Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-18 / 11. szám

A mai rejtvény beküldési határideje: 1990. március 25. (Címünk: Budapest, VIII., Pf.: 14. 1979.) Megfejtéseiket kérjük nyílt levelezőlapon postára adni. Fizetés egy összegben Átrendezett utazók Az ember csak kapkodja a fejét, annyi utazási iroda ajánl­kozik az utóbbi években. Szinte hetente születnek újak, hogy csábosnak tűnő programjaikkal megszédítsék az utazót. A század üzletágának ki­kiáltott turizmus valóban vi­rágzik? — kérdeztük az Uta­zás ’90 turisztikai börzén Szűr Sándortól, a negyven szervezetet tömörítő Magyar Utazási Irodák Szövetsége ke­reskedelmi bizottságának ve­zetőjétől, aki egyben az IBUSZ vezérigazgató-helyettese. — Gazdasági bajaink, az infláció ellenére sem lankad itthon az­­utazási kedv. Az más kérdés, hogy átrende­ződtek az igények. A legdrá­gább luxusutak és a néhány napos, olcsóbbak a legkelen­dőbbek.­­ Persze a megfáradt emberek egy része még min­dig összekaparja valahogy a kéthetes tengerparti üdülésre valót. Ezért szinte tavaszkez­detre eladták a nagyobb iro­dák a jugoszláv, görög és olasz appartmanos üdülések mintegy felét. — Nagy a harte most ér­tünk, utasokért... — Elszabadult a pokol! A nagy irodák mellett gomba­mód szaporodtak a kis szer­vezetek. Sajnos olyanok is akadnak köztük, amelyeknek nincs hozzáértő szervezője, utaskísérő gárdája, megfele­lő közlekedési adottsága és így tovább. — Pillanatnyilag mi a szak­ma legnagyobb dilemmája? — Az infláció, aminek egyik „kinövése”, hogy a vendéglá­tó szakmában egyre többen követelik az árrögzítést NSZK márkában. Az idegenforgal­mat nem eredményei alap­ján ismerik el, leegyszerűsít­ve kezeli az állami irányítás, a gazdaságpolitika és a köz­felfogás is. Másik irányból közelítve a témához: az ide­genforgalom fejlődésére nagy hatással lenne, ha a területü­kön folyó idegenforgalmi fej­lesztések, vállalkozások utáni adóbefizetések, illetékek, díjak a tanácsok bevételét növel­nék. Kiss Dezső Péter (Müller László felvétele) Az Utazás ’90 gólyalábas lát­ványossága Testvériségben Korábbi megbeszélések alapján barátsági szerződést köt Budapest és az NSZK-beli Frankfurt am Main városa. Az intenzív együttműködést elin­dító első tárgyalásra a holnap kezdődő hét péntekjén érke­zik fővárosunkba dr. Volker Hauff főpolgármester. Politi­kusokból, gazdasági és bank­­szakemberekből álló küldött­ség is érkezik vele. A két város közötti testvéri, együttműködési szerződést elő­reláthatóan szombaton este írja alá Frankfurt főpolgár­mesterével dr. Bielek József, Budapest Főváros Tanácsának elnöke. Úgy fest, vége a télnek, s ez már csak azért is érdekes, mert nem is volt tél, tavasz viszont kétséget kizá­rólag lesz, sőt már itt is van, ennek holtbiz­tos jele, hogy utolért engem is a tavaszi fá­radtság, divatos kife­­jezéssel: teljesen ma­gam alatt vagyok, fi­zikailag éppúgy, mint szellemileg, erőm el­hagy, állandóan csak aludnék, lábaim ro­gyadoznak, s ehhez még hozzájön némi­nemű politikamérge­zés, no meg az is, hogy adóidő van, vagyis a személyi jö­vedelemadót is be kell fizetnem, tehát minden, de minden okom megvan a tel­jes lerobbanásra. Még szerencse, hogy olvasom a VH- ban Károly herceg, brit trónörökös nyi­latkozatát, ő ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy az ember szellemi és fizikai erejét a lovaspóló