Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1990-11-18 / 46. szám
___ Zsöllye A bemutatók árapály járásában e héten éppen dagály volt. Legalább tíz új produkció került a közönség elé, a fővárosban és vidéken. Mindet méltatni rovatunk szűk keretei között lehetetlen, így inkább csak a vélhetőleg legérdekesebbekről adunk hírt részletesebben. Ami nem jelenti azt, hogy például Mrozek a nyílt tengeren című darabja vagy a nagyváradi színház román és magyar tagozatának debreceni (idén már nem első!) vendégszereplése ne lenne figyelmet érdemlő. De talán egy sajátos megoldású Bánk bán a Játékszínben, egy veszprémi Maeterlinck-kuriózum vagy egy kaposvári Az élet álom magvasabb élményeket ígér. S ma, értékvesztések idején, nem árt a színházban sem az értékekre figyelni. A hét színházi eseménye volt a Színészkamara közgyűlése is. Mivel sem előtte, sem a közgyűlésen, sem a közgyűlés után nem óhajtották egyelőre bővebben tájékoztatni a sajtót, mert, mint helyesen mondták, a szakma belügyei elsősorban a szakmára tartoznak, erről az eseményről keveset tudunk. Hasonló közgyűlésre ül össze holnap, hétfőn a másik színészeti szervezet, a Magyar Színházművészeti Szövetség. Itt tisztújításra itt sor kerül, és feltehetőleg a magyar színházművészet olyan sarkalatos kérdéseiről is szó esik, mint a dotáció, a szerződések, a vezetői megbízatások kérdése vagy, ami sajnos fenyegető rém, a színházi munkanélküliség kezelésének problémái. Ma már világos: szakmai érdekvédelem nélkül a jelen körülmények között a színházi emberek sem boldogulhatnak. Ezt az érdekvédelmet pedig egyaránt szolgálja — más-más oldalról — a kamara, s a szövetség. Zarm professzor A Vidám Színpad Kisszínháza a hétvégén hatásos hangulatú, humoros gyógyintézetté alakult át. Dallal, zenével, tánccal, érzelmekkel s olykor tán felesleges érzelgősséggel, a gyógyítás minden formáját kihasználva, olyan leleményes és szellemes „rendelő-órán” látott bennünket vendégül, amely pezsdítően hatott mindannyiunkra. Zana József Drinkmann professzorként nagy lehetőséget, feladatot és kivételes játékalkalmat kapott a színháztól. Magasra tette a lécet, 25 éves színészi jubileumát színészi rekord javításra használta fel. A Salto-mortále sikerült. Most már csak azt reméljük, sőt, várjuk, hogy estéről estére egyre magasabbra emelje a mércét, a tegnapi rekordot minden nappal megdöntse. Zana József jó szerepet játszik ebben az egyszemélyes show-ban, a csapatért érzett felelősséggel komédiázza, anekdotázza, játssza végig az estet, a magánszámokban, párjelenetekben attraktív, táncos, énekes produkciókban komoly felelősséggel dolgozik, eljött hát a pillanat, amikor a „hóhért akasztják”, a partnereket gyakran zavarba hozó színész most a színpadon és a színpad mögött nagy szellemi és hangulati összefogottsággal vezet végig bennünket a játék hullámvasútján. Az esti „rendelés” nagyszerű konzultánsai a „vendég szakorvosok”: Kabos László, Verebély Iván és Payer András, a szövegíró: S. Nagy István, de alkotó szereplő mindenki a színpadon és a nézőtéren, mert nemcsak a jó orvosok, de főként a humor hangulata gyógyít ezen a különleges nagyviziten . .. (i. 1.) Szembesülés a gyalázattal Szinte törvényszerű volt, hogy Balikó Tamás előbbutóbb megrendezze az egyik legjobb magyar kortárs drámát, Nádas Péter Takarítását. Szikora János 1980-as győri és Elek Judit hét évvel későbbi egri rendezése után az évtizedfordulón szokatlan közegben, a József Attila Színiház stúdiójában vállalkozott erre a munkára. Már a csupasz játéktérben (díszlet Horesnyi Balázs m. v.) történő indítás, majd a mindvégig fokozódó feszültség arról tanúskodik, hogy Balikó határozott elképzelésekkel nyúlt a darabhoz. Nyers, naturális az előadás. Itt a tisztításra váró ablaküveg, a padlósúrolás, a vödörből kiömllő víz, az egész takarítási szertartás, éppen csak a keretet adja. A hangsúly a három ember tragédiába torkolló sorsán van. Mire a patyalattiszta függöny mögött eldördül a gyilkos fegyver, addigra már szembesülünk a magunk és a mások kárára naponként elkövetett gyalázatokkal. S hogy a katarzis — szerencsére — végbemegy, az a meghökkentő szereposztásnak köszönhető. Pécsi Ildikó otrombán virulens Klárája valószínűleg egy színésznői pályafutás új fejezetének nyitánya. Fehér Anna érzékeny, intelligens Zsuzsijából a szorongatottságban