Vásárhelyi Tükör, 1991 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-08 / 1. szám

Hány bőre van a tevének? Nyugtalanítja Vásárhely la­kosságát, hogy az Állatifehér­je Takarmányokat Előállító V­állalatnál Szovjetunióból származó bőröket is felhasz­nálnak. Attól félnek ugyanis, hogy az anyagok sugárfertő­zöttek. Hiszen azt sem tud­­juk, a Szovjetuniónak melyik részéből származnak, s egyál­talán hogyan kerülnek ezek az állati melléktermékek az országba, ki importálja és hogyan jut hozzá az ATEV? Amit az ügyről megtud­tunk: a borimport az osztrák Ledex cég és a magyar Gom­­pack Vállalat közös vállalko­zása. A sózott nyersanyago­kat évek óta bőripari haszno­sításra hozzák be, és ruházati cikkek készülnek belőle. Ese­tenként exportra is szállíta­nak a bálázott anyagokból. A szállítmányban egyébként mindenféle bőr megtalálható: a szarvasmarhától a birkán és a kecskén át egészen a te­véig. Egyes szakemberek sze­rint, aligha Csernobil kör­nyékéről valók, mivel ott nem tenyésztenek tevét. A bőrök sokfélesége is inkább arra utal, hogy a Szovjetunió több területéről származhat az országba érkező szállít­mány. Egyébként végeztek mér­éseket a radioaktív szennyezettség kimutatására. Először 1987. április 3-án. A vizsgálatokban részt vett az EÜM Állami Közegészség­ügyi-Járványügyi Főfel­ügyelőség és az Országos Su­gárbiológiai és Sugáregész­ségügyi Kutatóintézet is. Az eredmény: „A megvizsgált bőr nem minősíthető radio­aktív hulladéknak.” Később, 1989. december 7-én került sor újabb vizsgálatra, melyet az Országos „Frédéric Joliot- Curie” Sugárbiológiai és Su­­gáregészségügyi Kutatóinté­zet munkatársai végeztek. Megállapították: „Felhasz­nálása sugáregészségügyi szempontból nem kifogásol­ható.” A bebálázott anyagokat egyébként Demecserben és környékén tárolják. Ott vá­logatják ki további feldolgo­zásra. A megmaradt hulladé­kokat — mivel fehérjedús anyagokat tartalmaznak — kívánja az ÉTEV állati ta­karmány előállítására hasz­nosítani. — Mi a Csabcoop Mellék­­termék és Hulladékfeldolgo­zó Kft.-vel kötött együttmű­ködési szerződés alapján vállalkoztunk a hulladék fel­dolgozására — mondja Lend­­vai Béla, az ÁTEV üzemigaz­gatója. — S amikor belevág­tunk, átnéztük a bőrökkel kapcsolatos minden mérési adatot. Ha sugárszennyezett lenne, nem foglalkoznánk az egésszel. Akkor ezeket az anyagokat egyszerűen meg kellene semmisíteni. Az igaz, h h­gy veszélyes hulladéknak vannak nyilvá­nítva. Hangsúlyozni szeret­ném, minden hulladék veszé­lyesnek tekinthető, ami mel­léktermék, ami élelmiszer­­ipari célokra használhatat­lan. Ilyenek a vágóhidakon a belek és a kobzoti termékek — mi ezekből dolgozunk. 1949-ben azért jött létre a vállalatunk, hogy a különbö­ző melléktermékeket, el­kobzott részeket, állati tete­meket feldolgozzuk. Egyébként mi is végeztet­tünk méréseket — teszi elém a nyitott dossziét —, saját megnyugtatásunkra. A Ker­tészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem központi laborató­riuma is negatívnak minősí­tette a mintákat. Az idén az állategészségügyi hatóság megbízásából a katonaság is végzett méréseket, és csak háttérsugárzást állapított meg. Naponta a hatósági ál­latorvos, de mi magunk a la­boratóriumban is folytatunk vizsgálatokat. Az első próba­­gyártás után megkaptuk az engedélyt a Környzetvédelmi Főfelügyelőségtől további 1000 tonna importbőrhulla­­dék feldolgozására. Most már az MMI (ez egy minősítő in­tézet) engedélyét várjuk, hogy a próbagyártás után megkezdhessük a gyártást. Az üzemigazgató szerint a vizsgálatok már csak a bél­tartalomra vonatkoznak, s arra, hogyan illeszthető ezek­nek a hulladékoknak a fel­dolgozása a technológiai sor­ba.