Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-20 / 51. szám
Opera, musical\ krimi’ komédia Változatos kínálat Kecskeméten a Bánk bán előadásával nyitották az újjáépített színházat. — Zalaegerszegen a könyvalakban már nagy sikert aratott Adrian Mole titkos naplójának magyarországi bemutatóját rendezték meg. — Győzött A diadalmas asszony, Miskolcon a Sybill felújításának tapsolt a közönség. — Békéscsabán J. Popplewell és R. Thomas: A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózata az e heti újdonság, Tasnádi Márton vendégrendező színpadra állításában. A fővárosban a Nabuccót játssza az Erkel Színház. — Új musicalt (Mennyből a telefon) mutatott be az Operettszínház. A Vidám Színpad Kis Színházában Szegedi Molnár Géza lép mindannyiunk nagy örömére újra közönség elé. — A Hököm Színpad a Mágnás Miska felújításával állt elő. — Gagal Revizorának pompás előadása a Katona József Színház társulatát dicséri, lek fölélesztésével, s így tovább. A díszlet Szinte Gábor munkája, egyaránt mutat hagymakupolás orosz vidéket és keleti mesekörnyezetet, de legkevésbé kis olasz hegyvidéki falut. Amikor a pap heveskedvén beveri a kezét a díszlettemplom falába, nem a helyzet nevetséges, hanem a papírhangú kő. A favágással egybekötött szerelmes éjszakán a férfiak még az ingük ujját sem tűrik föl, fehér, mereven zárt mandzsettában dolgoznak — táncolnak. Elvégre operettszínházban vagyunk!! ? . . . A történetbe sok mindent belegyömöszöltek, de a sok bába közt elvész a gyerek. Mégis néhány emlékezetes alakítás tűnik föl: a musicalban otthonosan, magas színvonalon mozgó Felföldi Anikóé, a jó humorú Benkóczy Zoltáné, s természetes előadásmódjával hívja föl a figyelmet a főiskolás Faragó András. A hangosbemondós tapsrend broadwayi erejű, s Tímár Béla talán majd mást is elles még. De egyelőre a tanulópénzt a közönség fizeti meg a tanulórendezőnek. Lakos Ildikó Diadalmenet nélkül A babiloni fogságba hurcolt zsidók fordulatos története és a fiatal Verdi lendületes, invenciózus muzsikája éjszakai fáklyásmenetre ösztönözte a milánóiakat 1842 márciusában. Az Erkel Színház új Nabucco-produkciója nyomán ugyan aligha várható diadalmenet, részletszépségekben azonban nem volt hiány. Rendezésében Mikó András inkább látványos tablóképek komponálására törekedett, mint a lelki folyamatok ábrázolására, a drámai helyzetek megjelenítésére. Az asszír hódítók ésa zsidó foglyok ily módon óegyiptomi szobrokhoz váltak hasonlatossá. Jóval dinamikusabb egyéniség az olasz-amerikai vendégkarmester, Rico Saccani. Kifejező mozdulatai nyomán a zenekar ízlésesen és színesen muzsikál, a fokozások hatásosak. A szép feladatokkal ellátott fuvolaszólisták remekelnek. A megfiatalított kórus minden szempontból nagyszerűen végzi óriási feladatát. Sólyom-Nagy Sándort, de a bemutató előtt megbeszedett, csak a főpróbán de hattam-láthattam. Hősbaritja maradéktalanul alkalmas Nabucco szerepére, ám kár, hogy szólamát végig fortéval, mezzófortéval énekli, hiszen így adósunk marad a király jellemfejlődésének árnyalt bemutatásával. Németh József Nabuccója bonyolultabb karakter. Valóban kegyetlen zsarnok modorában, irtózatos erővel indít, s úgy halkul fokozatosan, ahogyan lelketlen hódítóból a zsidóság felszabadítójává válik. A két Abigél — Sudlik Mária és Rohonyi