Vásárhelyi Ujság, 1923. október-december (3. évfolyam, 66-104. szám)

1923-10-02 / 66. szám

Hódmezővásárhely, 1923. október - kedd Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Egyes szám ára 200 korona. Megjelenik hetenként háromszor. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. III. évfolyam 66 sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Gazdasági Egyesület titkári hivatala. Telefonszám 71 Megvalósulás előtt a mezőgazdasági hitel. A mezőgazdák régi óhaja és kívánsága, a mezőgazdasági hitel, úgy látszik végre mégis csak megvalósul. Az a hitel, amelyet eddig az ipar és keres­kedelem élvezett, eljut a gaz­dákhoz is. Hosszú sürgetések végre néhány hónap előtt an­­­­kétot tartott a kormány a mező­­gazdasági hitel­kérdés megoldá­­­­sáról. Azóta az Országos Mező­­gazdasági Kamara és az Orsz.­­ Központi Hitelszövetkezet befe­jezték hitelkérdés előkészítő­­ munkálatait és a végső simítá­sok után már e héten kezdetét veszi az első lépés, a körzeti­­ hitelszövetkezeteknek felállítása, amelyeknek feladata lesz az egész hitelkérdés megszervezése. A körzeti hitelszövetkezeteket, teljes címükön a Gazdák Körzeti Hitelszövetkezeteit, a vidéki mezőgazdasági kamarák szék­helyén létesítik, így Debrecen­ben, Kecskeméten, Kaposvárott, Győrött és Miskolcon. Egy-egy üzletrész értéke 50.000 korona lesz s egy-egy hitelszövetkezet körülbelül ötszázmillió korona alaptőkét tud összehozni. Az állam körülbelül ugyanannyi részjegyet vesz át, mint amennyit a tagok jegyeznek, így egy-egy szövetkezet tehát egymilliárdos tekintélyes alaptőkével kezdheti meg működését. A mezőgazdaság ezeknek a körzeti szövetkezeteknek segít­ségével juthat majd ahoz a hitelhez, amely az egész új vér­keringést visz a magyar mező­­gazdaságba. A hitel elosztása nagy tárgyilagosságot és szak­­értőséget kíván, hogy ezt bizto­sítsák, gondoskodás történik, hogy a vidéki mezőgazdasági kamarák elnökei vezessék a hitelszövetkezeteket is. A körzeti hitelszövetkezetek nemcsak a maguk és az OKH tőkeerejére támaszkodnak, hanem hozzá­jutnak majd a fegyintézetéhez is. A körzeti hitelszövetkezetek programja felöleli nemcsak a mezőgazdaság és a mezőgaz­dasági ipar fejlesztését, hanem programjába vette a mezőgaz­dasági termények közös érté­kesítésének, a gazdák tőzsdei tőkeelhelyezésének megszerve­zését. A felvidéki tótok szent háborút hirdetnek a csehek ellen. Zsolnai jelentések szerint a fel­vidéki tótok szokatlan hévvel izgat­nak a csehek ellen. A csehek annyira félnek, hogy nem mernek az utcára lépni, mert a meggyilkolás veszedel­me fenyegeti őket. A tótok mindenütt azt hirdetik, hogy győzött a Hlinke­­párt. Kikergetjük a tót vidékről a cseheket. Alsóvizke vidékén a néppárt már régóta szent háborút hirdet, Hlinke néppárti szenátor, az Isten, Szűz Mária és a szentek nevében szólította fel a lakosságot, hogy ne féljen isteni­­ és emberi törvénytől, hanem öldösse le a cseheket. A Legényéből érkező személyvonat elé erős vaslapokat raktak és csak a vonatvezető éberségének tulajdonít­ható, hogy a katasztrófa elkerülhető volt. A cseh ellenes mozgalmat a Hlinka honvédei Kassa vidékére is kiterjesz­tették. Igen sok községben a csehe­ket nyilvánosan megbotozták. Egyik kassai távirat így végződik: „Meg­kezdődött a szent háború! Erélyes közbelépést kérünk.