Vasárnapi Hírek, 1985. július-december (1. évfolyam, 27-51. szám)
1985-09-22 / 38. szám
Tavaszy Noémi: Tisztelet Bartóknak A magyar kisgrafika egyik jeles mestereként tartjuk számon Tavaszy Noémit, aki — hazánkban és külföldön — 137 önálló kiállításon mutatta be alkotásait. A festő-, grafikusművésznőnek a Fémmunkás Vállalat művelődési központjában (Budapest XIII., Frangepán utca 16.) e héten megnyílt újabb tárlata szeptember 27-ig tekinthető meg. A zárás napján, péntek délután 5 órakor a budai Bartók Béla-emlékházban (II., Csalán utca 29.) ünnepélyesen nyílik meg a Tisztelet Bartóknak című Anóleummetszet-sorozatának bemutatója, melyet Kovács Dénes Bartók-estje követ. Gőz Jóska vésiff járta az utat Beszélgetés a nyugdíjas, de nem nyugalomba vonuló Szirtes Ádámmal — Annyit írtak már rólam, akadt is emiatt elég irigyem. Ádám megint az újságokban — hallottam innen-onnan. Volt is némi igazuk, mert sokszor még a vízcsapból is Szirtes Ádám „folyt”. Féltem is, hogy megun a közönség. Lehet, hogy néha már fintorogtak, amikor viszontlátták a képemet. Most már jöhet a csend. Mire kíváncsi, miért vagyok érdekfkes? — Szeretnénk megtudni, hogy néhány hónappal 60. életévén túl miért vonult nyugdíjba? — De nem nyugalomba! Folytatom a munkát, csak lassabban. Tulajdonképpen annyi változott, hogy a posta nyugdíjasként kezel. Bevallom, kicsit elfáradtam. A mi szakmánk, az állandó rohanás, a megfeszített tempó kikészíti az idegeket. Világéletemben egészséges ember voltam, olyan fiú, akit a föld nevelt. Felelősséget érzek, hogy ne olyan gyümölcs teremjen az én művészetem fáján, amely már ehetetlen. Nem akartam kivárni az időt, hogy küldjenek. — Úgy mondta, hogy a nyugdíj nem a nyugalmat jelenti. Tehát azért dolgozik tovább? — A tétlenséget, az unalmat nem viselném el. Nyolcéves koromban kezdtem dolgozni a földeken. Másokét műveltem. Hogy bírnám én ki, ha nem lenne dolgom?! Csak már elmúlt az az idő, amikor mindent felvállaltam. — Bár volt ilyen . .. — Igen. Csak akkor fia-tal voltam és boldog attól, hogy játszhatom. Közel száz filmet forgattam. Mert a film gyorsan elfogadott. Persze ez a Talpalatnyi föld Góz Jóskájának köszönhető. Zöldfülű legényke voltam, amikor ezzel a szereppel összetalálkoztam. Nem tudtam én akkor semmit a szakmáról. Eljátszottam önmagamat, hiszen ez a Góz Jóska olyan volt, mint én. Rafináció nélküli, emberséges, igazságot óhajtó ember. . — Gőz Jóska meghozta a többi filmszerepet is. — És lassan szembekerültem önmagammal. Mind többet tudtam meg a szakmáról, annál jobban éreztem, hogy gyakorlatban milyen nehezen tudom alkalmazni. Néztem a musztereket, és egyre inkább elkeseredtem. Kínlódtam a színpadon is. A színház nehezen fogadott be. Szép volt, ha nehéz is, az egész. Úgy érzem, tényleg nagy utat járt be ez a kis parasztgyerek, aki 45 után elindult a faluvégről, nem tudva semmit színészetről, mégis megélte, hogy a lélek mérnöke lehetett. — Milyen szerepekben láthatja továbbra is a közönség? — Játszom a Thália Színházban a Kék madár és a Dekamsron előadásain, vendégszerepelek az Operettszínházban, s járom tovább az országot az Értől az óceánig című önálló műsorommal. Rövidesen két televíziós film forgatását is elkezdem. De előtte még vár az én földem. Jön a szüret ideje. Az én menekvésem, ki a városból Te Szigligetre, ahol a föld, a természet közelében mindig megnyugszom. Sebes Erzsébet A magyar dráma napja A magyar irodalom és színházművészet közösen ünnepelte tegnap a magyar dráma napját. A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére — e kellemes őszi napon — 1984-től minden évben számol velünk a honi drámaterméssel. Madách Imre Az embertragédiája című drámáját ugyanis 1883. szeptember 21-én vitte színre először a Nemzeti Színház, Paulay Ede rendezésében. Az ősbemutató tiszteletére rendezett magyar dráma napján igyekszünk