Vásárhelyi Ujság, 1924. április-június (4. évfolyam, 40-77. szám)

1924-04-18 / 47. szám

Hódmezővásárhely, 1924 április 18 péntek Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenként háromszor Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám : 71 A pusztaiak küldöttsége a polgármesternél s Egyesületünk elnökénél. Künn, a városunk nagy határá­nak a szélén lakó pusztai gazdáink megbízottai jöttek be kedden a városba s kérték fel városunk Il-ik választó kerületének nemzetgyűlési képviselőjét, Kun Bélát, hogy ve­zesse őket városunk polgármestere, dr Soós István elé, hogy elmond­ják, elpanaszolják mindazokat a sérelmeket és bajokat, amelyek őket a várostól, annak kultúrájá­tól távol lakó polgárokat súlyosan érint. A polgármester előtt Pusztai József a tatársánci kör elnöke adta elő azokat a panaszokat, me­lyek orvoslását a polgármestertől remélik elérni. Sérelmeik azon részét, amely nem csupán helyi jelentőségű, írásba foglalva, Egyesületünk elnökének, Lázár Dezsőnek is átnyújtották, kérve őt arra, hogy befolyásával szerezze meg ahhoz a Mezőgaz­­dasági Kamara támogatását is. Dr Soós István polgármester a küldöttséget a legjobb indulatáról biztosította s megígérte azok orvos­lását, így kilátásba helyezte, hogy a Sámson—Orosházi útnak váro­sunk határába eső részét kijavít­tatja. A csomorkányi birtokosok pa­naszát a vadvizeket illetékes helyen szóvá teszi s közbenjárását ígérte meg arra nézve is, hogy az olva­sókörök táncmulatságai, melyek tiszta jövedelme kulturális célt szol­gál, lehetőleg mentesüljenek a ma különféle címen szedett dijaktól.­­ Egyesületünk elnökének Lázár Dezső gazdasági főtanácsosnak át­adott memorandumot alább egész terjedelmében leközüljük. Elnökségünk napról-napra látja és hallja azt az elégületlenséget, a melynek most a pusztaiak kife­jezést adtak s már eddig is min­dent elkövetett, hogy azokon köny­­nyitsen. Ezt a munkát elnökségünk csendben és minden nagyobb zaj nélkül cselekedte, mert társadal­munk és Hazánk ellen vét az, aki ma az elégületlenség szitásával pályázik olcsó babérokra. Ma, midőn a pusztai gazdatár­­saink panaszos levelét leközöljük, ismét csak azt hangoztatjuk, távol áll tőlünk az elégületlenség szi­tása. Helyt adunk lapunkban a panaszoknak, mert annak minden sorát igaznak valljuk, de egyúttal rámutatunk azokra az intézkedé­sekre, melyeket elnökségünk ez ügyben már eddig is megtett s a jövőben is tenni akar. A beadvány, melyet a pusztaiak elnökségünknek átadtak, az aláb­biak szerint szól: Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Tekintetes Elnöksége, Hódmezővásárhelyen. Tisztelettel alólírott Olvasókörök vezetői, úgy a maguk, valamint pusztai polgártársaink nevében bi­zalommal azon, kéréssel fordulunk a tekintetes Elnökséghez, hogy alant felsorolt panaszainkat, sérel­meinket és kérésünket figyelemre méltatni és azok orvoslását, illetve teljesítését illetékes helyen pártoló­­lag előterjeszteni szíveskedjen. 1. Rendkívül sérelmesnek tart­juk az új őstermelési igazolványok rendelkezését és azt betartani kép­telennek érezzük magunkat. Néze­tünk szerint kiszámíthatatlan vesz­teséget okoz minden termelőre, különösen mireánk, kik a város­tól 30-40 kilométer távolságra va­gyunk, de arra­­is, ki köze­lebb van a városhoz, mert hisz közismert, hogy a legtöbb kis­termelő egyszemélyben gazda, béres, kanász, pásztor, munkás és minden kötelezettséget vég­ző egyén, tehát, hogy az ő termé­­nvényének értékesítése előtt is napokat áldozzon arra, hogy el­­adnivalóját előzetesen jelentse. Kis vagyonkája nem nyújt fedezetet, helyettesítésről való költségei fe­dezetére s igy az új rendelkezés csak azt eredményezheti, hogy a termelőnek nem lesz módjában, sertését, csirkéjét, búzáját, tojását, burgonyáját, tengerijét, árpáját, stb. közvetlen a fogyasztónak el­adni, hanem kényszerítve lesz a közvetítő kereskedelem telhetetlen pénztárát gyarapítani, mely mint a múltban is ismeretes, a terme­lőnél 100 százalékkal nagyobb hasznot csinál s ezáltal a fogyasz­tó közönséget sem kimérve a leg­szükségesebb élelmi — stb. cikke­ket horribilisan drágítva juttatja a fogyasztóknak, mely által az amúgy is ,nagy — és nem ok nél­küli elégedetlenség csak fokozódni fog, viszont, a­kik a helyzet fölött nem gondolkoznak és azt nem mérlegelik — pedig ilyenek sokan vannak, a­kik a drágulást teljes súlyával a termelőnek tulajdonítja, holott a termelők a közvetítő ke­reskedelem által bekövetkezendő drágaság előidézésében csak azért részesek, mert őket az