Vásárhelyi Ujság, 1923. április-június (3. évfolyam, 13-25. szám)

1923-06-10 / 23. szám

Hódmezővápár­hely, 1923 junius 10. vasárnap. Ara­d* K 111. évfolyam 23. szám Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezet hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyedévre......................... 250­0 LÁZÁR DEZSŐ Gazdasági Egyesület titkári hivatala Megjelenik minden vasárnap. Telefon: 71 szám. Bethlen beszámolója külföldi útjáról. Kedden mondotta el Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök a nemzet­gyűlés előtt külföldi útjának célját és eredményeit. Rámutatott beszédében az okokra,­­ melyek miatt az antant segítségét­­ kellett keresnünk. Mindent megpróbáltunk, hogy a magunk erejéből talpra álljunk s a nehéz pénzügyi válságból ki­bontakozzunk. Nagy adókat vetett ki a törvényhozás, ellenőrzés alá vette a valuta­forgalmat, megszi­gorította a behozatalt. Adóztunk, koplaltunk, nélkülöz­tünk. Mind hasztalan. A nagy erő­feszítések árán 0,22 ponton tartott koronánk hirtelen 0,10-re esett le, ami viszont magával hozta a drá­gaság fokozódását s az államház- ■ tartás deficitjének emelkedését. A gazdasági összeomlást a ma­gunk erejéből elhárítani nem tud­juk, ezért kellett a külföldhöz for­dulnunk segítségért. Kérésünk­ elől nem zárkózik el mereven a nagyontánt, sőt Anglia és Olaszország segítségüket is fel­ajánlották. Azonban szomszédaink, akiknek még nem elég az eddig elrablott terület, akik még a megcsonkított s ezer sebből vérző Magyarország­nál is betegebbek, összefogva Fran­ciaországgal, akadályokat gördítet­tek kérésünk elé. Emiatt nem hoz­hatták Bethlenék a remélt sikert. De amit most elérni nem tudtak, megszerzi a kitartó igyekezet. A világ felismerte nehéz helyzetün­ket s mindinkább meggyőződéssé válik, hogy Magyarország talpra­állása középeurópa érdeke. A kor­mány mindent hajlandó megtenni a külföldi segítség biztosítására, de magát megalázni, a nemzet becsü­letét feláldozni nem hajlandó. Ezzel a szavakkal fejezte be Bethlen István beszédét: A nemzet elveszthette ifjúsá­gának világát, országának két­harmad részét, régi gazdagságát, de nem vesztette el önérzetét és becsületét. Itt minden röghöz a nemzeti kul­túra megalapításának és első szent királyunknak emléke fűződik. Ha­zaszeretetre, istenfélelemre, össze­tartásra, becsületes munkára, mind­arra, amire a szent király tanította a nemzetet, ma inkább szükség van, mint valaha. — Ha ezek között ma különösen kiemelem az összetartást, az egy­séget, ez azért van, mert sorsdöntő szükségünk érzete még mindig nem él eléggé a lelkekben. Egységbe forrva, az egyéni és osztály­érde­keket mindig és mindenben alá­rendelve az összesség érdekének, kell megerősödnünk és talpraállá­­sunkon dolgoznunk. Most ismét olyan kérdés nyomult fokozott erő­vel előtérbe, amely ezt az egységet veszélyezteti és amely körül máris szenvedelmes viták folytak. A föld­birtokreform kérdésére célzok. A többtermelés és ezzel gazdasági megerősödésünk, a társadalmi béke és ezzel belső konszolidációnk ér­deke a legszorosabban összefügg ezzel a kérdéssel. Mindig csak az egyetemes érdeket, az ország ér­dekét tartva szem előtt, kell vizs­gálnunk azt, van-e szükség és ha igen, mennyiben van szüksége téren arra, hogy az eddigi törvé­nyes intézkedések valamely irány­ban kiegészíttessenek. — Ha a kérdés tárgyalásánál A kormányzó székesfehérvári szózata a nemzethez. A földreformban nem szabad politikai szempontoknak érvényesülni. Horthy Miklós kormányzó és felesége vasárnap reggel kilenc órakor kíséretével Székesfehérvárra utaztak, hogy résztvegyenek a zászlószentelési ünnepélyen. A fel­díszített pályaudvaron előkelő kö­zönség várt a főméltóságú pár ér­kezésére. A díszszázad tisztelgése után Zavaros Aladár dr polgármester üdvözölte a kormányzót az Árpád­­városnak nevében. Az üdvözlések után a főméltó­sága pár kocsira szállt és kísére­tével a fellobogózott Deák Ferenc­­utcán és Budai­ uton át az ifjúság sorfala között a lovassági lakta­nyába hajtatott és itt résztvett a zászlószentelési ünnepélyen. Az ünnepség után a kivonult csapatok díszmenetben vonultak el a kormányzó előtt. Délben a kormányzó a városháza Szent István-dísztermében a val­lásfelekezetek, hatóságok és a kül­döttségek tisztelgését fogadta. A szónokok szavaira Horthy Miklós a következőképen válaszolt: — Köszönöm az egyházi és vi­lági hatóságok és a társadalmi szervezetek meleg üdvözlését. Na­gyon örülök, hogy hosszú idő után ismét eljöhettem az ősi­­koronázó városba, amely ezeréves múltja alatt tanúja volt annyi dicsőség­nek, de oly sok szenvedésnek is.

Next