Vásárhelyi Ujság, 1933. július-szeptember (13. évfolyam, 146-223. szám)

1933-09-14 / 209. szám

2. oldal. VALAKIvELYI ÚJSÁG Francia tőkecsoport a Duna—Tisza csatorna kiépítésére tett ajánlatot Tíz évre minden gondtól megszabadulna Csongrád vármegye földmunkáss­ága Mikor a múlt század közepén a Ti­sza szabályozása megkezdődött, az ország minden részében özönlöttek a földmunkások a Tisza tájára. A mun­ka eltartott 6—7 esztendeig. Ez alatt a családok meggyökeresedtek s lete­lepültek végleg. Vásárhelyen ezer fa­mília, Szentesen kétszáz és Csongrá­­don ezer körül. Csoda-e, hogy azóta mindig baj van annyi munkás körül, még akkor is, ha nincs munkanélküli­ség. Most ennek a pár ezer családnak s vele együtt más tízezer embernek Számára nyílnék meg a boldogság és jólét kapuja, ha valóra válnék az az álom, mely a Duna—Tisza csatorná­hoz fűződik. Ez pedig ma már nem álom. Komoly pesti forrás közli, hogy egy francia pénzcsoport hajlandó azonnal hozzáfogni az építéshez, amint a törvényhozás ezt kimondja. Dr Csergő Károly alispán erre vonatkozólag a következőket mondot­ta: Bár az ország mai helyzetében arra gondolni nem leht, hogy az állam vi­selje az építkezés 160 millió pengőt kitevő költségeit és ugyanez okból nem lehet számítani a belföldi magán­tőkére sem, mégis megvan a lehetőség­­ a régi terv valóra váltására, külföldi­­ tőkeérdekeltségek bekapcsolásával ! Hozzám is érkezett néhány ajánlat,­­ amelyek külföldi vállalatok és m­egbí­­­­zottak részéről az építkezés feltété­­­­­teleire vonatkozó mielőbbi tárgyalások­­ megindulását kezdeményezték. Tudo­másom szerint is van komoly a­jánlat a kormány előtt a francia tőke részé­ről, amely hajlandó vállalni a befekte­tést és kockázatot, megfelelő koncesz­­szió ellenében. Ennek elfogadása ter­mészetesen a jövedelem több évtized­re való lekötését jelentené, viszont 30 —40 év múlva az egész objektum az állam tulajdonába menne át. De már az építkezés megkezdésének pillanatá­tól a munkálatok egész tartama alatt az­­Alföld és az egész ország közgaz­dasága élvezné a Duna—Tisza-csator­­na előnyeit. — Már 1931-ben folytak tárgyalá­sok a külföldi ajánlattevőkkel, akkor azonban a megbeszélések nem jártak eredménnyel. Most, hogy az é­pítke­­zés ismét aktuálissá vált, újból és bi­zonyára előnyösebb feltételek mellett kínálkozik ez a lehetőség. Minden ér­dek amellett szól, hogy nem szabad elszalasztani. Ezer mázsa kender égett el az éjjel Nagymágocson A vásárhelyi tűzoltók fojtották el a pusztító lángokat Tegnap délután háromnegyed 7 óra­­­jban a toronyőrség tüzet ész­lelt a város környékén. Az őrség je­lentése alapján a tűzoltóság nagy készültséggel vonult ki a Rárósi-út felé, mígnem a nagymágocsi Kiski­­rályságon rá 13 akadt a tűzre, amely a szegedi kenderfonógyár ottani tele­pén pusztított Egy kazal kender, mely 1000 mázsánál többet reprezentál, égett hatalmas lángokkal s a pusztitó veszedelemmel szemben a vásárhelyi tűzoltóság kiérkezésekor tehetetlenül álltak Mágocs, Nagyszé­nás és Gádoros kezdetleges felszere­­lésű tűzoltói. A vásárhelyi tűzoltók pillanatok alatt üzembe helyezték motoros fecs­kendőjüket s mivel szerencsére víz kellő mennyiségben állott rendelke­zésükre, a félelmetesen tomboló tü­zet hamarosan eloltották. Tűzoltóink derekas munkájának, melyet Kiss Pál parancsnok irányítása mellett végeztek, volt köszönhető, hogy az egymás mellett felsorakozó huszonnégy kazalból csak egy lett a lángok martaléka Egyébbként a tűzoltóság éjjel 2 óra tájban tért vissza Vásárhelyre. Itt említjük meg, hogy ugyancsak tegnap délután egy másik tüzeset is munkát adott a tűzoltóknak. Nemes István 82 éves földművesnek a Holló- és Soos István­ utcák sarkán lévő házában a tető egyik gerendája fo­gott tüzet a kéményből kipattanó szikrától. A tűzoltók a tüzet pár perc alatt elfojtották. Megmentik az életnek a mártélyi