Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-18 / 11. szám
A mai rejtvény beküldési határideje: 1990. március 25. (Címünk: Budapest, VIII., Pf.: 14. 1979.) Megfejtéseiket kérjük nyílt levelezőlapon postára adni. Fizetés egy összegben Átrendezett utazók Az ember csak kapkodja a fejét, annyi utazási iroda ajánlkozik az utóbbi években. Szinte hetente születnek újak, hogy csábosnak tűnő programjaikkal megszédítsék az utazót. A század üzletágának kikiáltott turizmus valóban virágzik? — kérdeztük az Utazás ’90 turisztikai börzén Szűr Sándortól, a negyven szervezetet tömörítő Magyar Utazási Irodák Szövetsége kereskedelmi bizottságának vezetőjétől, aki egyben az IBUSZ vezérigazgató-helyettese. — Gazdasági bajaink, az infláció ellenére sem lankad itthon azutazási kedv. Az más kérdés, hogy átrendeződtek az igények. A legdrágább luxusutak és a néhány napos, olcsóbbak a legkelendőbbek. Persze a megfáradt emberek egy része még mindig összekaparja valahogy a kéthetes tengerparti üdülésre valót. Ezért szinte tavaszkezdetre eladták a nagyobb irodák a jugoszláv, görög és olasz appartmanos üdülések mintegy felét. — Nagy a harte most értünk, utasokért... — Elszabadult a pokol! A nagy irodák mellett gombamód szaporodtak a kis szervezetek. Sajnos olyanok is akadnak köztük, amelyeknek nincs hozzáértő szervezője, utaskísérő gárdája, megfelelő közlekedési adottsága és így tovább. — Pillanatnyilag mi a szakma legnagyobb dilemmája? — Az infláció, aminek egyik „kinövése”, hogy a vendéglátó szakmában egyre többen követelik az árrögzítést NSZK márkában. Az idegenforgalmat nem eredményei alapján ismerik el, leegyszerűsítve kezeli az állami irányítás, a gazdaságpolitika és a közfelfogás is. Másik irányból közelítve a témához: az idegenforgalom fejlődésére nagy hatással lenne, ha a területükön folyó idegenforgalmi fejlesztések, vállalkozások utáni adóbefizetések, illetékek, díjak a tanácsok bevételét növelnék. Kiss Dezső Péter (Müller László felvétele) Az Utazás ’90 gólyalábas látványossága Testvériségben Korábbi megbeszélések alapján barátsági szerződést köt Budapest és az NSZK-beli Frankfurt am Main városa. Az intenzív együttműködést elindító első tárgyalásra a holnap kezdődő hét péntekjén érkezik fővárosunkba dr. Volker Hauff főpolgármester. Politikusokból, gazdasági és bankszakemberekből álló küldöttség is érkezik vele. A két város közötti testvéri, együttműködési szerződést előreláthatóan szombaton este írja alá Frankfurt főpolgármesterével dr. Bielek József, Budapest Főváros Tanácsának elnöke. Úgy fest, vége a télnek, s ez már csak azért is érdekes, mert nem is volt tél, tavasz viszont kétséget kizárólag lesz, sőt már itt is van, ennek holtbiztos jele, hogy utolért engem is a tavaszi fáradtság, divatos kifejezéssel: teljesen magam alatt vagyok, fizikailag éppúgy, mint szellemileg, erőm elhagy, állandóan csak aludnék, lábaim rogyadoznak, s ehhez még hozzájön néminemű politikamérgezés, no meg az is, hogy adóidő van, vagyis a személyi jövedelemadót is be kell fizetnem, tehát minden, de minden okom megvan a teljes lerobbanásra. Még szerencse, hogy olvasom a VH- ban Károly herceg, brit trónörökös nyilatkozatát, ő ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy az ember szellemi és fizikai erejét a lovaspóló fölöttébb