Anikó — szereposztási tévedés, akárcsak Berczelly István Zakariás próféta szerepében, Kováts Kolos viszont remekel. A bemutatón sikerrel debütált az a berendezés, amely az opera szövegének magyar fordítását vetítette a színpad fölé. Lengyel András György A mennyből a Földre Kijön a karmester (Körmendi Vilmos), megszólal Trovaioli zenéje, fölmegy a függöny — a színpadon egy karnagy, aki plébános, és énekkari próbát tart. Színes kavalkád, forog a színpad, majd a mennyből a telefonüzenet: az Úr újabb özönvizet bocsát a Földre, s a fiatal pap lesz az új Noé, bárkát kell építenie. A történet erre-arra kanyarog, de zenés színházban a nézőt úgyis a muzsika, a tánc, a látvány érdekli, a rendező leleményes ötleteit várja. Tímár Béla vizsgarendezését azonban nem könnyű osztályozni. A színészek egyike a nagyoperett stílusában játszik, a másik a musicalében, a harmadik a régi pane Akadémiai Kiadó Karácsonyi újdonságok Az Akadémiai Kiadó néhány érdekes könyvvel jelentkezett a karácsonyi könyvpiacon. Magyarország művészettörténetének bemutatását nyolckötetesre tervezték. A most megjelenő könyv a XIV-XV. századi művészetet mutatja be. Az áttekintett időszak az Anjouk trónralépésétől Mátyás király uralkodásának első feléig terjed. A szerkesztés munkájában, az anyag feldolgozásában a legjobb szakemberek vettek részt. A szerzők betekintést adnak a magyarországi művészetközpontok földrajzi eloszlásáról, a műalkotás és a művész helyéről, s mindarról, ami a kor ízlésvilágának, művészi fantáziájának, a hozzá kapcsolódó ismereteknek megfelelt a középkori Magyarország társadalmában. ★ Magyar falu, magyar ház címmel a kiadó reprint sorozatában jelentette meg Győrffy István még 1943-ban publikált könyvét. A huszonegy tanulmány bemutatja a magyar település, az építkezés, a határ, a tanya, a falu, a telek, a ház, a pásztorhajlék múltját, jelenét, mindazt, ami a magyarság építkezését jelentette. A könyv újra megjelentetése egy impozáns életműnek, az 1939-ben elhunyt Győrffy István irodalmi munkásságának állít emléket. ★ A szép bodrogközi falu, Karcsa meséit — az utolsó órákban — még a 60-as években mentette hangszalagra az utókor számára Nagy Géza. Csaknem ezer mesét kapott a falu mesemondóitól, amelynek egy részét korábban már megjelentette Karcsai népmesék címen. A most kiadott A király virágoskertje című válogatás a legszebb karcsai mesék gyűjteménye; egyéni hangvételű történetek, amelyek magukba foglalják a falu múltját és egyúttal jelenét is, beleértve a gazdag bodrogközi tájnyelvet. (sz.) »Kéretem egyenként az urakat!” Magas hőfokon indítja Zsámbéki Gábor rendező a Katona József Színház Revizor előadását. Blaskó Péter polgármestere határtalan dühvel és felháborodással közli a hihetetlennek tűnő hírt: revizor érkezik! Hozzájuk, ahol az elmúlt, ki tudja, hány, lehet az hetven év is, ilyen figura be nem tette a lábát. Mármint igazi revizor, aki számon kér és tetemre hív, akit egy központi hatalom küld rendet teremteni és igazságot szolgáltatni. Aki ennek az előadásnak a vége felé testi valóságában (Máté Gábor) megjelenik a színpadon, szemmel láthatóan egyetemet végzett, kulturált, kiváló hivatalnok, mindenben ellentéte a helybelieknek. Mert az a fajta revizor, akit Bán János játszik, gúnyt és öngúnyt pompásan vegyítve, bizonyára