Vasárnapi Hírek, 1989. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-28 / 22. szám
Az én XX. századom Magyar film. Rendezte: Enyedi Ildikó. Jó híre jár előtte zászlót lengető vágtató lovasként a debütáns rendező filmjének. A magyar filmszemlén három díjat kapott, legfrissebben pedig a Cannesban elnyert Arany Kamera — amelyet a zsűri a legjobb első filmnek ítél — mutatja: az alkotás nemcsak a „hazai pályán” állja meg a helyét, hanem a nemzetközi megméretésben sem találtatik könnyűnek. (Furcsa — és elgondolkodtató — ellentmondás: a Színház- és Filmművészeti Főiskola nagyméltóságú tanári kara Enyedi Ildikót nem tartotta érdemesnek arra, hogy filmrendezői diplomáját kiadja. Ugyan, ki bukott itt meg?) A film mindenképpen figyelemre méltó: egy érzékeny, sokoldalúan művelt, szakmailag jól képzett és fiatal kora ellenére érett szellem munkája. A választott cím — Az én XX. századom — kissé megtévesztő. Talán találóbb lett volna Az én századvégem vagy Az én századfordulóm. Enyedi Ildikó ugyanis a XIX. században — egészen pontosan 1880 szilveszterén — indítja történetét, s jószerivel nem is jut tovább a tízes éveknél. Talán furcsa, hogy egy mai harminchoz közeledő a századvéget, századfordulót, századelőt érzi „az ő” századának, de ha alaposabban belegondolunk, érthető. A rendezőt — aki írója is filmjének — ugyanis azok a lehetőségek érdeklik, amelyekkel az új század „született”. A technikai csodák, amelyeket zseniális elmék mostoha körülmények között eszeltek ki és kisipari módszerekkel valósítottak meg; azok a csodák, amelyek sokkal jobban szolgálhatták volna századunk emberét, mint ahogy a háborúk és különböző előjelű zsarnokságok között szolgáltak. Az ifjú filmes gondolkodó eszméi egy lírai — s mondhatni szürrealista történetben tükröződnek, amelyet Máthé Tibor parádésan fotografált. A már eddig is sok babért szerzett operatőr olyan káprázatosan világít, hogy fekete-fehérben is szivárványszín-árnyalatokat tud teremteni. A rendező felfedezése az ugyancsak első filmes lengyel Dorotha Legda, aki máris nagyszerű színésznő, és még többet ígér, s leleménye, hogy a külföldi rendezők közül elsőként tudta munkatársul nyerni Oleg Jankovszkijt, akinek tehetsége nem szorul méltatásra. (A filmet — országos bemutató előtt — a Toldi Filmszínház tűzte műsorára.) Morvay István A bánatos öröm színeivel Tiszta derű és nyugalom hatja át Szemenyey Ferenc műveit, szemünket ápolja, érzelmeinket gondozza a színes öröm, mely kifogyhatatlan kincse. Pedig az idén januárban tragikus dráma rázta meg a 90 esztendős művészt. Füstmérgezésben elvesztette nagyra hivatott egyetlen lányát, a költi Szemenyey Lujzát, (akinek megjelenés előtt állott kötete) és tanár unokáját is. Ő maga feleségével gyors kórházi ápolás révén megmenekült. A csapás tovább rontotta látását, mégsem akadályozhatta meg abban, hogy tavasszal negyven akvarellt fessen, zsennyei fákról, boglyákról, soproni Ikva-partról, szigligeti lombözönről, gyarapítva vele hét évtizedének gazdag termékét, melyben sok ezer olajkép, akvarell, rajz található magyar tájakról, külföldi élményekről. Munkásságának állomásai egyébként az itáliai Velence, Jugoszlávia, Szeged voltak, hosszú ideig vezette a bázakerettyei, a nagykanizsai képzőművészkört és tel-től Nagykanizsán él, a város Pro Urbe kitüntetettje. ÚJ sorozata május 31-ig a budapesti Paál László Teremben tekinthető meg. Bánatban is az örömöt tárja fel művészete, a nyugalmat, a derűt, a méltóságot, melyre oly nagy szüksége van mindannyiunknak. Losonci Miklós Vasárnapi Augusztustól az opera tagozat élén Gregor József visszatér Csaknem másfél éve, hogy visszhangot váltott