Vásárhelyi Ujság, 1921. október-december (1. évfolyam, 1-75. szám)

1921-10-02 / 1. szám

Hódmezővásárhely, 1921 október 2. Ára 2 kor. I. évfolyam, 1. szám. Földmivelők politikai napilapja. Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egy évre — — — 500 korona. Félévre — — — 250 Negyed évre — — 125 . Főszerkesztő: Lázár Dezső Felelős szerkesztő: Gravátz Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal Andrássy­ utca, Gazdasági Egylet olvasó­terme. Telefonszám: 299. Lapzárta éjjel 11 órakor. sunk minden rendű és rangú polgárának, kit önzetlen, igaz magyar érzés hevit: találkozó helye; házi­ tűz­hely, melynek melegénél kihull a nagy öntudatlan vörös, ember kezéből a ka­lapács, leolvad a maradiság és az önzésnek kérge a szi­vekről. Úgy legyen!! Magyarország helyzete nem kétségbeejtő. Az új pénzügyminiszterjelölt nyilatkozata. A Magyar Távirati Iroda jelenti este telefonon: A .Magyarország­ tudósítója beszélgetést folytatott P­a­u­p­e r a Ferenccel, akit legújabban Hegedűs Loránd utódjául emlegettek. P­a­u­p­e r a Ferenc a következőket mondotta: — Ki kell jelentenem, hogy eddigi tárgyalásaink kimondottan a pénz­ügyi helyzet szanálása körül forogtak s nem terjedtek ki személyes kér­désekre. Az ország pénzügyi kibontakozását illetőleg a következőket mond­hatom : — Nincs semmi ok a kétségbeesésre, mint a­hogy nem volt ok arra a nagy optimizmusra, ami Hegedűs jövetelét kisérte. Hegedűs terveinek meghiúsulása még nem tragédia. Meg kell szüntetni a forradalmak okozta korlátozásokat, vissza kell adni a tulajdonjog szabadságát s akkor boldo­gulhatunk, aki­or elmondhatjuk, hogy nem veszett el minden. s Vásárhely város közönségéhez! Irta : Lázár Dezső. Városunk földművelő, gaz­dálkodó népének akarata keltette életre e lapot azon világos és egyedüli célból, hogy e mindenéből kifosz­tott országunk újjáépítési munkájából kivegye a maga részét. Kivegye pedig ak­ként, hogy bárhonnan jövő de­magógia és népbolondítás— egy­­szers mindenkorra lehetetlenné váljon. Városunk lakosságának túlnyomó többsége földmű­veléssel foglalkozik. Élet­hivatásából folyóan külte­rületen lakik, a nagy tá­volság és járhatatlan utak miatt a várossal csak ritkán érintkezik. Ezt a különben színtiszta magyar érzéstől áthatott szorgalmas és be­csületes népet kerítették ha­talmukba azok, kik hang­zatos, hazafias kiszólások zömével, közérdek leple alatt törtek saját céljaik elérésére, de városunk komoly fejlesztését, a földművelő lakosság művelő­dését a legkisebb mértékben sem szolgálták. Az az igazi hazafias fel­buzdulás, melynek a vörös­­uralom és a román meg­szállás alatt polgárságunk fényes tanújelét adta , adott nekem erőt arra, hogy félre­téve minden magánérdeket, nem törődve meggyanusítással, ezer meg ezer megválással, a leghálát­lanabb küzdőtérre lépjek, támasz­kodva arra a bizalomra, mely a kisgazdatársadalom öntudatra ébredése folytán egyesületünket naggyá nö­velte. Ez az egyesült nagy tábor, melynek tagjai túl­nyomó részében tanyákon, nagy területeken szétszórva lakik, nem nélkülözheti a sajtót. Hazánk történetének kétségbeejtő napjaiban hir­detni akarjuk és fogjuk a test­véri együttérzést, hogy egymás iránti szeretettel, egymás meg­becsüléséve­ leemeljék mindaz a válaszfal, melyet hazafiatlan, önös érdeket hajhászó demagógia állított osztályok és emberek közé. Mi ugyan a földműve­léssel foglalkozó emberek szószólói akarunk és fo­gunk is lenni, de ez egyálta­lában nem zárja ki, sőt meg­követeli a többi társadalmi osz­tályok és foglakozású egyénekkel leendő együttműködést. Nem aka­runk magunknak kiváltságot, se másokat letörni. Mivel országunk mező­­gazdasági állam, városunk pedig még inkább az­­ egy­­gyik legfőbb erőforrás, mely országunk szilárd alapját, területi épségünk visszaszer­zésének legnagyobb remé­nyét szolgáltatja, csak ter­mészetes és minden elfo­­gulatlanul gondolkozó em­ber előtt jogos kívánság, ha mi e nagy magyar városban elsősorban a földmivelők érdekeit szem előtt tartó