Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
1989-12-10 / 50. szám
( ~~ Zsöllye _) Miközben az úgynevezett normatív dotálási tervezet keltette vihar pusztító veszedelme még korántsem múlt el a magyar színházak feje fölül, a színház teszi a dolgát: játszik, bemutatókat tart, s nem hajlandó önként a bárd alá feküdni. A heti kínálat inkább ínyencségekből áll. A svéd Enquist A földigiliszták életéből című „élveboncolása” a Festi Színházban, Eörsi István a nyáron Gyulán már játszott Jolán és a férfiak című darabja (alcíme szerint: „Krónika két részben”) a Játékszínben ugyanitt Békeffy Stella kedves komédiája, a bravúrszerepet kínáló Janika, Veszprémben a szintén színészi brillírozásra alkalmas Aldo Nicolai-komédia, a Hárman a padon (Szoboszlay Sándorral, Jászai Lászlóval, Demjén Gyöngyvérrel, Tordy Géza rendezésében), Pécsett az elnyűhetetlen Feydeau Bolha a fülbe című fergeteges játéka — de Örkény István Forgatókönyvének újszerű, merész módon a szobaszínházba vitt előadása is, valamint a mindig biztos sikerre számító Zerkovitz-operett, a Csókos asszony Egerben és Békéscsabán — a kép elég változatos, és ha akarjuk, tekinthető a mai magyar színházi viszonyok és műsortervi arányok jellemző képének is. Janika feltámadt Ritka színházi csemege, hangulatos színpadi látványosság a Janika előadása a Játékszínben: ekedélyes komédia immáron nemcsak emlékeinkben, hanem már színházi estéinkben is feltámadt. A szerzők Békeffi István,Stella Adorján, a zeneszerző Fényes Szabolcs, a dalszövegíró Szenes Iván, nemcsak a történés lehetőségeinek bravúrokkal, különös meglepetésekkel, kedves humorral bonyolított történetének árnyalatait, legfinomabb rezdületeit is kihasználják. Nem azért, hogy ők villogjanak, hanem a színészek színpadi létét tegyék örömtelivé. Így válhatott ez a tűzijáték a nézők élményévé is. Berényi Gábor rendezése azért jó, mert minden ötletével a színészt hozza helyzetbe. De a siker fontos tényezője a szereposztás is. Sokféle érdekességet, színházi titokzatosságokat rejteget. Ez az előadást még vonzóbbá, bensőségesebbé varázsolja. Meglepetés és külön vonzerőt ad a játéknak, hogy a címszerepet Udvaros Dorottya nemcsak hogy remekül eljátssza, végigvezet bennünket a lélektani alakváltozások hullámain, hanem tán életében először most játszik együtt édesanyjával, Dévay Camillával, aki a darabbéli anyját játssza nagyszerűen , élvezve a családi együttjátszás örömét. A papa szerepében Rajhona Ádám kitűnő stílusérzékkel, játékintelligenciával vesz részt kettejük különös játékaiban. Aztán ott él a színpadon az egykori főszereplő Turay Ida, aki egykor a híres Janika-film népszerű főszereplője, a közönség kedvence volt s maradt, most az öltöztetőnőt játssza kedéllyel, kedvességgel, humorral. A kalandos sorsú elveszett apa szerepében Tahi Tóth László finom eszközökkel játssza el a játékos pillanatokat és megrendüléseket, Bajor Imre a színiigazgató alakját iróniával, bölcs humorral jellemzi, kitűnő kabinetalakítás fűződik Sára Bernadette, Kornay Mariann és Rátóti Zoltán nevéhez* Illés Jenő Tahi Tóth László, Udvaros Dorottya és Kornay Mariann a Janikában A hittörés Egy évtizede keletkezett a darab: Örkény István Forgatókönyve. A Vincze János által most már másodjára megrendezett Forgatókönyv-előadás. A Pécsi Nemzeti Színház Stúdiószínházában — a korábban is alkotótárs tervező — Werner József remek, tükrös hátterű, a cirkuszi miliőt csak néhány rekvizittel, berendezési tárggyal jelző drámai terében — markánsan formálja meg. Héjjá Sándor Barabás Ádám- Ja egy nagy formátumú színész katartikus alakítása*. Ő a hit megtöretése. N. Szabó Sándor Mestere jól emlékeztet a korszak cirkuszmutatványos politikusaira. Füsti Molnár Éva, Labencz Borbála, Sólyom Katalin, Barkó György, Oláh Zsuzsa, az „alternatív” Mikuli János — megannyi kitűnő színész — stílusban is összehangoltan játszanak. Libor Katalin jelmezei jól társulnak a színjáték legfőbb összetevőihez, eredményeihez. (B.