“ Szobafestő Revíziós ankét volt az uzsorabiráskodás és árdrágításról. Az uzsorabiróságról és az árdrá­gítás esetében követendő eljárásról szóló rendelet kiegészítésekép kiadott 6150 1923 sz. rendelkezés érthető megdöbbenést és izgalmat keltett az ország kereskedői és iparosai körében. A rendelet ugyanis az átdágításban vétkesnek talált iparost és kereskedőt nemcsak pénzbírsággal és azonnali szabadságvesztéssel sújtja, hanem iparengedélyének megvonásával , sőt üzlet, vagy műhelyhelyiségének el­vételével is, tehát egzisztenciájának teljes tönkretételével fenyegeti. E ka­tasztrofális veszedelem ellen úgy az ország iparossága, mint kereskedő­társadalma egyértelműen foglalt állást, ami az igazságügyi minisztert arra bírta, hogy az érdekeltek meghallga­tásával megtartott­ankéten vegye a megtörtént intézkedéseket deviza alá. Az ankét váratlan eredményt hozott, mert olyan adatok kerültek felszínre, amelyek azt bizonyítják, hogy midőn az utánpótlási árak még törvényesen szabályozva nincsenek, amikor ezt a devizaközpont működése és a külföldi árubeszerzés különben is lehetetlenné teszi, a legtisztességesebb iparos és a leglegálisabban kalkuláló kereskedő felett is damokk­s-kardként lóg az árdrágítás vádja. Az ankéten részt vettek Térffi Béla kúriai elnök, Degre Miklós kúriai tanácselnök, Bolomán Ernő az Ár­vizsgáló Bizottság alelnöke, az uzso­­rabírósági tanácselnökök és az érde­kelteken kívül a szakminisztériumok képviselői. Az ankéten Szászy Béla igazságügyi államtitkár elnökölt. Balatiny Arthur, a Budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara elnöke azt az álláspontot képviselte, hogy a büntetés minősítésénél a bűntett és vétség mellett kihágásnak minősíttes­sék a kisebbfokú árdrágítás, az íté­letek fellebbezhetők legyenek és ne legyen foganatosítható az azonnali letartóztatás. Ehez az állásponthoz csatlakoznak az OMKE­ és a GyOSz is és a többi érdekeltségek. A Kéz­­műiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége, mint a kisipar és kiske­reskedelem érdekképviselete kikülde­tésében megjelent Egry Arthur főtitkár azonban részletezte beszédében a drágaság egyik fő okát, rámutatott arra, hogy az iparcikkek egyre növe­kedő áremelkedését az érvényben levő behozatali korlátozások, valamint a magas vámok idézik elő. Az ada­tok egész halmazával bizonyította, hogy a külföldről behozott iparcikkek 100-200 százalékkal olcsóbban az itthoni előállított iparcikkeknél és minthogy a kereskedőknek nem áll módjukban a cikkeket külföldről be­hozni a különböző tilalmak miatt,­­ viszont a hazai gyárak árkalkuláció­jukban felveszik a nem fizetett magas vámokat, az óriási vasúti fuvarkölt­ségeket, amivel máris nyomán va­gyunk a horribilis drágaság okának. Bebizonyította, hogy például a vak­ cimfestő és mázolási mun­kát modern kivitetelben a legolcsóbban készítTévén Simon Szent Antal-u. 4. TELEFON Bethlen István gróf nyilatkozata a külföldi kölcsönről. Három hétig tartó fárasztó tanács­kozás után szombaton érkezett vissza a fővárosba. A hírlapírókkal folytatott beszélge­tés során az alábbiakban nyilatkozott a külföldi kölcsönről. Én mindazokkal az urakkal be­széltem és eszmét cseréltem, akikkel alkalmam volt. Az osztrák kancellárral eszmecserét