fö­löttébb fölfrissíti. Meg vagyok ment­ve! Hát persze, a lo­vaspóló! Hogy erre én eddig nem gondol­tam! Már holnap el­kezdem! Szerzek lo­vat, szerzek partnere­ket, és hajrá, úgy föl­frissülök, hogy csak! Ha pedig nálam már bevált a hercegi re­cept, olyan, de olyan propagandát csapok neki, hogy hazánk apraja-nagyja kedvet kap hozzá, az egész ország egyetlen nagy lovaspóló-pályává vá­lik, s ezáltal országos mértékben is eltűnik nemcsak a tavaszi fá­radtság, de a nyári csüggedés, az őszi le­targia és a téli er­nyedtség is, s végül már odáig jutunk, hogy semmi más, csu­pán színtiszta hobbi lesz számunkra ez a lovaspóló, kikapcso­lódás, szabadidőprog­ram, úri passzió, nem ismerünk főfoglalko­zású robotot, mellék­állást, csak lovaspó­lót, túlórákat, csak lovaspólót, s mi le­szünk majd a tízmil­lió trónörökös orszá­ga. Már csak az a kér­dés, hogy tízmillió lo­vat honnan szerzünk mindehhez?... (münz) új lovaspóló 1990. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP C Sakk ~) METSZŐPONTOK Világos lép és döntetlen Azt a mezőt, amelyen két figu­ra Hatóköre keresztezi egymást, metszőpontnak nevezzük. Ennek elzárása rendszerint passzív áldo­zat formájában történik. Szép, de még a legjobbak számára is ne­héz ez a tanulmány. Kell a segít­ség: I. Hc2 Fg7 Logikus kezdet a kényszerítő döntetlenhez vezető úton. Nem lenne jó — erre gyor­san rátalálunk — 1. — Bxg6? 2. Fb6 Bd6 3. Fd4! Fg7, mert 4. c7! világosra lenne fölényes. 2. es BC6 3. al még mindig jó, de most nö­vekednek a problémák. Nem kell jónál jobbat keresnünk, az egy­szerű lesz most is nagyszerű. Fias­kóval végződne pl. 3. — a2 4. Fc3! Fxc3 5. a8V alVl is. A szép ti­zenegy lépéses megoldáshoz kel­lemes szórakozást! Csak az első metszőpont létrehozása lesz ne­héz! Lapunk március 16-i számában megjelent feladat megoldása: Világos — Kb2, Bfl, He8, gy.: da, e3. Sötét — Ka4, Va7, gy.: a5, d6. (Világos lép­és nyer.) 1. Bf4! Kb5 2. Bf7! Vc5 3. Bf5! d5 4. Bxd5! Vxd5 5. Hc7f és vi­lágos nyer. (J. Lehwers, 1916.) (Ozsváth) Monitor tépi a horgfászzsinórt Hadgyakorlat üdülőövezetben Tass községtől 4 kilométer­re, a Ráckevei-Dunaág alsó végénél van egy zsiliprend­szer. És van egy szép öböl, valaha ott volt egy kis vízi erőmű, de az ötvenhatos jeges ár egyszerűen elsodorta, azóta csak az emléke él a „Turbina­öböl” szóban. Nos, ez az öböl Magyarország öt legjobb hor­gászhelye között van, vagy úgy 35 éve. Ezrek keresik fel egy év alatt, a környékén szép üdülőfalu épült ki, házak szá­zaival. Csakhogy az év egy részé­ben kár ide jönni. Ugyanis a honvédség folyamőrsége, ki tudja, milyen megfontolásból, vagy tíz éve, sajátos gyakor­latot folytat az öbölben. Épí­tett három nagy fatornyot, állítólag hajók „bemérésére”, és tavasszal meg ősszel szé­pen beáll ide féltucat moni­tor. Pöfögnek, zajonganak, kö­pik az olajat, és az öbölben lehetetlenné teszik a horgá­szatot, körülötte pedig a pi­henést. Hadgyakorlat címén. A több ezer horgász évek óta halkan dühöng, úgy lát­szik azonban elfogyott a tü­relmük és mind hangosabban kérdezik: — Ez az egy öble van a Dunának, amely erre alkal­mas? Zártabb kikötőkben, nem látogatott részeken nem volna mindez célszerűbb ? Azon kívül, hogy a monito­rokról a katonák és tisztek orvhorgászgatnak —, és ehhez a civil, halőr hozzá sem szól­hat —, kinek használ mindez? Végül: mikor távolítják el végre a