Vásárhelyi Tükör, 1991 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-08 / 1. szám
Hány bőre van a tevének? Nyugtalanítja Vásárhely lakosságát, hogy az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnál Szovjetunióból származó bőröket is felhasználnak. Attól félnek ugyanis, hogy az anyagok sugárfertőzöttek. Hiszen azt sem tudjuk, a Szovjetuniónak melyik részéből származnak, s egyáltalán hogyan kerülnek ezek az állati melléktermékek az országba, ki importálja és hogyan jut hozzá az ATEV? Amit az ügyről megtudtunk: a borimport az osztrák Ledex cég és a magyar Gompack Vállalat közös vállalkozása. A sózott nyersanyagokat évek óta bőripari hasznosításra hozzák be, és ruházati cikkek készülnek belőle. Esetenként exportra is szállítanak a bálázott anyagokból. A szállítmányban egyébként mindenféle bőr megtalálható: a szarvasmarhától a birkán és a kecskén át egészen a tevéig. Egyes szakemberek szerint, aligha Csernobil környékéről valók, mivel ott nem tenyésztenek tevét. A bőrök sokfélesége is inkább arra utal, hogy a Szovjetunió több területéről származhat az országba érkező szállítmány. Egyébként végeztek méréseket a radioaktív szennyezettség kimutatására. Először 1987. április 3-án. A vizsgálatokban részt vett az EÜM Állami Közegészségügyi-Járványügyi Főfelügyelőség és az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet is. Az eredmény: „A megvizsgált bőr nem minősíthető radioaktív hulladéknak.” Később, 1989. december 7-én került sor újabb vizsgálatra, melyet az Országos „Frédéric Joliot- Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet munkatársai végeztek. Megállapították: „Felhasználása sugáregészségügyi szempontból nem kifogásolható.” A bebálázott anyagokat egyébként Demecserben és környékén tárolják. Ott válogatják ki további feldolgozásra. A megmaradt hulladékokat — mivel fehérjedús anyagokat tartalmaznak — kívánja az ÉTEV állati takarmány előállítására hasznosítani. — Mi a Csabcoop Melléktermék és Hulladékfeldolgozó Kft.-vel kötött együttműködési szerződés alapján vállalkoztunk a hulladék feldolgozására — mondja Lendvai Béla, az ÁTEV üzemigazgatója. — S amikor belevágtunk, átnéztük a bőrökkel kapcsolatos minden mérési adatot. Ha sugárszennyezett lenne, nem foglalkoznánk az egésszel. Akkor ezeket az anyagokat egyszerűen meg kellene semmisíteni. Az igaz, h hgy veszélyes hulladéknak vannak nyilvánítva. Hangsúlyozni szeretném, minden hulladék veszélyesnek tekinthető, ami melléktermék, ami élelmiszeripari célokra használhatatlan. Ilyenek a vágóhidakon a belek és a kobzoti termékek — mi ezekből dolgozunk. 1949-ben azért jött létre a vállalatunk, hogy a különböző melléktermékeket, elkobzott részeket, állati tetemeket feldolgozzuk. Egyébként mi is végeztettünk méréseket — teszi elém a nyitott dossziét —, saját megnyugtatásunkra. A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem központi laboratóriuma is negatívnak minősítette a mintákat. Az idén az állategészségügyi hatóság megbízásából a katonaság is végzett méréseket, és csak háttérsugárzást állapított meg. Naponta a hatósági állatorvos, de mi magunk a laboratóriumban is folytatunk vizsgálatokat. Az első próbagyártás után megkaptuk az engedélyt a Környzetvédelmi Főfelügyelőségtől további 1000 tonna importbőrhulladék feldolgozására. Most már az MMI (ez egy minősítő intézet) engedélyét várjuk, hogy a próbagyártás után megkezdhessük a gyártást. Az üzemigazgató szerint a vizsgálatok már csak a béltartalomra vonatkoznak, s arra, hogyan illeszthető ezeknek a hulladékoknak a feldolgozása a technológiai sorba. Bizonyára nagy üzlet ez önöknek, ha vállalják a gyártás beindítása körüli hercehurcát ... — Ezen a mi hasznunk csupán annyi, hogy ingyen jutunk a hulladékhoz, csak a szállítási költséget kell fizetnünk. A hasznot is, ha jól utánaszámolunk, elviszi a gyártási eljárás. Mi ugyanis gőzenergiát használunk, az pedig meglehetősen drága. Én úgy fogalmaznék: ez elsősorban az országnak nagy üzlet; nem kell importálnia állati fehérjét, mert mi itthon előállítjuk. Abból senkinek sem lenne haszna, ha egyszerűen elföldelnék vagy elégetnék ezeket a hulladékokat. Az ártalmatlanítás egyik másik módja a feldolgozás, és mi ezt tesszük. Fehér József Bizalomépítő őszinteséget — Hogyan látja a város lehetőségeit ebben az esztendőben? — A lehetőségekről ilyen megfogalmazásban nem nagyon lehet beszélni, mert kényszerpályán mozgunk mind gazdasági, mind vagyonalap tekintetében és a város jelenlegi helyzetében. Gondolok itt a belvízveszélyre, a szennyvízelvezetésre, a város épületeinek állagára, a lakosság bizalmára, amely az elmúlt időszakban minimálisra csökkent érthető okokból. Ennek a kényszerpályának határait kívánom szélesebbé tenni. — Hogyan? — Gazdasági vonatkozásban a lehető legszigorúbb takarékoskodással, a zsugoriságig menő takarékossággal. Ez kiterjed a polgármesteri hivatal adminisztratív, bürokratikus rendszerére, a városellátó szervezetre, és arra