­­ Bizonyára nagy üzlet ez önöknek, ha vállalják a gyár­tás beindítása körüli herce­hurcát ... — Ezen a mi hasznunk csupán annyi, hogy ingyen jutunk a hulladékhoz, csak a szállítási költséget kell fizet­nünk. A hasznot is, ha jól utánaszámolunk, elviszi a gyártási eljárás. Mi ugyanis gőzenergiát használunk, az pedig meglehetősen drága. Én úgy fogalmaznék: ez el­sősorban az országnak nagy üzlet; nem kell importálnia állati fehérjét, mert mi itthon előállítjuk. Abból senkinek sem lenne haszna, ha egysze­rűen elföldelnék vagy eléget­nék ezeket a hulladékokat. Az ártalmatlanítás egyik má­sik módja a feldolgozás, és mi ezt tesszük. Fehér József Bizalomépítő őszinteséget — Hogyan látja a város lehetőségeit ebben az eszten­dőben? — A lehetőségekről ilyen megfogalmazásban nem na­gyon lehet beszélni, mert kényszerpályán mozgunk mind gazdasági, mind va­gyonalap tekintetében és a város jelenlegi helyzetében. Gondolok itt a belvízveszély­re, a szennyvízelvezetésre, a város épületeinek állagára, a lakosság bizalmára, amely az elmúlt időszakban minimális­ra csökkent érthető okokból. Ennek a kényszerpályának határait kívánom szélesebbé tenni. — Hogyan? — Gazdasági vonatkozás­ban a lehető legszigorúbb ta­karékoskodással, a zsugorisá­gig menő takarékossággal. Ez kiterjed a polgármesteri hi­vatal adminisztratív, bürok­ratikus rendszerére, a város­ellátó szervezetre, és arra is, hogy a törvény adta lehető legtöbb vagyont kívánok visz­­szaszerezni az önkormányzat tulajdonába, amelyeket azután vállalkozásba adva csökkent­­heti azt a gazdasági terhet, amely a polgárságra esik. A belvíz-szennyvíz komoly gon­dot okoz. Ennek megoldására mindenre kiterjedő tanulmá­nyok készültek el a városfej­­­lesztési bizottság vezetésével, amellyel meg fogunk jelenni a Környezetvédelmi Minisz­tériumban, és megpróbálunk pénzt szerezni a szükségessé vélt beruházásokhoz, mert saját erőből nem tudunk elő­re lépni. A város épületeiből meg­próbálunk amit tudunk vál­lalkozási alapokon rendbe­hozni. Mindenekelőtt leghatá­rozottabb célom a Kossuth tér városközponttá alakítása. Az emberek bizalmának visz­­szaszerzése nem lehet szóla­mokkal, hanem csak a való­ságban megtett intézkedések­kel. A lakosság bizalmának visszaszerzésében közrejátsz­hat az is, ha látja az önkor­mányzati hivatal és közgyűlés erőfeszítését, amelyet a város érdekében tesz. Például az iskolák, intézmények, bölcső­dék, óvodák teljes önállósá­gának visszaállítása, esetlege­sen pályázatok útján szerzett beruházási pénzek felhaszná­lása. Az intézkedések első nagy csoportja kiterjed a lakosság előtt az elmúlt évtizedekben lejáratott úgynevezett tanácsi apparátus teljes átszervezésé­re, a bürokrácia kizárólag törvények által megszabott csökkentésére, a városellátó szervezetek legolcsóbb mű­ködtetésére. — Milyen módon lehet meg­mozdítani az „állóvizet”, mi az a tevékenység, amely vár­hatóan hullámokat ver, gon­dolok a város belső életére, mozgására, kulturális és egyéb létformákra, amelyekből a város majd profitálhat szel­lemi és anyagi javakat? — Az úgynevezett városi