ki a hír, hogy Gregor József, a méltán népszerű operaénekes — több mint két évtizedes szereplés után — Győrbe szerződött. Amint akkorri nyilatkozatában is utalt rá, az opera tagozat vezetése olyan méltatlan helyzetet teremtett számára, hogy meg kellett tennie ezt a fájdalmas lépést. Azóta változott a vezetés, így ma, vasárnap este mégis a szegedi operaszínpadon köszöntik a művészt — aki Donizetti Szerelmi bájitalának Dulcamara szerepében lép fel —, pályájának negyedszázados évfordulója alkalmából. Gregor József visszatér. Ismét Szegedre szerződik, augusztus 1-jétől az opera tagozat művészeti vezetője lesz. Székely Mihály óta az egyik legszebb basszus hang birtokosa, s a magyar operajátszás és zeneélet jelentős alakja. Dús orgánuma, vonzó egyénisége maga a sugárzó tehetség. Sajátos jelenség a maga kedves, mackós bájával, ugyanakkor nem hiányzik belőle a markáns egyszerűség, a nyíltság, a jó értelmű kegyetlen őszinteség önmagával és környezetével szemben. Természetéhez tartozik a hűség. Szinte alig van rá példa, hogy valaki ilyen áldott tehetséggel nem a világkarrierre koncentrál, hanem hazájának zeneművészetét kívánja szolgálni. Hogy még pályakezdésének színterét sem hagyta oda majd’ negyedszázadig. Azt a Szegedi Nemzeti Színházat, ahol 1964-ben először lépett színpadra Mozart Varázsfuvolájának Sarastro szerepében. A főiskola után azonnal bekapcsolódott a fővárosi hangversenyéletbe is, miközben hihetetlen gyorsasággal építette ki operai repertoárját, a nagy mester, Vaszy Viktor irányításával. Mozart és a nagy olasz baszszusszerepek mellett a buffo figurák sokaságát is sorakoztatta. Érzelemgazdag humora alakításainak egyik fő jellemzője, ám nem hiányzik belőle a méltóság, a bensőséges líra sem. Hihetetlen munkabírása pedig szinte legendás, hisz majd mindennap színpadon van, vagy a koncerttermekben találjuk. Többször csábították a budapesti Operaházhoz. „Csak” felállásban vállalta, 1977 óta rendszeres fellépője a pesti előadásoknak. Éveken keresztül hiába halmozták el külföldi meghívásokkal, gyakran ellenállt, mert mint mondta: „már Ferihegyen elfogja a honvágy”. Ám ahol fellépett, Európában vagy Amerikában, mindenütt csak sikert aratott. Nagy életműnek is beillő teljesítmény negyedszázad alatt. Mátai Györgyi Zsöllye ) Maradnak még izgalmas események a színházi évad végére is. A budapesti hétvége mindjárt kettőt is kínál: két sokáig „tiltott gyümölcs”, Arthur Koestler Sötétség délben és Mihail Bulgakov Kutyaszív című regényeinek színpadi változatát, előbbit a Vígszínházban, utóbbit a Katona József Színházban. A vidék eseményei közül érdeklődésre tarthat számot a veszprémi színház új bemutatója, mely tulajdonképpen régi, hiszen Lajtai—Békeffi régi operettjét rendezte ott Rátonyi Róbert. Inkább legyen szalonna A könyvekhez hasonlóan a sajtóhibáknak is megvan a maga sorsuk. A Katona József Színházban a Bulgakov kisregényből az előadást is remekül rendező Gothár Péter adaptációjában látható Kutyaszív műsorfüzetében az író 1919-re emlékezve „egy, a lelket is kizáró” vonatútról beszél. No igen, éppen erről van szó... A darab egyik szereplője egy zseniális orvosprofesszor aki a 20-as évek Moszkvájában emberi agyat ültet át egy kutyába, aki ily módon emberi külsővel, de kutya módra kezd élni. Nem marad magányos: barátokra, harcostársakra, hű segítőkre lel a professzor házába erőszakkal beköltöztetett, revolverrel hadonászó fiatalokban. Együttes erővel már-már felülkerekednek a professzoron, kitúrják lakásából, lehetetlenné teszik az életét. De — a darabban legalábbis — egyszerű a megoldás. A professzor ismét viszszazárja a szellemet a palackba, az