Vásárhelyi Uj Hirek, 1939. január-március (1. évfolyam, 1-45. szám)

1939-02-07 / 1. szám

2. oldal Ú­J H­Í­R­E­K 1939. február 7., kedd. Sok PGHK­ ! OkilFif! MOS, ha január 29-től február 12-ig az idényvégi dru&itdsUor BKonstantin Testierch cégnél vásárol Egy szociális intés A magyar közéletnek hosszú idők óta állandóan visszatérő ügye­­ a kislakás-kérdés problémája. Saj­nos, nem mondhatjuk el, hogy csak részben is sikerült volna valameny­­nyire nyugvó pontra juttatni az ügyet, pedig sokkal mélyebben szánt bele az életünkbe, mint aho­gyan azt felszínes látással áttekint­hetnénk. Nézzünk csak széjjel, hol és ho­gyan laknak az emberek. A tapasz­talatok csak szomorúsággal tölt­hetnek el mindenkit. A magyarság színe-java, a színmagyar munkás­fajta, zsellérek, kisgazdák túlnyo­mó nagy többsége ma is vájog- és vertfalú, tapasztott padlójú házak­ban lakik. Minél lejjebb, annál rosszabb körülmények között, egé­szen az odú miazmás levegőjéig. Elszorul a szív, amikor a tuber­kulózist messziről hirdető hajlé­kok mélyéről kicsiny magyar em­berpalánták sírását hallja. Azt hi­szem, senki sem állítja azt, hogy ezekben az odúkban született és felcseperedett gyermekből ke­ménykötésű magyar legény vagy egészséges családanya válik. Az OTI a csenevész, rosszulfejlett em­­­­berkék szomorú statisztikájáról te­het bizonyságot. A lakáskérdés évek, sőt évtizedek óta elhanyagolt volta gyökerében támadta meg a magyarságot. Nem jobb a helyzet a fixfizeté­­sek frontján sem. A X. fizetési osztály — vagyis a rész, amely a családalapító fixeseknek jár­ó lakbér címén kisebb összeget je­lent, minthogy egészséges lakást akár bérelhetne, vagy a takarékos élet mellett és a lakbér félrerakása esetén 15 éven belül építhetne ma­gának csak elfogadhatóan egészsé­ges lakást is. Ebben a helyzetben a fixfizetésű tisztviselő társadalom, bérlakások­ba kényszerül, amely a mai viszo­nyok mellett az egyke és az egyke előszobája. Különösen azon a vi­déken, ahol leginkább csak magán­­há­akban bérelhető lakás és ahol a gyermek minden szépen hangzó szólam ellenére sem kívánatos a bérbeadók számára. Az egészség, a gyermek, a lakás szorosan összetartozó kérdések, amit meg kell oldani, ha nem akar­juk fajtánk rohamos pusztulását tovább is tétlenül nézni. A megoldáshoz két út vezet. El­sősorban is meg kell szüntetni a házadó mai rendszerét, amely va­lósággal csapássá teszi a házva­­gyont, mert adó címén a jövedelem legnagyobb százalékát elveszi. Ez­zel mintegy elvágja az alakítás, a javítás lehetőségét és teljesen ki­zárja az építőkedvet, mert lerontja az ingatlan értékét. Az úgynevezett adókedvezmények terén rendet kell csinálni és főleg tényleg ked­vezményt biztosítani, mert a mai állapotok és rendeletek csak arra jók, hogy teljesen hatástalan címek alatt ígérik ugyan az új építkezé­sek adómentességét, amelynek a végén semmi gyakorlati értékük nincsen, tehát teljesen hatástala­nok. Tényleges és számottevő adó­­kedvezményt kell biztosítani és a kedvezményt többgyermekes bér­lők esetén még fokozni. A másik út, amelynek egyik sar­ka a zsidó­törvényben gyökerezik ugyan, az agyon kartelizált építési anyagok árának