Vásárhelyi Ujság, 1923. április-június (3. évfolyam, 13-25. szám)
1923-06-10 / 23. szám
Hódmezővápárhely, 1923 junius 10. vasárnap. Arad* K 111. évfolyam 23. szám Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezet hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyedévre......................... 2500 LÁZÁR DEZSŐ Gazdasági Egyesület titkári hivatala Megjelenik minden vasárnap. Telefon: 71 szám. Bethlen beszámolója külföldi útjáról. Kedden mondotta el Bethlen István gróf miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt külföldi útjának célját és eredményeit. Rámutatott beszédében az okokra, melyek miatt az antant segítségét kellett keresnünk. Mindent megpróbáltunk, hogy a magunk erejéből talpra álljunk s a nehéz pénzügyi válságból kibontakozzunk. Nagy adókat vetett ki a törvényhozás, ellenőrzés alá vette a valutaforgalmat, megszigorította a behozatalt. Adóztunk, koplaltunk, nélkülöztünk. Mind hasztalan. A nagy erőfeszítések árán 0,22 ponton tartott koronánk hirtelen 0,10-re esett le, ami viszont magával hozta a drágaság fokozódását s az államház- ■ tartás deficitjének emelkedését. A gazdasági összeomlást a magunk erejéből elhárítani nem tudjuk, ezért kellett a külföldhöz fordulnunk segítségért. Kérésünk elől nem zárkózik el mereven a nagyontánt, sőt Anglia és Olaszország segítségüket is felajánlották. Azonban szomszédaink, akiknek még nem elég az eddig elrablott terület, akik még a megcsonkított s ezer sebből vérző Magyarországnál is betegebbek, összefogva Franciaországgal, akadályokat gördítettek kérésünk elé. Emiatt nem hozhatták Bethlenék a remélt sikert. De amit most elérni nem tudtak, megszerzi a kitartó igyekezet. A világ felismerte nehéz helyzetünket s mindinkább meggyőződéssé válik, hogy Magyarország talpraállása középeurópa érdeke. A kormány mindent hajlandó megtenni a külföldi segítség biztosítására, de magát megalázni, a nemzet becsületét feláldozni nem hajlandó. Ezzel a szavakkal fejezte be Bethlen István beszédét: A nemzet elveszthette ifjúságának világát, országának kétharmad részét, régi gazdagságát, de nem vesztette el önérzetét és becsületét. Itt minden röghöz a nemzeti kultúra megalapításának és első szent királyunknak emléke fűződik. Hazaszeretetre, istenfélelemre, összetartásra, becsületes munkára, mindarra, amire a szent király tanította a nemzetet, ma inkább szükség van, mint valaha. — Ha ezek között ma különösen kiemelem az összetartást, az egységet, ez azért van, mert sorsdöntő szükségünk érzete még mindig nem él eléggé a lelkekben. Egységbe forrva, az egyéni és osztályérdekeket mindig és mindenben alárendelve az összesség érdekének, kell megerősödnünk és talpraállásunkon dolgoznunk. Most ismét olyan kérdés nyomult fokozott erővel előtérbe, amely ezt az egységet veszélyezteti és amely körül máris szenvedelmes viták folytak. A földbirtokreform kérdésére célzok. A többtermelés és ezzel gazdasági megerősödésünk, a társadalmi béke és ezzel belső konszolidációnk érdeke a legszorosabban összefügg ezzel a kérdéssel. Mindig csak az egyetemes érdeket, az ország érdekét tartva szem előtt, kell vizsgálnunk azt, van-e szükség és ha igen, mennyiben van szüksége téren arra, hogy az eddigi törvényes intézkedések valamely irányban kiegészíttessenek. — Ha a kérdés tárgyalásánál A kormányzó székesfehérvári szózata a nemzethez. A földreformban nem szabad politikai szempontoknak érvényesülni. Horthy Miklós kormányzó és felesége vasárnap reggel kilenc órakor kíséretével Székesfehérvárra utaztak, hogy résztvegyenek a zászlószentelési ünnepélyen. A feldíszített pályaudvaron előkelő közönség várt a főméltóságú pár érkezésére. A díszszázad tisztelgése után Zavaros Aladár dr polgármester üdvözölte a kormányzót az Árpádvárosnak nevében. Az üdvözlések után a főméltósága pár kocsira szállt és kíséretével a fellobogózott Deák Ferencutcán és Budai uton át az ifjúság sorfala között a lovassági laktanyába hajtatott és itt résztvett a zászlószentelési ünnepélyen. Az ünnepség után a kivonult csapatok díszmenetben vonultak el a kormányzó előtt. Délben a kormányzó a városháza Szent István-dísztermében a vallásfelekezetek, hatóságok és a küldöttségek tisztelgését fogadta. A szónokok szavaira Horthy Miklós a következőképen válaszolt: — Köszönöm az egyházi és világi hatóságok és a társadalmi szervezetek meleg üdvözlését. Nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét eljöhettem az ősikoronázó városba, amely ezeréves múltja alatt tanúja volt annyi dicsőségnek, de oly sok szenvedésnek is.