Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-18 / 46. szám

Betiltott kazetták, oldódó kocsi festek Zúdul az áru Mibe kerül? Mennyivel lett drágább? Miközben aggódva figyeljük a szűnni nem akaró áremeléseket, egyre kevesebb szó esik az árucikkek minőségéről. Pedig soha ennyi im­porttermék nem zúdult még be az országba, mint napjaink­ban. S bizony közöttük is akad silány áru. Az év elejétől a mai napig 13 ezer új terméket vizsgált meg a Kereskedelmi Minőség­­ellenőrző Intézet, s ezek 11 százalékát találták értékesí­tésre alkalmatlannak. Túl­nyomó többségük külföldről származik. A vizsgált külföldi minták általában jó minőségűek vol­tak — tudtuk meg Barabás Bélától, a gépipari főosztály vezetőjétől —, akadt köztük egészen kiváló is, például az olasz fagyasztóláda, az oszt­rák automata mosógép vagy a japán mikrosütő. Gyengének minősült többek között az an­gol fagyasztószekrény és a francia gyártmányú olasz sütő. A kazettákról külön érde­mes szólni. Tíz hónap alatt 534-féle magnetofon- és vi­deokazettát ellenőriztek, s kö­zülük 104-et találtak hasz­nálhatatlannak, ami rendkívül magas selejtarány. Ezek eladá­sát letiltották, ami nem jelen­ti azt, hogy itt-ott nem kerül­nek mégis forgalomba. Amint dr. Morvay Anna osztályveze­tő elmondta, legutóbb egy el­dugott Somogy megyei boltban bukkant rá az ellenőrzés a be­tiltott kazettákra. Az importból származó ru­házati termékek minőségénél is romlás tapasztalható. Amíg félévkor a megvizsgált minták 17 százaléka akadt fenn a szű­rőn, addig az utolsó négy hó­napban ez a szám 27 százalék­ra emelkedett. Minőség szem­pontjából egyébként az oszt­rák és az NSZK gyártmányú ruházati termékek bizonyultak a legkiválóbbaknak. A lakossági reklamációk száma eddig már meghaladta a 25 ezret. A legtöbb panasz a felsőruházati termékekre és a cipőkre érkezett. A műszaki cikkek közül a legtöbb kifogás a gépkocsikat érte. Közülük is főleg a bordó színű Daciákat, mert lemosá­suk után, a mosóvíz rózsaszí­nűvé válik, oldódik rajtuk a festék. A Lada Samaráknál a sebességváltó zaj­osságát tet­ték szóvá a tulajdonosok. A behozott 9000 Volkswagen-mo­­torral gyártott új Trabantnak már több mint a felét átvizs­gálták, s a KERMI jelzései alapján eddig 14 olyan kocsit találtak, amelyeknél egy biz­tosítógyűrű hiánya következ­tében a kormányzásnál köny­­nyen baleset következhetett volna be. Cs. M. Mérnökvédelem Kilenc hónappal ezelőtt „született”, s noha azóta több mint hússzorosára nőtt, még így is közepes érdekvédelmi tömörülésnek számít 1024 tag­jával és 41 tagcsoportjával a különben nagy múltra vissza­tekintő és 1949-ben gyakorla­tilag egyetlen tollvonással megszüntetett Mérnökeik és Technikusok Szabad Szakszer­vezete. De, hogyan váljanak a mér­nöki-műszaki értelmiség, a termelés fontos részlegén dol­gozó technikusok legütőképe­sebb érdekképviseleti szerve­zetévé? Arra összpontosítsa­nak-e, hogy az országban most működő több mint 30 szak­szervezetből csalogassák át a tagságot? Vagy alulról és de­mokratikusan építkezve vív­ják ki a bizalmat? Miként reagáljanak a többi szabad szakszervezet közeledésére, építsenek-e ki velük munka­kapcsolatokat? Ezekre és sok más kérdésre keresték a vá­laszt­­a Mérnökök és Techni­kusok Szabad Szakszervezeté­nek közgyűlésére érkezett kül­döttek szombaton a szakszer­vezetek Dózsa György úti székházában. Alapszabályuk és programnyilatkozatuk mó­dosítása, a jövő évi költségve­tés megvitatása után megvá­lasztották az MTSZSZ vezető testületeit. M. Cs. A honfoglalásig nyúló gyökerek Kézenfekvő jószomszédság Megalakult