Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-02 / 31. szám

(­traiM­M ) « Vakmerő Rigoletto a Dóm téren A Rigoletto savát-borsát — mint köztudott — a címsze­replő külső rútságának és bel­ső szépségének ellentéte ad­ja. A szegedi Dóm téri bemu­tatón ez a szépség mindenek­előtt a zenei megvalósításban volt kiérezhető. A szegedi já­tékokon már több évtizedes múltú rendező, Békés András ezúttal szinte vakmerőségre vállalkozott: kam­aradrámát kellett elfogadtatnia ezen a hatalmas színpadon. Némikép­pen konvencionális eszközök­kel látta ezt megvalósítható­nak, de az előadás így is tel­jes élményt nyújtott. Kár, hogy az egyébként fantázia­dús Székely László díszletei ezúttal, alighanem anyagi okok miatt is, kissé talányo­sak maradtak. Verdi közkedvelt muzsikája hatásosan érvényesült a pro­dukcióban. Az áriák kísére­tében ugyan magam olykor feltűnően lassúnak éreztem Oberfrank Géza karmester tempóit, a nagy drámai csúcs­pontokat azonban — elsősor­ban az első felvonás fináléját, a bosszúkettőst és a kocsma­jelenetet — azzal az erővel, lendülettel, szuggesztivitás­­sal és a hangszerelés finom­ságaira figyelő gondossággal dirigálta a remek zenekar élén, amelyet hazánk vitatha­tatlanul első operakarmeste­rétől elvárhattunk. A Molnár László által betanított férfikar éneklésmódja pontos és ele­gáns, hangzása, ha kell, át­tetszően finom, ha kell, ér­ces és erőteljes. Roberto Magri, az olasz címszereplő tömör és szép szí­nű bariton birtokosa. Hangjá­nak szín£ a középső regiszte­rekben kísértetiesen emlékez­tet Ettore Pastianini, vagy Mario Sereni orgánumára. Kár, hogy csupán a lírai ré­szekben — mindenekelőtt Gil­­dával énekelt kettőseiben — kelt illúziót szép dallamfor­­málásával, éneklésének in­telligenciájával: a drámai csúcspontokon (így az első és a második felvonás monológ­jaiban) kitetszenek felső hangjainak fogyatékosságai. Az ugyancsak nagyon fiatal bolgár Kaludi Kaludov min­den szempontból eszményi mantuai herceg. Szűcs Márta a tőle megszokott nagyszerű énekesi és színészi eszközök­kel érzékelteti Gilda fejlődé­sét a bakfisságtól az önfelál­dozásig. A Sparafucile szere­pét alakító, Jugoszláviából ér­kezett Branyiszlav Jatic nem annyira játékának intenzitá­sával, mint inkább kormos és hajlékony basszusáva­ adott élményt. A kisebb sze­repekben a Szegedi Nemzeti Színház művészeit — köztük a most is remeklő Gyimesi Kálmánt, Réti Csabát — lát­tuk és hallottuk örömmel, elégedettséggel. Lengyel András György Ilovszky Béla (MTI) felvétele A címszereplő Roberto Magri és Szűcs Márta (Gilda) i S . (ja ) Bán János sikere Vannak, akik Jacques Táti­val, a '60-as évek legegyénibb francia komikusával hasonlít­ják össze. Nem ritka az sem, hogy a kritikusok egy új Stan Laurelt vagy egy másik Buster Keatont köszöntenek benne. Nincsen egyetlen olyan francia újság sem, amely ne dicsérné lelkesen a magyar színész, Bán János kifejezés­­módját, páratlan tehetségét, megható, megrendítő őszinte­ségét. Lelkesedéssel köszöntik a magyar színészt a kritiku­sok a Figaro, a France Soir, a L'Humanité, a Liberation, a Le parisien oldalain. Pá­rizsban öt első hetes mozi­ban pontosan egy hónapja szerepel a műsoron Jiri Men­zel Drága kis falum című Os­­car-díjas filmje. Mint