Vásárhelyi Ujság, 1923. október-december (3. évfolyam, 66-104. szám)
1923-10-02 / 66. szám
Hódmezővásárhely, 1923. október - kedd Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Egyes szám ára 200 korona. Megjelenik hetenként háromszor. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. III. évfolyam 66 sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Gazdasági Egyesület titkári hivatala. Telefonszám 71 Megvalósulás előtt a mezőgazdasági hitel. A mezőgazdák régi óhaja és kívánsága, a mezőgazdasági hitel, úgy látszik végre mégis csak megvalósul. Az a hitel, amelyet eddig az ipar és kereskedelem élvezett, eljut a gazdákhoz is. Hosszú sürgetések végre néhány hónap előtt ankétot tartott a kormány a mezőgazdasági hitelkérdés megoldásáról. Azóta az Országos Mezőgazdasági Kamara és az Orsz. Központi Hitelszövetkezet befejezték hitelkérdés előkészítő munkálatait és a végső simítások után már e héten kezdetét veszi az első lépés, a körzeti hitelszövetkezeteknek felállítása, amelyeknek feladata lesz az egész hitelkérdés megszervezése. A körzeti hitelszövetkezeteket, teljes címükön a Gazdák Körzeti Hitelszövetkezeteit, a vidéki mezőgazdasági kamarák székhelyén létesítik, így Debrecenben, Kecskeméten, Kaposvárott, Győrött és Miskolcon. Egy-egy üzletrész értéke 50.000 korona lesz s egy-egy hitelszövetkezet körülbelül ötszázmillió korona alaptőkét tud összehozni. Az állam körülbelül ugyanannyi részjegyet vesz át, mint amennyit a tagok jegyeznek, így egy-egy szövetkezet tehát egymilliárdos tekintélyes alaptőkével kezdheti meg működését. A mezőgazdaság ezeknek a körzeti szövetkezeteknek segítségével juthat majd ahoz a hitelhez, amely az egész új vérkeringést visz a magyar mezőgazdaságba. A hitel elosztása nagy tárgyilagosságot és szakértőséget kíván, hogy ezt biztosítsák, gondoskodás történik, hogy a vidéki mezőgazdasági kamarák elnökei vezessék a hitelszövetkezeteket is. A körzeti hitelszövetkezetek nemcsak a maguk és az OKH tőkeerejére támaszkodnak, hanem hozzájutnak majd a fegyintézetéhez is. A körzeti hitelszövetkezetek programja felöleli nemcsak a mezőgazdaság és a mezőgazdasági ipar fejlesztését, hanem programjába vette a mezőgazdasági termények közös értékesítésének, a gazdák tőzsdei tőkeelhelyezésének megszervezését. A felvidéki tótok szent háborút hirdetnek a csehek ellen. Zsolnai jelentések szerint a felvidéki tótok szokatlan hévvel izgatnak a csehek ellen. A csehek annyira félnek, hogy nem mernek az utcára lépni, mert a meggyilkolás veszedelme fenyegeti őket. A tótok mindenütt azt hirdetik, hogy győzött a Hlinkepárt. Kikergetjük a tót vidékről a cseheket. Alsóvizke vidékén a néppárt már régóta szent háborút hirdet, Hlinke néppárti szenátor, az Isten, Szűz Mária és a szentek nevében szólította fel a lakosságot, hogy ne féljen isteni és emberi törvénytől, hanem öldösse le a cseheket. A Legényéből érkező személyvonat elé erős vaslapokat raktak és csak a vonatvezető éberségének tulajdonítható, hogy a katasztrófa elkerülhető volt. A cseh ellenes mozgalmat a Hlinka honvédei Kassa vidékére is kiterjesztették. Igen sok községben a cseheket nyilvánosan megbotozták. Egyik kassai távirat így végződik: „Megkezdődött a szent háború! Erélyes közbelépést kérünk.“ Szobafestő Revíziós ankét volt az uzsorabiráskodás és árdrágításról. Az uzsorabiróságról és az árdrágítás esetében követendő eljárásról szóló rendelet kiegészítésekép kiadott 6150 1923 sz. rendelkezés érthető megdöbbenést és izgalmat keltett az ország kereskedői és iparosai körében. A rendelet ugyanis az átdágításban vétkesnek talált iparost és kereskedőt nemcsak pénzbírsággal és azonnali szabadságvesztéssel sújtja, hanem iparengedélyének megvonásával , sőt üzlet, vagy műhelyhelyiségének elvételével is, tehát egzisztenciájának teljes tönkretételével fenyegeti. E katasztrofális veszedelem ellen úgy az ország iparossága, mint kereskedőtársadalma egyértelműen foglalt állást, ami az igazságügyi minisztert arra bírta, hogy az érdekeltek meghallgatásával megtartottankéten vegye a megtörtént intézkedéseket deviza alá. Az ankét váratlan eredményt hozott, mert olyan adatok kerültek felszínre, amelyek azt bizonyítják, hogy midőn az utánpótlási árak még törvényesen szabályozva nincsenek, amikor ezt a devizaközpont működése és a külföldi árubeszerzés különben is lehetetlenné teszi, a legtisztességesebb iparos és a leglegálisabban kalkuláló kereskedő felett is damokks-kardként lóg az árdrágítás vádja. Az ankéten részt vettek Térffi Béla kúriai elnök, Degre Miklós kúriai tanácselnök, Bolomán Ernő az Árvizsgáló Bizottság alelnöke, az uzsorabírósági tanácselnökök és az érdekelteken kívül a szakminisztériumok képviselői. Az ankéten Szászy Béla igazságügyi államtitkár elnökölt. Balatiny Arthur, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt az álláspontot