Budapesten a Magyar—Ukrán Társaság, és alap­szabályában többek között a magyar—ukrán kapcsolatok nép­szerűsítését, a két ország népei közötti jószomszédi viszony erősítését, az ukrán kultúra és közélet, az ukrán nép életének magyarországi és a magyar kultúra, közélet, a magyar nép életének ukrajnai bemutatását tűzi feladatául. Külön pontban rögzíti, hogy tevékenységét szorosan összekapcsolja a Kárpát­alján és másutt Ukrajnában élő magyarokkal. Vásárosnaményba Moszkván át tett lapok találhatók. Csupán a legújabb kor két borzalmas világégésében ukrán és ma­gyar parasztfiúk százezrei lel­ték halálukat egymás kezétől. A csernovici kaszárnya­s ár­nyékában a csernovici temető a népdalban máig fájó emlé­keket őriz, s a délorosz sztyep­peken a jeltelen katonasírok­ban egymáson pihennek ma­gyar és ukrán névtelenek. Idővel a kétségbevonhatat­lan jószándékból emelt hidak, alkotóelemeik gyors kopása miatt is, elfáradnak, ellehetet­lenülnek. Az elmúlt években — nem is feltétlenül a rendszer­­váltás velejárójaként— rend­re eltorlaszolódtak az érintke­zési pontok hazánk és közvet­len keleti szomszédja közti, gyümölcsöző kapcsolatok sza­kadtak szét, hasznos együtt­működési formák haltak el. Például a közeli negyedszáza­don át a magyarországi könyvpiacot többnyire nívós művek sorával gazdagító kö­zös könyvkiadási együttműkö­dés három év alatt teljesen el­sorvadt. E könyvek hiányát a hazai piac észre sem veszi, vi­szont Ungváron végveszélybe került az egyik legfontosabb magyar műhely , a kiadó szer­kesztősége. A hírek szerint ugyanez a sors fenyegeti a ma­gyar nyelvű napilap, a Kárpá­ti Igaz Szó szerkesztőségét, ha a kiadvány visszaminősül az ukrán pártlap magyar nyelvű mutációjává. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy közös értékeinket, gyümölcsöző kapcsolatainkat veszni hagyjuk. A Magyar Uk­rán Társaság ebben is talál magának feladatot. A lepusztult hidakat pedig újra kell építeni. Barátságból, bizalomból, a jól felfogott kölcsönös érdekektől vezéreltetve, közös használa­tunkra. " Petrovácz István Ezer és egyszáz esztendeje, ■hogy a keleti szlávok és a ma­gyarok legősibb krónikáinak egybehangzó tanúságtétele sze­rint a besenyők támadásai elől hátrálni kényszerülő magyar törzsek Kijev magasságában átkeltek a Dnyeperen s meg­pihenve az azóta is Almos udvarának nevezett parti hát­ságon, erőt gyűjtöttek, s az őket barátként tisztelő szláv fejedelmek melléjük rendelt segédcsapatai kíséretében foly­tatták vonulásukat Halics er­dőrengetegén s a Kárpátok hágóin át új hazát foglalni. Kinizsi Pál, a nagy erejű ukrán A Kijevi Fejedelemségben tömörült oroszság leszármazot­taiként a délnyugati végeken továbbélő ukránok, más szó­­használattal kisoroszok, s a magyarság története azóta is számtalan ponton érintkezett. Keresztelő Vlagyimir nagyfe­jedelem az Árpádok nemzetsé­géből választott feleséget fiá­nak, Szvjatoszlávnak, aki ké­sőbb a trónbitorló átkozott Szvjatopolk elől övéihez, Ma­gyarországra menekül. A ha­táron érik utol gyilkosai. Va­zul fiainak több szerencséjük van, István haragja elői eljut­nak Jaroszláv udvarába, ahon­nan András Anasztázia szemé­lyében kijevi fejedelemlánnyal tér vissza a magyar trónra. A koraközépkorban a ma­gyar uralkodók gyakran kel­tek hadba a velük atyafi­ság­ban álló kijevi fejedelmek megsegítésére. De az ukrán mondákban szerepel egy bizo­nyos Kinizsi Pál nevű nagy­erejű paraszti fiú is, aki Mátyást segítette meg a bajban. A tö­rököktől zaklatott magyar ki­rály Nándorfehérvár alatt né­zett farkasszemet a pogány­nyal. Volt a török táborban egy hetvenkedő óriás, aki saj­káját fél lábbal a Duna köze­péig rúgta. Mátyás követeket küldött a keresztény orszá­gokba, találnának valakit, aki megül a törökkel. Az Ukrán parasztgyerek, Ki­nizsi akkora erővel rúgta el a maga sajkáját, hogy az átsik­lott a Dunán s a túlparti ho­mokba fúródott. A hetvenke­dő töröknek inába szállt a bá­torsága, s a pogány háború nélkül kotródott el a magyar végektől. De közös történelemi köny­vünkben nem csak bearany.