kíméletlen letöré­se. Az utóbbi időben a munkabére­ket kormányintézkedéssel emelték. Ne higgje azonban senki, hogy ez tenné drágává az építkezést, mert az anyagárak mérvéhez képest aránytalanul kis összegek ezek és ha az üzleti mohóság étvágyát el lehet venni, még nyugodtan le­hetne emelni a munkabéreken. Az építkezések még akkor is rentábi­lisak maradnak, legfeljebb keve­sebben lesznek azok, akik közse­gélyre és inségmunkára szorulnak. A tényleges adókedvezmények és az olcsóbb anyagárad több min­Székesfehérvár városa vasárnap ünnepi díszben öltözve, nagy lelke­sedéssel fogadta I­mrédy Béla miniszterelnököt, aki a város rend­kívüli közgyűlésén átvette a város díszpolgári oklevelét, majd lelkes lefolyású naggyűlésen ismertette a Magyar Élet Mozgalom célkitűzé­seit. Vitéz I­m­r­é­d­y Béla miniszter­elnök többek között ezeket mon­dotta: — Küzdelmet folytatok egy megújhodásért de olyan küzdelmet, amely állan­dóan visszafelé is tekint és ügyel arra, hogy ne vesszen el a folyto­nosság vonala. — Magyar földön magyar életet akarunk élni. — Ősi magyar föl­dön új magyar életet. Ez az alap­vető célkitűzés, mellyel a Magyar Élet Mozgalom útjára indult. — Ősi föld jelenti azt, hogy az az élet, amelynek szolgálatába ál­lítottuk most mozgalmunkat, visz­­szanyúlik a múlt talajába. Ami a múltban szép, nemes, igazán ma­gyar volt, azt tiszteletben tartjuk.­­ Van egy régi Magyarország, amely évezredek óta fokozatosan fejlődik és fog fejlődni ezután is, amelyben nem csupán maradiság van, nem csupán előítéletek, ha­nem van benne egy szép, egészsé­ges, örök mag, az Árpádokon, Nagy Lajoson, Mátyáson, szabad­sághőseinken keresztül egy szaka­datlan láncolat, amely ugyanazt a célt szolgálja: a magyar nemzet fenntartását, boldogulását. Ezt a magyar géniuszt kell helyesen megértenünk. — Nem ígérjük azt, hogy a ma­gyar nemzet egyik napról a má­sikra a leggazdagabb, leghatalma­sabb nemzete lesz Európának. Szegények vagyunk, de munkával, összetartással és nagy-nagy aka­rással fel tudunk emelkedni egy szebb jövő felé, amelyben kát, jobb életet és egészséges ott-­­­hont jelentenek és nem kell mill­­­liókat költeni ebédeltetési és egyéb­­ akcióra, amelyekkel a magyar faj­­­­tát megmenteni amúgy sem lehet.­­ Ezek az akciók csak tüneti ke­­í­zelések, amelyek pillanatnyi hatá­­­­suk mögött az eltartottság mér­ , minden tisztes magyar polgár megtalálja a maga emberhez méltó életét. Az ősi magyar föld jelenti azt is, hogy a magyar talaj a mi igaz alapunk, az a magyar föld, amelyet ezer esztendeje túr a magyarság legősibb, legerősebb rétege, a magyar parasztság és a birto­kososztály. Erre a földművelő népre kell ala­poznunk a mi birtokpolitikánkat: boldogulásának előmozdítása min­den okos kormányzati politika első célkitűzése kell, hogy legyen. Ezt a földet az ősi magyar ré­tegnek kell birtokolnia­­. A magyar földművelő nép, ideszámítva a régi történelmi bir­tokososztályt is, tartotta fenn örök idők óta a nemzet épületét. Ezt a két réteget nem szabad lelkiisme-­­ retlen demagógiával egymással­­ szembeállítani. Ne értsen félre senki. A magyar földbirtok megosz­lása helytelen és abba bele kell nyúlnia