—J.) Az eszperantó kisöccse Pirro úr sem perfekt adli Űj mesterséges nyelv született, világra jöttében egy francia úr segédkezett — közölte az Eho Plangeti szovjet hetilap. A moszkvai szerkesztőségben, némi utánajárás után, megadták Antoine Pirro telefonszámát. A 66 éves „szülőatya” Párizstól száz kilométerre, Châteaudun városkában lakik, és örül minden érdeklődőnek. Ugyanis még nem adta fel a reményt, hogy „gyermeke”, az adli egyszer még megéri a felnőttkort. □ Ahogy olvastam, romantikus története van az új nyelv születésének. — A háború alatt a lyoni Gestapo-börtönben akadtam össze egy orosz lánnyal, és roppant sajnáltam, hogy nem tudom megértetni magam. Később a légierőknél dolgozva is sokszor megfordult a fejemben, hogy jó lenne közös nyelvet használni. De csak nyugdíjba vonulásom után volt elég időm és pénzem az alkotáshoz. Éveken át dolgoztam segítőimmel, s az adli már egy éve készen van, bár apró változtatások még mindig elképzelhetők. □ Mi az új nyelv sajátossága? — Az, hogy egy nagy teljesítményű számítógép agyából pottyant ki. Igaz, ehhez az európai alapnyelvekből majdnem félmillió szót kellett betáplálni, és ezek közül válogatott ki a masina 40 ezret. A szókincsnek majdnem a fele angol eredetű, 23 százaléka francia és spanyol, de akadnak, német, olasz és portugál szavak is. □ Magyar nincs véletlenül? — Nincsen, mondom, hogy alapnyelvekből válogattunk. A cél az volt, hogy a legrövidebb és legegyszerűbb szavak, kifejezések kerüljenek a szótárba. A nyelvtani formákat most nehéz lenne elmagyarázni, de a nyelv nagy előnye — az eszperantóval szemben is —, hogy nincs benne kivétel. □ Bízik, az adli jövőjében? — Ahhoz képest, hogy menynyi energiát és pénzt öltem bele, eddig mindenhonnan elutasítást kaptam. De változatlanul bízom benne, hogy az anyanyelvek mellett lesz egy közös, közérthető nyelv is, amelyet ha nem is mi, de az unokáink már beszélni fognak. □ Mondja, Pirro úr, ön perfekt adli? — Ezt azért nem mondhatnám, de ha gondolja, átválthatunk! □ Köszönöm, rajtam jobban segít az angol. Még szerencse, hogy ez a pilóták közös nyelve. De azért az újszülöttjéhez is sok sikert! Sz. Cs. Lélekkotorászda A svéd Per Olov Enquist a drámaírás nyilvános kéjelgője. Mint valami szemeteskukába, belehajol az emberi lélek mélységébe, kotorászik a rothadásnak indult eszmények, posihadó érzelmek, bezápult gondolatok között, és élvezkedve mutatja föl a legkülönfélébb tralált ocsmányságokat. Ezt az érzést A földigiliszták életéből című dráma — alcíme szerint: Családi tabló 1865-ből — látása még fokozza, mivelhogy a mű egyik főszereplője Hans Christian Andersen, aki jóságos bácsiként él tudatunkban, mert hiszen egy nagy mesélő csak jóságos bácsi lehet. A Pesti Színház előadása azonban — amelyet Szikora János rendezett — egy legfeljebb harmincas éveiben járó félszeg fiatalembert mutat, egy jóságot és tisztaságot nem nélkülöző, de alapjában véve tragikomikus figurát. A másik főszereplő Heibergné. Színésznő, egy sikeres színpadi szerző felesége. Mélyről jött emberek. E két ember nyilvános ön- és egymást sanyargatása a dráma, amelyet Szikora jó előadásban állított színpadra. Gálffi László (Andersen) és Almási Éva (Heibergné) kitűnő. A férj szerényebb szerepében Benkő Gyula pontosan teszi, amit kell. Tanay Bella művészi alázatból ad példát a teljes leépültségben lévő öregasszony megjelenítésével. Morvay István Jolán nem olyan Sorolhatnánk Eörsi István 1977-ben írt darabjának hősnőjét az érdekesebb egyéniségű, a ,,mesélős” rosszlányok kategóriájába is ; erre csábítana a cím — Jolán és a férfiak — is. De ennek a „krónikának” nem