fölfrissíti. Meg vagyok mentve! Hát persze, a lovaspóló! Hogy erre én eddig nem gondoltam! Már holnap elkezdem! Szerzek lovat, szerzek partnereket, és hajrá, úgy fölfrissülök, hogy csak! Ha pedig nálam már bevált a hercegi recept, olyan, de olyan propagandát csapok neki, hogy hazánk apraja-nagyja kedvet kap hozzá, az egész ország egyetlen nagy lovaspóló-pályává válik, s ezáltal országos mértékben is eltűnik nemcsak a tavaszi fáradtság, de a nyári csüggedés, az őszi letargia és a téli ernyedtség is, s végül már odáig jutunk, hogy semmi más, csupán színtiszta hobbi lesz számunkra ez a lovaspóló, kikapcsolódás, szabadidőprogram, úri passzió, nem ismerünk főfoglalkozású robotot, mellékállást, csak lovaspólót, túlórákat, csak lovaspólót, s mi leszünk majd a tízmillió trónörökös országa. Már csak az a kérdés, hogy tízmillió lovat honnan szerzünk mindehhez?... (münz) új lovaspóló 1990. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP C Sakk ~) METSZŐPONTOK Világos lép és döntetlen Azt a mezőt, amelyen két figura Hatóköre keresztezi egymást, metszőpontnak nevezzük. Ennek elzárása rendszerint passzív áldozat formájában történik. Szép, de még a legjobbak számára is nehéz ez a tanulmány. Kell a segítség: I. Hc2 Fg7 Logikus kezdet a kényszerítő döntetlenhez vezető úton. Nem lenne jó — erre gyorsan rátalálunk — 1. — Bxg6? 2. Fb6 Bd6 3. Fd4! Fg7, mert 4. c7! világosra lenne fölényes. 2. es BC6 3. al még mindig jó, de most növekednek a problémák. Nem kell jónál jobbat keresnünk, az egyszerű lesz most is nagyszerű. Fiaskóval végződne pl. 3. — a2 4. Fc3! Fxc3 5. a8V alVl is. A szép tizenegy lépéses megoldáshoz kellemes szórakozást! Csak az első metszőpont létrehozása lesz nehéz! Lapunk március 16-i számában megjelent feladat megoldása: Világos — Kb2, Bfl, He8, gy.: da, e3. Sötét — Ka4, Va7, gy.: a5, d6. (Világos lépés nyer.) 1. Bf4! Kb5 2. Bf7! Vc5 3. Bf5! d5 4. Bxd5! Vxd5 5. Hc7f és világos nyer. (J. Lehwers, 1916.) (Ozsváth) Monitor tépi a horgfászzsinórt Hadgyakorlat üdülőövezetben Tass községtől 4 kilométerre, a Ráckevei-Dunaág alsó végénél van egy zsiliprendszer. És van egy szép öböl, valaha ott volt egy kis vízi erőmű, de az ötvenhatos jeges ár egyszerűen elsodorta, azóta csak az emléke él a „Turbinaöböl” szóban. Nos, ez az öböl Magyarország öt legjobb horgászhelye között van, vagy úgy 35 éve. Ezrek keresik fel egy év alatt, a környékén szép üdülőfalu épült ki, házak százaival. Csakhogy az év egy részében kár ide jönni. Ugyanis a honvédség folyamőrsége, ki tudja, milyen megfontolásból, vagy tíz éve, sajátos gyakorlatot folytat az öbölben. Épített három nagy fatornyot, állítólag hajók „bemérésére”, és tavasszal meg ősszel szépen beáll ide féltucat monitor. Pöfögnek, zajonganak, köpik az olajat, és az öbölben lehetetlenné teszik a horgászatot, körülötte pedig a pihenést. Hadgyakorlat címén. A több ezer horgász évek óta halkan dühöng, úgy látszik azonban elfogyott a türelmük és mind hangosabban kérdezik: — Ez az egy öble van a Dunának, amely erre alkalmas? Zártabb kikötőkben, nem látogatott részeken nem volna mindez célszerűbb ? Azon kívül, hogy a monitorokról a katonák és tisztek orvhorgászgatnak —, és ehhez a civil, halőr hozzá sem szólhat —, kinek használ mindez? Végül: mikor távolítják el végre a horgászparadicsomból