Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1938. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)
1938-09-01 / 200. szám
rencsét *n. Tegg történt lya 484 hol He ény jobb csolta egy Herédiával feéntelepen Sándor a hasba' t a Tarahola et fala— 15 éves lész szénit a korvosi rende vállalom 'díj.0 ágy- *■ kozo. 20 szám 7 hold föld er. Hattyas- 120 mezísából, t, minden neszek. . 79 aládok 100 tiszteletnemű, a lába és férfi' javítását végzem. ;ást: mos tier, im utcai emben). biztos csak : « A' használhajlék ;ny, i, szakitási alig nyúlik, sas, viz és tolhatatlan. ;rendelhető Ió és zsákutca 45. lefon: 371. Ma is al? ik egészrapodást. . A megy 61 a sze, miért ti. -T. n. e. a futár... Talán holnap, talán pár órán belül, de bizonyosan elindul a futár Londonból, hogy Hitler kancellárt felkeresse és neki átadja az angol kormánynak üzenetét. Talán kívánságokat, talán feltételeket. Mindenesetre már maga a tény nagy jelentőségű. Az a körülmény, hogy egy ilyen vita folyamán mely szinte életre—halálra megy a csehek és a szudétanémetek között, a brit birodalom kormánya fontos tanácskozás után olyan nagy nyomatékot akar adni közbelépésének, hogy futárt küld, követel a német birodalom kancellárjához. Az egész világ napok óta figyel már. Prága izgul egyenesen. Paris vár. London bizakodik. Berlin, Róma nyugodt. A francia sajtóban nem egyszer kiejtik már a szót, hogy háború. Sőt tudni vélik egyesek, hogy Németországnak tudtul adatott, hogy fegyveres beavatkozás esetén Csehország mellett állana fegyverével a francia haderő. Nyíltan kiírták a lapok, nyíltan hozta a francia sajtó és senki ellent nem mondott, senki cáfolatot nem hozott. De hát tulajdonképen miről is van szó? Vagy kicsoda ismeri Németország szándékát? Ki tudja azt, vájjon milyen megoldásra gondol, vagy szánja el magát a sok—sok német testvérnek bántalmazása és megalázása után elnyomatását megunván a nagy birodalom. Nem mondta a német kormány soha egy szóval sem. Nem mondta, hogy fegyveresen akar beavatkozni és hogy igy készülnek korrigálni azt, amit elrontottak a leghallatlanabb történelmi igazságtalanságnak véghezvitelével. Mire való hat ez a nagy idegesség? Ez a nagy készülődés? Az izgalom, mely fél Európa sajtóját megtölti? Valószínűleg ez is hozzátartozik a feltámadó lelkiismeret szavához. Mert ha attól tartanak, hogy Németország fegyveresen mozdul meg, akkor szinte már azt is elismerik, hogy ennek a megmozdulásnak érthető alapja és indoka van. Máskülönben nem lehetne megmagyarázni Prága idegességét, sőt mondjuk azt, hogy félelmét egyenesen, hiszen ahányszor csak kardját csörteti, mindig azt mondja, hogy vannak neki hatalmas barátai, Sohase a saját erejében bízik, hanem utal az oroszra és nyíltan megmondja, megnevezi magát a francia haderőt. A futár elindul, talán holnap, talán néhány órán belül és viszi a pecsétes írást Hitler kancellárhoz. Viszi az írást, melyben a háborúnak, vagy a békének a lehetőségei, illetőleg a kellékei foglaltatnak. Talán más egyéb is. Mert hogy békésen meg lehetne oldani a kérdést, az kétségtelen. Nem kellene túlságos nagy korrektúrát csinálni a versaillesi békeszerződésen s már akkor el iskolásoknak gyermektarisnyákat a legjobban bevált minőségekben. Gyermek kötött kabátokat, Svettereket, svájci sapkát, női kötött kabátokat, őszi angol boráás-farisnyákat mindég legolcsóbban szerzi be a KOMIKON kötöttáru szaküzletben őszi női ripp-nadrág néhány ezer drb 0,94 fillértől oszlatnak a háborúnak minden alapgondolatát. De ugyanakkor meg kellene cselekedni a trianoni békediktátum korrektúráját is. Ami úgylátszik, hogy még nehezebben