új rend­szerű őstermelési igazolvány ren­delkezései egyenesen belekénysze­­rítik abba, mert sem idejük, sem módjuk ahhoz nem lesz, hogy annak rendelkezését betarthassák és terményeiket közvetlen a fo­gyasztóknak adhassák el. 2. Sérelmes a tejtermékeknek újabban történt eladási, szállítási és értékesítési rendelkezése is, mert köztudomású, hogy közön­ségünk nincs állandó napról-napra való tej­értékesítésre berendez­kedve, csupán a mit kényszer hely­zete parancsol, hogy házi kisebb kiadásait fedezhesse — szakit el szűkös készletéből hetenkint — vagy kéthetenkint kisebb mennyi­ségű tej és tejterméket s azzal is igen szó szolgálatot téve a fo­gyasztó közönségnek, mert nem került tejes kannája s egyébb te­jesedénye horribilis összegekbe, mig ha az uj szabály szerint jár el, elsősorban igen­­nagy befekte­tést kellene eszközölni, mivel pe­dig arra képtelen, inkább mint hogy kitegye magát a bírságolás­nak, meghúzódva elfogyasztja kis tejtermék készletét, ha pedig el nem tudja fogyasztani, hagyja a borjúnak, melyből majd egy ösz­­szegben tudja kivenni a költséget, de ennek következménye lesz azután, hogy a­kik legjobban rá volnának utalva gyermekek, hiva­talnokok, iparosok, kereskedők, munkások, betegek, stb. nem jut­hatnak tejtermékekhez, mert a kistermelő nem kockáztathatja ma­gát a bírságolásra, vagy pedig ha mégis égető szükségük lesz tej vagy tejtermékre, megveszik dupla árért a közvetítő kereskedőtől. Meg­állapítjuk, hogy a tejtermékekre vonatkozó új szabályrendelet szer­zője is ismeretlen a helyi viszo­nyokkal, a rendeletet kizárólag tejnagytermelők, vagy tejnagyke­reskedők eljárását mérlegelve ké­szítette, mely a vidékre sohasem lesz alkalmazható. Fentebbi két pontban világosan rámutatnak arra, hogy amúgy is folyton fokozódó drágaság még nagyobb iramban fog bekövet­kezni, melyből haszna senkinek sincs, ellenben kiszámíthatatlan veszteség a termelőre és elvisel­­hetetlen állapotokat idéz elő a fo­gyasztó hivatalnok, iparos, munkás stb. stb. közönségre. 3. Tekintettel a mai viszonyok terhes voltára, mely szükségszerűvé teszi, hogy a várost még a legtá­volabb lakók is sűrűn felkeresni kénytelenek ügyes bajos dolgaik el­intézésére kénytelenek vagyunk kérni, hogy utaink sürgősen járha­tóvá tétessenek, ugyanis a pusztai polgárság teljesen képtelen kocsi­val járni, mert utaink járhatatlanok. — Egy út van melyről a városra vezető műútra rá lehet térni, azonban annak is azon része, mely a vásár­helyi határban van kb. 6 km, csak­nem teljesen járhatatlan, miért is kérjük, annak is sürgősen kijaví­tását, ugyanis az Orosháza-Tótkom­­lós műútnak az orosházi határban eső része teljesen kijavíttatott és szélesittetett s igy a pusztára eső rész javítása is égetően szükséges,­­ az úttestre szüséges kő és kavics­­ kifuvarozását a pusztai polgárság­­ Kardoskút­ és Gyulamező állomá­sokról hajlandó teljesíteni, mely által nagy költség megtakarítás ér­hető el. 4. A saját használatra való do­hány termelés elvonása is méltán sértő, mert közönségünk pontosan eleget tett a kért fizetésnek, hogy ne keljen egy-egy pakli dohányért 4—6 km. utat megtenni s azzal időt veszíteni, miért is kérjük a saját használatra való dohányter­melésre az engedélyeket kellő in­­dukálással lehetőleg kieszközölni. 5. A folyó hó 20-ig beadandó vagyon és jövedelem bevallására a pusztai polgárság teljesen képte­len, mert sem ideje, sem módja nincs arra, hogy a várost felkeres­hessék, erre nézve kérjük, hogy a bevallási íveket az adóhivatal szük­séges mennyiségben szolgáltassa ki és azok kitöltésével bízassanak meg vagy a külterületi tanítók, vagy egy a városról kiküldendő adótiszt, kik azokat az illetők bemondása alapján töltsék ki és tömegesen ter­jesszék be. Ismételten kérve a tekintetes El­nökséget, hogy jóindulatúlag és esetleg azon észrevételét melyek szerint jelen írásban foglaltak nem nyújtanak kellő vagy helyes indo­kolást saját belátása szerint módo­sítani illetve pótolni szíveskedjen. Kardoskut 1924 április hó 15-én. Teljes tisztelettel: Nagy József a barackosi kör alelnöke Pusztai József tatársánci kör alelnöke Német Bálint kardoskuti kör jegy­­zője, mint a körök megbízottai. IV. évfolyam 47. sz. Husvétra ifj. Oskov­s Ferencnél vehet legelclsóbban. Gyapjú fekete kalap — — — — 50.000 K Jobb minőségű gyapjú minden szín­ben és formában — — — — 80.000 K fizset: Deák Ferenc és Üregfk-utca sarok fa minőségű minden szinben 3 formában 120.000 K Valódi nyúlszőr minden szinben és formában — — — — — — 170.000 K

Next