az a lényege, hogy Jolán (Margitai Ági) egy rozzant és hideg faházban miként sorolja el épp soros fiújának, Ernőnek (Mertz Tibor) előző fiai és férjei történetét, majd hogyan jelennek meg ezek a férfiak (Győző — Katona János, Brassó — Vallai Péter, Hajnal úr — Hollósi Frigyes, Sírai — Bajor Imre, Harmadik férj — Miklósy György), s egészítik ki az elbeszélést. A lényeg az, hogy Jolán első férje az az Iván (Máté Gábor) volt, akit 1956 után kivégeztek. És Jolán valamennyi későbbi cselekedete ezzel a ténnyel és ezzel a férfival függ össze. Ez motiválja férfitól férfihoz csapódó nyugtalanságát, morális vívódásait. Jolánt — mint anynyiunkat — 1956 sebei égetik, és ezekre a sebekre a kor nem kínál gyógyírt, ezekbe bele kell pusztulni. Nem feltétlenül fizikailag — de emberileg, morálisan majdnem bizonyosan. A nyári gyulai bemutató után most a Játékszínben látható darabot jórészt a gyulai szereplőkkel rendezte az ottani színreállító, Ács János. A szűkebb, intimebb és nyomasztóbb színpadi térben a dráma sokkal keményebben hat, s a színészi játék is (főleg Margitai Ági, Máté Gábor és Katona János esetében) átütőbb erejű. Híres oltóág Szerencséje volt a „j kecskeméti oltóággal” Németh Lászlónak és a híres városnak is vele. Itt segítették világra első kötetét, litt bábáskodtak a Tanú megjelenésénél, itt barátkozott Kert-Magyarországgal. Drámáira is odafigyeltek a helyi irodalmárok, színházi emberek. Már a második világháború előtt volt Németh László-premier a színházban. Az utóbbi negyedszázadban is elő-előkerültek drámái... De átütő sikert csak a VII. Gergely aratott, Ruszt József rendezésében, Gábor Miklóssal a főszerepben. Az elmúlt három évadban sem hiányzott Németh László a kecskeméti színházi kínálatból, hála az íróval annak idején jó munkakapcsolatot kialakító Lendvay Ferenc igazgatónak és Nagy Attilának. A villámfénynél, az Áruló és a Szörnyeteg után most a két évtizede Szegeden bemutatott Az írás ördöge került színre. Akkor Nagy Attila játszotta a főszerepet, most ő rendezte az előadást. A Kovács Gyula által formált Semmelweis szenvedélyesen hisz a tisztító szó, az érzelmet fényesítő betű hatalmában. Olyan tudóst állít a nézők elé, akinek nyűg zsenialitása, fájdalmas kötelesség a felismert igazság képviselete. Heltai Nándor A táncos lábú Antal Imre Meseautó a színpadon Mostanában Antal Imre délelőttjéit a Karinthy Színház színpadán tölti. A színpad számára nem idegen, de a feladat olyan, amilyennel életében most találkozik először. Színészi szerepet kapott Karinthy Márton felkérésére, ő alakítja a Karinthy Színház újdonságának, a Meseautónak egyik főszerepét, Halmos Aladár irattárvezetőt, amelyet az örökzöld Meseautó című filmben legendás sikerrel Kabos Gyula játszott. — Borzasztóan meg vagyok rémülve. Hiszen játszottam már színpadon kabarétréfákban, de nem vagyok színész és ez igazi színészi feladat. Nem beszélve arról, hogy meg kell küzdenem Kabos Gyula emlékével. — Szóval nagyon izgul? — Nem vagyok drukkos típus. Hályogkovács módjára igyekszem a próbákon egy figurát megteremteni. Az még hagyján, hogy meg kell próbálnom játszani, no de ott van még az ének és a tánc. A partnernőmmel, akit mindig is nagyon tiszteltem, Máthé Erzsivel, aki Gombaszögi Ella valamikori szerepét, a titkárnőt alakítja, a daloknál egyelőre nem találjuk meg a közös hangot. Én valahol basszbaritonban próbálom elkapni a dallamot — mondja Antal Imre. — Na és ott a tánc, lehet, hogy én egy géppuskalábú vagyok? De hogy mit fog mindehhez szólni a közönség? Mindenesetre igyekszem. Karinthy Márton rendező elmondta, hogy egy régi Színházi Életben fedezte fel a Meseautó című film forgatókönyvét, Vitéz Miklós és Vadnai László írását. Felkérte Ágoston Györgyöt, hogy a filmforgatókönyvből írjon színpadi játékot. A darabot „megtűzdelték” a harmincas évek néhány népszerű slágerével is. A zenés színpadi művet december 21-én mutatják be. A vezérigazgatót, Törzs Jenő szerepét, Szakácsi Sándor, a gépíró kisasszonyt, akit a filmen Perczel Zita játszott, Götz Anna alakítja. Az előadás többi szereplője O. Szabó István, Dancsházy Hajnal és Bősze Péter. (s. e.) (Kovács István felv.) Cs Kovács László: Pénzverők Téli leltár A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége ezúttal is évi számvetésre vállalkozott, így méri vizuális kultúránk értékrendjét, így tárja fel a hiányokat, s ezzel egyben meghatározza az időszerű feladatokat. Nemcsak a szövetség tagjainak, hanem valamennyi magyar festőnek, szobrásznak, iparművésznek. Természetesen, mint minden ilyen jellegű bemutató a világon, vegyes. Az értéket és a különböző irányzatokat illetően is, így természetes. Alkalmat ad a Műcsarnokban látható téli tárlat arra, hogy ki-ki megfelelően tájékozódjon, hiszen e hazai tárlat összképe univerzális, bepillantást engedélyez a világ képzőművészetének állapotába, érzékelteti új eszközeit, a fogalmazás térnyerését. E szabad választásban akadnak festők, akik teret engednek egyéni és közösségi érzelmeknek, akadnak szobrászok és grafikusok, akik minden idegszálukkal az értékteremtés új tárnáit kutatják. Szerencsére egyetlen törekvés sem jut hegemón szerephez, a hagyományos és elvont művek jó egyensúlyban érzékeltetik jelenünk gondjait, örömeit, kutatják az értelmesebb jövőt. Pazar a választók. Igaz, ingadozik a minőség, így arra figyelünk elsősorban, hol sikerült egyes alkotóknak vagy műfajoknak előbbre és magasabbra lépni. Nyilvánvaló, hogy a mai magyar festmény eszmei és formai sokrétűsége igyekszik szabatosan értelmezni a bonyolult és tisztázandó valóságot. Ez többnyire sikerül is abban a munkamegosztásban, mely vagy az alföldi realizmus jegyében választja meg célját, vagy a világmérték jegyében építkezik. Minden elgondolásnak létjogosultsága van, feltéve, ha győzi képi ötlettel, elmélyüléssel. Szobraink és érmeink is e kettősség jegyében rendeződnek, hasonlóan a mai magyar grafikák is. Szembetűnő, milyen egyenletes textilművészetünk színrendje, technikai elemeinek árnyaltsága, örvendetes, hogy kevés „fölösleges” művel találkozunk. Mindez arra utal, hogy képzőművészeink az elmúlt időszakban növelték a szigort önmaguk irányában, ezért fokozódhat a néző öröme. A művészi pluralizmus egyre inkább új törvénye művészetünknek, párhuzamosan az emberi és politikai szabadság kibontakozásával. E tág horizontban a tudatosság jut főszerephez, melyet valós nosztalgiák ellenpontoznak. Az idei téli tárlat átlagminősége minden eddigi bemutatkozásnál egyenletesebb, új esztétikai igazságokkal alapozva jövőnket. A tárlat december 31-ig várja vendégeit a Műcsarnokban. Losonci Miklós • Dobsa Sándor és zenekara, a Stúdió 11 ad koncertet ma, vasárnap délután 3 órakor a Pesti Vigadóban, többek között Balázs Klári, Bodrogi Gyula, Cserháti Zsuzsa, Kalmár Magda, Korda György, Paudits Béla és Szombathy Gyula közreműködésével. Műsorvezetők: Endrei Judit és Szamek Tamás. Zongoravirtuóz Hazánkba érkezett és kétszer is fellép a Pesti Vigadóban Vagyim Monasztirszkij szovjet zongoraművész. December 11-én, hétfő este Beethoven-hangversenyen játszik a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, szerdán, 13-án pedig Schumann és Chopin műveiből ad önálló koncertet. Az 1976-os budapesti Liszt—Bartók zongoraversenyen hívta fel magára a művész a figyelmet, bár nevével már korábban is találkozhatott a zeneértő közönség. Az 1976-os verseny első helyezése nagy elismerést hozott számára, utána 1979- ben sikert aratott a hallei Nemzetközi Händel Fesztiválon, majd több ízben lépett fel az NDK-ban és Magyarországon. (t. á.) 1989. DECEMBER 10., VASÁRNAP