Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-04 / 44. szám

S­orrend ábécé Francois Perrin liege-i egyetemi tanár, aki a múltban több magasrangú állami tisztet is viselt, a napokban Brüsz­­szelben igen érdekes, tanulságos előadást tartott — a demok­ráciáról. Igen, a demokráciáról, arról a politikai, filozófiai életformáról, amelyben a belgák már több mint százötven éve élnek! Francois Perrin tanár úr a liberális párt — más párt­beliek által is — szívesen meghallgatott jogtudósa. A zavar­mentes és válságos időkben is általában jól működő belga alkotmány elismerten legjobb magyarázója. Az előadás után alkalmunk nyílt arra, hogy a professzor úrral néhány szót váltsunk. Természetesen a Magyarorszá­gon most kialakult válsághelyzetről beszélgettünk.­­ Vagy tizennyolcezer taxisofőrhöz közel ugyanannyi gép­jármű tulajdonos csatlakozott, hogy tiltakozzon a hajtó­anyag drasztikusnak jellemezhető áremelése ellen — vázol­tam fel fő vonalaiban a magyarországi helyzetet. — Feltételezem, hogy a kormányuk jól meggondolta a döntést, amelyet előzőleg a nép akaratából választott parla­ment is jóváhagyott — kezdett véleménye formálásához a belga alkotmánytudós, de én „udvariatlanul” közbevágtam . .. — Sajnos, professzor úr, a kérdés parlamenti megvita­tására a tömegtiltakozás előtt nem került sor. — Hát... Ha az önök kormánya rendkívüli hatalommal felruházott kormány, úgy az említett parlamenti vita nem volt kötelező — jegyezte meg Francois Perrin úr. A továbbiakban rövidítek. Én elmondtam a tényeket, a tudós ember pedig hozzáfűzte a demokratikus alkotmányok előírta „használati utasítást”. Hamar közös nevezőre jutottunk: Magyarországon a de­mokráciát, és annak alkotmányszabályait kicsinek-nagynak még tanulnia kell. Szavakban hiába kiáltjuk világgá, kedd­ről szerdára (csak úgy egyszerűen) senki sem válik demok­ratává. Az előttünk álló, önként választott út továbbra is mere­dek. A hosszú éveken át időnként csak kisebb-nagyobb má-­­ viharokat átélő politikusaink és utódjaik tulajdonképpen ma is állóvízben lubickolnak. A most támadt hullámok szeren­csére még nem jelentenek végveszélyt, de az a bizonyos po­hár víz valahol egyszer ki is csordulhat. Tehát, a sokakat érintő, jelentőségében nagy intézkedések meghozatalának a sorrendje roppant fontos, és valahogy így fest: tanulmány, szakvita, kormányjavaslat, parlamenti vita, döntés, majd végrehajtás. A sorrend ugyanis döntően fontos — kérem szépen... (mécs) Törnek, zúznak kíméletlenül Vandálok a földalattin Elképesztő rongálás folyik a millenniumi kis földalattin. A kocsik üléseit felhasogatják, a mennyezetet betörik, a mik­rofonokat kitépik, a lámpatesteket összezúzzák, a bőrfogan­tyúkat levagdossák. Ismeretlen tettesek, feltehetőleg éles kés­sel vagy borotvával. A mai napig senkit nem fogtak el kö­zülük. A törés-zúzás ilyen tempó­ban egy évvel ezelőtt kezdő­dött. Az utasok, ha véletlenül tanúi is az ilyen jeleneteknek, nem mernek közbeavatkozni. Várnai Józsefnek, a Metró Ke­let-Nyugati Üzemegysége ve­zetőjének adatai szerint, 1990. januárjától a mai napig 544 összevagdalt ülést kellett ki­javítaniuk, 700 bőnkapaszko­­dót cseréltek, 550 négyzetmé­ter beszakított mennyezeti perforált lemezt javítottak ki, 230 összetört lámpatestet pó­toltak, továbbá 50 szétvert hangszórót és 50 jegykezelő­­készüléket