Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-18 / 11. szám
aK «... írni sem tudott, nyilatkozik Vasárnapi Cr7Pt*Pf't11 ^ Híreknek tjdJV jAtl tL111 Federico Fellini írta: „Az Országúton eleinte csupán egy zavaros érzés volt, egy bizonytalan dallam, amitől csak végtelenül szomorú lettem... Hogy ki vezetett el hozzá? Elsősorban Giulietta ... Olyan színésznek tartom, akit egyedülálló tehetséggel áldott meg az Isten: rendkívüli közvetlenséggel tudja kifejezni egy bohóc ,csodálkozását, rémületét, kirobbanó Vidámságát és komikus szomorúságát ... Azt hiszem, azért csináltam meg a filmet, mert szerelmes voltam abba a félig bolond, félig szent nagy gyerekbe, akit Gelsominának kereszteltem, akinek trombitaszavára ma is szomorúság fog el.” Berkes Kálmán klarinétján csendült fel szombaton este a budai várbeli Korona Cukrászdában az a szomorú dallam, amelyre bevonult egy piciny, vékony, mosolygós asszony, a világ egyik legnagyobb színésznője, Giulietta Masina. A Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként érkezett Magyarországra, hogy ezen az estén találkozzon a közönséggel. A minipódiumon Jancsó Miklós filmrendező köszöntötte a kétszeres Oscar-díjas művésznőt, akivel ezután Máté Judit újságíró beszélgetett. Ezen az estén szó volt itt sok mindenről. Gyermekkorról, művészetről és arról a 46 éve tartó kapcsolatról, amely Fellinit és Masinát összeköti. Mikes Lilla Fellini könyvéből oyan részeket válogatott össze és mondott el, amelyben a filmrendező feleségéről vall. Vukán György zongoraművész és Berkes Kálmán klarinétművész pedig olyan zenéket szólaltatott meg, amelyeket Fellini filmjeiből ismerünk. A közönség nehezen akart búcsút venni a színésznőtől, aki fellépése előtt interjút adott a Vasárnapi Híreknek. • Mi jellemzi ma Fellinivel a kapcsolatukat? Majd meglátják, hogy én milyen nagyon szeretek beszélni. Mivel Federicóval 46 éve vagyunk házasok, egy kicsit sikerült már megnevelnie. Ő csendes, én ellenben annál többet beszélek. De mindig tiszteletben tartom, ha Federico magányra vágyik. És olyankor, ha nehezen is, de tudok hallgatni. • Filmforgatások közben is? Akkor is, ha nem ért egyet Fellini instrukcióival? — Azt hiszem, a színész eszköz. Eszköze a dramaturgnak, a rendezőnek. Mint a festőnek az ecset, az írónak a papír. Persze a színészek között is vannak olyan szerencsések, akik inspirálni tudják a rendezőt. A másik szerencsés színész, aki olyan alkotóval találkozik, akinek nemcsak eszköze, de alkotótársa is tud lenni. Nálunk is előfordult: Federico elmondta, mit akar, én is mondtam a magamét, hogy én ezt hogyan csinálnám. Nem tagadhatom, voltak veszekedések. Sőt, folydogáltak könnyek is. Nemegyszer előfordult, hogy a stáb az én pártomra állt, mert hogy én olyan kicsi vagyok. És azért az is igaz, utálatos is tudok lenni. De általában, ha nem is értem, hogy Fellini mit és miért akar, végül mégiscsak megcsinálom, és látja, eddig még mindig neki volt igaza. • Nehéz elhinni, hogy ön undok is tud lenni, hiszen nem csak alakításaiból, de a szeméből is sugárzik a szeretet. . . — Csodálatos gyerekkor emlékét hordozom magamban. Vidám ház volt a miénk. So(Müller László felvétele)kát nevettünk. Otthonunkban békesség honolt. Én ezt a gyermekkorban kapott szeretetet szeretném mindenkinek átadni. Kislányként soha nem babáztam, színházat játszottam. Táncoltam, háromévesen már verseket írtam, a testvéreimtől elvártam, hogy engem hallgassanak. A papa rajongott a klasszikus zenéért. Én odaültem a rádió elé, hallgattam Puccinit és Verdit, megpróbáltam énekelni. Kilencévesen léptem fel először iskolai előadáson egy árva kislány monológjával. Sírva mondtam a színpadon. De mégis örültem, mert körülöttem mások is sírtak. Én tudtam, hogy nekem színésznek kell lennem. De mivel a szüleim elvárták, hogy legyen egy becsületes foglalkozásom