parasztdráma áldozatát Írtunk arról a véres drámáról, mely vasárnap alkonyatikor a mártélyi sző­lők között történt. Szél Imre hullám­téri lakos a Szűcs tanyán kívül, a két csőszház közötti alsó uton, a ruhás terület mellett kileste régi haragosát, Szabó Jánost és rajta konyhakéssel három súlyos sebet ejtett. Mint most kiderült, a sárguló tüzek alján való­ságos parasztdráma történt, mintha csak a „Parasztbecsület“­ utolsó jele­netét elevenítette volna föl az elvakult szenvedély a kirob­banó harag. Mártélyon és az egész határrészen közismertek a­z eset szereplői. Szél Imre, kinek Gazsi Lidia az édesanyja, prr évvel ezelőtt a körtvélyesi csárdát bérelte a várostól. Szabó János viszont­­ annak a halásznak a ha, akivel a már­télyi csata estéjén az oláhok géppus­kát hozattak be a városba és akit az-­­­után az ötvennégy halálra ítélt között­­ Berényi hóhér a kutasi útfélen kivé­geztetett. Szabó János tagbaszakadt, izmos, erős ember, ellenben Szél Imre kis vézna legény mellette. Hogy mégis letudta győzni, az csak úgy tööténhe­­tett, hogy kileste és orozva támadta meg áldozatát. Szabó János a Czövek féle hullám­téri tanyán lakik családjával és három kis­gyermekével, akik közül 9 éves a legidősebb. Vasárnap délután halász­társaival időzött a faluban és alko­nyatkor indult kifelé a tanyára. Szél Imre már akkor elhaladt biciklijén és valószínűleg kileste áldozatát. Talán kétszáz lépésnyire haladhatott utá­nuk Szabó Mihály, volt csendőr, az áldozat tetvérbátyja, aki csak arra lett figyelmes, hogy izgatott szóváltás­­ hallatszik a suhában, azután pedig egy shang ordítva kiáltja, hogy szinte visszhangzottak a sziget fái: — Hozd a puskámat, hadd lövöm agyon a bitangot! Szabó Mihály futólépésben sietett a hang irányába, mert rosszat sejtett. Mikor aztán Szél Imre észrevette, fel­kapott kerékpárjára s áldozatát vérbe­fagyva hagyta ott az útszélen. Szabó János súlyos sebeket szenvedett, úgy hogy mikor a faluba értek vele, csiz­májából kibuggyant a vér és az egész ruhája nedves volt, ő pedig eszmélet­len. A mentők szállították be a köz­kórházba, Szél Imrét pedig a csendő­rök vették pártfogásba. Mint most ér­tesülünk, a Szabó János állapota javu­lóban van. 1930 szeptember 14. A horogkeresztes munkafront vezetőjének halálos szerencsétlensége Berlinből jelentik: Muchov Reinhol­­dot, a német munkafront szervezési hi­vatalának vezetőjét az „Arbeiter­tum‘‘ folyóirat kiadóját és a nemzeti szo­cialista párt szervezetének egyik ve­zető tagját Solingenben halálos sze­rencsétlenség érte. Muchow néhány barátjával, köztük Maechling roham­osztagos vezetővel Bacharach egyik vendéglőjében vacsorázott. Vacsora után Maechling felállt, hogy elbú­csúzzék. Amikor karásziját felcsatol­­ta, a rajtalevő pisztoly az asztalhoz ütődött, elsült, a golyó Muchovot ta­lálta. Maedhling anélkül, hogy meg­akadályozhatták volna, előrántotta pisztolyát és két golyót röpített fejé­be. Azonnal meghalt. Muchovot sú­lyos sebesülésével a gol­in­geni kórház­ba szállították, ahol meghalt. Képviselői beszámoló hét ember előtt Kasnya Béla szégyenteljes kudarca Csongrád megyében Érdekes politikai esemény színhelye volt a csongrád megyei Magyartés, amely a mindszenti választókerületnek egyik színtiszta kisgazda községe. Kasnya Béla, a kerület országgyűlé­si képviselője erre a napra beszámoló gyűlést hirdetett s itt akarta ki­köszö-­­­rülni azt a csorbát, ami két héttel eze­­­­lőtt érte az emlékezetes mindszenti gyűlésen megtépázott politikai presti­­zsét. Kasnya Bélának ez a kisértetezé­­se azonban kudarcot vallott, mert a be­számoló gyűlésre egyáltalán nem vol­tak kiváncsiak a tési kisgazdák. Kasnya Béla képviselő nagyon ké­szülődött erre a beszámolóra és már napokkal előbb röpcédulákat osztoga­tott szét a községben. Szombat délu­tán három órára volt kitűzve a gyűlés kezdete a tési