hoztak helyre. A javításokhoz felhasznált anya­gok értéke megközelíti az egymillió forintot s ekkor még a munkadíjról nem is beszél­tünk. Budapest szégyenévé váltak a millenniumi kis földalatti kocsijai, mind a 23 szerelvény, mert egyetlenegy sincs közöt­tük, amelyik épen maradt vol­na. A FAV kárpitosüzeme havonta ötven ülést tud meg­javítani, de amint Lovas László műszaki vezető közöl­te : ma már nem képesek tar­tani a tempót a rongálókkal, s ezért az elcsúfított jármű­veket is kénytelenek forga­lomba állítani. Nem lehetne bevetni egy ci­vil ruhás nyomozócsoportot? Fóner István százados, a BRFK metrórendőrségi alosz­tályának vezetője azt vála­szolta erre, hogy ez év tava­szán már megpróbálkoztak egy ilyen akcióval, de az tel­jesen eredménytelen maradt. A metrórendő­­rsé­g létszáma a szükségesnek a fele. Most, no­vember elsejétől, új szolgálati rendet vezettek be, s ez az időbeosztás már lehetővé te­szi, hogy a metró egész terü­letén és a kis földalatti vona­lán mindig ott legyenek a járőrök, amíg utasok vannak. Szigorítják tehát az ellen­őrzést, de a kocsikban randa­lírozók, a késes üléskibelezők ellen a százados szerint is csak a polgári ruhás rendőreik lép­hetnének fel sikerrel. Meg kellene tehát ismételni né­hányszor a tavaszi akciót mindaddig, amíg helyre nem áll a rend. — tamás — Önállósodó homlok Az egy éve alakult Ma­gyarországi Horvátok Szövet­sége pénteken és szombaton tartotta első országos kong­resszusát Szombathelyen. A kongresszusi vitákban a dele­gátusok kinyilvánították igé­nyüket a különböző térségek­ben élő horvátok csoportjai­nak önállósodására. Az or­szágos adminisztratív központ továbbra is Budapesten lesz, ám vidéken — Szombathe­lyen, Pécsett, Zalában, So­mogyban és Bácskában — is működik majd területi veze­tés. Környezetvédelem áldozatokkal — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — fő előadást, de szó esett a ké­nyelmes élet és a lehetséges — környezetkímélő — élet ellent­­mondásáról (Vidor Ferenc), s válogatott tudathasadása­inkról is (Szontagh Tamás). A környezetvédelem szemszögé­ből igyekezett láttatni az ener­getika jövőjét Szabó Péter mi­niszteri titkár, majd A nem­tudás hitele címmel Fleischer Tamás azok igazáról beszélt, akiknek a környezetféltését nem korlátozzák szűk szakmai szempontok. Voltaképpen erről van szó — fejtegette Horgas Béla. — Mert minden szakmai tudás­nál van egy nagyobb tudás: egy élet-tudás, egy ember-tu­dás. (a. g.) A kemény mag nem tágít Tegnap estére Budapes­ten megteltek hajléktala­nokkal az ideiglenes szállá­sok. Ám ha kettőszáz he­lyett kétezer férőhelyet gyűjtöttek volna össze ré­szükre, a Keleti akkor is Budapest szégyenfoltja ma­radna. A pályaudvari la­kosok ötöde visszautasítja a társadalom — erejéhez mért — segítségét. Szombat hajnal. Negyven hajléktalan fekszi körbe a Keleti pályaudvar indulási csarnoka közepére állított, ko­szos, meggyalázott nemzeti lo­bogót. Akinek ilyen „élmény­ben” még nem volt része, dü­hös pillantásokat szór a he­­verészőkre. A vasutasok meg sem kísérlik, hogy a hajlékta­lanok „kemény magjának” te­rületét holmi „takarítás” ürü­gyén megsértsék. P. L. hajléktalan 31 évéből ,tíz évet töltött börtönökben. Nem ment el a Madridi úton megnyitott szállásukra, mert „tömegiszonya” van. — Tudod mid van neked, nem tömegiszonyod! — mond­ja neki „érvelését” hallva az Utasellátó egy idősebb szere­lője. — Hogy nem kapsz mun­kát? Mese habbal! Menj ki a Moszkva térre! — A maszekok keveset fi­zetnek. — Ja úgy! Szóval nem is akarsz dolgozni! De lehet, hogy neked van igazad. Mert ha azt látják a magamfajta melósok, hogy borgőzös fet­rengéssel is lehet lakáshoz jutni, akkor mi is letesszük a szerszámot! Solt Ottilia, az SZDSZ or­szággyűlési képviselője de­monstrációt folytató polgárjo­gi aktivistáknak minősíti a la­kást követelőket. — ön szerint, nem kellene másként viszonyulni azokhoz, akik önhibájukon kívül kerül­tek a szegények közé, és megint másként a többszörö­sen büntetettekhez, akik ma­gatartásuk miatt sodródtak a társadalom peremére? — kér­dezem. — Nem értelmezhető szá­momra az, hogy önhibájából került ide, vagy sem. — Tehát tűrjük el és vele azt is, hogy a hajléktalanok takarónak letépkedjék a vasúti kocsik függönyeit? — Ha nincs más választá­suk, mert fáznak, akkor igen. —vpg— P­lusz egymilliárd IMF-dollár? A Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége két hetet, Massimo Russo, az IMF európai osztályának igazgatója mind­össze négy napot töltött országunkban, de ez — mint a hét végén tartott budapesti sajtótájékoztatón megtudtuk — ele­gendő idő volt a tájékozódáshoz. A kormány pénzügyi poli­tikája kedvező benyomáso­kat tett az európai igazgató­ra. Egyetértenek a liberalizá­ció gyorsításával, a piacgaz­daság kiépítése érdekében tett lépéseinkkel, s egyedül az ■infláció mértéke az, azai el­gondolkoztató ... S bár Mas­simo Russo nem nevezett meg konkrét számadatokat, mond­ván, hogy a tárgyalások bi­zalmas jellegűek és tulajdon­képpen csak me­st kezdődtek, más forrásokból származó ér­tesüléseink szerint már a kö­zeljövőben egymiilliárd dol­lár többlethitelre számítha­tunk, amit az IMF bocsát rendelkezésre.­­ Mikor kapjuk meg a pénzügyi támogatást? — kér­dezte a VH munkatársa dr. Szapáry Györgytől, a Nem­zetközi Valutaalap magyar­­országi képviselőjétől. — Pontos dátumot én sem mondhatok — kaptuk a vá­laszt. — A helyzet ugyanis az, hogy a Valutaa­lap szak­emberei néhány hét múlva visszatérnek Washingtonból, s tárgyalásaink még folyta­tódnak. Hároméves progra­mot dolgozunk ki, s remél­jük, a jövő év elején meg­kapjuk a financiális támoga­tást. Márkus Csaba 1990. NOVEMBER 4., VASÁRNAP Ütőből kenyér S­egítő lovagsereg Jelentősebb értékű sportszeradomány, benne például aero­­bik-dresszeket, gyeplabdaütőket is kapott Németországból a működését újra kezdő Szent Lázár Lovagrend. Mivel nem biz­tos, a tél közeledtével éppen szabadidő-felszereléssel kell se­gíteni a szegényeken; a lovagok egri, Széchenyi u. 3.-beli „fő­hadiszállásán” téli cipővé, kenyérré változtatják át az ado­mányt. — A vámjogszabályok miatt a sportszereket egy sport­egye­sületnek adományozzuk, amely utóbb pénzzel támogatja ala­pítványunkat — mondta az átváltoztatás technikájáról dr. Lukács Tamás, a KDNP kép­viselője, a lovagrend egyik magyarországi szervezője. A gyógyszersegélyekhez ké­pest a sportszerek csak epi­zódnak tekinthetők a tehetős, katolikus és evangélikus ado­mányozóktól támogatott öko­nomikus jellegű, a valláshoz való viszonytól függetlenül se­gítő lovagrend életében. Amió­ta Deák László müncheni lo­vag, sikeres vállalkozó úgy döntött, nem csak az afrikai lejárásokon kell segíteni, más­fél év