is, a római egyetemen 1945-ben irodalomtudományból és keresztény archeológiából diplomát szereztem. Persze erre soha nem volt szükségem, hiszen az Országúton Gelsominája írni sem tudott, csak szeretni. • Mikor áll ismét a kamerák elé? — Nem tudom. Én mindöszsze kilenc film főszerepét játszottam. Sok szerepet ajánlanak fel. De be kell vallanom, félek. Félek attól, hogy a nézők majd azt mondják, miért vállalta ezt el Gelsomina vagy Cabiria. Volt már, hogy kértem, írjanak nekem egy modern Kurázsi mamát. Olyannak szeretném, ciki jószívű és szeretetet tud adni. Azt hiszem, a mostani években nagyon hiányzik a filmvászonról is egy ilyen asszony. Sebes Erzsébet Mostanában látható a tévében Bán Róbert rendező Néhány perc Kabos Gyulával című sorozata. Ez a tény és ennek a rendkívüli művésznek a holnapi születésnapja indokolja, hogy megemlékezzünk róla. Holnap lesz ugyanis százhárom éve, hogy 1887. március 19-én világra jött a kis Kari gyerek ... ja, hogy e néven nem ismerik, persze, mert Kabos Gyula néven lett a magyar színművészet vitathatatlanul egyik legnagyobb tehetségű és legnépszerűbb alakja. Tipikusan magyar zsidó sors jutott osztályrészéül, aki a fasizmus elől kényszerült művészi ereje teljében, legnagyobb sikerei közepette emigrálni, csak azért, mert emberként és művészként akart élni. Gyerekkorában a Király (ma Majakovszkij) utcában lakott, középiskolába a magyar kabaré későbbi kiválóságával, Salamon Bélával járt egy osztályba. A Gyula gyerek kifejezetten jó fiú volt, aki már gyerekkorában elhatározta, hogy színész lesz, de szülei kívánságának engedelmeskedve, azért elvégezte a kereskedelmi iskolát is. Ám ezzel egy időben példátlanul fiatalon, 16 évesen, a Solymosi Elek-féle színiiskolának is növendéke lett. Első szerződése Szabadkára szólította, Pesti Ihász Lajos direktorhoz, aztán bejárta az akkori egész magyar délvidéket, mindenütt jobbára operettszerepeket játszott. Barátja, Gázon Gyula tanácsára Nagyváradra ment, ahol már tehetségéhez méltóbb feladatokat kapott, olyannyira, hogy művészi képességeire felfigyelt Beöthy László, a pesti Magyar és Király Színház igazgatója. 1913-ban le is szerződött hozzá, de a háború közbeszólt, katona lett, megsebesült. Felépülése után fellépett a Kristálypalotában (ma Arany János Színház), majd a Fővárosi Orfeumban (Fővárosi Operettszínház), és a Jardin d’Hiverben (Thália) is. Mindez azonban az ambiciózus és többre hivatott művészt nem elégítette ki, ezért gondolt egy merészet: visszatért sikerei színhelyére Váradra, ahol színházat nyitott. A háború utáni zűrzavaros idők azonban nem kedveztek a színházaknak, ezért 1919-ben — már házas emberként, feleségének első házasságából származó lányával — visszatért Pestre. Még 1919-ben megszületett imádott fia. Vele pedig ismét Beőthynél, az Unió Részvénytársaság színházainál találkozhatunk. Itt rengeteg szerepet osztottak rá, keresett, nagyon sikeres ko- kisember mikus lett. 1924-ben a Vígszínház hívta meg, ahol a Cseresznyéskert Lopahinjában már egy egészen más habos volt látható. A Renaissance Színházban (Thália) játszhatta el első óriási sikerét, Szemjon Juskevics: Szonkin és a főnyeremény című darabjának címszerepét. Vágyott nagyon arra, hogy ne csak komikusként ismerjék el, ezért amikor 1929-ben a Fővárosi Operettszínház megbukott, igazgatását ő vette át, és Fővárosi Művész Színház néven nyitotta meg kapuit. Zsolt Béla Erzsébetváros című művével nyitott, ő játszotta a főszerepet is. Ezt követte még néhány igényes darab, azonban tiszteletre méltó művészi törekvései nem jártak sikerrel, az igazgatásba ezúttal is belebukott. Rövid igazgatóságának emlékeként csak rengeteg adóssága maradt, ezért nem szerződött sehová, de esténként kéthárom helyen is fellépett, sokat fizetett, kellett a pénz. Nagyszerű alakításokkal rukkol elő: a Bűn és