pénzük. Régi nóta, nem újság már. Sajnos, na­gyon is ismerjük. Mi ebben az órában ünnepet érzünk a lelkünkben. Vagy csinálja utánnunk akármelyik kócos kis­­adó, amelyik a mi zsírunkon hízott fel. Amelyik a mi ajnározó szárnyaink alatt fejlődött és nőtt a nyakunkra, mondjuk meg így. Élni akarás ez és hozzá még ennél is több. Élni tudás. Erő. Lelki igaz nagyság, mely mellett törpe a többi csak. Meg­mutattuk megint, mit tudunk produ­kálni. Tegnap­előtt a föld ősi népe, a gyönyörűszép állatpéldányokkal és most az ipar. A kéz, a pöröly, a te­remtésnek ez a másik fajtája. Nagy, nagy szegénységünk mellett is tehát nem parádé az. Nem. Egyszerű kiál­lás, talán mérkőzés is lelkiekben. S megmutatása annak, hogy vagyunk. Mégpedig, hogy kik vagyunk. Büsz­keség, Petőfi magyarja így állhat meg csapzott hajával akár a dűlő végénél a búzatáblák szélén, akár pedig a mű­helyben, vagy a műhely után, mikor a munkából egy kis pihenőre mosak­­szik ki. S azután odanyújtja a kezét kemény parolára azoknak, akik szere­­­­tik őt, akik barátai. És egy komor villámot szór a szeméből azok felé,­­ akik ellenségei. Vagyunk és ezt csi­nálja utánunk más! Darányi és Eckhardt jelentőségű tanácskozásai Budapestről jelentik: Darányi Kálmán miniszterelnök csütörtökön éjjel hosszas megbeszélést folytatott a miniszterelnökségi palotában, lakásán Eckhardt Tiborral, a független kis­gazdapárt vezérével. A tanácskozáson a választójogi reform kérdéséről volt szó. Értesülésünk szerint a miniszter­­elnök részletesen ismertette Eckhardt előtt azoknak a már csaknem teljesen elkészült statisztikai adatgyűjtéseknek az eredményét, amelyek a választójogi reform alapjául szolgálnak. Ezenkívül a legutóbbi hetek belpolitikai esemé­­nyei is szóba kerültek. Eckhardt Tibor tegnap kora dél­után megjelent a képviselőházban és a folyosón félrevonulva hosszasan be­szélgetett Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszterrel és M­i­k­e­c­z Ödön igazságügyi államtitkárral, akinek kö­zeli miniszterelnökségi államtitkári ki­nevezését várják. Később még egyszer félrevonult Mikecz Ödönnel bizalmas eszmecserére Eckhardt Tibor. M­egbúvóit a­z angol fegyverkeszési kölcsön Londonból jelentik . A Dailly He­rald szerint a csütörtökön kibocsátott százmillió font összegű fegyverkezési kölcsönre a közönség csak húszmillió fontot jegyzett. A City majdnem teljesen bojkottálta a kölcsönt, a biztosítótársaságok és leszámítolóintézetek úgyszólván semmit sem jegyeztek, a ban­kok és magántőkések nagyon keveset. Az aláíratlanul maradt 80 millió fontot köztestületek veszik át, főként a köz­egészségügyi minisztérium, amely alá a társadalombiztosítási és munkanél­küliség ellen biztosítási alapok tartoz­nak, továbbá az Angol Bank kibocsá­tási osztálya és a font­ kiegyenlítő alap. A kormányhoz közelálló Morning Post és a Financial News nem titkolja, hogy a kibocsátás nem járt sikerrel, amiért a Morning Post a tőzsdei pan­gást okolja. Giiger Miklós éles A képviselőház tegnapi ülésén to­vább folyt a költségvetési vita. Az első felszólaló Griger Miklós volt Griger azzal kezdte rendkívül ér­dekes felszólalását, hogy amikor a Gömbös kormány 1935-ben feloszlatta a Házat, utolsónak odakiáltott a mi­niszterelnöknek : — Miniszterelnök úr, nem váltotta be a nemzetnek tett ígéretét! — Ezzel — úgymond — megpecsé­teltem sorsomat! Nem engedtek be a parlamentbe, ahol csak most nyílt al­kalmam először, hogy ismét kifejthes­sem véleményemet arról a kérdésről, amelyet minden törvényjavaslat közül a legfontosabbnak tartok : a választó­jog reformjáról.­­ Azt szokták mondani, hogy aki a titkos választójogról beszél, nyitott ajtókat dönget, ő azonban gyanakvó ebben a kérdésben. Négy évtizede ígérik már a titkos választójog meg­valósítását és mintha fátum kísérné ezt a kérdést, a múlt szomorú tapasztalata azt mutatja, hogy alapja van a gya­nakvásnak. A következőkben a Gömbös kor­mány politikáját bírálta. A múlt kor­mány megígérte, hogy hozza a titkos választójogot. Mégis feloszlatta a Há­zat és nyíltan választatott, anélkül, hogy megpróbáltak volna novelláris utón lépéseket tenni a titkosság felé. — Ennek a választásnak azonban kifejezett célja az volt, hogy a kormány elfoglalja a fon­tos pozíciókat és megvaló­sítsa az egypárt­rendszert. — Azt hangoztatták akkor, hogy ez a választás a kormány politikájának sikerét jelentette, a közigazgatási bíró­ság ítéletei azonban nem arra mutat­tak, hogy egyhangú lelkesedés hozta be a parlamentbe a kormány mammut többségét.