is, hogy a törvény adta lehető legtöbb vagyont kívánok viszszaszerezni az önkormányzat tulajdonába, amelyeket azután vállalkozásba adva csökkentheti azt a gazdasági terhet, amely a polgárságra esik. A belvíz-szennyvíz komoly gondot okoz. Ennek megoldására mindenre kiterjedő tanulmányok készültek el a városfejlesztési bizottság vezetésével, amellyel meg fogunk jelenni a Környezetvédelmi Minisztériumban, és megpróbálunk pénzt szerezni a szükségessé vélt beruházásokhoz, mert saját erőből nem tudunk előre lépni. A város épületeiből megpróbálunk amit tudunk vállalkozási alapokon rendbehozni. Mindenekelőtt leghatározottabb célom a Kossuth tér városközponttá alakítása. Az emberek bizalmának viszszaszerzése nem lehet szólamokkal, hanem csak a valóságban megtett intézkedésekkel. A lakosság bizalmának visszaszerzésében közrejátszhat az is, ha látja az önkormányzati hivatal és közgyűlés erőfeszítését, amelyet a város érdekében tesz. Például az iskolák, intézmények, bölcsődék, óvodák teljes önállóságának visszaállítása, esetlegesen pályázatok útján szerzett beruházási pénzek felhasználása. Az intézkedések első nagy csoportja kiterjed a lakosság előtt az elmúlt évtizedekben lejáratott úgynevezett tanácsi apparátus teljes átszervezésére, a bürokrácia kizárólag törvények által megszabott csökkentésére, a városellátó szervezetek legolcsóbb működtetésére. — Milyen módon lehet megmozdítani az „állóvizet”, mi az a tevékenység, amely várhatóan hullámokat ver, gondolok a város belső életére, mozgására, kulturális és egyéb létformákra, amelyekből a város majd profitálhat szellemi és anyagi javakat? — Az úgynevezett városi állóvíz több részből alakult ki: a polgárság elvesztett bizalma, visszahúzódása, de kiterjed azokra a vállalkozó szellemű kreatív polgárokra is, akik nem láttak partnert a városi vezetésben. Nagymértékben kiterjed a város kulturális életére, amely jelenleg érdekharcok, klikkek által széttagolt. Mozdulatlan a gazdálkodó réteg, és beletartozik a régi rendszer szervezeti sémájához kötődő ,túlközpontosított bürokratikus rendszer, amely nagymértékben akadályozza a teremtő tevékenységet. Ezt rétegenként kell megmozdítani úgy, hogy összefüggéseiben is megtörténjen az egymásra hatás. A városi polgárság megmozdítása csak úgy lehetséges, hogy lássa és észrevegye, hogy a szabadon választott önkormányzat kizárólag a város és polgárság érdekében kívánja a tevékenységét folytatni és minél hamarabb közvetlen, mérhető eredményeket elérni. Ehhez tartozik a polgárság folyamatos tájékoztatása, amelyet személyesen én és munkatársaim szinte mindennapi alkalmat keresve végzünk. Ebben van nagy segítségünkre az írott és képi sajtó. A gazdasági menedzserek és a vállalkozók megnyerésével, pezsgő, vállalkozó kedv kialakításával újabb réteg mozdulhat meg. A polgármesteri hivatal vállalkozási irodát kíván létrehozni, amely irányítaná az önkormányzat vagyonának vállalkozásait, de elsősorban a városi vállalkozásokat segíti és menedzseli majd. Ehhez tartozik, hogy a lehető legaktívabb tevékenységet kívánunk folytatni, hogy városunk felé csalogassuk, irányítsuk a külföldi befektetőket, kapcsolódva a vegyes vállalatokká átalakult gazdasági egységek törekvéseihez. A város kulturális és mozgató szellemi erejében egy olyan összhang megteremtése a célunk, amely megtartja az áramlatok, ideológiák önállóságát, de a város érdekében egy közös húzóerőt, egységet képeznek, amely pezsgő vitatkozó kulturális szellemi élet mellett hajtóerőt jelenthet. Igen fontos az értelmiség bevonása, aktív részvétele, mert most a rendszerváltásban az önkormányzatoknak a tulajdonváltás és a hatalomváltás feladata jutott. Ezt csak társadalmi közös konszenzussal tudjuk maradéktalanul megtenni. Utoljára, de nem utolsósorban el kell érni a régi török rendszerhez hasonlatos bürokráciának a legyőzését, mert ez a bürokrácia az élet minden területén, így a polgármesteri hivatalban is megvan, ezért leghatározottabb szándékom, hogy minden erőmmel és tehetségemmel küzdök ellene, mert ez törvények mögé bújva megakadályozhat minden alkotó gondolatot, tevékenységet. — Min alapulhat a kölcsönös bizalom a lakosság és az önkormányzat között? — Kérni csak őszinteséget akarok és ugyanezt ajánlani. Olyan kapcsolatot, amelyben partnerként veszünk részt, hogy átvészelhessük azt az időszakot, amely súlyosan nehezedik ránk, fenntarthassuk a város működőképességét. Erre minden alkalmat felhasználok, megragadok, ugyanígy a választott képviselők is. Nem kérek előre bizalmat sem, ezt csak az adja meg, ha az önkormányzat olyanokat csinál, amelyek bizalmat váltanak ki a polgárságból ... Nem kérem, hogy értsenek meg. Nem lehet megérteni egy olyan helyzetet, amely már a létbiztonságot érinti. A polgárság részeként vegyék az önkormányzatot. Ugyanaz, mint ők. Ők választották. Ocsovszky László Újévi interjú dr. Rapcsák András polgármesterrel A TARTALOMBÓL: Rendőrkézen a betörőbanda Mit várunk az új évtől ?