bűnhődés Marmeladorja, a Lovagias ügy főszerepe és Fodor László Érettségijének Bárány tanár úr szerepe. Ezekben már szerencsém volt láthatni őt, csodálatos volt az a jelenete, amikor az Érettségiben a nyugdíjba vonuló tanár szerepében némán búcsút vesz a tanári szobától. Ezért a néma jelenetért többször is megnéztem a darabot. Feledhetetlen alakítása volt még László Miklós Illatszertár című darabjában, mint Hammerschmidt, a nagy siker jórészt neki és Peti Sándor nagyszerű alakításának volt köszönhető. Közben — mint említettem már — rengeteget filmezett. Ez nem csoda, hisz a ma is — szerencsénkre egyre gyakrabban — megismételt filmjei tanúsítják, hogy szerepeltetése a siker záloga volt. Így volt év, amikor 16 filmet forgatott, 1931-től kényszerű Amerikába távozásáig mintegy 50 filmben játszott. Akkor már többször kapott ajánlatot Amerikából, mégsem ment, magyarnak hitte és vallotta magát mindaddig, amíg a törvények rá nem ébresztették, hogy a brutális, embertelen rendszer urainak nem ez a véleménye. 1939-ben az utolsó pillanatban, fájó szívvel távozott Amerikába, ahol rá is — hazai népszerűség ide, hazai népszerűség oda — az emigrációba kényszerült magyar színészek sivár sorsa várt. Betegségek és hajszák között vergődtek feleségével együtt, míg egy jelentéktelen kis színházban előadás közben szívrohamot kapott. Ebből még felépült, de következett a második, majd a harmadik roham, mely a kórházba szállítás után pár nappal végzett vele. Mindössze 54 évet élt, Amerikában alussza örök álmát ez a zseniális magyar művész, aki színháztörténetünkben külön fejezetet érdemel. Sívó Emil A legendás Mi történt Lellén?... Nyár, sztárok házhoz szállítva Nyár, Balaton, szép lányok: nem kell hozzá megvárni a főszezont, s ki sem kell érte mozdulni a szobából. Mindezt házhoz hozza a televízió a Csenterics Ágnes rendezte show-műsorban ma este. Közkedvelt színészek és énekesek társaságában utazhatunk körös-körül a Balaton partjainál. Régi idők zenéjét és divatját idézi a Fonográf együttes Viktória című dala, a nyári szerelmeket hozza vissza Katona Klári. Komár László — a magyar Elvis — igazi bulihangulatot varázsol. A jó bort és a hozzáillő nótákat kedvelők is megtalálják számításukat, többek között Bessenyei Ferenc gondoskodik erről. A balatoni nyarak egyik legszebb hagyományáról, a füredi Anna-bálról Pitti Katalin énekel. Együtt „kesereghetünk” azon, hogy milyen „kár, hogy nincs Kékes a Balatonon”. Hernádi Judit és Tahi Tóth László előadásában azt tudhatjuk meg, hogy mi is történt egy bizonyos nyári napon Lellén. Amint azt a műsor készítőitől megtudtuk, mindez nem múló pillanat: akik szeretnék máskor is meghallgatni az ismerős és kedvelt dalokat, könnyen megtehetik, mivel a film szponzorainak köszönhetően és a Hanglemezgyártó Vállalattal együttműködve a műsor anyaga lemezen már kapható is a boltokban, de március 19-től az Utazás ’90 kiállításon a Balatontourist standján is megvásárolható. P. T. Cs. Felvétel közben: Gulyás Dénes, Tokody Ilona és a rendező, Csenterics Ágnes • SZOBRÁSZHÁZASPÁR tárlata nyílik holnap, hétfő délután 5 órakor a budapesti Váci utcai Csók Galériában. A kiállító művészeknek, a Szegeden élő és alkotó Tóth Valériának és Kliegl Sándornak egyaránt ismeretes több, kedves hangulatú alkotása közterekről is. Egymástól önálló utakon járó, új műveiket D. Fehér Zsuzsa művészettörténész mutatja be megnyitójában. Amadeus Amerikai film. Rendezte: Milos Forman. Amikor néhány esztendővel ezelőtt a Vígszínház minden ízében kitűnő előadásban, Gálffi László parádés címszereplésével bemutatta az Amadeust, A középszer hamis természetrajza címmel írtam bírálatot. A közfelfogással — ha tetszik, legendával — és a világhírű szerző felfogásával ellentétben én ugyanis azt gondolom, nem igaz, hogy Antonio Salieri felismerte Wolfgang Amadeus Mozart