a fran­cia újságok írják, a produk­ció sikere nagy részben a fő­szereplő Bán Jánosnak kö­szönhető. Giovanni Sciuto A Hilton búsképű lovagja „Jöjj Dulcinea, űzd el sze­memből az álmot!" — kérleli a búsképű lovag kacér, ha­rangvirág szoknyában lebbe­­nő szerelmét. A Hilton Szálló Dominikánus Udvarában a gótikus temp­lomhajó romjai között Gyur­­kó László, „Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kaland­jai és gyönyörű halála” című darabját próbálják a színé­szek.­­ — A szerep, a figura sűrít­­­ménye a jónak, az igazságra törekvésnek — tömöríti egy­­summás mondatba véleményét a Don Quijote figuráját ala­kító Helyey László. — Annak idején én is láttam ezt a da­rabot a 25. Színházban, és mind a mai napig jó élmé­nyeim maradtak meg róla. Ez az előadás azonban más­ként, más stílusban közelíti meg a lovag történetét, mint amihez én hozzászoktam. A „La Mancha lovagjában” Pé­csett ugyanis már játszottam egy alkalommal Don Quijo­­tét, de ez a szerep, ez az ala­kítás más, sokkal bonyolul­tabb, nehezebb. A darab rendezője, Malgot István, az udvar közepéről fi­gyeli színészeit. — Annak idején, a 25. Szín­házban Berek Kati rendezte meg első alkalommal a nagy sikerű Don Quijote-előadást — mondta a rendező. — Ma­gam is ott kezdtem pályafu­tásom abban a színházban. Kötődésem mindmáig erős. Érthető, hogy élve a lehető­séggel, ismét elővettem a da­rabot. — Kiélezett komédia lesz az előadás? — Műfaja tragikomédia. En­gem erősen vonz a groteszk, amely lehetőséget ad a ki­mondhatatlannak ítélt gon­dolatok elmondására. A moz­gások eltúlzottak, komikusak, karikírozottak, és a zene tar­talmi jelentést kap az előadás­ban. — Mit mond a mának a lo­vag története? — Az előadásban az össze­csapások következményeként jó néhányan a lovag mellé állnak, bizonyítván, hogy a harc nem reménytelen. Én hi­szek a dolgok megváltoztat­hatóságában. Ez életfilozó­fiám. A darab további szereplői Koltai Róbert, Pogány Judit, Dinnyés István, Császár Gyön­gyi, Galkó Balázs és mások. Bemutató augusztus 4-én a Dominikánus Udvarban. (szémann) ★ Rosszul lett a Don Quijote Hil­ton Szálló-beli próbáján Berzse­nyi Krisztina jelmeztervező, aki egyúttal egy szerepben is játszik Gyurkó László darabjában. A má­sodik Nászúr figuráját a jövő heti premieren Juhász Anikó játssza el. Valami folytatódik Több, mint fél évszázaddal ezelőtt Esterházy Ferenc, a tatai gráf, maga is zeneszer­ző. Indította el a tatai sza­badtéri opera-előadásokat. 1933-tól 1930-ig nyaranta, operaházi és külföldi szerep­lőkkel több művet mutattak be, közöttük a Bajazzókat, a Tannhäusert,­­majd a vár előtt a Fideliót. Tata városának régi terve, hogy a nyári opera-előadáso­kat, saját rendezésében és szervezésében, felújítsa. A vá­rosnak gyönyörű környezet­ben lévő szabadtéri színpada van erre. Dénes István, a Magyar Állami Operaház fia­tal karnagya egy idő óta rendszeresen foglalkozik a Tatabányai Szimfonikus Ze­nekarral; ez az öntevékeny közösség több szép feladatot oldott meg eddig is,­­most pe­dig arra vállalkozott, hogy megtanulja és megszólaltatja Erkel Ferenc Bánk bánjának, nemzeti operánknak nem könnyű partitúráját. Nyilván az Esztergomi La­bor Balassa Bálint énekkara, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium vegyes kara, a ta­tai Eötvös József Gimnázium énekkara, s az Egressy Kórus is először­­vállalkozott arra, hogy egy opera énekkari szó­lamait megtanulja; a tatai Pöpörke Táncegyüttes is, hogy a palotást eltáncolja. Csemer Géza rendezésének érdeme — Dénes István di­rigensi­­munkája mellett —, hogy a Bánk Ihály nem­­hiva­tásos közreműködői tisztes­séggel fölzárkóztak az elő­adásban az operaházi szólista szereplők mellé. Hiszen a ta­tai szabadtéri színpadon nemzeti operánk szerepeinek olyan kitűnő és sokszoros megszólal­tatói énekeltek, mint Horváth Bálint (Bánk bán), Kukely Julis (Melinda), Mészöly Katalin (Gertrudis királyné), Melis György (Ti­borc), Tóth János (Petur bán), Gerdesits Ferenc (Ottó), Szilágyi Béla (Biberaoh). Taita és­­környéke nagy ér­deklődéssel várta a szabadtá­ri Bánk­i bánt, a jegyek mindkét előadásra elővétel­ben keltek el. (m. v.) Kecskeméten Kodály a forrás Népes, bábeli hangzavar tölti be már egy ideje a kecs­keméti Kodály-intézetet. Huszonegy ország pedagógusai láto­gattak ide két héten át a Kodály-szemináriumra, amely pén­teken, ünnepi h­angverssennyel fejeződött be. Az intézet ezzel azonban még nem zárta be nyári nemzetközi rendezvényeit. Ma, vasárnap este újabb száz résztvevő csatlakozásával nyílik meg a VII. nemzetközi Kodály-szimpózium. — Jól sikerült szeminárium után most újabb szép feladat előtt állunk — mondta Ittzés Mihály, az intézet igazgató­­helyettese. — Az Erdei Fe­renc Művelődési Központban a Psalmus Hungaricus előadá­sával megkezdődik a nemzet­közi Kodály-szimpózium. — A kétévenként megrendezett, öt napon át tartó előadás­­sorozat összefoglaló cí­me: „Kodály zenéjének és pedagógiájának forrásai és időszerűsége”. Külföldi és ma­gyar zenepedagógusok mond­ják majd el tapasztalataikat, miként alkalmazzák hazájuk­ban a Kodály-módszert a pe­dagógia részterületein. Az elő­adásokkal párhuzamosan gya­korlati bemutató tanítások is lesznek az előadások színhe­lyén a Kodály Zoltán Ének- és Zeneiskolában. Esténként pe­dig egy-egy koncerttel örven­deztetjük meg hallgatóságun­kat. sz. b. Száznyolcvan gitáros koncertje Nyolcadik alkalommal rendezik meg augusztus 5—18. között Esztergomban a nemzetközi gitárfesztivált. Huszonöt országból csaknem 400 zenészt és tanárt várnak a gazdag ese­ménysorozatra. Ünnepi megnyitó szerdán délelőtt 10 órakor az esztergomi Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ­ban. Augusztus 5—17-éig csak­nem minden nap megszólal a gitárzene. A fesztivál idején rendezik meg a világhírű bra­zil zeneszerző születésének centenáriuma alkalmából a Nemzetközi Villa-Lobos ver­senyt, amelynek részvevői a szerző műveivel lépnek a zsű­ri elé. Az eredményhirdetést a gálaesttel összekötve, augusztus 12-én rendezik meg. A fesztivál jelentős eseménye a nemzetközi zeneszerzői ver­seny. A pályázatra a világ számos országából 90 mű ér­kezett, amelyből Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszer­ző elnökletével az előzsűri 20 szerzeményt engedett a dön­tőbe. Esztergomban már nem­zetközi zsűri bírálja el a gi­tárdarabokat és augusztus 16-án este hirdetnek ered­ményt. A fesztivál idején szeminá­riumok is lesznek, valamint nemzetközi konferencia. A fesztivál záróhangverse­nyét