állóvíz több részből alakult ki: a polgárság elvesztett bi­zalma, visszahúzódása, de ki­terjed azokra a vállalkozó szellemű kreatív polgárokra is, akik nem láttak partnert a városi vezetésben. Nagy­mértékben kiterjed a város kulturális életére, amely je­lenleg érdekharcok, klikkek által széttagolt. Mozdulatlan a gazdálkodó réteg, és bele­tartozik a régi rendszer szer­vezeti sémájához kötődő ,túl­központosított bürokratikus rendszer, amely nagymérték­ben akadályozza a teremtő te­vékenységet. Ezt rétegenként kell meg­mozdítani úgy, hogy össze­függéseiben is megtörténjen az egymásra hatás. A városi polgárság megmozdítása csak úgy lehetséges, hogy lássa és észrevegye, hogy a szabadon választott önkormányzat ki­zárólag a város és polgárság érdekében kívánja a tevé­kenységét folytatni és minél hamarabb közvetlen, mérhető eredményeket elérni. Ehhez tartozik a polgárság folyama­tos tájékoztatása, amelyet személyesen én és munkatár­saim szinte mindennapi al­kalmat keresve végzünk. Eb­ben van nagy segítségünkre az írott és képi sajtó. A gazdasági menedzserek és a vállalkozók megnyerésé­vel, pezsgő, vállalkozó kedv kialakításával újabb réteg mozdulhat meg. A polgármes­teri hivatal vállalkozási iro­dát kíván létrehozni, amely irányítaná az önkormányzat vagyonának vállalkozásait, de elsősorban a városi vállalko­zásokat segíti és menedzseli majd. Ehhez tartozik, hogy a lehető legaktívabb tevékeny­séget kívánunk folytatni, hogy városunk felé csalogassuk, irányítsuk a külföldi befekte­tőket, kapcsolódva a vegyes vállalatokká átalakult gazda­sági egységek törekvéseihez. A város kulturális és moz­gató szellemi erejében egy olyan összhang megteremtése a célunk, amely megtartja az áramlatok, ideológiák önálló­ságát, de a város érdekében egy közös húzóerőt, egységet képeznek, amely pezsgő vitat­kozó kulturális szellemi élet mellett hajtóerőt jelenthet. Igen fontos az értelmiség be­vonása, aktív részvétele, mert most a rendszerváltásban az önkormányzatoknak a tulaj­donváltás és a hatalomváltás feladata jutott. Ezt csak tár­sadalmi közös konszenzussal tudjuk maradéktalanul meg­tenni. Utoljára, de nem utolsósor­ban el kell érni a régi török rendszerhez hasonlatos bü­rokráciának a legyőzését, mert ez a bürokrácia az élet min­den területén, így a polgár­­mesteri hivatalban is meg­van, ezért leghatározottabb szándékom, hogy minden erőmmel és tehetségemmel küzdök ellene, mert ez tör­vények mögé bújva megaka­dályozhat minden alkotó gon­dolatot, tevékenységet. — Min alapulhat a kölcsö­nös bizalom a lakosság és az önkormányzat között? — Kérni csak őszinteséget akarok és ugyanezt ajánlani. Olyan kapcsolatot, amelyben partnerként veszünk részt, hogy átvészelhessük azt az időszakot, amely súlyosan ne­hezedik ránk, fenntarthassuk a város működőképességét. Erre minden alkalmat fel­használok, megragadok, ugyanígy a választott képvi­selők is. Nem kérek előre bi­zalmat sem, ezt csak az ad­ja meg, ha az önkormányzat olyanokat csinál, amelyek bi­zalmat váltanak ki a polgár­ságból ... Nem kérem, hogy értsenek meg. Nem lehet megérteni egy olyan helyze­tet, amely már a létbiztonsá­got érinti. A polgárság része­ként vegyék az önkormányza­tot. Ugyanaz, mint ők. Ők választották. Ocsovszky László Újévi interjú dr. Rapcsák András polgármesterrel A TARTALOMBÓL: Rendőrkézen a betörőbanda Mit várunk az új évtől ?

Next