felhívni a figyelmet a hazai drámairodalom újabb értékeire, az írókat pedig ösztönözni újabb alkotások létrehozására. — Madách műve, Az ember tragédiája az első világirodalmi jelentőségű drámai alkotás hazánkban, amelyszámos más ország színpadán is meghódította a közönséget, s ma is rangos darabnak számít, bárhol is adják elő — mondta Bőgel József, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának tanácsosa. — A megemlékezés azért is időszerű, mert a hazai drámaírás felfelé ívelő szakaszban van. Irodalmi körökben ismert a kisebbségi érzésünk, mivel a három műfajcsoport — a líra, a dráma és az epika — közül a dráma mostohagyereknek számított. E téren ugyanis kevesebb európai rangú alkotás született, mint a másik kettőben. Örkény Istvánnal kezdődött a megújulás, akinek Macskajáték című művét számos országban játszották nagy sikerrel. Örkény után újabb drámaírók jelentkeztek és kerültek be a világ irodalmi és színházi köztudatába. Tehát e téren is előreléptünk. Most már a társadalmi groteszk dráma mellett a középkelet-európai groteszk történelmi dráma új útját is tapossák legjobbjaink. . Popsarok Szólólemezt jelentetett meg a Black Uburu nevű, rangos reggae-csoport két frontembere, Sly és Hobbie. A lemezen játszik a funk, a rap, a blues, a dzsessz, a reggae és a scratch zene szinte minden jeles csillaga. A lemez a szokatlan „Nyelvi nehézségek” címet kapta. © BUDAPEST címmel megkezdte a televízió az utóbbi évek legnagyobb szabású szórakoztató műsorának felvételeit Csenterics Ágnes rendező vezetésével. 48 dal hangzik majd el olyan kitűnő művészek tolmácsolásában, mint például Almás Éva, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó, Bessenyei Ferenc, Haumann Péter, Benkő Gyula, Gregor József és Koós János. © LGT A VÍGBEN. Október 5-én rock-koncertsorozat kezdődik a Vígszínházban. A Locomotiv GT mutatja be új műsorát, közreműködnek az együttes egykori tagjai is, így a dobok mögé ül Laux József, aki hosszabb ideje az Egyesült Államokban él. 9 JÁTÉKPÁLYÁZATOT hirdetett a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum. A kisgyerekek életkori sajátosságaihoz igazodó új szoba- és szabadtéri játékokkal lehet pályázni jövő év elejéig. 9 MOZGÁSSZÍNHÁZAK nemzetközi találkozóját tartják október 1. és 6. között a Budapesti Műszaki Egyetemen. Európa számos országából érkeznek társulatok, az előadások színhelyei: a Szkéné Színház, az Aula, a Díszterem és a Vásárhelyi Kollégium. © MAGYAROK KÜLFÖLDÖN. Csavlek Etelka operaénekes és keramikus munkáiból nyílt kiállítás a szófiai Magyar Intézetben. A prágai Magyar Kulturális Központban építészetünket bemutató fotótárlatot nyitottak. Varsóban azt Iparművészeti Múzeum mutatkozik be, a berlini Magyar Kultúra Házában pedig Derkovits-ösztöndíjas fiatal művészeink alkotásait tekinthetik meg. CSERES TIBOR nyitja meg kedden a háromnapos könyvkiadói tanácskozást Kaposváron. A szakemberek a nem hivatásos könyvkiadásról tanácskoznak, vagyis a városok, vállalatok, intézmények helytörténeti, kultúrtörténeti kiadványairól, regionálisan kiadott antológiáiról. NÉMI KÉSÉSSEL került a kezembe az Európai Irodalmi Egyesülés szavazásának eredménye, melyet öt ország világlapjának olvasói ejtettek meg egy esztendeje arról, hogy ugyan ki a világ tíz legnagyobb írója. Én már a szavazás puszta tényétől elborzadtam. Nem elég, hogy tehetségük, koruk isteni bélyeget sütött homlokukra, így még utólag is le- vagy megbélyegzésre kerülnek egy meglehetősen önkényesen egybehívott nemzetközi parlamentben, eléggé tisztázatlan választói cenzus alapján, és tökéletesen hamis elvek szerint. A tíz legjobb, önmagában is ellentmondás. A legjobb olyan felsőfok, amely legföljebb egyetlen személy választását engedélyezi. A vezért. De ha már valamifajta áldemokrácia tíz vezért jelöl nekünk szellemi égboltunkra, akkor is baj van. Mert az