Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1937. december (33. évfolyam, 280-296. szám)
1937-12-01 / 280. szám
pioh sxverten. ö* 7 írnál. relés, Brcselés. tómühely írnál 5. 333 Dilij. ik okánsak kát lókeményt, szalmát 1 idomés irolhat. Időm: 439 99 Stt i Ó-BOR nél nagyobb ereit kapható (vérek a. 476 van, bb gyárábai tepei (fűcél ette. utolérhetetösszes fll- izletfizetéssel. rencnél, más mii- j Széa*azt takarmányonütt kérje, »alják. /Illett zsákból s*erence/ távázó doboz használt jár! takarmánytott a Fonisztoskó iksege min. Ügynököt k. 599 GörbeU. felöli lőtt. 505 háztartási alkaladóban. 524 entés irgalommal az 60—72 70-90 64-70 62-66 86-96 90—128 - 25 00—35 00 320—550 - 19 50-19 80 2000 - 1400—1550 - 16 00-17 00 - 1400—14 50 - 1100—1120 - 8 00- 8 50 - 3 50-5 50 150—180 - 400—800 - 500-600 - 3 00—4 00 260—280 - 600-800 5-6 fillér 4 00—500 7 00— 8 00 ■ 900—1100 300-5 00 280—400 • 1100-13 00 100 —120 . 600—800 telt. Ide is... Ismét az jut eszünkbe, hogy csonkaságunkban mily kicsik vagyunk és mégis milyen erősek. Talán az a közmondás illik ránk, mely a borsról beszél. Csak most hangzott el az éljen Budapest pályaudvarán, mely a kormányférfiakat várta és fogadta a berlini út után. És még fülünkbe cseng és szívünkre zúdul a sok-sok megbecsülés. Főként pedig azok a találgatások és sajtóközlemények, melyek a berlini utat a külföldi lapokban, baráti és ellenséges sajtó hasábjain egyaránt kísérték. Jó dolog is az, hiszen megmelegszik tőle a szív. Különösen a vergődéses nehéz életben. Csak befele is tudnánk hat már egyszer biztatót és vigasztalót találni, mely a jövendőre vonatkozólag szent reménységgel tudná piujra megtölteni a lelkünket. Valahogy úgy vagyunk a dologgal, hogy kezd már nehéz lenni a keserves küzdelem, mit a létért folytatunk. Hogy majd visszanyerjük a régi határokat.Vagy, hogy hát javul a helyzetünk. Mert az egész világon kezdődik a konjunktúra és kezdődik a jobblét. Örömmel vesszük tudomásul, mikor halljuk, vagy olvassuk, hogy az államháztartás legutóbbi hónap folyamán ismét valami 10—12 millió pengő felesleget produkált. Örömmel vesszük tudomásul, bár sokkal jobban örülnénk neki, ha ez a többletbevétel, mondjuk a külföldről jött volna portékánkért, árunkért, vagy azért, ami szorgalmunknak gyümölcse. És nem az adófizető polgárságnak, az egész nemzetnek teherviseléséből. Mert hisz ebben a tekintetben ne tegyünk különbséget. Nincs ezen a földön egyetlen élő ember, aki több-kevesebb részt a közterhek viseléséből ne hordozna Nem éppen az az adó, amit a városházán befizetnek. Vagy amit bélyegekben rónak le, akár a fogyasztásnál is. Ott még a végrehajtóval lehet néha beszélni. Teszem azt ha nincsen párna, amit elvigyen, vagy nincsen betyárbútor, ahol nincs mit fogni. De próbáld meg és eredj el a kenyeres boltba, vedd meg adófizetés nélkül a betévő falatot. Vagy a piacon akárhol. Aztán szívhatod a fogad, dohányt bizony nem kapsz, hiszen talán a jogát vonnák el annak a trafikosnak, ha hitelbe adna egy nikotex Leventét. Márpedig ezek a közvetett adók szintén számottevők és nagyon súlyosak, vonulnak át az életén mindenkinek, mondhatnánk azt, hogy véres fonálként. Ne tegyünk tehát különbséget. És mikor ebből indulunk ki, akkor utaljunk arra a gyűlésre, melyet vasárnap tartottak Vásárhelyen. Szomorú megállapítások. De magunk is látjuk azt két szemünkkel, hogy például Vásárhelyen az 1800 kisiparos közül, talán háromszáz az, aki emberi életet tud élni a mai viszonyok között. Aki nem kénytelen felemészteni lassanként a megtakarított tőkéjét, vagy éppen megenni a kicsi vagyonkáját, mit boldogabb világban összegyűjtött Az 1800 közül alig van 100, aki megengedhet magának békebeli ábrándokat, a többi azonban folytonosan a mindennapi kenyér gondjával küzd. És hiába dolgozik, magát megelőzni képtelen. Jelene sivár és szomorú, jövendője pedig kilátástalan. Nem sok dologról volt szó vasárnap. Nyugdíjkérdést feszegettek, azt a dolgot, amiről már 70 esztendeje beszélnek. Azután rendezését az iparos adósságoknak. És a kontárkérdést. Egymásból folyó, szinte egymásnak következményeként jelentkező dolgok ezek. Kontár azért, mert nem tud adót fizetni. Vergődik, mert az adósság gyilkolja. A kamatból kigázolni soha nem tud. Érezzük, tudjuk, hogy aki egyszer belekerült hínárjába a tehernek, az rabszolgamódra dolgozik kamatért. De megelőzni magát az tudja s kenyeret alig tud magát venni. Nem túlzás ez egyáltal. Egész utcasorok népe tudna hitet írni róla, valamit hát a többleti ide is . . . már lakbi áron it dér 520 A célszerű ember mindent ott vásárol, ahol kívánságai a legjobban kielégítést nyernek! ezért kötött árut, meleg alsókat, harisnyákat s mindent, ami kötött és szövött áru legjobban vásárolhatja a vidék legnagyobb sxakuxletében a KOKUON kötöttáru sxaküxletben. 