képviselte, hogy a büntetés minősítésénél a bűntett és vétség mellett kihágásnak minősíttessék a kisebbfokú árdrágítás, az ítéletek fellebbezhetők legyenek és ne legyen foganatosítható az azonnali letartóztatás. Ehez az állásponthoz csatlakoznak az OMKE és a GyOSz is és a többi érdekeltségek. A Kézműiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége, mint a kisipar és kiskereskedelem érdekképviselete kiküldetésében megjelent Egry Arthur főtitkár azonban részletezte beszédében a drágaság egyik fő okát, rámutatott arra, hogy az iparcikkek egyre növekedő áremelkedését az érvényben levő behozatali korlátozások, valamint a magas vámok idézik elő. Az adatok egész halmazával bizonyította, hogy a külföldről behozott iparcikkek 100-200 százalékkal olcsóbban az itthoni előállított iparcikkeknél és minthogy a kereskedőknek nem áll módjukban a cikkeket külföldről behozni a különböző tilalmak miatt, viszont a hazai gyárak árkalkulációjukban felveszik a nem fizetett magas vámokat, az óriási vasúti fuvarköltségeket, amivel máris nyomán vagyunk a horribilis drágaság okának. Bebizonyította, hogy például a vak cimfestő és mázolási munkát modern kivitetelben a legolcsóbban készítTévén Simon Szent Antal-u. 4. TELEFON Bethlen István gróf nyilatkozata a külföldi kölcsönről. Három hétig tartó fárasztó tanácskozás után szombaton érkezett vissza a fővárosba. A hírlapírókkal folytatott beszélgetés során az alábbiakban nyilatkozott a külföldi kölcsönről. Én mindazokkal az urakkal beszéltem és eszmét cseréltem, akikkel alkalmam volt. Az osztrák kancellárral eszmecserét folytattam a nemzetközi politikai helyzetről. A genfi tárgyalásokról vonatkozólag azt a nehézséget említette, amelyet a görög—olasz ellentét támasztott, ennek elintézése után a németországi események kötötték le idejét. Ami a kölcsön előkészítését illeti, Genfben a legszívélyesebben fogadták a magyarokat. Nekünk egy pénzügyi tervet kell kidolgozni a magyar pénzügyi helyzet orvoslása érdekében. A Népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai azért jelennek meg Magyarországon, hogy velük együtt ezt a tervet megbeszéljük és a közösen elfogadott tervet jóváhagyás végett a Népszövetség tanácsa elé terjesszük. Nemcsak kölcsönről, hanem olyan pénzügyi programról van szó, amelyet egy, két, vagy három esztendő alatt kell keresztül vinni. Am a pénz fedezetét illeti, az nagyrészben a pénzpiac alakulásától függ, de mindenesetre a jövő év első felében remélhető, hogy keresztül vihető lesz. Radics István a horvát nemzet vezére. A szerb sajtó buzgón fáradozik azon, hogy a külföldre menekült Radics Istvánt úgy tüntette fel a világ előtt, mint aki elvesztette minden befolyását a további eseményekre, amint elhagyta hazáját s hogy Radics külföldre távozásával a börtönbüntetés elől menekült. Pedig ha az eseményeket behatóbban vizsgáljuk, meggyőződhetünk róla, hogy nem annyira a Radics lába alatt égett a talaj, mint inkább a magát nagy hatalommal képzelt s S. H. S. államnak csúfolt Szerbia érdeke, hogy Radicsot feketére fesse. Szinte komikum számba megy, hogy azt a Radicsot illeti a szerb sajtó a félés vádjával, aki már eddig is 4-5 évet töltött különböző börtönökben eszméjéért s aki nagyon jól tudta azt, hogy újabb bebörtönzése hírére Horvátországban okvetlen kitört volna a forradalom. De mint igazi bátor ember tartózkodott minden meggondolatlan lépéstől s arra az időre tartogatja nemzete erejét, amikor a külpolitikai helyzet és Jugoszlávia belső viszonyai a döntő föllépés sikerét már eleve biztosítják. Horvátországban senki sincs, aki a Szerbiától való teljes elszakadást ne kívánná. Megfosztva ősi autonóm jogától s a legbrutálisabb elnyomatás alatt szenvedve, a nemzet már tavaly óta készen áll, hogy fegyverrel vívja ki szabadságát és állami önállóságát. Radics nyugodtan hagyhatta el az országot: a belső szervezés le van fejezve. A horvát nemzet mindenre elkészülve várja a nemzete vezérének, Radics Istvánnak feladását, hogy végre lerázza magáról a szerb zsarnokságot. Németországi helyzet. A Stresemann-kormány teljes behódolása a franciáknak nem hozta meg Németország számára a remélt eredményt. Poincarénak nem elég az, hogy a német kormány minden garancia nélkül befejezettnek jelentette ki a passzív ellenállást, most azt követeli, hogy Németország állítsa helyre a megszállás előtti állapotokat és csak azok után lesz hajlandó a tárgyalásokra. A francia miniszterelnök hajthatatlansága még kínosabbá teszi a német kormány helyzetét. A német nemzeti pártok joggal vethetik szemére a Stresemann kormánynak, hogy mocskot ejtett a német becsületen, amikor kapitulált anélkül, hogy biztosította volna azoknak a derék német hazafiaknak a szabadon bocsáttatását, akik a francia fogságban szenvednek kizárólag azért, mert a német kormány rendeletei szerint jártak el.