az otromba faépítményeket, és adják vissza végre eredeti rendeltetésének az öblöt? Szatmári Jenő István ★ — Negyvenöt évvel a háború befejezését követően még mindig jut „éles” feladat az aknaszedő naszádoknak. Sőt még a fővárosi hidak mederpilléreinél is találnak robbanószerkezeteket, amelyeket hatástalanítanunk kell. Vagyis nem tekinthetünk el hajóink rendszeres mágneses bemérésétől — mondta a horgászpanaszra Döbrente Sándor ezredes, a Dunai Florttilla parancsnoka. — Évente kétszer, április és október második felében vagyunk a tasi öbölben. Itt ötméteres a vízmélység, van kellő hely és szélcsend is a bemérésre, hogy a lehető legkisebb legyen a hajóknak a mágneses aknákat működésbe hozó erőtere. Már két éve szeretnénk venni egy mozgó mérőállomást. Nem egy-két fillérbe kerül, de ha hozzájutunk, azután nem kell majd Tasra költöznünk. Az okozott kellemetlenségekért addig is elnézést kérek a horgászoktól. —vpg— Irányt mutató jogi esetek Bakabaj Honvédtiszt a történetünk szenvedő hőse. Jó néhány esztendeje annak, hogy harcászati feladatban vett részt. S jeles, de szomorú következményű esemény előzménye annyi, hogy társaival együtt szolgálati személygépkocsira szállt ő is. E gépkocsit — elvben — egy kijelölt honvédnak kellett volna vezetnie, ámde a valóságban egy főhadnagy ült a kormánykerékhez. Vonzalma a volán iránt bizonyára meghaladta az ésszerű mértéket, mivel éppenhogy letette atehergépjárművek vezetésére alkalmasító vizsgát. Nem szerzett azonban jogosítványt személygépkocsi irányítására. Vezette azt mégis, egészen a harcászati feladat sikeres befejezéséig. Sőt, sajnos, azon túl is. Kiborult a panaszos A kocsi utasai — „hősünk”, és a főhadnagy is — betértek egy italboltba, ahol fejenként (vagy jobban mondva „garatonként”) lehörpintettek két korsó hives sört. A botcsinálta sofőr újból a kerékhez ült, s vitte tovább az utasait a földúton. Azt is a Legfelsőbb Bíróság havilapjának legújabb füzetéből tudtuk meg, hogy felborult a gépkocsi, kiskatonástól, főhadnagyostól, panaszostól. Panaszosként lépett fel ugyanis az utasként hurcolt és kiborított honvédtiszt. Olyan sérüléseket szenvedett el, amelyek miatt utóbb rokkantsági nyugállományba helyezték. Kártérítési követelését a Honvédelmi Minisztérium csak részben találta megalapozottnak. A megrokkant fiatalember tehát a bírósághoz fordult a teljes vagyoni elégtételért. Ilyen bonyolult ügyekben a bíróság olykor arra szorítkozik, hogy elöljáróban a felelősséget tisztázó alaphatározatban foglaljon állást: kicsodának vagy kiknek is kell (és milyen arányban) a káresemény pénzbeni terheit hordozniuk. Nos, az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az egykori honvédtiszt megrokkanásáért egyedül a minisztérium felelős anyagilag. Másként vélekedett a másodfokú bíróság. Itt leszögezték, hogy ötödrészben a rokkantnyugdíjas ex-honvédtiszt önmaga kárának az okozója. Baj, hogy nem beszélte le a kormánykerékhez beült fáradt, járatlan és spicces bajtársát a vezetésről. Baj, hogy nem vette rá arra: engedje vezetni az „igazi” pilótát. Nem osztotta ezt a gondolatmenetet a Legfelsőbb Bíróság, ahol végérvényesen mégiscsak a megrokkant utasnak nyújtották a perbeli diadal pálmáját. A jogszolgáltatás csúcsszerve rámutatott: kártérítési perben az alperes felelősségét valóban