­­ A brutális mandátumharácsolás után a nemzetnek az alkotmányba ve­tett hitét a közigazgatási bíróság adta vissza. Ezután azt vázolta, hogy az előző kormány diktatúrára rendezkedett be, majd így folytatta : — A nyilt abszolutizmus, a nyilt diktatúra nem olyan veszedelmes, mint a burkolt, mert a nyilt diktatúra éb­­rentartja a nemzet lelkiismeretét, el­lenben az alkotmányos formába buj­tatott diktatúra — mint Eckhardt Tibor mondotta - a nemzet elalja­­sodásához vezet. A letiport nemzet felemelkedik, az elaljasodott nemzet meghal. Hogy ez nem következett be, azoknak a bátor férfiaknak köszönhető, akik felemelték intő és figyelmeztető szavukat, továbbá azoknak a sajtóor­gánumoknak, amelyek nem adták bér­be lelkiismeretüket a hatalomnak. — Itt elsősorban Eckhardt Ti­­borra gondolok (nagy taps), aki az első­ vonalban, az ellenfél állandó pergőtü­zében imponáló bátorsággal és tehet­séggel védelmezte meg az ősi magyar alkotmányt, gondolok Bethlen Istvánra, akinek valamikor politikai ellenfele voltam és akivel ma sem értek min­den tekintetben egyet. — Gondolok Ernszt Sándorra, gróf Zichy Jánosra, néhai Széchenyi Ala­dárra, Szontagh Jenőre, Pethő Sándorra, a most is számkivetésben élő Zsi­linszky Endrére, Molnár Kálmán és Moór Gyula professzorokra, Rassay Károlyra, akik beszédeikkel és cikkeik­kel hitet és bizalmat öntöttek a nem­zetbe. Meg kell mondani ennek a pa­rancsuralmi kísérlet levitézlett rokkant katonáinak azt is, hogy vitában minden diktatórikus ábránd­­nak befellegzett. — Jött Darányi Kálmán. Dacára annak, hogy a kormány összetételében alig tér el az előző kormányétól, meg­nyugvás érzése lett úrrá a lelkeken. Megváltozott az atmoszféra. — Első miniszterelnöki ténykedése, amellyel érintkezést keresett az ellen­zék vezéreivel, rokonszenvet keltett. Nem lehet ezt másként magyarázni, minthogy megsértette azt a régi, al­kotmányos országokban bevált gya­korlatot és igazságot, hogy a legnagy­obb pártszövet­ség támogatása sem menti fel a kormány­t attól, hogy az ellenzék vezéreivel a kérdéseket megbeszélje. — Osztom Eckhardt véleményét, hogy a miniszterelnök személye kivá­lóan alkalmas arra, hogy a nemzeti összefogást megteremtse. Nem könnyű a helyzete a miniszterelnöknek, mert három oldalról is meg akarják nehezí­teni a helyzetét, amikor a titkos vá­lasztójogról van szó. Egyfelől a dikta­­túrás irányzat hívei akarják akadá­lyozni. (Tiltakozás a jobboldalon ) — Ezek az izgatás terére lép­nek, hogy forradalmi i­ozgalmak felidézésével visszariasszák a kor­mányzatot a titkos választójog meg­alkotásától. — Vannak azután bizonyos konzer­vatív körök (Felkiáltások a jobbolda­lon és a középen : Kik azok ?), ame­lyek ugyancsak gátolják a titkos vá­lasztójog létrehozását és végül, ami a legfontosabb, a hatalmukat féltők nem akarják a választójogi reformot.­­ Ezek az utóbbiak a legkonokab­bak, a legmegátalkodottabb ellenségei a választójognak, inkább meghalnak, de hatalmukról nem mondanak le. Kun Béla: Meghalni se nagyon akarnak. (Derültség.) Beszéde végén ismételten rámutat még Griger arra, hogy milyen nehéz helyzete van Darányi Kálmánnak. Sokan gratuláltak, az ellenzék nagy tapssal honorálta Grigernek a beszédét, majd Tóth Pál szálait­­fel. Tóth Pál után Láng Lénárd szó­lalt fel. Arról beszélt, hogy a gazda­sági helyzet javulása dacára sem ol­dották meg a társadalmi problémákat. Pintér József az iskolán kívüli nép­művelés reformját sürgette.­ R­­­e­s­z Ádám a kisipar válságáról beszélt és a mezőgazdaság megsegíté­sével foglalkozott. Gróf Teleki Mihály védelmébe vette a Gömbös kormány működését, majd a belső fogyasztás emelését sür­gette. M­a­­­a­s­i­t­s Géza a dolgozó népré­tegek szomorú sorsáról beszélt s a ba­jok okául a kapitalista rendszert je­lölte meg. A Ház legközelebbi ülése hétfőn lesz. Belgrádi hír Magyarország és a kisantant tárgyalásairól Belgrádból jelentik . Beavatott kö­rökben biztosra veszik, hogy az osztrák államfő budapesti látogatása után a magyar kormány és a kisantant között tárgyalások kezdődnek. Belgrádban leg­inkább gazdasági természetű megbe­szélésekre gondolnak, de beavatott he­lyen hangsúlyozzák, hogy a tárgyalá­sok szélesebb körre is kiterjeszkedhet­­nének. Pál kormányzó herceg tegnap két óra hosszat tartó megbeszélést foly­tatott Macsekkel bledi kastélyában. A Kokron szaküzlet az, amely kötöttáru, harisnya és trikó fehérneműekben utolérhetetlen választékot és mindenkor a legolcsóbb árakat nyújtja.

Next