Vásárhelyi Ujság, 1923. július-szeptember (3. évfolyam, 26-65. szám)
1923-07-01 / 26. szám
2. képzelhető legjutányosabban tudják kielégíteni. Csak egy megoldása van a szövetkezeti hálózat megerősítésének és felvirágoztatásának, ez pedig az, hogy a régi erkölcsök erejét kell hatékonynyá és elevenné tenni. Soha a történelem folyamán nagyobb szükség nem volt arra, hogy az elvadult önzés és féktelen anyagiasság társadalom és erkölcsromboló hatásait megfelelő ellenerők — a szövetkezés és az altruizmus — alkalmazásával ártalmatlanná tudjuk tenni. Csakis ezen az úton vagyunk képesek elérni azt, hogy a szövetkezeti mozgalom sikerrel vívja meg harcát és hozza meg a rég várt javulást. A puszta elől járó Lélekemelő ünnepségnek volt színhelye folyó hó 17-én vasárnap a Puszta-Kutasi Kör környéke. A tanya és a város közötti jó viszony s szeretet ápolására a Kutasi Olvasó Kör egy népünnepély keretében vendégül látta a Torna és Vívó tornászait és a Népfőiskola hallgatóit. A déli vonattal megérkező kirándulókat Szabó Gyula tanító olvasóköri jegyző fogadta szeretetteljes szavakkal a puszta nevében, mely szíves fogadtatásért az érkezők nevében Hermán János mondott köszönetet. Az állomásról elindulva a népfőiskolások végig sétáltak Kutason, megtekintve annak nevezetességeit, majd Gregus Máté kedves bátyánk az állomással szemben, gyönyörű kert közepén levő új tanyájába tértek be. Az olvasókörnél Gregus bácsi fogadta igaz szeretettel, magyaros kézszorítással az érkezőket. A népfőiskolai ifjúság elvegyülve a már szép számban egybegyült tanyaiak közé csakhamar társasjátékba kezdett, mely a legvidámabb hangulatban, legfesztelenebbül folyt mindaddig, míg kezdetét nem vette a népfőiskolások műsoros előadása. A több ezer főre menő tömeg állva hallgatta végig az imádságot. A „Hiszek egy . . . eléneklése ’'után ‘ a népművelési titkár a népfőiskolások kedves „Csókán papája“ vázolta rövid, de szívtől szívhez szóló szavakkal azt a magasztos célt, melyet a népfőiskolások a nagy Széchényi tanításai szerint maguk elé tűztek. Egymás iránt való szeretetre, megértésre, mint Hazánk jövendő boldogulásának egyik legfőbb feltételére kérte a jelenlevőket: a puszta és város fiait. Utána Marton Juliska szavalta el igen szépen Papp-Váry E.-né „Hitvallás„-át. Gazos Mihály nagy tetszés mellett dalolta a „Vak katona . . . Pirospettyes ruhácskádban . . . Nem loptam én életemben kezdetű népdalokat. Feleki Sándor: Harangok a kárpátokban c. irredenta versét Molnár Sándor adta elő. Bán Juliska pedig Petőfi: Van-e egy marok föld? . . . c. költeményét szavalta el helyes felfogással, átérzéssel és igazán nagy hatással. Tölcséry István gimnáziumi tanár, a népfőiskola közszeretetben álló igazgatója tartott figyelmet mindvégig lekötő előadást, melyben a Haza és hazaszeretet fogalmát fejtegette és a hazáját igazán szerető magyar ember kötelességeit sorolta fel. Ali Matild kellemes szoprán hangján a „Késő ősz van ... Éj van, csend ... és Jaj de fáj . . . kezdetű dalokat énekelte el a hallgatóságból szűnni nem akaró tapsvihart váltva ki. Gilicze Mihály Széchényi egyik örökbecsű igéjéből kiindulva mondott igen tartalmas, mélyen szántó gondolatokkal teli beszédet: Legyen nekünk gondunk a kapára és kaszára is, de arra is, hogy Hazánk sorsa közgazdasági helyzetünk mikép fejlődik, legyen rá gondunk, hogy a mi sorsunk úgy változzék, ahogy nemzetünk jövője érdekében célszerű. Heringer Gyula Petőfi: Ha az Isten . . . c. közteményét szavalta el mély érzéssel, szinte művészi felfogással. Verderics Mária Petőfi: Székelyekhez c. költeményét adta elő igen szépen. „Erdélyországban . . . Szomorú a nyárfaerdő . . . Marosmenti kis kocsmában . . . Magyar huszár lelke... kezdetű dalokat Mészáros Antal énekelte el megkapóan, igen hatásosan. Balogh Lajos: A nemzeti eszme és nemzeti műveltségről tartott komoly, értékes, megszívlelendő előadást. Süli Antal Petőfi: A nemzethez c. költeményét adta elő megrázó erővel. Vigh Juliska kedves közvetlenséggel és igen nagy tetszés mellett énekelte el a Sötét erdő ... A csap utcán ... Áll a malom . . . kezdetű népdalokat. A népművelési titkárnak zárószavai után kedves meglepetés képen a pusztai szép kisleányok hatalmas csokrot nyújtottak át, melyért a népfőiskolások nevében meghatva mondott köszönetet. Gregus bácsi a pusztai lakosok nevében keresetlen szép szavakban mondott köszönetet a népfőiskolásoknak és a jelenlevő tanáraiknak a nyújtott tanulságokért és kellemes szórakozásért, melyet előadásaikkal szereztek. A pusztaiakat pedig a halottak megszívlelésére, követésére buzdította. Az előadás befejezte után — melynek énekszámait Pelle József zene és énektanár mesteri harmonium játékkal kísérte — a tanyaiak bőséges ozsonnával vendégelték meg a népfőiskolásokat, kik már csak a felszolgáló kislányok kedvéért is ugyancsak hozzáláttak a finomságok fogyasztásához. A népfőiskolások egy része az esti vonattal — szívükben egy hasznosan és kedvesen eltöltött délután felejthetetlen emlékeivel — vidáman, hangosan, nótaszóval, mezei virágokkal felbokrétázva tért haza a városba. A kint maradottak pedig a Tornászok által bemutatott gyönyörű gyakorlatok után a Puszta-Kutasi ifjúsági egyesület által rendezett táncmulatságon is részt vettek, mint a pusztaiak kedves vendégei s kivilágos kivirradatig a legjobb hangulatban töltötték el az időt és onnan a reggeli vonattal a legkellemesebb emlékekkel tértek haza. Sy. dolgok értékesítését. De — sajnos — ettől még messze vagyunk, éppen azoknak a közömbössége, nemtörődömsége folytán, akiknek pedig a rovására megy a vásár. Amint az árubeszerzés terén nemcsak fenn tudja magát tartani a gazdák által alapított Szövetkezet, hanem az árak tekintetére szabályozólag is hat, úgy a termény értékesítés terén is lehetne hasonló helyzetet teremteni, ha gazdáink a Szövetkezetét anyagilag, üzletrészjegyzéssel oly erőssé tennék, hogy ügykörét termény értékesítő osztállyal is kibővíthetné. Addig is azonban, amíg ezt a célját a szövetkezet eléri, a mások támogatásával igyekszik tagjain és a gazdatársadalom helyzetén segíteni. Megállapodást létesített a Skót-magyar kereskedelmi rt. helyi bevásárlási telep vezetőivel a múltból már előnyösen ismert Ambruzs János és Becsei Istvánnal, akik addig is, míg a Szövetkezet a Gazdasági Egyesület Székházudvarán felállíthatja bevásárló telepét, kötelezték magukat, hogy a Szegedi-úton, a Felberbauer-féle ház mellett felállított bevásárló telepükön leadott baromfi és tojás után mindig a legmagasabb piaci árakat fizetik. Ha tehát gazdáink el akarják kerülni azt, hogy a helyzet nem ismerése miatt ne károsodjanak, vigyék áruikat a fenti öt helyre, hol akár rögtöni, akár pedig a piac utáni fizetés mellett a napi legmagasabb árakat kapják. „Vásárhelyi Újság“ 1923. Julius hi A drágaság, amely csaknem napról-napra fokozódik, nemcsak a legnehezebb feladat elé állítja az egyes embereket, hanem ügyes élelmetes embereknek jó jövedelmi forrás is. Gazdatársaink, akik künn a tanyákvilágában élnek, a drágaság eme hullámzásáról a legtöbb esetben akkor értesülnek, amikor terményeiket útközben eladják szerintök jó áron. Tudunk esetet, amikor a városszélen a tojásszedő tanyáról hazafelé jövő gazdától 60 koronáért vette meg azt a tojást, amelyért bent a piacon 100 koronát adtak. De ugyanez az eset az aprójószággal is. A kocsira várakozó kofákkal valóságos szerencsejáték az adás-verés. E bajokon csak úgy lehetne gyes kérésén segíteni, ha maguk a gazdák vennék kezökbe a maguk termelte TÚRI LAJOS képesített kőműves mester. ELVÁLLAL: új házak tervezését, építés valamint régi építések átalakítását és javítását. SZEGVÁRI-UCCA TELEFON: 113. Gy. Kovács László. Mikor e nevet egy kis cikkecske fölébe írjuk, kérdezhetjük: Van-e ki e nevet nem ismeri már? mert mostanában rövid idő közben kétszer volt itt a nyilvánosság előtt kitüntető dicsérettel említve, azért hogy a tarjánban építendő református templom alapjára először 200.000, azután 300.000 korona alapítványt tett, természetesen az ő vele együtt érző jó lelkű hitvesével, Juhász Juliánnával egyetértően, most pedig harmadszor ismét 500.000 korona adományával 1.000.000 (egy millió) koronára