vendéglő nagytermébe, de a nagyterem még négy órakor is kongott az ürességtől. Amikor Kasnya Béla három órakor megérkezett, a hallgatóság helyett a főszolgabíró kiküldöttje és két csendőr fogadta. Kas­nya Bélát láthatólag nagyon kellemet­lenül érintette ez a fogadtatás. Kínos várakozásban telt el egy óra, a kö­zönség azonban csak nem gyülekezett. Négy óra felé négy gazdalegény ment be a vendéglőbe. Kasnya, hogy a kí­nos helyzetet megmentse, autóba ült és végig autózta a községet, hogy hallgatóságot tereljen a beszámoló gyűlésre. Sikerült is neki még három fiatalembert az utón elfognia ,ezeket autóba ültette és bevitte a vendéglőbe. Már fél ötre járt az idő és a f­őszol­­gabíróság kiküldöttje sürgette a 3 órára hirdetett gyűlés megkezdését. Hét főből álló hallgatóság előtt kezdte el beszámolóját a mindszenti kerület „népszerű képviselője.“ A beszéddel azonban csakhamar baja támadt, mert kiderült, hogy a Kasnya által autóval odaszállított három egyén sincs vele egy nézeten. Amikor a cukorkartelről kezdett beszélni, az egyik közbeszólt: — Ne beszéljen, a maga felesége is benne van a cukorkartelben. Bennün­ket nem lehet félrevezetni! Kasnya Bélát ezen nem várt közbe­szólás érzékenyen érintette. Kikérte magának, hogy a beszédét megzavar­ják, majd amikor újabb közbeszólások hangzottak el, magából kikelve felug­rott és indulatosan verte az asztalt: — Itt csak nekem van jogom be­szélni és Ihia nem hallgatnak meg, csendőrrel vezettetem ki magukat. Ezek után M­e­s­k­ó Zoltánt, a parla­ment bohócának, a közbekiáltókat pe­dig hazaáruló horogkereszteseknek nevezte. Kasnya Bélának minden szavára közbekiáltás volt a válasz. Minősíthe­tetlen vita keletkezett s a jelenlévők leírhatatlan megbecstelenítő szavakkal illették képviselőjüket, aki végül is kénytelen volt a vitát abbahagyni. Ilyen csúfos kudarccal végződött Kasnya Béla képviselőnek tési beszá­moló gyűlése. A tési kisgazdák, akik testületileg mind belépnek a Nemzeti Egység pártjába, nem voltak kiván­csiak országgyűlési képviselőjükre. Ez a második kudarc nagyon elkeserítet­te a politikai babérokra pályázó Kas­nya Bélát. Úgy hírlik, hogy komolyan foglalkozik a mandátumról való le­mondás gondolatával, amire a választó közönsége már korábban és többször felszólította. Két csavargó fosztotta ki a Kert-mozit A Vásárhelyi Újság tegnap megírta, hogy a Nádudvari-féle kert moziban be­­törők jártak, ahonnan több mint 200 pengő érin­tű holmit elvittek, többek között lesze­relők a rádiót is. A feljelentés folytán a rendőrség széleskörű nyomozást indított a betörők kézrekerítésére. A Nádudvary An­tal által kifejezésre juttatott gyanú alap­ján vitéz Benedek Géza detektív tegnap délután elfogta Szabó Kálmán 22 éves facér péksegédet és Magyar Sándor 22 éves napszámost, akiknek lakásuk nincs, s a város közelében levő kazlakban szok­tak tanyát verni. Kihallgatásuk során elő­ször semmit sem akartak tudni a kertmozi kifosztásáról, de később bevallották tettü­ket és az ellopott holmikat hiánytalanul meg is találták egyik városszéli búvóhe­lyükön. Szabó Kálmán és Magyar Sándor kihallgatása még folyik, mert a rendőr­ségnek erős a gyanúja, hogy a két fiatal betörőnek más bűncselekmények is nyom­n­ák lelkiismeretét. Ma este a Gül-Baba Mai kedvezményes előadásunk elé felfokozott érdeklődéssel tekint a Vá­sárhelyi Újság olvasótábora. A nagyarányú jegyelővételből állapítjuk meg ezt, melynek alapján bizonyosra vehető, hogy telt nézőtér fogja élvezni Gül-Babának, ennek a remek szép daljátéknak ma esti előadását, mely­nek kedvezményes jegyeit az alanti szelvény ellenében adja ki a pénztár. A VÁSÁRHELYI ÚJSÁG kedvezményes szelvénye A „GÜL BABA“ szeptember hó 13-iki előadására. (Egy szelvény három darab féláru jegy váltására jogosít.) Igénybevettem.................................. drb —0— rendű jegyet (aláírás)

Next