Vásárhelyi Ujság, 1922. január-március (2. évfolyam, 1-74. szám)

1922-03-17 / 62. szám

Hódmezővásárhely, 1922 március 17 péntek. Ára 3 kor. II. évfolyam 62. szám. Földmivelők politikai napilapja Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egy évre — — — Félévre — — — Negyed évre — — 800 korona. 400 200 Főszerkesztő: Lázár Dezső Felelős szerkesztő: Gravátz Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal Szent Antal u. 7. Szerkesztőség telefonszáma :1 209. Kiadóhivatal telefonszáma : 22. Lapzárta éjjel 11 órakor. Vásárhely márciusi ünnepe 1848 március 15 ik napjánakemlékét ünnepeltük tegnapelőtt. Az a hasadó hajnal, mely ezelőtt 74 esztendővel Pest utcáin egy zsibongó lázas tömegre vetette világát, a nemzet szabadságának hajnalhasadása volt, és mikor aztán pár órával később a szabadság apostolának ajkairól elhangzott az isteni szózat,a „Talpra magyar!“, egyetlen szóra fölpattant a szolgaság lánca s ott állott egy pillanat alatt a szabaddá lett magyar. Ami a madárnak a szárny, gépeknél a mozgató erő, napsugárnál a fény és az éltető melegség, az a népek életében a szabadság. Ezért küzdött századok óta a magyar és mégis szabadok vagyunk-e mi is?Megfelel erre a kérdésre környöskörül a tőlünk elszakított s leigázott magyar testvérek szivettépő sóhaja. Hol van a hármas hegy országa? Parányi sziget maradt csak meg az elnyomatásunkra, feldarabolásunkra törő ellenségeink óceánjában. „De a magyar még nem halotti test!“ Kimerülve, fáradtan fekszik földre tiporva, de miként Anteus az anyaföldtől új erőre kapott, úgy fogunk mi is talpraállani, ha újra érezzük az egybetartozásunkat, ha erőt meríteni visszatérünk azokhoz az eszmékhez, amelyek az első március 15-ét megteremtették. Emlékezzünk, ünnepeltünk! Emlékezetünk legyen szent fogadás a szabad magyar jövő kivívására, ünneplésünk legyen lelkiismeretünkkel való elszámolás. Új honfoglalásra van szükségünk. Vissza kell foglalnunk Magyarországot munkás hazaszeretettel ! Hazaszeretetre van szükség,amely könny, veríték, munka, erő, ha kell: vér! Mindenkinek tudnia kell, hogy azok a bércek: magyar bércek, az a tenger: magyar tenger! Miveld jól földedet, fejleszd műhelyedben az ipart, tedd virágzóvá a kereskedelmet, nevelj világos fejű polgárokat, hozz bölcs törvényeket, szolgáltass igaz igazságot, terjedjen a világosság, szárnyaljanak az eszmék, mind nemzeti dicsőség ez. Egyeneslelkű, tiszta jellemű, ízig-vérig munkás magyarra van szüksége a hazának! Ma az az igazi magyar, aki becsületes munkát teljesít. Úgy vegye tehát a kezébe mindenki az ekeszarvát, a kalapácsot, a tollat, a törvényhozói pálcát, a munkának bármely eszközét, hogy szerszámaink zakatolása közül tisztán, hatalmasan csendüljön ki: hazafiak vagyunk! A városunkban lezajlott ünnepségekről tudósítónk a következőket jelenti: Ünnepség a Kossuth téren. Már a kora délelőtti órákban nagy néptömeg várta a Kossuth téren megtartandó népgyűlés kezdetét. Fél tíz óra tájban Vásárhely hazafias egyesületei zászlók alatt megkezdték a gyülekezést a Kossuthtéren felállított szónoki emelvény körül. Elsőnek érkezett meg a Tabáni Olvasókör, majd az Iparegylet, az Ipartestület, a Katholikus Legényegylet, a Boszniai Harcosok Egyesülete, a Gazdasági Egyesület, a Jogakadémiai Hallgatók Egyesülete, a Városi és az Iparos Dalárda, a Városi Tisztviselők és végül az Újvárosi Visszhang utcai Olvasókör impozáns csoportokban. Kevéssel háromnegyed tíz óra után a városháza toronyerkélyéről felhangzott az ünnepély megnyitását jelző tárogató, melyen Héjjá Pál gazdálkodó több lelkesítő magyar dalt játszott el. Az ünnepélyen Temesváry Géza dr főispán, Soós István dr polgármester és a városi tanács tagjain kívül Lázár Dezső, a Gazdasági Egyesület elnöke, Juhász Mihály kir. tanácsos, nyug. polgármester, Ajkay Miklós dr rendőrtanácsos, Gergely György jogakadémiai igazgató, Kruzsicz Károly az Ipartestület és Koncz Pál az Iparegylet elnöke voltak jelen. A negyvennyolcas idők emlékének szentelt ünnepség a magyar nemzet imádságával , a Himnusszal kezdődött meg, amelyet a Városi és az Iparos Daloskor énekelt el Bognár Rezső karmester vezetésével. A Himnusz befejezése után Soós István dr polgármester lépett a szónoki emelvényre és a következőket mondotta: — Az egész világ szabadságmozgalmai közül az első helyen áll a mi szabadságünnepünk : 1848 március 15. A forradalmak, a szabadságmozgalmak mindegyikéhez vér és szenny tapadt, de a mi ünnepünk dicsőséges fényét nem homályositja el semmi vér és piszok ; a március 15 egész lefolyása csak dicső és örök emlékezetű lehet. Örömünnep ez, de ebbe az örömbe most valami mély, nagyon mély keserűség vegyül. — Akkor csak az osztrák igát viseltük, de ma — sajnos — Magyarország az