a kormányzati poli­tikának is, okosan, a nemzet érdekeit szem előtt tartva, nem elhamarkodva és úgy, hogy ér­tékeket ne romboljunk s azok a kisegzisztenciák, akiknek a kezére földet juttatunk, életképe­sek legyenek. A kormány most benyújtott egy törvényjavaslatot a képviselő­házba, amely a földbirtokpolitikát új utakra helyezi s igen messzemenő intézkedéseket tartalmaz abban az irányban, hogy a föld népe hozzájuthasson a föld­höz. Másfélmillió holdra tehető az a földmennyiség, amely ily módon felszabadul és amelyet fokozatosan át kell futtatnunk a föld népének kezére é gető csíráit hurcolják és ültetik be a legzsengébb lelkekbe. Ebből nem fejlődhet ki más, mint a mun­kát kerülő koldus-mentalitás, pe­dig az országnak ön­érzetes, egész­séges és dolgos polgárokra van szüksége. Fokozatosan, mert nehéz munka ez a földhözjuttatás. Ki kell keresni a megfelelő gazdákat, pontosan végre kell hajtani a mérnöki, te­lekkönyvi s többi munkákat, el kell látni felszereléssel azt, aki a birtokhoz jut és meg kell tanítani gazdálkodni azt, aki idáig nem a maga ura volt.­­ A földbirtokpolitikával pár­huzamosan kell haladnia a ma­gyar agrároktatás megerősítésé­nek. A magyar földbirtokpolitikát röviden így lehetne összefoglalni: a helytelen birtokeloszlást meg kell változtatni, amilyen Gyor­san csak lehet és amilyen ütemben össze lehet egyeztetni a magyar nemzet termelési ér­dekeivel. Azoknak a kisegzisztenciáknak a kezébe kell juttatnunk a földet, melyek vágynak a földre és a föl­det helyesen meg is tudják mű­velni.­­ A magyar föld népének sor­sán azonban segíteni kell, az ag­­rárműveltség terjesztésével, a ter­melés irányításával, a gazdák szö­vetkezésének előmozdításával is-A miniszterelnök ezután a ke­reskedelemről beszélt és rámuta­tott arra, hogy a kereskedelem nem volt nagyon népszerű a ma­gyar berkekben. Régi magyar kereskedő csalá­dok gyermekei otthagyták az üzletet, beálltak hivatalnok­nak, elvetették az önálló élet gondját és a fix havi fizetésre helyeztek súlyt. Ez a magyar középosztály egyik" legnagyobb betegsége, a magyar középosztálynak, hangsúlyozta a miniszterelnök, vissza kell a pulthoz térnie. Addig n­em lesz rendes,a kie­gyensúlyozott magyar társada-'­­­om, amíg a különféle foglal­kozási ágak harmóniája a ma­gyar társadal­mban helyre nem áll, amíg nem fogunk visz­­szariadni attól, hogy beálltunk a boltba s ott jól, előzékenyen bánjunk a vevővel- Amíg csak arra sandítunk, hogy megle­gyen a nyugdíjjogosultság s hogy elsején kijárjon nekünk ez, vagy az a fizetés,­­ lehe­tőleg minél több, minél keve­sebb munkával, addig igazi, boldog polgári élet nem lesz Magyarországon. A zsidókérdésen kívül keresz­ténykérdés is van Magyarorszá­gon s a kereszténykérdésnek ez az igazi gyökere. A keresztény társadalomnak vissza kell térnie az önálló gazdálkodás gondolatához ( eszjé.) A Magyar Élet Mozgalom zászlóbontása Székesfehérvárott és Békéscsabán Imrédy minisztereinek: tíkm&twk kméík adjuk a (Sidd! Használjon „Kíméld a lovat“ védjegyű Rima-Franck frogatos és traktor ekevasat, kor­m­ánylemezi, ekefejet. A legolcsóbban beszerezhető: Am­szfeid Sándor vaskereskedelmi RT-nál.

Next