Vasárnapi Hírek, 1988. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-21 / 34. szám

Hang-képek Dzsesszt fes Tatabán International Jazz Camp — hirdeti az idén tizedik esz­tendeje minden második év nyarán a felirat Tatabányán, a Dózsa György utcai diákcentrumban. A Nemzetközi Dzsessz Szövetség — a legjelentősebb ilyen jellegű szervezet — hi­vatalos rendezvényei sorába iktatta ezt a tábort, amelynek célja magyar és külföldi fiatal dzsesszmuzsikusok továbbkép­zése, tapasztalatcseréje, a tanároknak pedig a korszerű zenei pedagógiai módszerek tanulmányozása. Az idén, az ötödik táborozáson újdonság az elektronikus zenei kurzus és az improvizációs készség fejlesztése. Már éjjel tizenegy óra is el­­érik, ahogyan törvényszerűsé­­mült, amikor többszörös rá­­geit belülről látják és maguk­­adások után az NDK-ból ér-­ból kivetítik. Tremoló pereg kezett fiatalok dzsesszegyütte­ a dobon, s ilyen viharos fu­se lelép a dobogóról. A közön­ség azonban türelmesen to­vább ül a helyén. Várja az idei tábor rendkívüli esemé­nyét. Várja, hogyan festenek zenét ... A zongoránál elfoglalja he­lyét Szakcsi Lakatos Béla, a dobnál Kőszegi Imre, a bőgőt Berkes Balázs veszi a kezébe. Előttük, a közönség felé for­dítva festőállványok. A zenei trióhoz festőtrió csatlakozik: Gyémánt László, Urbán György és a holland Rafke Kelly festőművésznő, akinek zenei élményekből, főként­ a dzsessz átéléséből született képei sokakat megnyertek a tatabányai Kernstok Teremben rendezett tárlaton. Felhangza­­nak az első akkordok és fel­kerülnek a nagy fehér lapok­ra az első színek, első ecset­vonások. A zenészek termé­szetesen improvizálnak, s ugyanúgy a festők is. Csak­hogy: a­zok is, ezek is egymás­ra figyelve, nem egymástól függetlenül. Állványok előtt a zenét festik, ahogyan ők ál­lamokat érzékeltet az ecset is, máskor a moderato lágy, mély színekben jelenik meg, s ki tudná igazán sorolni, leírni a hangulati összefüggéseket, me­lyekből jó fél óra alatt új al­kotás keletkezik s aztán megint egy. Ezekben éppúgy benne él a művész egyénisége, sajátos alkotójegye, mint a dzsessz sajátossága, akár az ismétlésvariációkra, akár a látszólag hanyag motivációk­kal elegyedő szigorú rende­zettségre és hasonlókra gon­dolunk. Végül is megtörtént a va­rázslat: a zene láthatóvá, a kép hallhatóvá lett. Ez az úgynevezett akciófes­tészet első alkalommal szere­pelt a dzsessztáborban. Elő­ször vettek itt részt végig képzőművészek is a művészeti ágak közeledése integrálódá­sa jegyében: a Gyémánt Lász­ló vezette óbudai festőiskola tagjai. Korábbi estén bemu­tattak hasonló, ám alapjaiban mégis eltérő akciót. Nem imp­rovizáltak, hanem — mond­juk így — kottából festettek. A zenekar big band-produk­­cióját a világhírű Ernie Wil­kins hangszerelte, állította itt be, s ugyanúgy a festők „big band”-jét az ő vezető taná­ruk. A zenei és a festői mű így megtervezetten ugyan, de összefüggésében a közönség szeme láttára, füle hallatára bontakozott ki. A művészeti ágak közötti kapcsolatteremtés régi törek­vése Gyémánt Lászlónak és Urbán Györgynek, akik egy­úttal a dzsessz rajongói. (Az előbbinek közismertek dzsessz­­tematikájú képei, melyeknek egy sorozatát az 1968-as első magyarországi nemzetközi if­júsági dzsesszfesztiválon mu­tatták