naponta érkezett és érkezik, csak éppen senki nem nézi többnek, mint ami: éhenkórász fővárosi léhűtőnek, akinek egyetlen ereje a többiek gyengesége. Félelmetes ez a gyengeség, a gyengeségnek az a százféle megjelenése, amely orvostól (Benedek Miklós) rendőrkapitányig (Újlaki Dénes), kereskedőtől (Hollósi Frigyes) járásbíróig (Vajda László) zsarol, harácsol, vesszőztet és botoztat, s amelytől asszony (Básti Juli) és lány (Szalai Krisztina f. h.) úgy vágódik hanyatt az ágyon, mint egy automata. Balkay Géza, Kun Vilmos, Rajhona Ádám, Szacsvay László, Végvári Tamás és a többiek valamennyien könynyedén átrepülik a színház már-már emberfeletti magasra helyezett mércéjét. Bátki Mihály A békéscsabai fecsegő és nyomozó hölgy: Felkai Eszter (Váradi Zoltán felv.) Nemcsak kulcslyukon át Grand-kalandok Az olvasó nemcsak a kulcslyukon át kukkant be a Margitszigeti Grand Hotel szakosztályaiba, hanem a Péternek álcázott szobapincér társaságában be is léphet a pompás szobákba. Sőt, még a hálószobákba is. Ahol államfőikkel találkozhat a papucsiban, és ismert vagy ismeretlen hölgyekkel — papucs nélkül is. Tausin Károly érdeme —, mert ő a Péter szobapincér, és a könyv szerzője is —, hogy ezeket a találkozásokat mulatságos történetekkel szövi színessé és kerekké. És még a legmeredekebb pajzánságokat is, nemcsak szobapincéri diszkrécióval, hanem a történeteket író finom ízlésével tálalja”. Ő maga pedig — a könyv legnagyobb írói értéke — mindig háttérben van. Amikor Nyikita Szergejevicscsel vodkát iszik, akkor nem Tausin-sztori kerekedik ki, hanem kellemes Hruscsov miniportré és az Ahmed Sukarno látogatásáról szóló részben ez a Péter a háttérből, vagy, éppen Napóleon konyakkal tálcáján csak csodálkozik a szigetre költözött furcsa világon. A több tucat válogatott történet során azonban mégis kirajzolódik — igen finom vonásokkal és színekkel — a szobapincér portréja. De nem ám olyan félig álmos, félig részeg ,szépfiú formájában, amilyent, valahonnét, a borítólapra montírozott a kiadó. Hanem amilyennek már az előszóban jelzi Gellai Imre, a Danubius vezérigazgatója: „...a felszolgáló, ne feledjük, van ennek a szónak becsülete... és ha a szobapincér büszke erre — akkor telheti. Különösen a Margit-szigeten, a patinás Grandban." Ezt is el kellett volna olvasni a — könyv megjelentetéséért egyébként dicséretet érdemlő — Magyar Média embereinek és akkor az „Egy szobapincér elbeszélései” méltóbb köntösben és rendezettebb szerkesztésben láthatott volna napvilágot. bóday A kozmikus koporsó és a csillagháború Olyan, mint egy sci-fi krimi már a cím is: Csapás a kozmoszból. S mindjárt az előszóban egy morbid, de valóságos történet várja az olvasót. Évtizedünk elején egy Celestis Group (égi csoport) nevű amerikai temetkezési vállalat új szolgáltatását reklámozta: 5 ezer dollárért ügyfelei kedves hozzátartozóinak hamvait kapszulákba zárva egy fényes műholdon, afféle kozmikus koporsóban, Föld körüli pályára juttatja. Aztán módosítani kellett a terven, mert a kiválasztott Föld körüli térség foglalt — a tervezett ISD, magyarán egy esetleges csillagháború céljára. Úgy hangzik, mint egy fantasztikus regény kezdete, de tudjuk, a csillagháborús terv valóságos. Ennek és a rakétákkal kapcsolatos szerződéseknek és küzdelmes tárgyalásoknak a hátteréről ad