irodalom köztársaság, a világirodalom kiváltképpen az a tíz nevet kiemelni belőle akkor is igazságtalanság, ha történetesen a megszólaltatott nemzetek választott fiai nagyon is egyetértettek abban, kik kerüljenek a listára. Az összesített végeredmény szerint világelső Shakespeare, nyomába rögtön Wolfgang Goethe szegődik (talán azért, mert egyik regényének több tucat oldalát Shakespeare Hamletjének ünneplése teszi ki). Harmadiknak a Don Quijote spanyol szerzője, Cervantes nyomakodik (csak nem azért, mert ugyanegy napon halt meg Shakespeare-rel?). A negyedik Dante, az ötödik Franz Kafka, megosztottan uralkodik a hatodik és hetedik helyen Proust és Thomas Mann, míg sereghajtónak szegődik Moliére, Joyce és Dickens. Gondolható: nem a lista ellen van kifogásom. Az ellen tiltakozom, hogy az olvasók — feltehetően — olyanokat szavaztak meg irodalmi parlamentjükbe, akiket jómaguk aligha olvastak. Annyira tisztelik őket — vélem —, hogy olvasás helyett inkább vezérnek választják az igencsak nehezen emészthető Dantét, vagy a felkészült filológust is megszégyenítő Joyce-t. Az ilyen listák nem is arra szolgálnak, hogy az olvasók kedvét lessék, inkább arra, hogy megszámláltassanak azok, akiket könyvespolcunkra odahelyezünk, de napi kenyerünket, szellemi táplálékunkat csak ünnep napján szolgálják. HASONLÓ ez a lista azokhoz a politikai közvélemény-kutatásokhoz, melyek egy időben közzétett előzetes eredménnyel magát a végeredményt befolyásolják. Hová fellebbezhet például Kleist, vagy mondjuk Petőfi? Az előre gyártott lista hosszú űrt hagy maga után, ahány nevet beemel a köztudatba, annyit kiszorít belőle. Csúfos ez az egyetértés öt nemzet olvasói között. Ha igaz is, hogy az angolok — nemzeti szerénységből — Shakespeare-t fel se vették listájukra (hazájában inkább színpadi szerzőnek, semmint írónak számít) — a franciák, a spanyolok, az olaszok és a németek olyan kísérteties egyöntetűséggel szavaztak Shakespeare-re, hogy az embernek az irodalomtól is elmegy a kedve. Az irodalmi nagyság korántsem egyetértés dolga. Hanem a személyes választásé. S én inkább a nagyhatalmú spanyol drámaíróval, Lope de Vegával értek egyet, aki — mint Kosztolányi is felidézte — egész életében egyetlen titkot őrzött még az inkvizíció elől is, hogy aztán a halálos ágyán suttogja világgá: „Unom Dantét!” Én ugyan nem unom, de ha világranglistára választják, egy ideig meggondolom, olvassam-e. Újabb könyvek a honvédelemről Honvédelmi könyvnapok kezdődnek holnap, szeptember 23-án. Hogy a honvédelem ma nem egyszerűen a katonák ügye, azt ezúttal tíz könyvkiadó (Gondolat, Európa, Magvető, Akadémiai, Kossuth, Zrínyi stb.) bizonyítja. Negyvenkilenc hazafias, internacionalista, politikai, műszaki, erkölcsi és természetesen hadtudományi kötetet ajánlanak az olvasóknak. Valamennyi kapcsolódik a honvédelem társadalmi ügyéhez. A sokoldalú témáról olyan ismert szerzők szólnak többek között, mint Solohov, Szimonov, Andrej Gromiko, Gyurkó László, Remarque, Nagy László hadtörténész. Ez alkalommal jelenik meg Kádár János Béke, függetlenség, honvédelem című kötete, amely az MSZMP főtitkárának a honvédelemmel foglalkozó beszédeit és írásait tartalmazza 1957-től napjainkig. A hazafiság és az internacionalizmus mindig öszszefügg a nemzeti identitástudattal. Ez utóbbit is szolgálja a Zrínyi kiadó új, nagyívű „Zrínyi-könyvtár” sorozata, amelynek évente megjelenő kötetei a Zrínyi család sokoldalú irodalmi, politikai és katonai munkásságát foglalják össze. A honvédelmi könyvnapokat harmadízben rendezik meg, ami bizonyítja, hogy a könyvkiadók és könyvterjesztők tudatosan és következetesen részt kérnek a hazafias, honvédelmi és internacionalista nevelés széles körű feladatából. A holnapi ünnepélyes megnyitót (,a Néphadsereg Művelődési Háza) Budapesten és vidéken szeptember 27-ig tartó rendezvénysorozat követi.