eredeti agyat a kutyába — nagyobb baj, egyelőre, nem történt... Balkay Gézáról, aki kutyából emberré, majd ismét kutyává változik, csak a legfelső fokon szólhatunk. De kitűnő volt Vajda László, Csomós Mari, Máté Gábor, Hollósi Frigyes, Végvári Tamás, — és a többiek is, valamennyien. Közös érdemük, hogy a közönség az előadás utolsó perceiben lélegzetvisszafojtva figyeli, életben marad-e az a korábban vígan fickándozó hal, amelynek akváriumában egy lövöldözés következtében keletkezett lyukon át rohamosan fogyni kezd a víz. Amikor a függöny legördül, a hal még érdekel. Mi is. Bátki Mihály Balkay Géza Pokoljárás a színpad alatt Arthur Koestler 1940-ben áttörésként megjelent regénye, a Sötétség délben lehetőséget ad az általánosításra, a lényeg megragadására a koncepciós perekről. Remekmű e témát és műfaját illetően: elejétől a végéig hangsúlyozza a bolsevik gondolkodás racionális, abszolút logikus jellegét, hogy aztán megvilágítsa, miként lesznek a kiváló tudású, az ügyet önfeláldozóan szolgáló emberek egy bürokratikus elnyomó gépezet fejet hajtó eszközévé és áldozatává. A regény Sidney Kingsley amerikai drámaíró készítette színpadi változatát mutatta be a vígszínház együttese, Mészáros Tamás dramaturgi és rendezői munkásságával, irányításával. Nem vész bele részletekbe, jó ritmusban és tempóban halad a végkifejlet felé. Az Eberwein Róbert szcenikus és Móray Ernő világító segítségével megteremtett drámai tér telitalálat: a Vígszínház nagyszínpada alatti, kör alaprajzú gépészeti labirintus az ördögi gondolkodás és mechanizmus légkörét árasztja. Kern András pontosan formálja meg Rubasov alakját és tragédiájának ívét, s még a finom irónia színeitől sem óvakodik. Vallai Péter egy raffináltabb, Hegedűs D. Géza pedig a borzasztó logikának jobban engedelmeskedő vallatót mintáz meg emlékezetesen. B. J. A Újjászületett Veszprémben ezen a hétvégén egy hangulatos zenés játék, a Régi nyár. A színház egész atmoszférájához jól illik, ez az évad végi finálé. Rátonyi Róbert rendezte az előadást, ő igazán érti ezt a stílust, a színészekre szinte mágikus erővel hatott elementáris játékstílusa. Sikerük egy stílus életerejét is bizonyítja. A főszereplő Tiboldi Mária fantasztikus színpadbiztonsággal, lélektani hitelességgel, játékkultúrával fogadtatja el velünk a legkülönösebb lélektani fordulatokat is. Partnere Jászai Lászlóokos méltósággal érzékelteti az érzelmi drámák titokzatos feltöréseit. A fiatal szerelmesek szerepében Köjti Helga és Mészáros Károly szerez kellemes perceket, csakúgy mint Benczédi Sándor, Tarján Györgyi és Bokodi József, akik kedélyt hoznak a játékba. (A képen: Antal Olga, Benczédi Sándor, Hullán Zsuzsa.) (f. j-) (MTI fotó: Ilovszky Béla felv.) Kasitzky Ilona: Az ember felemeli önmagát József Attilának állít emléket (az ő arcmása az alsó portré) a hetvenéves korát meghazudtolóan fiatalos alkotókedvvel megélt művész. Ez alkalomból adott ki a különös és egyéni hangvételű grafikus, festőművész életművét reprezentáló néhány alkotásából kis mappát a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Theisler György bevezető tanulmányával. Ebből közöljük az 1943-ban készült temperáját, melyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A festő kérdez Öljük-e a jövőt? Az 1910-ben Tirolban született Max Weiler bécsi festőművész és akadémiai professzor képeit láthatja július végéig a közönség a Magyar Nemzeti Galériában. A galéria és az Osztrák Kultúrintézet közös kiállítása egy olyan festő munkáit állítja a magyar érdeklődők elé, akinek nonfiguratív tájképeit valaha hangos felháborodással szemlélték, s színei, kompozíciói mára sem szelídültek, csak