Vásárhelyi Ujság, 1923. január-március (3. évfolyam, 3-12. szám)
1923-01-21 / 3. szám
Hódmezővásárhely, 1923 január 21. Ari» A# K föBfOL évfolyam 3 szám TARTALOM: az adórendeletekről. — G formán? elhatározta a kivitel fokozását. — G gabona drágulását nem a termelő idézi elő. — G Gazdasági Egyesület bálja. — Jüagtermelés a kisgazdaságokban. Kamocsai Gábor. —• Az elmúlt év dohánytermés eredménye. — Az 1823. évi országos tenyészállatvásár és gépkiállítás. Jeszenszky Pál. — Szövetkezeti értesitő. — Jreti krónika. — Innen,onnan. — G kendertermelésről. — Néhány szó a rétmüvelésről- 9fj. Olasz Imre. — G földbirtok adóterhe. J Holnár István. — Tisztújító közgyűlések. Az adórendeletekből. A földmívesosztály nem kötelezhető könyvek vezetésére. — Dr. Varga Imre államtitkár nyilatkozata. Az általános kereseti adóról szóló törvény végrehajtási utasításának kiadása óta napról-napra hangosabb a panasz, hogy a pénzügyminiszter utasítása a könyvvezetési kötelezettség behozatalát illetőleg, lehetetlen feladat elé állítja a kereskedő- és az iparososztályt, másrészt olyan új, eddig nem ismert terheket ró rájuk, amelyeket nem tudnak majd elviselni. Ami magát a kérdés lényegét illeti, a könyvvezetési kötelezettség kétségkívül olyan újítás, amelyet az adózók nem fogadnak szívesen. Eltekintve ugyanis attól, hogy az adózóra bizonyos munkát és így terhet ró, a pontos könyvvezetés módot ad arra, hogy az adókivető közegek az adózó valóságos jövedelmét az eddiginél nagyobb sikerrel és megbízhatósággal állapíthassa meg. Hogy az ilyen újítást az adózók nem fogadják örömrivalgással, az csak természetes. Arra a panaszra, hogy a földbirtok is vezessen könyvet — dr. Varga Imre államtitkár a következőket mondotta : — Az a másik indok — mondotta az államtitkár, hogy nem szabad addig az ipart és kereskedelmet könyvvezetésre kötelezni, amíg a földbirtokos nem köteles könyvet vezetni, ennek az érvnek nincs meg a jogosultsága.. Egyébként itt az a meggyőződésem, hogy ez az érv igazán tisztán politikai célokat szolgál s ellentétet akar támasztani és szítani a különböző társadalmi osztályok között. Hogy mennyire nem jóhiszemű ez az érvelés, azt pár számadattal igazolom. A földadót a múlt év júli 1-től kezdve búzaárban kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy földadóban az elmúlt évben kilenc és félmilliárd, 9500 milliót fizettek. Ezzel szemben kereseti adó fejében az elmúlt évre alig egy félmilliárd korona volt kivetve. Ha tehát a földbirtok éppen az új adótörvények értelmében ekkora terhet visel, az igazságos adóztatás követelménye, hogy az ipar és kereskedelem is viselje az arányos adóterhét. Másrészt, ha az érdekkörök azt hangoztatják, hogy az iparos, a kereskedő, aki kétségtelenül magasabb értelmiségi, mint a kis-, törpeföldbirtokososztály túlnyomó része, nem képes könyvet vezetni,minő jogcímen követelheti azt, hogy az egyszerű földmivel köteleztessék könyvvezetésre, mikor a gazdasági könyvvitel sokkal bonyolultabb, mint az utasítás által előírt könyvek vezetése ? — Mindezekkel rá akartam mutatni arra, hogy a könyvvezetés elleni olyan nagy felkészültséggel vezetett hadjárat részben szükségtelen, részben jogosulatlan. Minden érdekképviselet fennen hangoztatja, hogy tudatában van annak, hogy fizetni kell, azt is tudja, hogy súlyos terheket kell viselni, hangoztatja, hogy ez alól nem is akar kibújni, azonban lehetetlenné akar tenni mindent, ami alkalmas arra, hogy az igazságos, arányos, egyenletes adóztatás lehetővé tétessék. Rá akarok mutatni arra, hogy nem tesz jó szolgálatot az adózónak az, aki őt a könyvvezetéstől elriasztja, mert a jövőben, az adókulcsok leszállítása folytán az adóhatóságok rá lesznek kényszerítve arra, hogy az adóalapokat nyomozzák ki alaposan s ha ezután ebbeli igyekezetükben itt-ott túl lőnek a célon, az adózónak ezzel szemben egyetlen védekezése az lesz, ha könyveivel tudja kimutatni, hogy mi volt a valóságos jövedelme. — Nagyon kérem tehát a komoly kötelességtudó, az állam érdekeit is szem előtt tartó iparos és kereskedő osztályt, hogy ne halgason azokra, akik őt kötelességének megtagadására buzdítják, hanem csak arra igyekezzék, hogy higgadt, tárgyilagos érdek.