be.) Az akciófestészetet Gyémánt a 70-es évek elején Londonban kezdte művelni (talán az első magyarként) Sandy Brown, azóta elhunyt klarinétossal, Urbán pedig 1976-ban mutatta be elő­ször hazánkban, a Bercsényi diákklubban. — Az akció századunké, de a gondolat nem új — mon­dotta Gyémánt László —, hi­szen már Muszorgszkij is megírta az „Egy kiállítás ké­pei” című zongoradarabját, Leonardo da Vinci pedig szer­ződtetett zenészeket hallga­tott, miközben a Giocondát festette... (lőkös) tettek van (Firkó György felvétele) Akciófestészet második menetben: Urbán György és Gyémánt László. A dobogón Tomsits­­Rudolf trombitál és Szakcsi Lakatos Béla zongorázik A FELKELŐ NAP HÁZA E hangzatos , bár mi tó- parti városban több napon át táncfesztivál először zajlott gadás, kissé rejtélyes címmel különféle helyszínieken mutat­ nálunk. Az ötlet és a produk­­zajlott te a Szegedi Szabadté­ hoztak be hazai és nemzetköz d­e Szörényi Leventét dicséri, m­ Játékokon pénteken és­zi együttesek, kiknek legjobb­ a kissé száraz szigorúságé­ben­­szombaton a nemzetközi nép­­jai a Dóm e­lőtti hatalmas dezés Novák Ferencé, a mű­­zenei fesztivál gálaestje. A színpadon léptek föl az ötezres részeti vezetést Halmos Béla vállalkozás mindenképpen új­ közönség előtt. Ilyen nagyszó­ látta élv­szerű és dicséretes: a Tisza- bású nemzetközi népzenei és a kezdeményezés legna­gyobb érdeme, hogy a lassan két évtizedes táncházmozga­lom zenekarai, hangszeres szó­listái és énekesei ilyen nagy­szabású rendezvény keretében mutathatták be tudásukat, művészi felkészültségüket. Eh­hez a nemzetközi összehasonlí­tás lehetősége is megadatott a hét külföldi és a három kül­földi magyar együttes révén. A szegedi játékok — a szo­kástól eltérően — az idén au­gusztus 20-a után­­ is tarta­nak. Csütörtökön, pénteken és szombaton (25., 26., 27-én) a Fehér Anna rockballadát mu­tatják be Kerényi Imre ren­dezésében, Götz Annával a címszerepben. Előzetes ( Tárlatunk ) Cs. Kovács László: István király Cs. Kovács László szobrászművész István király című rajzsorozata, mellyel államalapítónk emléke előtt tisz­teleg, augusztus 24-ig tekinthető meg Budapesten, a Dürer Teremben (V. kerület, Váci utca 16/b). Hannah és nővérei Amerikai film. Rendezte: Woody Allen. Ez egy családi film. Egyrészt azért, mert egy családról szól, nemcsak Han­­nah-ról és nővéreiről, hanem a hozzájuk tartozó egykori és jelenlegi férjekről, a gyerme­kekről és a szülő, illetve nagy­szülő generációról; másrészt azért, mert Hannah-t Mia Farrow játssza, az édesanyját pedig Maureen O’ Sullivan — az egykori sztár, Tarzan asz­­szonya, Jane, Johnny Weis­müller oldalán —, aki az élet­ben is a mamája. S ha már szót ejtettem a szereplőkről, elmondom, hogy köztük van még Michael Caine, Max von Sydow, Barbara Hershey és Diana West is, főképpen pe­dig maga Woody Allen, aki írta és rendezte is a filmet. A történet szinte semmi, min­dennapok eseményeit látjuk megelevenedni, de abban a fanyar szemléletű ábrázolás­ban, amely Woody Allen sa­játja. Ezúttal egy hipochonder filmrendező bőrébe bújt, s ő Hannah elvált férje, aki mire vége a mesének, az egyik nő­vér, Holly oldalán találja meg a boldogságot és elveszettnek hitt nemzőképességét is. Fő­képpen persze akkor szórako­zunk