lapot kívánunk fenntartaniami akként azonban, hogy ez az érdek ne a közjó ro­vására érvényesüljön s annak működéséből az általános népjólét világa fakadjon ki. Legyen ez a lap váro­sunk élő, vádló lelkiisme­rete, mely nem hagy nyu­godni senkit, még a békés munka minden eszköze, ha­zánk feltámasztásának szol­gálatában nem áll. Ha pe­dig a búr végsőkig feszülne, ha a lenyűgözött magyar élet mindent kockára te­véssel erőszakkal lesz kény­telen békjeit széttopni: le­gyen ez a lap az az orgánum, mely minden parányát bárkinek testében éjen is, oda állítsa, hol elválik: férfi a a férfi? Leuven ez a lan­yára­ Kiss Bertalan első hódmezővásárhelyi disztemetéei intézete Aranyoklevéllel kitüntetve 1904. Hódmezővásárhely, Szentesi­ u. 4. sz. Alapittatott 1878. Istenibán Telefon 134. se. a legegysze-I Mfis I r­ibotöl a Iegdiszesebbig a legolcsóbb naptáron HULLÍ1SZÍÍIL1T850K vidékre és vidékről. UJ SiRBATÉTELEK, átkoporsózások, sirbantások, sir­­javitások, sirdiszitések. «vA*»z«juhAk,I SIR KOSZORÚK blúzok, szoknyák, ponsyo-­­ és művirágból. 1 “ IlimSSZOHVN KOSZORÚK, GYÁSZMKENDl­K, sgyapju, terűd, szövet, gazé, és selyem különleges negek­ ö?BEZESL8PFáTÍOLOK, gazé, se y xiiriko ét krepp szövetből. párták, díszek, fítyo­ok és VOLESÉRTIGLOIRER, vőfély és koszorús lány diszek viasz és szövetvirágból. HALOTTAK NAPJÁRA SIRDISZITÉS ÉS KIVILÁGÍTÁS. lenes közvetítő Akciója meghiúsult Tárgy­alni sem akar az entente arról, hogy Mag­yarország, Sopront megtarthassa. csütörtökön a­zután azt jelentet­ték Budapestről, hogy a magyar kormány az entente által megszabott határidőn belül ki fogja üríteni Nyugatmagyarorsz­ágot és a kiürítés sím­a elintézése érdekében érintkezésbe lépett a szabadcsapatok parancsnokságával. A budapesti kormány úgy informálta az an­tentot, hogy a szabadcsapatok vissza fognak vonulni és nem fognak kísérletet tenni arra, hogy a békeszer­ződés végrehajtását meghiúsítsák. Az ententenak az az álláspontja, hogy most már betű szerint végre kell hajtani a békeszerződést, ki kell üríteni egész Nyu­­gatmagyarországot. A magyar kormányt teszik felelőssé azért, ha a kiürítés nem fog simán megtörténni. Most már tárgyalni sem akarnak ar­ról, hogy Magyarország tartsa meg Sop­ront, vagy az Ausztriának odaítélt te­rületnek bármely más részét. Ha Ma­gyarország nem tesz eleget az entente ultimátumának, akkor október 4-én élet­be lép a forgalmi blokád, amelynek prog­ram­ját már részletesen megállapítot­ták. A blokád végrehajtásával a kisen­­tente államait bízták meg. Magyaror­szágnak a külvilágtól való elzárása egy­szerre fog megtörténni minden oldalon. Benes közvetítő akciójáról már nem is beszélnek, mert az entente véleménye szerint az adott körülmények között semmiféle egyezkedésről nem lehet szó. A mezőgazdasági népfőiskola. November elején kezdődnek az elő­adások. Vásárhely lakosságának fele része a tanyán él. A tanyai lakosság néhány száz ember kivételével mind ötter­evelő, földműves munkás, kisbirtokos, gazdálkodó. A városbeli lakosság nagyobb több­sége szintén szántó-vató. Közönséges szólásmód szerint: paraszt város vagyunk. Jellemző tulajdonságaink között első ha­jrá teszik az, hogy boldogvilágban nem csak volt mit aprítanánk a tejbe, ha bírtunk és hát eltünk, irtunk is úgy, hogy a nadrág svijosk akkor se la« volna nagyobb feladata,ha igáskocsihoz hámszögyelő készült volna belőle. A második helyen azt emlegetik, hogy nem sok hajunk szála hullt ki a tudományokért. Hát legalább is ezen utóbbi állításban csakugyan van valami igazság. Bizonyos, hogy úgy van, de mindjárt meg kell jegyez­nünk, hogy a földmivelő, gazdálkodó népnek Magyarországon nem volt meg eddig a foglalkozása kívánalmainak megfelelő iskola. Hova is jártak isko­lába? Az elemi iskolába. Igen keve­sen egy-két polgárit, gimnáziumot. Semmit többet. Természetes dolog, hogy ilyen előz­mények után a magyar paraszt álta­lános műveltséggel nem rendelkez­hetett. Legyünk csak őszintézt, hiszen ha a bajt megállapítjuk, könnyebb

Next