markánsan tör elő az eldurvuló lélek agreszszivitása. A Nyíregyházáról átszerződött Rékasi Károly vonzóan taszító Jóskája még egy fokkal harsányabb a kelleténél. A trió ritmusa meglehetősen töredezett. A karmester személye azonban garancia arra, hogy néhány előadás után harmóniává oldódjon a helyenként érzékelhető csikorgás. H. A. Vadonatúj, kényelmesen berendezett otthonában beszélgetek Fehér Annával, a Szomszédok teleregény gyorsan népszerűvé lett egyik főszereplőjével. Jegyzetelni próbálok, de föladom. Sokszínű lénye kottázhatatlan. Nyolc éve a József Attila Színiház tagja. A Tündérlaki lányok Boriskáját, a Stuart Mária címszerepét és a Koldusopera Pollyját meghatározó szerepekként tartja számon. Ebben az évadban is örömmel játssza a két bűnügyi játékban a vénkisasszony és az lángos lady hálás karaktereit, s adja elő a Budapest anno orfeumi kupléit. Olykor megfordul a fejében, hogy mostanában nem sok becsülete van a színészmesterségnek. Aztán semmissé lesz a gondolat, mert a Takarítás Zsuzsája olyan szerep, amiért színésznek lenni érdemes. A stúdió intim közelségében mindazt sejtetheti a nézőkkel, amiről magánemberként legszívesebben hallgat. Mozgalmas tíz év van mögötte. Semmit sem kapott ingyen. A korai önállóság hamar felnőtté tette a lírai alkatú, önmaga bizonytalanságaival vívódó fiatal leányt. Aztán sokáig hitte, hogy megrabolhatatlanul boldog. Rákellett döbbennie, hogy csalatkozott. Vesztett, s megismerhette az albérleti lét lélekromboló viszonyait. Hoszszú évek kitartása, egy átmeneti szükséglakás kényszere vezetett az óbudai összkomfortig. A tágas terek, a tiszta formák mindennél beszédesebben vallanak a háziasszony útközben megszerzett belső egyensúlyáról. No meg a nála gyakran és szívesen, vendégeskedő barátok, jó ismerősök. A színésznő így próbálja megfogalmazni mai önmagát. „Korábban a szép, okos, hideg értelmiséginő szerepének akartam megfelelni. Mára kialakult a biztosabb belső értékrendem, ami erősebbé és védettebbé tett. Már merek lágy lenni és szeretném meggyőzni arról a környezetemet, hogy az értelem és érzékenység nem egymást kizáró jellemvonások. Hiszem, hogy egyszer ez is sikerül.” Hunyor Ágnes A rendetlenség almás Az értelmiségi nemzeti hős A Bánk bán sorsa politikai, társadalmi és művészeti viszonyaink példázata. Ezúttal a Játékszín igazgató-rendezője, Berényi Gábor és ifjú dramaturgja, Kárpáti Péter igazították át. Kamaraszínpadra alkalmazták, minden bizonnyal a színház befogadó-bemutató színpadi és egyéb adottságai miatt. Szöveget nem változtattak, csak húztak, jeleneteket hagytak el, vagy átcsoportosítottak, tömegszereplők száma, jelenléte, hatása csökkent, s még egy szereplő — Izidora, sok magyar színésznő korábbi muszfeladata — is eltűnt a színjátékból. Eredményeként könyvelhető el, hogy így a logikailélektani szálaik világosabbak, a hamis, a patetikus, az álhazafias értelmezési, asszociációs lehetőségek szinte teljesen visszaszorultak, s majdnemhogy központi kérdéssé vált az intellektus, az intellektuális nemzeti hős viselkedése. Még Peturról is kiderül — ehhez nagyon jól illik Mádi-Szabó Gábor egész színészi habitusa, tiszta, szélsőségektől mentes szerepformálása —, hogy nem a fennhéjázó nacionalista benne a lényeg, nem is a pártütés, hanem a „kicsikart szabadság’’, a magyar alkotmány védelme. Rajhona Ádám okos, felelősségteljes, olykor még mosolygósan fölényes Bánkja azzal követ el tragikus vétséget, hogy — személyes indoktól is hajtva — elveszíti önuralmát, s objektíve szükségtelen, méltatlan erőszakos cselekedetre ragadtatja magát. Szegedi Erikának — Gertrúdisként — egy olyan kamarilla-főnökasszonyt kell eljátszania, aki súlyos jellemhibákat vét. Fazekas Zsuzsa Melindája szuverén, öntudatos, szabad nőként szeretne élni Bánik mellett, de elgáncsolódik. Tahi Tóth László önkritikus II. Endréjének már lényegében csak egy sorry-t kell mondania az utolsó felvonásban, miután még érzékelhettük és részben becsülhettük Csuja Imre (Biberach) valósággal realista jellemportréját. Csikós Gábor ízeskedéstől és „népi pátosztól” mentes, olykor még (kínjában) mosolygós-ironikus Tiborcát. Mindent összevetve, okos, rokonszenves, és több tekintetben korszerű olvasat a játékszíni Bánk bán-színrevitel. Az azonban kétségtelen, hogy e dramaturgiai és rendezési koncepcióval a mű és a színjáték