Vásárhelyi Ujság, 1924. április-június (4. évfolyam, 40-77. szám)
1924-04-18 / 47. szám
Hódmezővásárhely, 1924 április 18 péntek Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenként háromszor Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám : 71 A pusztaiak küldöttsége a polgármesternél s Egyesületünk elnökénél. Künn, a városunk nagy határának a szélén lakó pusztai gazdáink megbízottai jöttek be kedden a városba s kérték fel városunk Il-ik választó kerületének nemzetgyűlési képviselőjét, Kun Bélát, hogy vezesse őket városunk polgármestere, dr Soós István elé, hogy elmondják, elpanaszolják mindazokat a sérelmeket és bajokat, amelyek őket a várostól, annak kultúrájától távol lakó polgárokat súlyosan érint. A polgármester előtt Pusztai József a tatársánci kör elnöke adta elő azokat a panaszokat, melyek orvoslását a polgármestertől remélik elérni. Sérelmeik azon részét, amely nem csupán helyi jelentőségű, írásba foglalva, Egyesületünk elnökének, Lázár Dezsőnek is átnyújtották, kérve őt arra, hogy befolyásával szerezze meg ahhoz a Mezőgazdasági Kamara támogatását is. Dr Soós István polgármester a küldöttséget a legjobb indulatáról biztosította s megígérte azok orvoslását, így kilátásba helyezte, hogy a Sámson—Orosházi útnak városunk határába eső részét kijavíttatja. A csomorkányi birtokosok panaszát a vadvizeket illetékes helyen szóvá teszi s közbenjárását ígérte meg arra nézve is, hogy az olvasókörök táncmulatságai, melyek tiszta jövedelme kulturális célt szolgál, lehetőleg mentesüljenek a ma különféle címen szedett dijaktól. Egyesületünk elnökének Lázár Dezső gazdasági főtanácsosnak átadott memorandumot alább egész terjedelmében leközüljük. Elnökségünk napról-napra látja és hallja azt az elégületlenséget, a melynek most a pusztaiak kifejezést adtak s már eddig is mindent elkövetett, hogy azokon könynyitsen. Ezt a munkát elnökségünk csendben és minden nagyobb zaj nélkül cselekedte, mert társadalmunk és Hazánk ellen vét az, aki ma az elégületlenség szitásával pályázik olcsó babérokra. Ma, midőn a pusztai gazdatársaink panaszos levelét leközöljük, ismét csak azt hangoztatjuk, távol áll tőlünk az elégületlenség szitása. Helyt adunk lapunkban a panaszoknak, mert annak minden sorát igaznak valljuk, de egyúttal rámutatunk azokra az intézkedésekre, melyeket elnökségünk ez ügyben már eddig is megtett s a jövőben is tenni akar. A beadvány, melyet a pusztaiak elnökségünknek átadtak, az alábbiak szerint szól: Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Tekintetes Elnöksége, Hódmezővásárhelyen. Tisztelettel alólírott Olvasókörök vezetői, úgy a maguk, valamint pusztai polgártársaink nevében bizalommal azon, kéréssel fordulunk a tekintetes Elnökséghez, hogy alant felsorolt panaszainkat, sérelmeinket és kérésünket figyelemre méltatni és azok orvoslását, illetve teljesítését illetékes helyen pártolólag előterjeszteni szíveskedjen. 1. Rendkívül sérelmesnek tartjuk az új őstermelési igazolványok rendelkezését és azt betartani képtelennek érezzük magunkat. Nézetünk szerint kiszámíthatatlan veszteséget okoz minden termelőre, különösen mireánk, kik a várostól 30-40 kilométer távolságra vagyunk, de arrais, ki közelebb van a városhoz, mert hisz közismert, hogy a legtöbb kistermelő egyszemélyben gazda, béres, kanász, pásztor, munkás és minden kötelezettséget végző egyén, tehát, hogy az ő terménvényének értékesítése előtt is napokat áldozzon arra, hogy eladnivalóját előzetesen jelentse. Kis vagyonkája nem nyújt fedezetet, helyettesítésről való költségei fedezetére s igy az új rendelkezés csak azt eredményezheti, hogy a termelőnek nem lesz módjában, sertését, csirkéjét, búzáját, tojását, burgonyáját, tengerijét, árpáját, stb. közvetlen a fogyasztónak eladni, hanem kényszerítve lesz a közvetítő kereskedelem telhetetlen pénztárát gyarapítani, mely mint a múltban is ismeretes, a termelőnél 100 százalékkal nagyobb hasznot csinál s ezáltal a fogyasztó közönséget sem kimérve a legszükségesebb élelmi — stb. cikkeket horribilisan drágítva juttatja a fogyasztóknak, mely által az amúgy is ,nagy — és nem ok nélküli elégedetlenség csak fokozódni fog, viszont, akik a helyzet fölött nem gondolkoznak és azt nem mérlegelik — pedig ilyenek sokan vannak, akik a drágulást teljes súlyával a termelőnek tulajdonítja, holott a termelők a közvetítő kereskedelem által bekövetkezendő drágaság előidézésében csak azért részesek, mert