alatt 4,6 millió márká­nyi orvosságot osztottak szét a kórházaknak. A négyötöd részben a Bayer gyógyszer­gyár termékeiből összeállított eddigi három szállítmányból egyedül az Adalat nevű szív­­gyógyszer tekinthető speciá­lisnak. Az egészségügynek azonban egyszerű készítmé­nyek készletezésére sincs elég pénze, így például a Bayer As­pirin is jól jött. Ezen túlme­nően a Bayer egyes kórházi osztályoknak külön is jutta­tott a — másként nehezen be­szerezhető — készítményeiből. A lazareánusok nem képe­sek, és nem is a­karnak álla­mi feladatokat átvállalni. Nyíregyházán, Budapesten és Egerben egyesület formában működik szervezetük; Keszt­helyen, Miskolcon, Mosonma­­gyaróvárott most van kibonta­kozóban. Kezdeti feladatuk, a segélyszállítmányok elvszerű szétosztása mellett, egri orvos­­csopo­rtjuk dr. Ertsey Csaba igazgató főorvos bátorításával túlmegy a számára közigazga­tásilag kijelölt ellátási terüle­ten, és az elmaradt vidékeken is vállal szakorvosi rendelést. Ugyancsak Egerben segítik a mozgássérülteket, s ha az adó­alapokból leírható adomá­nyokkal feltöltik a még kon­gó kincstárukat, egy központi konyhából ebédet szeretnének kihordani­­a rászorulóknak. Művésznő keresztté! Eger Keszthely, Mosonma­gyaróvár után a budapesti la­­zarényg szervezet is megala­kult, és a művészek körében indított akciók szervezőjévé Nyáry Éva festő­művésznőt vá­lasztották. Őt is a hazai zászló­­bontás alkalmából avatták lo­vaggá. — Boldogan vállaltam és ki­tüntetésnek vettem ezt a meg­bízatást — mondta a művésznő a Vasárnapi Híreknek. A Mál­tai Lovagrenddel karöltve a mi feladatunk is az, hogy pénzt, gyógyszert, ruhaneműt gyűjt­­sünk a most született alapítvá­nyunk javára, segítve ezzel a rászorulókat. Máris akadtak támogatók, a zenészek köréből jelentkezett például a buda­pesti Szabó Ferenc kórus, Dé­vai Nagy Kamilla, a Bárdos Kamarakórus. A Pannónia, va­lamint az Art Color képzőmű­vész csoportok, mintegy 68 al­kotó felajánlotta, kiállításai­kon eladott képeik árának har­madát céljaink támogatására. Reméljük, hogy ez a lelkese­dés tartós lesz. — Jut-e ideje mostanában al­kotásra? — Nehezen, de szakítok időt erre is. A leendő világkiállítás­ra elkészítem a Magyar Szent­korona 18 zománcképét az ere­detinél nagyobb méretben. Ed­dig itthon és külföldön gyak­ran szerepeltem kiállításokon. Mostani küldetésem miatt erre valóban a korábbinál kevesebb energiát fordíthatok. Kopré József A Szent Lázár Lovagrend tagjai a johanitákkal és a máltaiakkal is kapcsolatban állnak. Ugyanígy a Népjóléti Minisztérium is szándékozik az eddiginél jobban áttekinte­­ni, esetenként koordinálni a karitatív szervezetek munká­ját. V. Paizs Gábor Randevú az ötletbanknál A vállalkozások élénkíté­séhez nálunk két dolog hi­ányzik: pénz és információ. Holott mindkettő van az or­szágban, csak szétszórva, s emiatt a vállalkozók nehezen jutnak hozzá. Ezért a héten megnyílt Országos Kisvállal­kozás-fejlesztési Iroda első feladatának a pénzforrások felderítését és a többnyire egymástól függetlenül műkö­dő információs rendszerek adatainak összesítését tekinti. Budapesten, az V. kerü­leti Szende Pál utca 3. szám alatti iroda a minisztériu­mokkal azonos rangban mű­ködik. Elnökhelyettesétől, Csanádi Ágnestől megtudtuk, hogy kell még egy kis idő, amíg kiépítik szervezetüket és kapcsolataikat, de remél­hetőleg