folytattam a nemzetközi politikai helyzetről. A genfi tárgyalásokról vonatkozó­lag azt a nehézséget említette, ame­lyet a görög—olasz ellentét támasz­tott, ennek elintézése után a német­­országi események kötötték le idejét. Ami a kölcsön előkészítését illeti, Genfben a legszívélyesebben fogadták a magyarokat. Nekünk egy pénzügyi tervet kell kidolgozni a magyar pénz­ügyi helyzet orvoslása érdekében. A Népszövetség pénzügyi bizott­ságának tagjai azért jelennek meg­­ Magyarországon, hogy velük együtt ezt a tervet megbeszéljük és a kö­zösen elfogadott tervet jóváhagyás­­ végett a Népszövetség tanácsa elé terjesszük. Nemcsak kölcsönről, hanem olyan­­ pénzügyi programról van szó, ame­­­­lyet egy, két, vagy három esztendő alatt kell keresztül vinni. Am­ a pénz fedezetét illeti, az nagyrészben a pénzpiac alakulásától függ, de mindenesetre a jövő év első­­ felében remélhető, hogy keresztül vihető lesz. Radics István a horvát nemzet vezére. A szerb sajtó buzgón fáradozik azon, hogy a külföldre menekült Radics Istvánt úgy tüntette fel a világ előtt, mint aki elvesztette minden befolyását a további eseményekre, amint elhagyta hazáját s hogy Radics külföldre távozásával a börtön­bün­tetés elől menekült. Pedig ha az eseményeket beha­tóbban vizsgáljuk, meggyőződhetünk róla, hogy nem annyira a Radics lába alatt égett a talaj, mint inkább a magát nagy hatalommal képzelt s S. H. S. államnak csúfolt Szerbia érdeke, hogy Radicsot feketére fesse. Szinte komikum számba megy, hogy azt a Radicsot illeti a szerb sajtó a félés vádjával, aki már eddig is 4-5 évet töltött különböző börtönökben eszméjéért s aki nagyon jól tudta azt, hogy újabb bebörtönzése hírére Horvátországban okvetlen kitört volna a forradalom. De mint igazi bátor ember tartóz­kodott minden meggondolatlan lé­péstől s arra az időre tartogatja nemzete erejét, amikor a külpolitikai helyzet és Jugoszlávia belső viszo­nyai a döntő föllépés sikerét már eleve biztosítják. Horvátországban senki sincs, aki a Szerbiától való teljes elszakadást ne kívánná. Megfosztva ősi autonóm jogától s a legbrutálisabb elnyomatás alatt szenvedve, a nemzet már tavaly óta készen áll, hogy fegyverrel vívja ki szabadságát és állami önállóságát. Radics nyugodtan hagyhatta el az országot: a belső szervezés le van fejezve. A horvát nemzet mindenre elké­szülve várja a nemzete vezérének, Radics Istvánnak feladását, hogy végre lerázza magáról a szerb zsar­nokságot. Németországi helyzet. A Stresemann-kormány teljes be­­hódolása a franciáknak nem hozta meg Németország számára a remélt eredményt. Poincarénak nem elég az, hogy a német kormány minden ga­rancia nélkül befejezettnek jelentette ki a passzív ellenállást, most azt követeli, hogy Németország állítsa helyre a megszállás előtti állapotokat és csak azok után lesz hajlandó a tárgyalásokra. A francia miniszter­­elnök hajthatatlansága még kínosabbá teszi a német kormány helyzetét. A német nemzeti pártok joggal vethetik szemére a Stresemann kormánynak, hogy mocskot ejtett a német becsü­leten, amikor kapitulált anélkül, hogy biztosította volna azoknak a derék német hazafiaknak a szabadon bo­­csáttatását, akik a francia fogságban szenvednek kizárólag azért, mert a német kormány rendeletei szerint jártak el.

Next