zsenialitását és a saját törpeségét, s ezért gyűlölte, netán halálba hajszolta, vagy éppenséggel megölte minden idők egyik legnagyobb muzsikusát. A középszer alapvonása — szerintem — éppenséggel az, hogy nem ismeri föl saját középszerűségét, meg van győződve önnön zsenialitásáról, s az igazi lángelmében jobb esetben jelentéktelen deviánst, rosszabb esetben sültbolondot lát. Persze lehet, hogy nem nekem van igazam, hanem Peter Shaffernök, aki darabjában igencsak hatásosan képviselte álláspontját. A filmben már kevésbé, noha a forgatókönyvet ő maga írta. A Csehszlovákiából elszármazott rendezőről, a kétségtelenül óriási tehetségű Milos Formánról eddig szinte minden Amerikában forgatott filmje kapcsán leírták a bírálók: az Újvilágban is érvényesíti európai szemléletét. Az Amadeus esetében viszont egy jellegzetesen európai témát dolgozott fel amerikai, pontosabban hollywoodi, módra. A mozi persze kitűnő, Miroslav Ondricek felvételein káprázatos a látvány, nagyszerűek a színészek, F. Murray Abraham (Salieri), Tom Hulce (Amadeus) és Elisabeth Berridge (Morkat felesége) — a gondolat, a dráma azonban elvesz a hatalmas filmes kavalkádban. (murray) • BACSÓ PÉTER A tanú című filmjét március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából mutatták be Prágában. A zsúfolásig megtelt moziban az ünnepi beszédek elhangzása után vetítették nagy sikerrel a produkciót a rendező jelenlétében. A filmet egyébként csehszlovákiai forgalmazásra a napokban vásárolták meg, így a március 15-i előbemutatóra még nem készült el a film feliratozása és a szöveget alámondták. Bacsó egy másik filmjét, a Titaniát ugyancsak néhány nappal ezelőtt vetítették Bukarestben a magyar nagykövetségen Tőkés László jelenlétében. A Titaniát Románia több mozijában is bemutatják majd. Kántorkoncert az Operában Bizonyára páratlan zenei élményben lesz részük azoknak, akik a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezett nemzetközi kántorkoncertek valamelyikére jegyet váltanak. Amint azt dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbitanács elnöke a Vasárnapi Híreknek elmondta, a hangversenyek világhírű szereplői a tengerentúlról és Izraelből érkeznek. Ezúttal első alkalommal lépnek színpadra a kántorművészek, ,március 19- én, hétfőn este a Magyar Állami Operaházban, a dalszínház zenekarának kíséretével. Vezényeli Michael Recchiuti (New York). A második hangverseny színhelye 20-án este, a Zeneakadémia nagyterme lesz, a harmadiké 21-én este, a Dohány utcai zsinagóga. A kántor művészek koncertsorozatának utolsó állomása Szeged, ahol az ottani zsinagógában 22-en lépnek a közönség elé. További kérdéseinkre válaszolva Schöner főrabbi elmondotta: a világszerte nagy érdeklődésre számot tartó koncertek menedzsere a Gila és Haim Wiener Alapítvány, amely a kántorművészet támogatására jött létre. Az alapítvány feladata a kántorművészet népszerűsítése és propagálása az amerikai kontinensen csakúgy, mint Európában. Az elmúlt évben érdeklődésüik középpontjába került Közép-Kelet-Európa. Tudásukat már megcsodálhatták Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, Ausztriában, Hollandiában, s többször járták Magyarországon is. A kántorművészet a zeneművészetnek különleges ága, amely biblikus háttérrel, sok évszázad zenei tradíciójával és Kelet-Európa zenei folklórjából született. Természetesen tekintet nélkül vallásra és világnézetre, mindenki szívesen látott vendég a nemzetközi kántorlsconcerteken — mondotta befejezésül a főrabbi. A hangversenyeken egyébként közreműködik Ben Zion Miller (New York), David Bagley (Toronto), Albert Mizrahi (Cleveland), Arie Braun (Jeruzsálem), Naftali Hershuk (Jeruzsálem), Isaac Goodfriend(Atlanta), Chaim Adler (Toronto) és Daniel Gildar (Piladelphia). Műsorukat operaáriákból és liturgikus dalokból állították össze. Vágó Tibor