horgászparadicsomból az otromba faépítményeket, és adják vissza végre eredeti rendeltetésének az öblöt? Szatmári Jenő István ★ — Negyvenöt évvel a hábo­rú befejezését követően még mindig jut „éles” feladat az aknaszedő naszádoknak. Sőt még a fővárosi hidak meder­pilléreinél is találnak robbanó­szerkezeteket, amelyeket ha­tástalanítanunk kell. Vagyis nem tekinthetünk el hajóink rendszeres mágneses beméré­sétől — mondta a horgászpa­naszra Döbrente Sándor ezre­des, a Dunai Florttilla parancs­noka. — Évente kétszer, április és október második felében va­gyunk a tasi öbölben. Itt öt­méteres a vízmélység, van kel­lő hely és szélcsend is a be­mérésre, hogy a lehető legki­sebb legyen a hajóknak a mágneses aknákat működésbe hozó erőtere. Már két éve sze­retnénk venni egy mozgó mé­rőállomást. Nem egy-két fil­lérbe kerül, de ha hozzáju­tunk, azután nem kell majd Tasra költöznünk. Az okozott kellemetlenségekért addig is elnézést kérek a horgászoktól. —vpg— Irányt mutató jogi esetek Bakabaj Honvédtiszt a történetünk szenvedő hőse. Jó néhány esz­tendeje annak, hogy harcászati feladatban vett részt. S jeles, de szomorú következményű esemény előzménye annyi, hogy tár­saival együtt szolgálati személygépkocsira szállt ő is. E gépkocsit — elvben — egy kijelölt honvédnak kellett vol­na vezetnie, ámde a valóság­ban egy főhadnagy ült a kor­mánykerékhez. Vonzalma a volán iránt bizonyára megha­ladta az ésszerű mértéket, mi­vel éppenhogy letette a­­teher­gépjárművek vezetésére alkal­­masító vizsgát. Nem szerzett azonban jogosítványt személy­­gépkocsi irányítására. Vezette azt mégis, egészen a harcásza­ti feladat sikeres befejezéséig. Sőt, sajnos, azon túl is. Kiborult a panaszos A kocsi utasai — „hősünk”, és a főhadnagy is — betértek egy italboltba, ahol fejenként (vagy jobban mondva „gara­tonként”) lehörpintettek két korsó hives sört. A botcsinálta sofőr újból a kerékhez ült, s vitte tovább az utasait a föld­úton. Azt is a Legfelsőbb Bí­róság havilapjának legújabb füzetéből tudtuk meg, hogy felborult a gépkocsi, kiskato­­nástól, főhadnagyostól, pana­szostól. Panaszosként lépett fel ugyanis az utasként hurcolt és kiborított honvédtiszt. Olyan sérüléseket szenvedett el, ame­lyek miatt utóbb rokkantsági nyugállományba helyezték. Kártérítési követelését a Hon­védelmi Minisztérium csak részben találta megalapozott­nak. A megrokkant fiatalem­ber tehát a bírósághoz fordult a teljes vagyoni elégtételért. Ilyen bonyolult ügyekben a bíróság olykor arra szorítko­zik, hogy elöljáróban a fele­lősséget tisztázó alaphatáro­zatban foglaljon állást: kicso­dának vagy kiknek is kell (és milyen arányban) a kárese­mény pénzbeni terheit hor­dozniuk. Nos, az elsőfokú bí­róság úgy foglalt állást, hogy az egykori honvédtiszt meg­rokkanásáért egyedül a mi­nisztérium felelős anyagilag. Másként vélekedett a má­sodfokú bíróság. Itt leszögez­ték, hogy ötödrészben a rok­kantnyugdíjas ex-honvédtiszt önmaga kárának az okozója. Baj, hogy nem beszélte le a kormánykerékhez beült fá­radt, járatlan és spicces baj­társát a vezetésről. Baj, hogy nem vette rá arra: engedje vezetni az „igazi” pilótát. Nem osztotta ezt a gondo­latmenetet a Legfelsőbb Bí­róság, ahol végérvényesen mégiscsak a megrokkant utasnak nyújtották a perbeli diadal pálmáját. A jogszolgál­tatás csúcsszerve rámutatott: kártérítési perben az alperes