őket az új rendszerű őstermelési igazolvány rendelkezései egyenesen belekényszerítik abba, mert sem idejük, sem módjuk ahhoz nem lesz, hogy annak rendelkezését betarthassák és terményeiket közvetlen a fogyasztóknak adhassák el. 2. Sérelmes a tejtermékeknek újabban történt eladási, szállítási és értékesítési rendelkezése is, mert köztudomású, hogy közönségünk nincs állandó napról-napra való tejértékesítésre berendezkedve, csupán a mit kényszer helyzete parancsol, hogy házi kisebb kiadásait fedezhesse — szakit el szűkös készletéből hetenkint — vagy kéthetenkint kisebb mennyiségű tej és tejterméket s azzal is igen szó szolgálatot téve a fogyasztó közönségnek, mert nem került tejes kannája s egyébb tejesedénye horribilis összegekbe, mig ha az uj szabály szerint jár el, elsősorban igennagy befektetést kellene eszközölni, mivel pedig arra képtelen, inkább mint hogy kitegye magát a bírságolásnak, meghúzódva elfogyasztja kis tejtermék készletét, ha pedig el nem tudja fogyasztani, hagyja a borjúnak, melyből majd egy öszszegben tudja kivenni a költséget, de ennek következménye lesz azután, hogy akik legjobban rá volnának utalva gyermekek, hivatalnokok, iparosok, kereskedők, munkások, betegek, stb. nem juthatnak tejtermékekhez, mert a kistermelő nem kockáztathatja magát a bírságolásra, vagy pedig ha mégis égető szükségük lesz tej vagy tejtermékre, megveszik dupla árért a közvetítő kereskedőtől. Megállapítjuk, hogy a tejtermékekre vonatkozó új szabályrendelet szerzője is ismeretlen a helyi viszonyokkal, a rendeletet kizárólag tejnagytermelők, vagy tejnagykereskedők eljárását mérlegelve készítette, mely a vidékre sohasem lesz alkalmazható. Fentebbi két pontban világosan rámutatnak arra, hogy amúgy is folyton fokozódó drágaság még nagyobb iramban fog bekövetkezni, melyből haszna senkinek sincs, ellenben kiszámíthatatlan veszteség a termelőre és elviselhetetlen állapotokat idéz elő a fogyasztó hivatalnok, iparos, munkás stb. stb. közönségre. 3. Tekintettel a mai viszonyok terhes voltára, mely szükségszerűvé teszi, hogy a várost még a legtávolabb lakók is sűrűn felkeresni kénytelenek ügyes bajos dolgaik elintézésére kénytelenek vagyunk kérni, hogy utaink sürgősen járhatóvá tétessenek, ugyanis a pusztai polgárság teljesen képtelen kocsival járni, mert utaink járhatatlanok. — Egy út van melyről a városra vezető műútra rá lehet térni, azonban annak is azon része, mely a vásárhelyi határban van kb. 6 km, csaknem teljesen járhatatlan, miért is kérjük, annak is sürgősen kijavítását, ugyanis az Orosháza-Tótkomlós műútnak az orosházi határban eső része teljesen kijavíttatott és szélesittetett s igy a pusztára eső rész javítása is égetően szükséges, az úttestre szüséges kő és kavics kifuvarozását a pusztai polgárság Kardoskút és Gyulamező állomásokról hajlandó teljesíteni, mely által nagy költség megtakarítás érhető el. 4. A saját használatra való dohány termelés elvonása is méltán sértő, mert közönségünk pontosan eleget tett a kért fizetésnek, hogy ne keljen egy-egy pakli dohányért 4—6 km. utat megtenni s azzal időt veszíteni, miért is kérjük a saját használatra való dohánytermelésre az engedélyeket kellő indukálással lehetőleg kieszközölni. 5. A folyó hó 20-ig beadandó vagyon és jövedelem bevallására a pusztai polgárság teljesen képtelen, mert sem ideje, sem módja nincs arra, hogy a várost felkereshessék, erre nézve kérjük, hogy a bevallási íveket az adóhivatal szükséges mennyiségben szolgáltassa ki és azok kitöltésével bízassanak meg vagy a külterületi tanítók, vagy egy a városról kiküldendő adótiszt, kik azokat az illetők bemondása alapján töltsék ki és tömegesen terjesszék be. Ismételten kérve a tekintetes Elnökséget, hogy jóindulatúlag és esetleg azon észrevételét melyek szerint jelen írásban foglaltak nem nyújtanak kellő vagy helyes indokolást saját belátása szerint módosítani illetve pótolni szíveskedjen. Kardoskut 1924 április hó 15-én. Teljes tisztelettel: Nagy József a barackosi kör alelnöke Pusztai József tatársánci kör alelnöke Német Bálint kardoskuti kör jegyzője, mint a körök megbízottai. IV. évfolyam 47. sz. Husvétra ifj. Oskovs Ferencnél vehet legelclsóbban. Gyapjú fekete kalap — — — — 50.000 K Jobb minőségű gyapjú minden színben és formában — — — — 80.000 K fizset: Deák Ferenc és Üregfk-utca sarok fa minőségű minden szinben 3 formában 120.000 K Valódi nyúlszőr minden szinben és formában — — — — — — 170.000 K