augusztus 18-án este ren­dezik az Esztergomi Bazili­kában, itt a Bakfark Bálint gitárzenekar a fesztivál rész­vevőivel békeoratóriumot ad elő hazai és külföldi zene­szerzők gitárműveiből, Far­kas Ferenc szerkesztésében. A 180 tagú zenekart Szendrey Karpel László vezényli, köz­reműködik Ágay Karola, i. e. ­___Tárlatunk__ A szegedi táblaképfestészeti biennálén látható a Gyu­lán élő és alkotó művésznő, az alföldi festészet kiemel­kedő egyéniségének olajképe. Koszta Rozália: Asszony csirkével Művészek a győri gyárban Festészet, szobrászat új eszközökkel Az 1968-ban alakult győri művésztelep kezdetben a helyi és a dunántúli festőknek nyújtott otthont. Érdekessége, hogy meghívottjaik a győri üzemekben dolgoznak, az ez­zel párhuzamos alkotótábor résztvevőinek műveit pedig a győri műcsarnokban mutatják be. Újabban egyre inkább ta­pasztalhatjuk itt az ipar és a képzőművészet szövetségét: ipari technológiával teremthe­tő szobrászat jelentkezésében. A most megnyílt, idei kiállí­táson például ősi magyar mí­toszokat felvonultató színes tábláival szerepel Sárvárról Lakatos József. Ezek az al­kotások tulajdonképpen színes domborművek, amelyekhez a házgyár asztalosműhelye se­gített hozzá. Jelenleg is a Rába Művekben alkot Csep­­regi Sándor, Budahelyi Tibor, Lebó Ferenc. Külön álmod­ják, de a győri munkásokkal szinte együtt alkotják króm­acél, vas és bronz kisplaszti­káikat. Ezekhez segítségül kapják a szükséges gépeket. Évek óta tart ez az ered­ményes együttműködés, amely­nek jegyében az idén már 10 művész alkot a Magyar Va­gon- és Gépgyárban, a Mező­gépnél, a győri házgyárban és más üzemekben. Sőt, nem­csak hazánk fiai, hanem finn, lengyel szobrászok, az NDK- ból Karl Heger és Harald Stieding, az NSZK-ból Fe­kete Gabriella és mások. Ösz­töndíjat kapnak, nyersanyagot és cserébe a Győrben készült alkotásaikból adományoznak a városnak. Így őrzi már több mint száz képzőművész festményét, szobrát a Xantus János Múzeum. A gyűjte­ményt a művésztelep fennál­lásának 20. évfordulóján, 1989-ben a budapesti Műcsar­nokban szeretnék bemutatni. Az ipar és a művészet együttműködéséből több köz­téri szobor is született, melye­ket a győri gyárakban és a sportcsarnokban állítottak fel. A XVIII. győri művésztelep­­kiállításon a városi tanács al­kotói díját Illés Csaba, a mű­vészeti alap alkotói jutalmát Csepregi Sándor nyerte el. Losonci Miklós N­o­votrade-szer­vezésben Kaján-kiállítás Londonban Közel fél kolumnát szentel Kaján Tibor londoni kiállítá­sának a Ham and High, Lon­don legelegánsabb negyedé­nek sajtóorgánuma. Egyik, az egészségügyi szolgáltatás visz­­szásságait tollhegyre tűző raj­zát is hezsik, s megállapítják: az emberi gyarlóságokat ret­­tenthetetlenül „listázó" kari­katúrái egyetemes látásmód­ról, a modern világot joggal kritizáló szemléletről tanús­kodnak. Kaján Tibor kiállítására a Novotrade Rt. szervezésében a hampsteadi Perrins Galériá­ban került sor; a korábban két hétre tervezett nyitva tar­tást az érdeklődésre való te­kintettel egy héttel meghosz­­szabbították. Az eredeti alko­tások mellett a látogatók megvásárolhatták a művész legutóbb, Kaján tükör című, válogatott rajzait tartalmazó kötetét is. (k. m.) Karikatúra a művész londoni kiállításáról

Next