már decembertől fog­lalkozhatnak a vállalkozók tájékoztatásán kívül az Eg­zisztencia Alappal kapcsola­tos ügyek intézésével is. Nyilvántartási és tájékozta­tási funkciót látnak e­l. Olyan összefoglaló listákat és adat­sorokat kívánnak a kisvál­lalkozók kezébe adni, ame­lyek alapján eldönthetik, hogy kihez forduljanak pénzért, tanácsért. Nem hoznak létre saját irodahálózatot, hiszen már igen sok tanácsadó szer­vezet, kft., amk segíti or­szágszerte ,a vállalkozókat. Az OKI a meglévő szerveze­tek összekapcsolásával sze­retné saját hálózatát kiépíte­ni. Mintegy 200 céget vettek számításba, s közülük már elég sokkal tárgyaltak is. Bu­dapesten az önkormányzati választásokon sikeresen sze­repelt SZDSZ saját hálózatot kíván kialakítani a vállalko­zók felkarolására, s ezt öröm­mel bekapcsolják az általuk koordinált országos informá­ciós láncba. Az iroda nem hatóság, van viszont javaslattételi és véle­ményezési joga például arra, hogy milyen döntéseket hoz­zon a kormány a kisvállal­kozók támogatása érdeké­ben. T. M. VIGYÁZZ, HA JÖN A VONAT! ! (Gerse László rajza) — Már sínen vagyunk. — Csak ne jöjjön a vonat! Ki fizeti az átállást? Kovács Álmos éberségre int a privatizációs ügyekben Az már nem újdonság, hogy döntően a magántulajdo­non alapuló piacgazdaság kialakítása a cél. Mint Kovács Ál­mos, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára a kor­mányzat pénzügyi terveiről beszélve elmondta, nyilvánvaló, hogy a lakosságnak nincs akkora tőkéje, hogy az állami vál­lalatokat piaci áron vásárolja meg. Ingyen viszont nem sza­bad eladni, mert az anyagi felelősség nélküli döntések is súlytalanná válnak. A külföldi tőkebevonás szorgalmazása mellett ezért jött létre a Magyar Nemzeti Bank privatizációs konstruk­ciója, s ezért hozták létre az E-alapot is, igaz — a helyet­tes államtitkár szerint is — elkeserítő, hogy ennek bein­dulása fennakadt valahol a bürokratizmus útvesztőin. Márpedig a jövő a piaci vi­szonyoké. Eszerint alakulnak az árak is a közszolgáltatá­sok kivételével. A gazdaság jelenlegi állása mellett a ter­vek szerint mintegy három­négy százalékkal csökkennie kell a fogyasztásnak. A gaz­dasági egyensúly megkövete­li, hogy a nominál­bérek nö­vekedése tíz százalékkal az árak mögött maradjon. Ko­vács Álmos szerint Magyar­­országon nem beszélhetünk restriktív pénzügyi politiká­ról, hiszen ez ott van, ahol azért kell visszafogni a gaz­daságot, mert félő, hogy a növekedése meghaladja az erőforrásokat. Van aki az amerikai pél­dára hivatkozva úgy véli: a vállalkozások beindításával érdemes felpezsdíteni a gaz­daságot, Magyarországon azonban — az USA-val ellen­tétben — csődhöz vezetne az átmeneti importnövekedés, ami a következő exportbővü­lést előzné meg. A megoldás csak az lehet, hogy az össz­­kereslet ne növekedjen, csak­­az, ami a befektetések és a kisvállalkozások ösztönzésé­vel és az adminisztratív aka­dályok felszámolásával van összefüggésben. Úgy tűnik, hogy a hazai gazdaság rövid távon képte­len növekedésre, a rubelex­port húszszázalékos vissza­esésével az összes export négy-öt százalékos csökkené­sére kell számítani. Mindez azt jelenti, hogy az ország összjövedelme is természet­szerűleg kevesebb lesz. A nö­vekedési pályára pedig csak az export növelésével egye­nes arányban léphetünk. Érsek M. Zoltán ^ —Vasárnapi­­Hírek

Next