­Századunk derekán a min­den korábbinál pusztítóbb há­ború utáni nagy hídverések idején új kapcsolatok létesül­tek, az akkor divatos szóhasz­nálattal, új hidak épültek a környező baráti országok s ha­zánk között, nemegyszer az egy­más területén élő nemzeti­ségekre támaszkodva pillé­reikkel. Ám a nagy szomszéd, nyilván praktikus okokból, a Moszkva és Budapest között feszülő masszívnak tűnő szer­kezetet nem hagyta meggyen­­gíteni-megtörni holmi kijevi, s főleg nem ungvári leágazá­sokkal. Beregszászból Vásáros­­naményba évtizedekig a két főváros érintésével vezetett a legrövidebb út, a­mely nem egy esetben inkább szolgálta a pa­rádézást, semmint a közele­dési­ közlekedést, a jószomszé­di viszony ápolását. A közvet­len együttműködés pallói sok­szor privát kapcsolatokon nyu­godtak. Elsorvasztott közös könyvkiadás 1990. NOVEMBER 18., VASÁRNAP Köztisztviselők kongresszusa­ ­ Befejeződött szombaton a helyi és települési önkormány­zatok köztisztviselőinek 80 ezer főt tömörítő szakszerve­zete második kongresszusa, mely két napig tartott. Pénte­ken, a több mint 200 küldött, hosszas vita után elfogadta az elnökség beszámolóját. Szombaton a tanácskozás második munkanapján módo­sították az egy évvel ezelőtt elfogadott alapszabályt és a programnyilatkozatot. Esze­rint a szakszervezet a jövőben az önkormányzatok hivatalai, intézményei és gazdálkodó szervezetei mellett, a köztár­sasági megbízottak és a kor­mány központi irányítása alá tartozó helyi hivatalok dolgo­zóinak pártpolitikai semleges­ségén alapuló szakmai, érdek­­védelmi és érdekképviseleti szervezeteként kíván tevé­kenykedni. Emellett, egyebek között, sürgetőleg vetették fel a kormányzat közigazgatási koncepciójának kialakítását, a kormány és az önkormányza­tok közötti munkamegosztás törvényi szabályozását. A küldöttek több, fontos, a szakszervezeti mozgalom egé­szét is érintő kérdésben állás­foglalásokat, illetve felhíváso­kat fogalmaztak meg, így a volt SZOT-vagyon megosztásá­nak elveiről is. Idomuló gének Mindennapi levegőnk Ha az ember negyven percig egyfolytában azt hallja, hogy születésétől egyéves koráig mennyi, egész életre kiható káros hatás éri — ráadásul mindezt egy orvosprofesszortól —, akkor valósággal megnyugvással tölti el az a gondolat, miszerint ta­lán nem is védekezni kellene a szennyezett levegő ellen, ha­nem alkalmazkodni, hozzáedződni. Az előadást és vitát, ahol ez a meghökkentő gondolat el­hangzott, a Talenta Alapít­vány „Levegő” munkacsoport­ja szervezte, ahol dr. Csaba György, a SOTE Biológiai In­tézetének igazgatója ismertet­te kutatási eredményeit, ame­lyek azt bizonyítják, hogy gén­jeink a születésü­nk utáni hó­napokban kapott hatásokra — amelyek között meghatározó jelentőségűek a környezetünk­ben lévő vegyi anyagok — ál­lítódnak be, s ez egész éle­tünkre szóló következmények­kel jár. Ilyen káros anyag pél­dául a kipufogógázokban ki­mutatható benszpirin. Csaba professzor arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a szer­vezetünk vegyi szennyezéséért nem csupán a kipufogógázok, hanem a sokszor önként, és túlzott