lehet részlegesnek is minősíteni, ámde ehhez annak kimutatása szükséges, hogy a károsult vétkes volt a baleset előidézésében. Vétlen a gyanútlan A főbírák szerint a panaszost nem terhelte felelősség, hiszen nem lelhető fel olyan előírás, amely a szolgálati kocsi utasát hasonló esetben kritikára, szembehelyezkedésre jogosítaná fel, vagy éppen kötelezné. A véghatározat hangsúlyozza: a gyanútlan utas, különösen a „szigorú feltételek és szabályok között működő testület” esetén (ezt a minősítést alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság a seregre), joggal hagyatkozhat arra, hogy a károkozástól mindenkinek tartózkodnia kell. Ha mégsem „tartózkodik”, kimondják a teljes kárfelelősségét. Aminthogy ez történt végül a példabeli esetben is. — doctor juris — Nyelvelés Mostanában gyakran jut eszembe áldott emlékű latin-, magyar-, filozófiatanárom, volt középiskolai osztályfőnököm, aki nagyon rosszul tűrte a magyartalanságokat. Arra gondolok, mit szólna ahhoz, amit ma a tévében vagy a rádióban — sajnos — nagyon sokszor hallhatunk. Ifjú és kevésbé ifjú riporterek csillognak itt is, ott is, közülük K. G. és K. L. sportriporterek nem tudják, hogy a „gól” hosszú „6”val írandó és mondandó. Ez már ragadós, mert az első tavaszi bajnoki forduló közvetítésében B. A. is így mondta, szerencsére nem kellett sokszor használnia ezt a szócskát. Szörnyű hallgatni, amikor csekélyke lelkesedéssel mondják: „Goi”. A kevés lelkesedést még csak megértem, mert a mai meccsek legtöbbször nem lelkesítőek, de az „ó” attól még hosszú! Másik kedvenc kifejezésem, amit leginkább B. T. L.-től és nyomában ma már több ifjú műsorvezető-titántól hallhatnak a rádiózók: „Most pedignem más, mint X. Y. következik!” Jó ez, szép ez, színesíti ez a konferálást? Nem hiszem, számomra ez elviselhetetlen. Más. Ugyancsak előszeretettel használt kifejezés lett, különösen a D. J. vezette műsorokban, az „Így igaz!” helyeslés. Egy alkalommal számoltam és 2-3 perc alatt 4-5 alkalommal használta ezt a — sajnos — túlzottan divatos fordulatot (?) az említett műsorvezető. Lehetséges, hogy ez nem helytelen, de rettentően unalmas többször egymás után hallani, veszélye pedig az, hogy a hallgatók rendre hallják, esetleg azt hihetik, hogy ez szép. Pedig nem az! (sívó) KI SEM KELL TENNIE A LÁBÁT! CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLATUNK AJÁNLATA VILÁGVEVŐ SZTEREÓ ZSEBRÁDIÓK • tetszetős kivitel • közép, rövid-(8 nyújtott sávban) és URH-hullámsáv • relcrkóp antenna • sztereó fejhallgató csatlakoztatására! Alkalmas az URH sávban működő adóállomások sztereó műsorainak vételére. az OIDT normás készülék a Kossuth, Petőfi és Bartók rádiók műsorainak sztereó vételére alkalmas a ccm normás készülék a Danubius rádió műsorainak sztereó vételére alkalmas A készülékhez ajánljuk a HP-014 típusú sztereó fejhallgatót. Ára: 290 Ft A megrendelt cikket postán,díjtalanul házhoz szállítjuk, amíg a készlet tart. ......................................................... CCi normás rádiót .............................................................OIHT normás rádiót ................................................................... fejhallgatót Megrendelem a KERAVILLA Nagy- és Kiskereskedelmi Rt. Budapest, Pf. 24.‘1361 c" A*, Telefonrendelésre is! forródrót: 111-0601