egészítette ki ez alapítványát; sőt még most is hozzátette, hogy ha az Isten életének kedvez s megtartja és megsegíti, még ezzel sem zárta le jótékonyságának bőven buzgó áldásos forrását. Ha városunk bármely társadalmi osztályához, bármely vallás felekezetéhez tartozó lakosának valamely jeles, kiváló jótette válik közismertté, annak hírére általánosan örvendezünk mindnyájan és dicsekedünk vele, hogy miközülünk való az az érdemes ember, aki azt a dicséretre méltó tettet vitte véghez, éppen azért azt hisszük, hogy általános méltánylásra talál e közlésünkben ismertetett ténye e derék polgártársunknak, ki szülő helye, tarján iránt oly feledhetlen kedves emléket táplál elméjében és szivében, hogy életének legkésőbb korában is szeretettel csügg azon, áldozatot hoz annak közjaváért és szeretné nagyon, óhajtva óhajtja, hogy bár a tarjániak is követnék példáját és lehetővé tennék, hogy a tarjáni templom felépítése valóra válnék mielőbb. Kívánjuk, hogy így legyen, a helye már meg van, a város közönségének szívessége telket már biztosított, vajha ne sokáig maradna az üresen, hanem mihamarább felépülhetne rajta a templom és annak boltozata alatt Isten iránti hálával énekelhesse még ő is. Ez az áldozat kész buzgó hívünk örvendezve: IsE cím alatt egy rovatot nyitunk olvasóink rendelkezésére. E rovatban minden kérdésre, legyen az akár a mezőgazdaság körébe vágó dolog, készséggel adunk felvilágosítást. Az élet mai zűrzavarában ezer és ezer olyan kérdés van, amit a tanyák világában élő kisgazda nem ismer, de nem is ismerhet s emiatt nem csak hátrányba kerül a városi lakossal szemben, de anyagi veszteség is érheti. Forduljon azért minden gazdatársunk bizalommal lapunkhoz. Ne menjen egyik gazdatársunk sem közömbösen bármelyik olyan dolog mellett, amelyet akár mint ismeretlen, akár mint rendkívüli dolgot tapasztal gazdaságában, figyelje meg jól, ha lehet hozzon be szerkesztőségünkbe egy példányt, ha az a természet világából való, vagy írja be pontosan, ha valami rendkívüli természeti tüneménnyel áll szemben. Szerkesztőségünk utána jár a dolognak. Megszerzi a szükséges ismereteket s lapunk útján a köz rendelkezésére bocsájtja. A napokban egyik gazdatársunk a vadóc néven ismert növénynek egy különös, nálunk ritkán előforduló válfaját hozta be és adta át lapunk főszerkesztőjének. A különleges növényt kérésünkre Bodnár Bertalan,a főgimn.tudós tanára vizsgálta meg s arról az alábbi leírást bocsájtotta rendelkezésünkre. A midőn Bodnár tanár úrnak úgy a magunk, mint gazdaközönségünk nevében is köszönetünket tolmácsoljuk, ismételten arra kérjük gazdatársainkat, hogy a rendkívüli dolgok mellett, ne menjenek el könnyelműen, minden egyes dolog, amelyet a mezőgazdaság érdekében, annak megjavítására teszünk, egy-egy alapköve annak a sokat hangoztatott többtermelésnek, amelyért nemcsak a magunk, de édes magyar hazánk boldogulásáért is küzdünk. Itt közöljük Bodnár tanár úr levelét. A tegnap hozzám küldött növény, a mérges Lolium temulentum L.mérges vadóc, szédítő vadóc, üszögös konkol, részeges fű, stb. néven ismeri a nép. Egyik érdekes, még a gyűjteményből eddig hiányzott válfaja, a var. arvense bab, melynek a kalásza 20—30 cm.-re is megnő. A vetés közt mindenütt megterem s magvai néha 6—7 évig is elmaradnak a földben, míg alkalmas időjárás mellett valamelyik évben tömegesen kikelnek, elnyomva a vetést s úgy tűnik fel a gazda előtt, mintha a búzából mind vadóc lett volna. Fiatal korában lekaszálva a kevésbé válogatós jósz megeszi, de ha már magvai fejlődi rendkívül mérges tulajdonságúváltozik. Temulin nevű alkaloid fejlő tenem uram „áldozom néked kiadással, nevedet minden népek hirdetem és amely fogadást az elő tettem, megállom minden előtt vigsággal“. Adja Isten, hogy ezt megérje. Nem csak Tarjánnak, hanem egész egyházunknak, egész városunknak, sőt az egész hazának közjavára fog szolgálni az a templom, mert minden iskola, minden templom a vallás, a jó erkölcsöt ápolja és terjeszti, az pedig az emberiség közboldogságának fundamentuma. PAP IMRE elnöklelkész. Gazdasági tanácsadó.