intenzitással szedett gyógyszerek, élvezeti cikkek, és az élelmiszerekkel elfo­gyasztott növényvédő szerek is felelősek. Mit tehetünk? A je­lenlévők többféleképpen gon­dolkodtak erről. A szelídebbek arra­­hívták fel a figyelmet, hogy csecsemőknek semmikép­pen se adjunk primőröket, fó­lia alatt termelt zöldséget; a piacon ne a káposztafejnyi sa­látát, a legnagyobb répát vá­lasszuk, mert azt biztosan több vegyszerrel kezelték; az anyu­kák ne mózeskosárban, hanem magas babakocsiban vagy ken­guruban vigyék kicsinyeiket, mert feljebb lényegesen ki­sebb a légszennyezés. Voltak azonban, akik nem elégedtek meg ennyivel, ők emlékeztettek a taxis sztrájk­ra, amikor a két forgalommen­tes nap alatt tiszta levegőt szívhattunk. — Zárjuk le a Mártírok útját! — Legyen, vég­re szmogriadó! — Ne enged­jék a kommunális hulladék elégetését! — javasolták az indulatosabbak. Lukács András, a Talenta Alapítvány titkára, megértve az indulatos hozzászólásokat, mégis némi türelmet kért. Ja­vasolta, hogy a „Levegő” mun­kacsoport támogassa Demszky Gábor, Budapest főpolgármes­tere kezdeményezését, mely szerint először a már meglévő, de mindeddig be nem tartott jogszabályoknak igyekeznek érvényt szerezni, amelyek töb­bek között a Belváros lég­szennyezettségét is enyhítenék. Ezenkívül fenntartják azt a követelésüket, hogy a benzin árából különítsenek el literen­ként két forintot, s az így ösz­­szegyűlő pénzt a kormányzat kizárólag környezetvédelemre fordítsa. Nem maradt megválaszolat­lan a bevezetőben említett fel­vetés sem, amelyet Aigner Szilárd, az ismert meteoroló­gus kérdésként intézett dr. Csaba Györgyhöz. A profesz­­szor humorosan adott választ, mondván: nem zárja ki, hogy eljön az idő, amikorra kivá­lasztódnak azok az emberek, akik a kocsik kipufogógázából fognak jókat lélegezni, de ad­dig az emberiség nagyobb ré­sze kipusztul... Cseh Béla Üzleti házasságközvetítők Bár annak idején elsősorban a kanadai befektetések előse­gítésére alakult az Inter­­contact Kft., mára — a piac igényeit kihasználva — más országokkal is szoros kapcso­latot alakítottak ki. Ennek eredményeként kapcsolódhat­tak be az Európai Közösség által létrehozott Business Cooperation Center — Üzleti Együttműködési Központ — hálózatába, amely nemcsak a külföldi befektetők, hanem a hazai vállalkozók szempontjá­ból is nagy lehetőségeket ígér. Mint Einrich Gabriella, a BCC Információs Központ ma­gyarországi képviseletének vezetője megemlítette, ez a nemzetközi hálózat a világ 37 országában úgy működik, mint valami üzleti „házasságközve­títő” központ. Igaz, munkáju­kat még csak három hete kezdték meg, de máris több külföldi és hazai cég kereste meg őket: a magyarok közül eddig még leginkább csak a szolgáltatást végzők. A BCC jelentősége, hogy a külföldi partnereket kereső, magyar vállalkozók ajánlattételét, az itteni iroda 15 000 forintért — ha valaki úgy igényli — 36 or­szágban tudja ajánlani, amit a brüsszeli központ hat hó­napig tart nyilvántartásban. A magyar képviselet és az Interkontact Kft. emellett a társközvetítő tevékenység bő­vítésére is törekszik. Vállal­ják, hogy a nyelvet nem tudó és a bürokratizmus útvesztői­ben lámpást kereső vállalko­zóknak nyelvi és szakmai se­gítséget is nyújtanak. É. M. Ha nem fogad a repülőtér Ködben keringve Ki gépen száll fölébe, az ilyen őszies, ködös időben nem tudhatja, hol ér földet, Ferihegyen-e, ahova igyekszik vagy valamely szomszéd ország fővárosában várja ki a jobb időt. A napokban is fenn keringett néhány gépmadár és utasai mit sem tudhattak arról, hogy ezért a nagy természetfelelőst, a