Vásárhelyi Ujság, 1928. január-március (8. évfolyam, 1-73. szám)
1928-01-01 / 1. szám
i Dorozsmai Jage-val. Éri. %i-u. 6. 605 ^ ai-u. 61. 106 Imnál Damo07 tinnya kasz-nevelésben :lvételik. Éri. t • helyiség tff.’ulta iz. elait. i 1 egy 18 f . • Komora állandóai ( ^8-ét aprós Dezső Szent ényi és Lidvai:hér, kék ler. .nöseöldségpiac imás mel■na kazaljan is. Erie________600 itt úri szín 596 Pál bognárkanásznak ossal I. kar. a. IV. sz. a. és kettős I. sz. alatt. liifatörzsek, matracok, 4. k kaphatók Deák Feres Csáky 7._______601 III. Tükörikor gyerlábadozó pótlója ad g. 48 fillér, ed kg. uj si-utca 16. volt szöljl bevetve uti eladó, án-utca 6 s kanász- Damjanich ton. 585 a mázsán, méi. 599 50 hold ezni IV., 598 könnyű íji, hogyárosban, ép és jó és pernyén, vagy an tmgló búzáért sből fizetés zsázsinegből ből, vagy - Hosszú szövésű árusítom L . y Hogyan készül a jó, finom házi Liker ? Köztudomású, hogy ma már majdnem mindenki maga készíti el odahaza a likőrjét. Sokan akik meg nem csinálták, azt hiszik hogy azt igen nehéz készíteni, éppen ezért szereztünk egy igen jó előírást. Veszünk a VADÁSZ illatszertárban 3 deci tiszta szeszt és hozzá 1 üveg essenciát: császárkörte, meggy, narancs, vanília, őszibarack vagy bármilyen ízben ki és milyet szeret. Otthon 45 deka cukrot és fél liter vizet összefőzünk szirupnak s amikor az kihűlt, hozzá öntjük a szeszt az essenciához, így egy liter likőr három pengőbe kerül. aúliel Kiláit helyben: SÁJTSn,* Vidékre postán küldve 1 hóra 2 pengő Negyedévre postán küldve 7 pengő 20 fillér Gazdák független politikai napilapja. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. Felelős szerkesztő: Dr Szathmáry Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Lehel men 1 szám alatt, (a Gazdasági Egyesület székházában.) ’ Hirdetések a kiadóhivatalban (Törekvés-nyomda) Vétetnek :\\Efe, nagyon méltányos árak mellett. Telefon : 20*). szám . Bjoltabiki Évfolyam, 1-ik iíselővásárhely, 1528. m január Hó 1. Vasárnap ARA 8 FILLER. m m m gp gr « ■ gr VÁSÁRHELYI Dj SAG M ^ M Ma, hogy újra elindultunk egy esztendőnek, első szavunk olvasóinkhoz, barátainkhoz és az egész vásárhelyi közönséghez a hívás, amelylyel zászlónk alatt akarjuk tömöríteni mindazon hazafiasan érző magyar gazdát, aki csak szívén viseli országának, nemzetének s közvetve egyéni boldogulásának jövendő sorsát. A napokban lezajlott városi választások megmutatták, hogy mire vezethet a széthúzás, a közönyösség. Ennek pedig az oka abban rejlik, hogy a vásárhelyi gazdatársadalom még mindig nem ébredt kellő tudatára annak, mily nagy dolgot jelent az, ha van egy újságja, egy szócsöve, amelyen át érdekeinek igazságát, kívánságainak jogosságát világgá kiáltja. Minden közületbe tömörült társadalomnak elsőrendű feladatai közé tartozik megszerezni minden áron azt a fölbecsülhetetlen előnyt, amit egy sajtóorgánum jelent. Az a fölbecsülhetetlen érdek a gazdaközönség kezében van ! Azt elherdálni nemcsak lelkiismeretlenség volna, hanem kinek-kinek a saját jól felfogott érdekei iránti közönyösség is! Ez a sajtóorgánum soha nem volt fontosabb, föntartása soha sem volt inkább életszükséglet, mint ma, amikor a gazdák külön táborának a megalakítása előtt állunk! Hol akarja érvényesíteni az alakulóban lévő Kisgazdapárt mindennemű megnyilvánulásait, ha nem a hivatalos lapjában, a Vásárhelyi Újságon keresztüli?! Kezünkben a múlt