esik a Benes nemzetének. A futár tehát megy. Bizonyosan. A világ pedig feszült várakozással figyel. És figyelünk mi is. Hogy mit rejt mérhében a közel jövendő, senki nem tudja. De az idegesség érthető. Most csakugyan sorsdöntő órákat élünk. S olyan fordulat előtt áll megint Európa, ami kiszámíthatatlan. Egy lépés, Prágának újabb manővere, ki tudja. Az a hűvös, józan ész, melyet az egész angol mentalitás képvisel, hozza hát meg diadalát, mégpedig a béke olajágában. Ez a világnak érdeke és ez a mi kívánságunk Istentől. A békés megoldás. És nem a fegyver. 1938 szeptember 1. Csütörtök. ARA 8 FILLÉR XXXIV. évfolyam 200. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben Negyedévre 6. — P Félévre 12. 8 P Vidékre Negyedévre 8 P Telefonszám: 79 FÜGGETLEN PolLITKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér Telefonszám : 79 Enyhült az európai helyzet? Londonból jelentik : A bizakodó hangulat mindjobban kimélyül Londonban. Szerdán reggel az volt az általános benyomás, hogy a keddi rendkívüli miniszteri értekezlet lényegesen hozzájárult a feszültség enyhüléséhez és hogy egyelőre nem kell bonyodalmaktól tartani a cseh kérdésben. A miniszteri értekezlet nem hozott semmiféle szenzációs határozatot. Néhány reggeli lap azt írja, hogy Chamberlain miniszterelnök személyes üzenetet intéz Hitler kancellárhoz, illetékes helyen azonban nem erősítik meg ezeket a híreket s minden jel arra mutat, hogy az angol miniszterelnök ezt a gondolatot elvetette. Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet, aki kedden szintén résztvett a miniszteri értekezleten, hír szerint azzal a megbízatással tér vissza Berlinbe, hogy „alkalomadtán“ keresse fel Ribbentrop német külügyminisztert, vagy esetleg magát Hitler kancellárt és ismertesse velük fesztovi beszélgetés formájában az angol kormány véleményét a helyzetről. Ezen túlmenően angol részről a legközelebbi napokban semmiféle további lépést nem terveznek. A félhivatalos Times szerdai vezércikkében behatóan foglalkozik a cseh problémával és a német angol viszony kérdésével. A lap mindenekelőtt megállapítja, hogy Henderson nagykövet Berlinbe való viszszatérése után hamarosan találkozni fog a német külpolitika felelős irányítóival és tisztázni fogja előttük az angol kormány álláspontját. A félhivatalos angol lap figyelmezteti az angol közvéleményt, hogy ne akarjon mindenáron békétlen szándékot sejteni Németország magatartása mögött. Anglia feltétlen bizalommal viseltethet a német kormány iránt, mert akármilyen fordulat állott is be a német angol kapcsolatokban, Hitler kancellár sohasem mulasztotta el, hogy kifejezésre juttassa azt a meggyőződését, hogy Németországnak baráti együttműködésre kell törekednie úgy Angliával, mint a többi nemzettel. A kancellár minden megnyilatkozásában a leghatározottabban visszautasította azt a beállítást, mintha a háború elkerülhetetlen lenne. Az angol kormány teljes mértékben osztja Hitler kancellárnak ezt az álláspontját. Németország jóakarata természetesen egymagában véve nem elegendő s ugyanilyen jóakaratra van szükség Prága részéről is. Prágai jelentések szerint a cseh hírlapírók szervezetének elnöksége felhívást intézett a tagokhoz. Ebben a legszigorúbb önmérsékletre inti őket, mert az állam érdekei azt kívánják, hogy az egész sajtó tartózkodó és mérsékelt magatartást tanúsítson a nemzetközi eseményekkel szemben és tartózkodjék olyan cikkek közzétételétől, amelyek külföldi államok becsületét érinthetik. Vasárnap lesz a boszniai harcosok szabadulási ünnepe Most vasárnap, szeptember 4-én üli meg a Boszniai Harcosok és Kiszolgált