repteret, a gépet vagy a pilótát okolhatják. Pedig mindegyiknek köze le­het egy-egy ilyen „gépeltérí­téshez” — tudtuk meg Bara­­nyi Károlytól, a MALÉV repü­lési igazgatójától, aki mint vál­lalati főpilóta is sokszor talál­kozott a kellemetlen, tej­szerű, levegőben marasztaló csapa­dékkal. Mutatja azt a mintegy 30 oldalas szabálygyűjteményt, amelyben megtalálható, hogy az időjárástól függően, milyen repülőtérre milyen gépek, mely pilótákkal szállhatnak le. Mindegyikre három kategó­riát állapítottak meg, a repülő­tereknél és a gépeknél a mű­szerezettség, a pilótáknál a re­püléssel töltött idő határozza meg, hogy melyikbe tartoznak. Ferihegy le- és felszállópályái minden követelményt kielégí­tenek, így a legnagyobb köd­ben „vakon” is leszállhatnak a gépek. Csakhogy a MALÉV gépei között ilyen jelenleg egy sincs, a legújabb bérelt BOEING is csak II-es kategó­riájú. Az osztályzást a minimális látótávolság alapján készítet­ték és ezt a ’70-es évek végé­től már műszerekkel mérik. Azelőtt a gép érkezése előtt az irányítók kisétáltak a leszál­lópálya szélére, jobbra néztek, balra néztek és ha láttak négy­négy lámpát, engedélyezték a leszállást. Igaz ma is, hogy bár a repülőtér és a gép kate­góriája, felszereltsége alapján még le is szállhatna az utas­­szállító, de ha a két parancs­nok közül valamelyiknek en­nél gyengébb osztályzata van, akkor sem engedik leszállni a repülőt. Ezért ilyen időszak­ban mindig készenlétben áll egy-két „öreg” hajós, hogy még indulás előtt átvegye a bot­kormányt tapasztalatlanabb kollégájától. De ő is megtehe­ti, hogy ha már a műszerekre hagyatkozva meg is kezdte a leszállást, de az ablakon ki­nézve mégis úgy ítéli meg, hogy kockázatos lenne a lan­dolás, az „elhatározási magas­ság” környékén még újra a le­vegőbe emelheti a gépét. Jövőre már olyan gépe is lesz a MALÉV-nak, amellyel a legzordabb időjárásban is le lehet szállni Ferihegyen. Hiá­ba szeretnék, a meglévő gépe­ik nagy részét nem is lehet felszerelni a műszeres leszál­láshoz szükséges berendezé­sekkel, így az utasoknak, ha nagyon sietnek, nem árt meg­nézniük, milyen géppel, hova igyekeznek és azt is, milyen pilóták társaságában. (Jörő) Katalóniából jöttek Vad parti szelídítők Csábító szándékkal érkeztek hazánkba ezen a hét végén a spanyolországi Katalónia idegenforgalmi vezetői. Ajánlják ismert tengerpartjukat, Costa Bravát, ami vad partot jelent, s ide szeretnék szelídíteni a magyar turistákat, lehetőleg mi­nél többeket. Hogy a vállalkozás nem re­ménytelen, erről nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek a Hotel Flamencóban e héten rende­zett katalán napok szombati befejezésekor Ricard López i Sarasa, a térség turisztikai hivatalának elnöke.­­ Évente ötvenmillió turis­ta utazik Spanyolországba és a turizmusból származó bevé­tel 48 százalékát a Costa Bra­­va-i idegenforgalom adja — mondotta. Szeretnénk, ha Ke­­let-Európából többen jönné­nek, s ennek eléréséhez köz­pontnak Budapestet szemeltük ki. Itt nyitjuk meg tavasszal a Spanyol Idegenforgalmi In­formációs Irodát, ahol gyakor­lati tanácsokat adunk a Spa­nyolország iránt érdeklődő tu­ristáknak. Az is szóba került bemutatkozásunkon, hogy el­sősorban az utazási nehézségek fogják vissza a magyar érdek­lődőket. A repülőjáratok sűrí­tése hamarosan napirendre ke­rül, ugyanakkor az autós uta­zást tartjuk a legkedvezőbb formának. A közeledési szándék — úgy tűnik — kölcsönös: az idén nyáron alakult meg hazánk­ban a Magyar—Katalán Baráti Társaság, amely máris csak­nem száz tagot számlál.­­ — kdp — V­asárnapi

Next