1937. december 1. Szerda. ARA 8 FILLÉR XXXIII. évfolyat»~280 VÁSÁRHELYi Előzetéstárhely beta Negyedévre 5. — P FéléviSIP* 10. — PVidékre Negyedévre — P Telefonnám s 79 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal • Kossuth-tér Telefonszám i 79 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A miniszterelnök beszámolt a kormányzónak berlini útjáról Budapestről jelentik. Tegnap délelőtt féltizenegykor Darányi Kálmán miniszterelnök kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A miniszterelnök jelentést tett az államfőnek a Kánya Kálmán külügyminiszterrel együtt Németországban tett útjáról és annak eredményeiről. Tegnap délután minisztertanácsot tartottak a kormány tagjai. Ez alkalommal a miniszterelnök tájékoztati minisztertársait is berlini tanácskozásainak eredményéről, miután pedig a múlt héten nem volt minisztertanács, egész sereg fontos ügyet letárgyaltak. Informálta a miniszterelnök a kabinet tagjait a Németországban lefolyt gazdasági tárgyalásokról is és arról a megállapodásról, amelyet a magyar és német kormány képviselői Berlinben kötöttek. Dr. Wilhelm Rock ünnepélyes fogadtatása A német—magyar csereakció révén lett ismertté Hódmezővásárhelyen dr. Wilhelm Bock linzi polgármester neve. Mikor a vásárhelyi fiuk és leányok Németországba utaztak, az osztrák Linzben figyelmes vendéglátásban részesültek és ennek a kedves megnyilatkozásnak intézője dr. Wilhelm Bock polgármester volt. Most Endrey Béla polgármester meghívására ellátogatott hozzánk. Tegnap délután a Szeged felöl jövő vonattal érkezett titkárja kíséretében. Az állomás díszben várta. Magyar és osztrák színek, a cseregyerekek, leventetrene kar, frontharcos dissszakasz, a főtisztviselők, továbbá vitéz dr. Kozma György, dr. Dietrich Lajos és dr. Szentkirályi Zsigmond. Ahogy a vonat befutott, a levente zenekar előbb az osztrák, majd a magyar himnuszt játszotta. Endrey Béla polgármester német nyelven üdvözölte osztrák kollegáját, kifejezésre jutottvan, hogy Vásárhely közönsége bensőséges érzéssel látja vendégül. Dr. Wilhelm Bach röviden válaszolt, azután ellépett a frontharcos díszszakasz előtt, majd a cseregyermekek sorfala között az állomás előtti térségre ment, kocsiba szállt és behajtatott a városházára. Délután fél 1 órakor a tanácsteremben a tisztikar és a törvényhatósági bizottsági tagok körében jelent meg a linzi burgermeister. Hosszabb beszédben mondott köszönetet a szives vendéglátásért s utalt arra a történelmi egymásrautaltságra, mely Ausztriát és Magyarországot egymáshoz fűzi, végül azt fejtegette, hogy az igazi szív a vidéken található meg és ez így van nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is. Délben Endrey Béla vendége volt dr. Wihelm Brock, délután pedig a Múzeumot, a strandot, a kórházat és majolikatelepet tekintette meg. Ma a tanyák világába megy ki, este pedig fél 8 órakor a Fekete Sas éttermében vacsora lesz. Az osztrák tartományi polgármester ma este a fél 10 órás vonattal utazik el Vásárhelyről. ------------ Vitéz dr Endrey Antal síkraszállása a hadviseltek érdekében a felsőház ülésén Még akkor nem született meg a tűzharcos törvényjavaslat. Még a messzi jövendőnek volt a rebesgetése, mikor a hadviseltek érdekeiért bátran s a segítés módozatainak megjelölésével szállott síkra a felsőház ülésén vitéz Endrey Antal. 1930 december hó 12 én történt ez. Ekkor került szőnyegre a honvédség és a többi fegyveres alakulatok kötelékében szolgálatot teljesített egyéneknek a köz- és magánszolgálatban való elhelyezéséről szerkesztett törvénytervezet. A kormány részéről jelen voltak: Mayer János és Gömbös Gyula, még akkor honvédelmi miniszter. Az elnöki székben báró Wassics Gyula ült. Vitéz dr Endrey Antal felsőházi tag ez alkalommal többek között a következőket mondotta: — Ha a monarchia keretében egy intézményes, önálló nemzeti hadsereg kialakulhatott és kifejlődhetett volna, a monarchia összeomlásával nem omlottak volna le Magyarország ezeréves határai. A ma élő