katonák egyesülete a Boszniából való szabadulásnak, hazatérésnek 59. évfordulóját. Megfogyatkoztak már sorai nagyon ennek a lelkes egyesületnek. Utolsó raportra sokan elmentek már az Úristen színe elé azóta. S akik itt maradtak, azoknak hófehér a hajuk s úgy masíroznak tovább az élet utján. Kisasszony napján lesz 59 esztendeje, hogy hazaérkeztek, ősi szokás szerint a megelőző vasárnapon tartják meg tehát ünnepélyüket, amelyik most szeptember 4-re esik. Délelőtt templomba mennek hálát adni az Urnák, este fél 8 órai kezdettel pedig társasvacsorát rendeznek a Nagy Imre Könyves utcai vendéglőjében. Összegyűjtik bajtársaikat, családtagjaikat, tisztelőiket és barátaikat a fehér asztal körül. Egy kicsit elmélkednek, elboronganak a múltról. Szívesen látják a baráti családokat erre az ünnepélyükre és ezúton tisztelettel hívják is őket. A rendezőség azonban felkéri azokat a kedves vendégeket, akik a társasvacsorán részt óhajtanak venni, hogy jószándékukat szíveskedjenek jelenteni Nagy Imre vendéglősnél, az íveket aláírni. A részvételi díj 1 pengő 20 fillér személyenként. Ismét elment egy 00 Kidőlt egy oszlopa a magyar népnevelésnek. Megszűnt a dobogása egy nemes szívnek. Meghalt Kolumbán Bertalan ny. ig. tanító. Mily nyugtalan is az emberi szív... milyen keserű az emberi könny, amidőn a fájdalom sajtolja azt az emberi szembe. Elment egy nemes lélek a sok szenvedéstől meggyötört, gyarló porlátorból. Ismétlődött a bibliai Jób példája: „akit az Úr szeret nagyon, azt megpróbálja“. Holló szárnyakon járta át a várost a hír, hogy meghalt a mindenki által ismert, köztiszteletben és közszeretetben álló, mindenkit nagyon szerető Kolumbán Bertalan. őszinte a részvét a város minden rétegében, mert nagy a vesztesége nemcsak a szomorodott szivacsa-I jádnak, hanem a vásárhelyi tanító társadalomnak és annak az általa atyai gondossággal felnevelt volt tanítványai nagy seregének is, akik- I nek ő adta meg az élet rögös ut- Ijain való járáshoz az első irányítást s az iskola padjai között, a fekete I tábla előtt. Nagy volt, mint tanító, példa-s képe volt a hitvesi hűségnek, világitóoszlopa a gyermekszeretetnek, elévülhetetlen emlékköve az emberszeretetnek, Pétere az általa annyira szeretett egyházának. Nincs többé. Felment az ő testének isteni szikrája, hogy számot adjon az örök Atyának földi sáfárkodásáról, akinek itélőszéke előtt remegve áll a bűnös lélek, de örömmel és a Krisztus kezét fogva áll az igaz ember és hallja az Úr szavát. „Jól vagyon, jól hiú szolgám, máskor többre bizlak“, így áll ott az ő nemes lelke, megnyugodva és örömben, mert jól sáfárkodott a reábízott talentummal. Boldogok, akik bíznak és hisznek az Urban, mert azok őt, színról színre meglátják. Ő is boldog, mert igazán hitt. Hite kőszikla volt. Hosszú tanítói szolgálata alatt gyomlálgatta és ültetgette az Isten veteményes kertjében a parányi ember palántákat s öntözgette tudománya kristály vizével a szomjas emberi lelkeket. Szatmár vármegyében állította fel 15 évi tanítói szolgálata után, élete s tanítói működése első határkövét, majd Hódmezővásárhelyen működött Isten és embertársai legnagyobb megelégedésére 1902 tól 1933-ig. Ez volt életének második nagy határoszlopa, mely mint messze kimagasló fehér márványoszlop világítja az őt sirató kortársaknak azt az utat, amelyen haladt, hogy beírja önzetlen szíve szeretetét az emberi társadalom lelkébe. Hány kis ember áldja őt azért a fáradhatatlan munkásságért, amellyel a selyemhernyótenyésztés megalapozásával és fellendítésével nagyon sokszor kenyeret adott a nélkülözőknek. Olvasóköreinkben számtalanszor osztogatta !