jól, amikor éppen Woody Allen látható a vásznon, akit Kern András szólaltat meg magyarul olyan rátalálással, hogy szinte elfelejtjük, szink­ronalakítást élvezünk. Talán mondanom sem kell, hogy a többi kitűnő színész is példá­san teszi dolgát, s az össz­munka végül is nagyon kelle­mes bő másfél órát szerez a nézőknek. (morvay) Ráadások : gépindulásig Zenés pápai audiencia Világszerte sok fesztiválon felléptek magyar művészek ezen a nyáron is. S két komoly­zenei együttes érkezett haza a héten. A külföldi lapok, televíziós társaságok szerint a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Madrigálkórus egyaránt szép sikerrel szerepelt Európa színpadain, sőt újabb meghívá­sokat is kaptak. Assisi városában immár ti­zedszer rendezték meg a Mu­­sica Pro Mundo Uno feszti­vált, ahol a MÁV-szimfoniku­­sok nyolc hangversenyt ad­tak. Az Assisi Városi Színház­ban Ruggiero Ricci világhírű hegedűművésszel Liszt- és Respighi-műveket játszottak Moshe Atzman vezényletével. Nem akármilyen megtisztelte­tésnek számít, hogy castelgan­­dolfói rezidenciájára meghívta a zenekart II. János Pál pá­pa. Itt a Budapest Kórus­sal közösen Lorenzo Pe­­rosi, a hajdani vatikáni zene­­igazgató kantátáit adták elő. A pápa a koncert után min­den muzsikusnak és szólistá­nak személyesen gratulált, méltatva a zene szerepét a béke szolgálatában. A hang­versenyről tudósított az olasz televízió és a vatikáni rádió. Spanyol turnén is részt vett a Budapesti Madrigálkórus Szekeres Ferenc karnagy ve­zetésével. Először a Santande­­ri Fesztivál keretében két he­gyi kolostorban, majd a bur­­gosi katedrálisban léptek fel. Monteverdi-, Palestrina- és Kodály-műveket énekeltek. A Diario de Burgos a címlapon tudósított a koncertről, meg­írva, hogy pótszékül szolgáló padokról kellett a rendezőknek gondoskodni, akkora volt az érdeklődés. A barcelonai nyá­ri fesztiválon két hangver­senyt adtak Takács Klára szó­listával. Itt a negyedik rá­adás után integetnie kellett Szekeres Ferenc karnagynak, hogy engedjék le a kórust a színpadról, mert különben nem érik el a repülőgépet. D. L. Bikini-gond: Kinél van a basszusgitár? Felettébb kellemetlen inter­mezzo zavarja feszített nyári programja teljesítésében a Bi­kini együttest. Hétközben, egy forró hangulatú és késő éj­szakába nyúlt Balaton-parti koncertet követően Németh Alajos autójából valaki ellop­ta Ibanez Musician márkájú basszusgitárját. Az értékes hangszerhez — amelyből tu­lajdonosa szerint mindössze ez az egyetlen példány van (volt?) az országban — régi trükkel jutott jelenlegi bir­toklója, a Lada ajtaját pénz­érmével nyitotta fel. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy a Bikini a na­pokban elkészült ősszel meg­jelenő albuma felvételi mun­kálataival, így a csoporttól megszokott speciális hangzás legalább a korongon hallható majd. A Bikini főnöke ettől függetlenül kéri az ereklye­ként valószínűleg becses da­rabként számon tartott, ám ismertsége miatt értékesíthe­tetlen instrumentum illetékte­len birtoklóját, hogy a basszusgitárt juttassa el az Országos Rendező Iroda Vörös­marty téri székházába. A „szerencsés megtaláló(k)” kö­zött ezúttal nem sorsolnak ki nagylemezeket és koncertbe­lépőket, viszont Németh Ala­jos eltekint a feljelentéstől... (In)

Next