természetessé váltak. Felhő és nap, virág és fa, mező és hegy örök téma a vásznakon, amelyek gyakori monumentalitása sem engedi szabadon a szemlélőt. Határozott, erős színek, elmosódott formák, sejtető gondolatok jellemzik a munkákat. Képei között sétálni olyan, mintha a természetet járva rá-rácsodálkoznánk egy-egy levélre, sziromra vagy pipacsmezőre, de a táj elsősorban mélázásainknak lenne kerete. Max Weiler hiszi és hiteti az örök természetből sugárzó jövőt, de időnként megjelenik a kérdőjel is: pusztítsuk-e, öljük-e tovább. Nyugtalan kérdés, kiáltó színekkel, egymásnak feszülő vonalakkal. (bogyay) Képernyőszűrés A premierfilmek csak drámai kategóriában, a reprízprodukciók drámai, szórakoztató és balettkategóriában versenyeznek az idei, a XIX. veszprémi tévétalálkozón. Június 19-én, hétfőn délután nyitják meg a művelődési központban, ahol azonnal megkezdődik a premierfilmek versenye. Elsőként Kulin Ferenc Kölcsey című produkcióját vetítik, a rendezője pedig Várkonyi Gábor. E napon még két alkotást mutatnak be, a Sánta Ferenc írásából forgatott Éjszakát, Gaál István rendezésében és a Dömölky János vezetésével készült Hét akasztott című produkciót, amelynek forgatókönyv-írója Leonyid Andrejev. A tévétalálkozón június 23- ig 14 produkciót vetítenek le a művelődési központban a közönség és a zsűri előtt. A versenyben a többi között részt vesz Szántó Erika rendező Gaudiopolis című munkája, Mihályfy Imre Száraz György írásából forgatott Robespierre című filmje. Esztergályos Károly neve két alkalommal is szerepel majd a versenyzők listáján, bemutatják a Levelek a zárdából és a Sárga pipacsok című produkcióját. A fesztivál zárónapján az utolsó versenyfilmként a Tűréshatár című alkotást vetítik Mihályfy Sándor rendező munkáját. A repríz versenyprogramban részt vevő produkciókat június 10-től a televízió 1-es és 2-es műsorán láthatják a nézők. Ebben a versenyprogramban drámai alkotások, szórakoztató és balettprodukciók vesznek részt. Mint ez már hagyomány, Veszprémben a tévétalálkozó alkalmából több ősbemutató és szakmai találkozó is lesz. A díjak odaítéléséről június 23-án, pénteken nyilvános ülésen dönt a zsűri. Ünnepélyes díjkiosztás szombaton este a művelődési központban. (i. e.) Tánc sziklarajzok Sokat utazik a világban, nem tartozik egy társulathoz sem Lőrinc Katalin. Tanult a Bejárt Stúdióban, majd a svéd Cullberg Balett táncosa, a Bécsi Táncszínház tagja lett. Mint régen a céhek vándorlegényei, most világlátottságát, a modern tánc tudását hozta haza, s élete első, egész estét betöltő produkciójának premierjét itthon tartotta. A Budai Vigadóban, a Táncfórum keretében a héten látott estjén a mozgással, a festéssel, a tánccal s a zenével semmi különöset nem mondott, csupán, hogy az ősember és a mai alapvetően nem változott. Ha boldog, ma is dalol és táncol, ha izgatott, készül az összecsapásra, ha háború van, fél és küzd a létéért, vágyik arra, hogy szeressék, s védtelen, ha szeret. Az est tanúsága szerint csak a korábban sziklákra festett, ma plakátokon hivalkodó szimbólumai változtak. Lőrinc Katalin táncszínháza ezeknek a számára fontos igazságoknak teremtett színpadi keretet. Az előadás alatt a szemünk láttára festette meg nagy ügyességgel az ősi sziklarajzok motívumait, amelyek táncban, mozgásban fölerősödtek, s a gondosan öszszeállított zenét végig dominánsnak éreztük. Kíváncsi kapcsolat a régmúlttal és az ismeretlen jövőkép félelme is kicsengett a Sziklaképek című estből, amelyet júniusban újra láthat a fővárosi közönség. Majd a pécsi bemutatkozás után Klagenfurt és Luxemburg következik. Bogyay Katalin 1989. MÁJUS 28., VASÁRNAP