felelősségét valóban­­ lehet részlegesnek is minősíteni, ámde ehhez annak kimutatá­sa szükséges, hogy a károsult vétkes volt a baleset előidé­zésében. Vétlen a gyanútlan A főbírák szerint a pa­naszost nem terhelte fele­lősség, hiszen nem lelhető fel olyan előírás, amely a szol­gálati kocsi utasát hasonló esetben kritikára, szembehe­­lyezkedésre jogosítaná fel, vagy éppen kötelezné. A vég­határozat hangsúlyozza: a gyanútlan utas, különösen a „szigorú feltételek és szabá­lyok között működő testület” esetén (ezt a minősítést alkal­mazta a Legfelsőbb Bíróság a seregre), joggal hagyatkoz­hat arra, hogy a károkozás­tól mindenkinek tartózkodnia kell. Ha mégsem „tartózko­dik”, kimondják a teljes kár­­felelősségét. Aminthogy ez történt vé­gül a példabeli esetben is. — doctor juris — Nyelvelés Mostanában gyakran jut eszembe áldott emlékű latin-, magyar-, filozófiatanárom, volt középiskolai osztályfőnököm, aki nagyon rosszul tűrte a magyartalanságokat. Arra gon­dolok, mit szólna ahhoz, amit ma a tévében vagy a rádió­ban — sajnos — nagyon sok­szor hallhatunk. Ifjú és kevés­bé ifjú riporterek csillognak itt is, ott is, közülük K. G. és K. L. sportriporterek nem tud­ják, hogy a „gól” hosszú „6”­­val írandó és mondandó. Ez már ragadós, mert az első ta­vaszi bajnoki forduló közve­títésében B. A. is így mondta, szerencsére nem kellett sok­szor használnia ezt a szócskát. Szörnyű hallgatni, amikor csekélyke lelkesedéssel mond­ják: „Goi”. A kevés lelkese­dést még csak megértem, mert a mai meccsek legtöbbször nem lelkesítőek, de az „ó” at­tól még hosszú! Másik kedvenc kifejezésem, amit leginkább B. T. L.-től és nyomában ma már több ifjú műsorvezető-titántól hallhatnak a rádiózók: „Most pedig­­nem­ más, mint X. Y. következik!” Jó ez, szép ez, színesíti ez a konferálást? Nem hiszem, szá­momra ez elviselhetetlen. Más. Ugyancsak előszeretet­tel használt kifejezés lett, kü­lönösen a D. J. vezette mű­sorokban, az „Így igaz!” he­lyeslés. Egy alkalommal szá­moltam és 2-3 perc alatt 4-5 alkalommal használta ezt a — sajnos — túlzottan divatos fordulatot (?) az említett mű­sorvezető. Lehetséges, hogy ez nem helytelen, de rettentően unalmas többször egymás után hallani, veszélye pedig az, hogy a hallgatók rendre hallják, esetleg azt hihetik, hogy ez szép. Pedig nem az! (sívó) ­ KI SEM KELL TENNIE A LÁBÁT! CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLATUNK AJÁNLATA VILÁGVEVŐ SZTEREÓ ZSEBRÁDIÓK • tetszetős kivitel • közép, rövid-(8 nyújtott sávban) és URH-hullámsáv • relc­rkóp antenna • sztereó fejhallgató csatlakoztatására! Alkalmas az URH sávban működő adóállomások sztereó műsorainak vételére. az OIDT normás készülék a Kossuth, Petőfi és Bartók rádiók műsorainak sztereó vételére alkalmas a ccm normás készülék a Danubius rádió műsorainak sztereó vételére alkalmas A készülékhez ajánljuk a HP-014 típusú sztereó fejhallgatót. Ára: 290 Ft A megrendelt cikket postán,díjtalanul házhoz szállítjuk, amíg a készlet tart. ......................................................... CCi­ normás rádiót .............................................................OIHT normás rádiót ................................................................... fejhallgatót Megrendelem a KERAVILLA Nagy- és Kiskereskedelmi Rt. Budapest, Pf. 24.‘1361 c" A*, Telefonrendelésre is! forródrót: 111-0601

Next