körképet közérthetően V. Belousznak a Zrínyi Katonai Kiadónál Kádas Géza fordításában megjelent, számos érdekes és dokumentatív képpel illusztrált könyve, hogy megerősítsen bennünket a következtetésben: a világűrnek a békét kell szolgálnia! Tárlatunk ) Kiss Roóz Hona állandó gyűjtemény nyílt Egerben Szentendre, Pécs után Eger is hozzákezdett kisgalériáinak megszerkesztéséhez. Elsőként a szombaton felavatott Kiss Roóz Ilona állandó gyűjteménnyel, azzal a hatvan színes kerámiával, melyet a művésznő a városnak adományozott. Maga a kispréposti palota Gerl Mátyás alkotása, 1758-ból a magyar barokk építészet gyöngyszeme, benne a kerámiákkal benépesült terem külön ékszer, a „művészet kápolnája”. Kiss Roóz Ilona, a magyar kerámiaművészet egyik meghatározó egyénisége. A nagy triumvirátus — Gádor István, Kovács Margit, Gorka Géza — örököse, reneszánsz és népi forrásokból lendülő mitológiateremtő. Vallomása szerint szűk és tág környezete „csodálattal tölti el”, s ez az ámulat bennünk is folytatódik. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, SZOT- és Munkácsy-díjas alkotó. Művei felrázták önálló és csoportos kiállításain budapesti, szegedi, soproni, szombathelyi, zürichi, moszkvai, londoni, prágai, kairói nézőit. Elsősorban talán azért, mert a derű hullámhoszszán szól hozzánk. Szellemes formákkal, szelídített színekkel, átélt és visszafogott lobogással. Világa és stílusa is egyedi. Intellektuális bája, játékossága révén az. Tárgyakkal mond örömkeltő meséket, s miközben gyönyörködünk művészetében, csöndesen meg is változunk. Ez a varázsa. Olykor mértéktartó iróniával tárja fel életünk fogyatékosságait, mégis mindig egészséges égbolt villan éneklőiben, szerelmeseiben, anyáiban, gömbszoknyás asszonyaiban. Találóan jegyezte meg tegnapi nyitó szavaiban dr. Faluvégi Lajos ny. miniszterelnök-helyettes, hogy a női figurák négyszeres számmal szerepelnek, mint a férfiak, mert Kiss Roóz Ilona elsősorban a feminin érzelmek tolmácsolója. Kerámiaszobrai csöndesen oltják szívünkbe azt az általa is teremtett igazságot, hogy a művészet az ember véglegesíthető ünnepi órája, drámáinak megbékéltetője és feloldója, átvehető kincs, örömhír. Losonci Miklós Kiss Roóz Ilona a kiállított művei között. Mellette Faluvégi Lajos Afféle krimitörténetek jelentek meg éppen most kilencven esztendővel ezelőtt karácsonyra Szegeden (ám előredatált 1898-as évszámjelzéssel). A „Betyárlegendák — Az alföldi rablóvilág történetei” című könyvecske szerzője azonban homályban maradt, csak 1928-ban írta meg Juhász Gyula, hogy Tömörkény István karcolatait lapozhatták az olvasók a szétkapkodott műben. Napjainkra már igazi könyvritkaság: alig három példány lelhető föl belőle. Azaz most, az idei karácsonyra már ezer darab, mert a szegedi Somogyi-könyvtár hasonmás kiadásban megjelentette, Péter László szerkesztésében és irodalomtörténeti értékű utószavával. Külön érdekesség, hogy több Tömörkény-írást valójában itt kap először kézhez (az első megjelenése óta) az olvasó, mert a névtelenül kiadott kötetből nem emelték át őket egyetlen Tömörkény-kiadásba sem. Ami pedig a történeteket illeti: nem is rosszabbak, mint napjaink krimijei, sőt lélektani, társadalmi értékük hellyelközzel föléjük emeli. Talán egyszer még televízióban láthatunk viszont belőlük. (is)