és a jelen, ne hagyjuk a jövőnket! Pártoljuk, támogassuk minden erőnkkel és terjesszük a Vásárhelyi Újságot! Ez minden hivatását átérző, a maga iránti kötelességét is teljesítő gazdának erkölcsi kötelessége! Hazafias tisztelettel: a «Vásárhelyi Újság» szerkesztősége és siatjóhivatala Jóhivatali Felhívás lapunk olvasóihoz, barátaihoz és az egész Város közönségéhez i . Imához Másszor ezen a napon a boldog újév kívánás volt az első szavunk. Mosolygós arccal, meleg kézszorítással siettünk akkor egymás elé, hogy kívánjuk azt, ami úgyis volt... Másszor . . . Ma csak olyan nevetésfélére rándul a szánk, inkább udvariasan, mint meggyőződésszerűen kivángatjuk a boldog újévet. Pedig most igazán szükségünk volna rá. Még arra is, hogy őszintén kívánják, mint másszor. Másszor . . . Amikor még a kárpáti zugó fenyvesek pajzán szél paripájukon végig táncolva a szabad magyar rónák fölött az Adria hullámaival csevegtek . . . Amikor a csíki havasok fehér sapkáikat a felhőkbe emelve köszöntötték a pozsonyi határnál a hazai földre ért füttyös vonatokat... Amikor még Tokaj szőlői magyar bort, Bánát jelevénye magyar búzát s a szivek magyar békességet termettek . . . Amikor Petőfi szobra a segesvári sziklaormon magyar szabadságot hirdetett a világnak... Milyen boldog, milyen áldott volt az új év — másszor, amikor még Trianon dögkeselyűje nem vágta görbe karmait földünkbe, szívünkbe. Ne ámítsuk magunkat máma, ne színészkedjünk a „boldog új évet“ kívánással, hanem imádkozzunk, hogy elhozza a Magyarok Istene a megbünhődött víg esztendőt! Imádkozzunk mi is, otthon, utcán, ahol ér bennünket a déli harangszó, amel lyel millió magyar ajkán kel ma ho ima a békerevizióért. Boruljunk le az Isten zsámolya elé s ezer esztendős keserű magyar szivünk minden lángolásával, verejtékes izmával ostromoljuk ma az Eget! S aztán föl a fejjel, dacos indulásra feszült izmokkal előre az új, a boldog esztendőnek! Mert ha hiszünk, ha bízunk, a tegnap nem egy évvel tett öregebbé bennünket, hanem egy lépéssel juttatott közelebb a világ ámulatára emelt fénylő csúcshoz, amelyen dicsőségesen, részben, vérben megedzett háromszinű lobogója leng kétezer éves Nagymagyarországnak! Vásárhely népe! Újesztendő hajnalán azzal köszöntünk téged, hogy úgy áldjon s verjen a magyarok Istene, ahogy ezt a kétezer éves jövendőt munkálod! Vásárhely táviratban üdvözölte a kormányzót az uj év alkalmával Mokcsay Zoltán dr főispán az uj év alkalmával Vásárhely város kö-zönsége nevében Horthy Miklós kor- mányzót, Bethlen István gróf minisz- t terelnököt és Wigner Károly szegedi főispánt táviratilag üdvözölte. A kormányzóhoz küldött távirati szövege a következő: Kormányzó öfőméltósága kabinetirodája. A beálló újév alkalmával hódoló tisztelettel kívánok Őfőméltóságodnak boldogságot, erőt, kitartást megcsonkított hazánk újjáépítése érdekében kifejtett munkássága folytatására. Mokcsay. A polgármester felirata a tanyai kirendeltség felállítása érdekében A földművelésügyi miniszter leiratot intézett a városhoz, amelyben tudatja, hogy Hódmezővásárhelyen tanyai k rendeltségeket óhajt létesíteni, a tanyai lakosság helyzetének megjavítása érdekében. A miniszteri leiratot Soós István dr polgármester véleményezés végett áttette a Gazdasági Egyesület elnökségéhez. A Gazdasági Egyesülettől érkezett vélemény alapján a polgármester a következő felterjesztést intézte a