egész művelt világ rabszolgája lett, mert kielégíthetetlen bosszúvágyból bilincseket, nehéz bilincseket raktak kezeinkre. És azért kell ezt a mai március 15 ét jobban, lelkesebben megünnepelnünk, hogy megmutassuk azoknak, akik bilincsekbe verték kezeinket, hogy a magyar szabadság fája a megcsonkítás dacára is kizöldül. Mert ha csak egy szikrája is van a magyar lelkekben a szabadságszeretet nagy tüzéről, akkor hiába fosztották meg ezt a fát a lombjaitól hiába tördelték le ágait bitang kezek és hiába csonkították meg ezt a testet, amely ezer éve él és virágzott. — És reméljük, hogy egy dicsőbb március 15 e fog jönni, mikor nem az osztrák, hanem az egész világ zsarnokságát, bilincseit fogjuk lerázni magunkról. (Hosszas éljenzés.) — A magyarok Istenéhez fohászkodva nyitom meg ezt a gyűlést — mondotta végül a polgármester — és kérem, hogy adja nekünk Petőfi és Kossuth lánglelkét, Deák és Széchenyi bölcsességét, hogy megértésben, szeretetben, becsületben és hazafiaságában élhessünk és dolgozhassunk a magyar haza megmentésén. A szép számmal összegyűlt hallgatóság percekig tartó viharos lelkesedéssel fogadta a polgármester beszédét, majd pedig Muzsi János tanár mondott magas szárnyalású és lelkes beszédet. Beszédéből az alábbi érdekes részleteket közöljük : — Látom és érzem, hogy meg akarják fojtani a magyar nemzetet. Azért gyűltünk össze ide ünnepelni ezt a magyar szent szabadságforradalmat, hogy ki ne vesszen lelkünkből a haza iránti szeretet. Jól esik rágondolnunk,ahogy voltunk irigylésre méltó nemzet, hogy voltunk hatalmasok, nagyok, akiktől rettegett Európa minden állama. Széchenyi István nagy prófétai hitéről beszélt ezután és elmondotta, hogy Széchenyi önbizalmat adott a nemzetnek, szeretetre, egymás iránti szeretetre tanítva a magyarokat megtanította a nemzet fiait komolyan dolgozni, hazát szeretni. Vázolta hatalmas lendületű beszédében még a mai március 15 . fontosságát és jelentőségét. A magyar szabadságharc nem erőszakkal kivívott testvériségéről, a jobbágyság felszabadításáról beszélt és rámutatott arra, hogy nemcsak a magyar nemességben, hanem a polgárságban is megvolt az összetartás akkor, amikor a nemzet létkérdése forgott kockán. Majd igy folytatta beszédét : — A társadalmi osztályok között levő válaszfalat lerombolta a szabadságmozgalom, de nem vérrontással,erőszakkal, hanem a magyar-magyart szeretés jelszavává. És ezek a napok voltak a szabadság legfényesebb napjai. — Szégyenletes napokat élünk, bilincseket vertek a kezein ki , de szégyenletesebbek azok a bilincsek, amelyeket kishitűségünk vert kezeinkre. A Habsburg ház 400 éves uralma alatt hízelgők, idegenek éltek közöttünk és bitangul megszerezték a magyar javakat csak azért, hogy külföldön elkótyavetyéljék, elherdálják. Fel kell támadnia minden magyar lelkiismeretének, amely megmutatja az utat, amelyen haladnunk kell. Nem várhatunk segítséget idegenektől?; rajtunk csak az segíthet, ha magyar lesz a magyar és ha megérti a magyar a magyart. Beszédének további részében rámutat arra, hogy a trianoni békét a bosszúvágytól elvakult kis emberek csinálták, amely nem állhat sokáig fenn, mert természetellenes. • Tanuljuk meg — fejezte be beszédét — hogy szeressük egymást, és a magyar ne bántsa a magyart. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a dalárdák ? Hiszek egy Istenben . . .“ címü nemzeti imádságot énekelték el, majd Katona Ferenc joghallgató Petőfi »Talpra magyar“ címü költeményét szavalta el, mélyen átérezve a versben végig húzódó alapgondolatot, nagy tetszéssel. Ezután Lázár Dezső, a Gazdasági Egylet elnöke mondott nagyhatású beszédet, amelyből a következő részleteket közöljük: — Történelmi időket élünk, mert a magyar nemzet minden egyes órája történelmi jelentőségű. Történelmet írunk az utókor számára, hogy azon okuljanak, tanuljanak. — Kétségbeejt, hogy nem-e szalmaláng csupán a mi lelkesedésünk s nem-e pusztába kiáltó szó lesz a mi szent fogadalmunk ? Egy átok, egy súlyos átok rombolja életünk , a torzsalkodás, a meg nem értés, az örökös viszálykodás és az, hogy nem szeretjük egymást. Ez az átok ásta meg sírunkat nemcsak a múltban, hanem ez fogja megásni a jövőben is, ha mi magyarok nem fogunk össze. Elgondolni is rémes azt, hogy egy nemzet, a mi nemzetünk a biztos pusztulás tátongó örvénye felé rohan. Itt, az Isten szabad ege alatt, megfogadjuk, hogy nem ismerünk mást, mint magyar testvért, akik a hazáért dolgoznak. Meg kell mutatnunk, hogy egységben van az ország ereje! Hasson át Petőfiszel- MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRON KAPHAT férfi és női gyapjú szöveteket, zephirt, vásznat, ágygarnitúrát ésmenyasszonyikelengyéket. SZIKULA LAJOS kereskedőnéla susáni gyógyszertár amellett.