nemzedék, amely egy önálló nemzeti hadsereg eszméjével a közös hadsereg sorvasztó keretében is ki tudta domborítani és fel tudta ragyogtatni a dicső magyar katonai erényeket s amely maga végigélte és végigszenvedte a világháború zivatarait és viszontagságait, s az ezt követő forradalmi időket, ez a nemzedék megértéssel, meleg érzéssel, lelkesedéssel fogad minden olyan törvényhozási alkotást, amely nemzeti büszkeségünknek, a nemzeti hadseregnek, a honvédségnek s a kapcsolatos fegyveres őrtestületeknek fennállásával, fejlesztésével és támogatásával összefügg. Meg vagyok róla győződve, hogy a mélyen I. Felsőház bizonyos melegséggel fogadja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely a honvédség, vámőrség, folyamőrség és csendőrség kötelékében szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek a köz és magánszolgálatban való alkalmazásáról rendelkezik, én pedig szerény és egészen rövid felszólalásomban bizonyos ügyszeretettel és bajtársias érzésekkel foglalkozom vele. Ez a törvényjavaslat azonban csak akkor lesz teljes s a törvényjavaslatban kedvezményezett férfiak csak akkor vehetik igénybe felemelt fővel, nyugodt lélekkel e törvényjavaslat előnyeit, s az lesz méltó a nemzethez is, ha a világháború részeseinek egyéb kategóriáiról is megfelelő gondoskodás történik. Ha a gazdaságilag teljesen leigázott, nálunk súlyosabb viszonyok között lévő Németország és Ausztria tudott megfelelő ellátási törvényt alkotni a hadigondozottak javára, kell, hogy mi is képesek legyünk megteremteni azokat az alapokat, amelyeken ezeknek megfelelő ellátása biztosítható lesz. A nemzet minden rétege át van hatva attól a tudattól, hogy a hadigondozottakkal szemben kötelességünk a fokozotabb gondoskodás s legalább a megélhetés létminimumának biztosítása. E törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával a sajtóban is egyöntetűen megnyilvánult a segíteni akarás közóhaja és ebben ennek a magas közjogi testületnek minden egyes tagja is egyetért és e közóhaj megvalósítását teljes készséggel elősegíteni akarja. Méltóztassék megengedni, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának keretében a hadirokkantak, hadigondozottak megfelelő ellátásának biztosítására, a vitézségi érempótdíjak rendezésének fedezeti lehetőségére egy két expediensre hívjam fel az érdekelt minisztériumok figyelmét. Itt vannak a százezres, a többszörös jövedelmek, amelyek különleges rokkantadó viselése alá vonhatók. Vagy ott van a földreform során az állam részére igénybevett és túlnyomó nagy részben hadirokkantas hadiözvegyek, hadiárvák, vitézségi érmés hadviseltek és vitézek részére jutott vagyonváltságföldek felhasználása. Ezeket általában kétholdas részletekben osztották ki és ezek törlesztési részleteit és adóit a hozzájutottak szinte képtelenek viselni. A rokkantaknak juttatott vagyonváltság földek vételárait a birtokba helyezett rokkant rokkantsági százalékának megfelelően lehetne revízió alá venni és a százszázalékos rokkantaknak ingyenesen átengedni, a többi rokkantnak pedig rokkantsága arányában a föld vételárát mérsékelni. Megfelelő elvek szerint mérsékelhető volna a hadiözvegyek és hadiárvák részére juttatott vagyonváltság földek vételára is. A vitézségi érem pótdíjak egy összeggel való megváltásának kimondásával és szabályozásával e megváltási összegek egyelőre beszámíthatók volnának a vitézségi érmeseknek és vitézeknek juttatott vagyonváltság földek vételárába, míg a földhöz nem juttatott vitézségi érmesek — a földmivesek — még földhöz juthatnának a meglevő nagy megürülő vagyonváltság földekből és az étem— pótdíj megváltási összegek ezeknél is betudhatók lennének a vagyonváltság földek vételárába, míg az ezen kívül eső vitézségi érmesek kategóriákra felosztva szukcesszíve évről—évre való beosztással kielégíthetők lennének. Ennél a megoldásnál természetesen csak a vagyonváltság címén igénybevett földekről lehet szó, mert a vagyonváltság földkomplexus egy részére minden nehézség nélkül és az állam külön megterhelése nélkül felhasználható volna a hadigondozottak támogatására. Felhívás: Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága közelgő névnapja alkalmából felkérem városunk hazafiasan érző polgárait, hogy december 6. napján lakóházaikat lobogózzák fel, hogy ezzel is bizonyságot tegyünk az Államfő iránt érzett ragaszkodásunkról és tiszteletünkről. Endrey Béla polgármester.