földmivelésügyi miniszterhez: Nagyméltóságu M. Kir. Földmivelésügyi Miniszter Ur! Hivatkozással Nagyméltóságodnak 112,670—VI. fő 2. u. o. 1927. sz. leiratára mély tisztelettel jelentem, hogy a városunk területén a termelés fokozása és a tanyai lakosság helyzetének javítása céljából létesítendő tanyai kirendeltség felállítását igen üdvösnek és célszerűnek tartom s abban a véleményben vagyok, hogy a kirendeltség a város belterületén volna elhelyezendő, mivel innen a várostól nagyobb távolságban levő fontosabb gócpontok vasúton, vagy műtőn minden időben megközelíthetők. A közeljövőben végrehajtásra kerülő újabb útkiépítések által pedig még nagyobb körzetnek megközelítése válik téli időben is lehetségessé, úgyhogy ez a körülmény is a központi elhelyezést indokolja. A kirendeltség részére hivatali , helyiségül szükséges két szobát a város közönsége hajlandó kibérelni és rendelkezésre bocsájtani, azt pedig, hogy a kirendeltségi tisztviselő és segédmunkaerő megfelelő lakáshoz jusson, a város közönsége nevében kilátásba helyezem. A tanyai kirendeltség létesítését és annak központi elhelyezéset illetőleg a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület velem egy véleményen van, idevonatkozó 201 — 1927. számú hozzám intézett átiratát s másolatban csatolom és mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy a tervbevett tanyai kirendeltség megszervezését mielőbb elhatározni kegyeskedjék. Dr Soós István polgármester. Óriási Ivestrum Newyorkkal szemben, Hobokenben tűz ütött ki, amely a Hudson folyó partján két várost éprt valóságos lángtengerbe bontott, két 700 láb hosszú rakodóhidat, valamint a Seneca nevű gőzöst és nyolc csatornahajót elpusztított. A messze látható tűz okozta kár több, mint két millió dollár. A szemközt fekvő Newyorkból valamennyi tűzoltófecskendő kivonult a tűzvész leküzdésére. Több égő hajót, közöttük a Hudsonon közlekedő Hendrik Hudson tehergőzöst az égő rakodópartoktól sikerült kiszabadítani és a folyó közepére vinni. A Hendrik Hudson orra már tüzet fogott, amelyet azonban hamarosan sikerült eloltani. A tűz gazoniarobbanás következtében tört ki és gyorsan átkapott a Lacavanna vasút szomszédos rakodópartjára. A körülbelül 280 utas számára berendezett Seneca gőzös a vízvonalig leégett. Az elpusztult hajó értékét egymillió dollárra becsülik. Kaodit Kútba ugrott és meghalt a vasvilla elménéig béres. Szolnokról jelentik: Balog Balázs boldogházai földműves megjelent a csendőrőrsön és bejelentette, hogy bérese, Csőke István 18 éves legény az udvarán levő kútba ugrott és belefult. A csendőrök kimentek a helyszínre, kihallgatták Balog feleségét és 16 éves leányát. Eleinte ezek sem mondottak semmi lényegeset, később azonban a leány belezavarodott a csendőrök szakadatlan érdeklődésébe és elmondotta, hogy a fiatal bérest apja zavarta a kuibo, illetve apjától való félelmében ugrott bele Csőke István. Balog ugyanis nem jó szemmel nézte, hogy Csőke szemet vetett szép leányára. Eleinte csak veszekedett, később azonban határozottan megtiltotta a fiataloknak, hogy , szóba elegyedjenek egymással. Balog vasvihát kapott elő, nekitámadt a fiúnak, aki menekült előle, kifutott az istállóból az udvarra, majd mikor látta, hogy az apa komolyan le akarja szúrni, ijedtségében a kútba ugrott. Mikorra segítségére siettek, a Síideg vízben meghalt. Baog Balázst a csendőrök őrizetbe vették.