dimenziókat, színeket, motívumokat is vesztett. B. J. Titokzatos példabeszéd Maurice Materlinck mesés, titokzatos példabeszédét, tanmeséjét állította elénk a veszprémi Petőfi Színház kamaraprodukciójaként Szurdi Miklós szép szellemi rendben megszólaló rendezése. Különös hangulatú cselekménysort láttunk, ironikus komoran kedélyes, meglepően bonyolított színpadi látványosságot, amelyben a gazdag úrnő halálakor a civakodó örökösök között megjelenik Szent Antal legendás lénye, s a mítosz életre kel, s belép a kisszerű, köznapi csetepatéba. Az erkölcsi ítélkezés végül is a gonoszság törvényei szerint érvényesül, a rossz lelkek s a csodatevő Szent Antalt embertelen gesztussal kiüldözik a történetből, győz a hamisság, a gonoszság, s a szentet megbilincselve vezetik ki a történetből és a színpadról. Ám ez a pillanat a gonoszokat ítéli és semmisíti meg morálisan. Csak a szegény cseléd (Kakuts Ágnes nagyvonalúan alakítja) jut el az érzelmi diadalig. A földreszállt szent férfiú Szoboszlay Sándor játékában mesteri módon kel életre finom líraiság, morális erő, valami szent gyanútlanság árad minden mozdulatában. (és) A lecsupaszított álom A kaposvári Csiky Gergely Színház bemutatójának rendezője, Babarczy László, emlékezvén a korábbi szímrevitelek kudarcaira, terjengősségére, homályosságaira, maga dolgozta át a kaposvári műhely színpadára Calderon Jékely Zoltán által fordított költői színművét, az Élet álom címűt, amolyan brechtiánus szellemben : csupaszított, elhagyott, egyszerűsített figurákat, szituációkat jobban kiemelt, élezett. Khell Zsolttal átlyuggatott, hideg fémlemezekből, szalagokból rideg hatású színpadképet terveztetett, Cselényi Nórától viszont barokkos, színpompás jelmezeket kérhetett, némiképpen a lcsupaszítás túlhangsúlyozásának ellensúlyozására. A váltások, az őrjöngő kétségbeesés ábrázolásában leginkább a Segismundot alakító Sztarenki Pál és a tükörképet (szerepet), darin apród figuráját megtestesítő Lipics Zsolt voltak segítségére, erőteljes szellemi és fizikai felkészültségükkel, jelenlétükkel, de ott volt a nyomukban Kelemen József (Astolfo) is. Lukáts Andor Glotaldo-ja nagyszerű jellemtanulmány, Varjú Olga Rosaurája pedig a leginkább hús-vér teljesítmény a darabban. b. j. 1985-ben rettenetes katasztrófa színhelye volt a texasi Fort Worth repülőtér. Leszállás során a kifutópályára zuhant, kettétört és felrobbant egy Delta 191-es utasszállító gép. A szerencsétlenségnek 137 áldozata volt, s csupán 17-en élték túl a katasztrófát. Mint kiderült, az irányítótorony elfelejtette figyelmeztetni a pilótát a kialakult szélörvényre, amely lehetetlenné tette a gép irányítását. (Ez a szörnyű természeti jelenség a hivatalos adatok szerint 1960 és 1985 között 404 személy halálát okozta — olvashatjuk a film bevezetőjében.) A Delta 191-es katasztrófájáról Jerome Greer Chandler írt könyvet, ebből készítette filmjét Jerry Jameson rendező. Az 1989-ben bemutatott Lángeső sikeresen kerüli el a hasonló témájú katasztrófafilmek sémáit. Már-már dokumentarista hűséggel, visszafogottsággal eleveníti fel a történteket, s dicséretes visszafogottsággal ábrázolja a mentőosztagok nehéz munkáját, az orvosok, ápolónők küzdelmét, amelyet a súlyosan sérült, megégett emberek életéért folytatnak. A katasztrófafilmekkel ellentétben, a rendező nem vitágsztárokkal, hanem ismeretlen színészekkel játszatja el a történetet, ettől vált még torokszorítóbbá, még drámaibbá alkotása. (Duna) _____ ———v Tarlatunk__ Vakfoltos Kép A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tagjainak zsűrimentes tárlatát pénteken dr. Németh Lajos akadémikus nyitotta meg. A több száz festmény, szobor, érem december 9-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. A tárlat címe: KÉP. Az 1990-es esztendő magyar képe. A jelen bonyolult valósága. Szerencsére a művészek nem egy vizuális nyelvet beszélnek, hanem szinte annyit, ahányan vannak. Szükségszerűen tarka a képi megjelenítés, s az érték is változó. Ez is természetes, bár több erőfeszítést vártunk mind a megfogalmazást, mind a témaválasztást illetően. A legújabb magyar képek többsége nem érinti az igazán égető gondokat. Szinte kivételként akad azért együttérzés, így Ezüst György festménye, Kirchmayer Károly szobra a szemén súlyosan sebesült Sütő Andrást láttatja. Nem egyszerűen arcát csupán, hanem helytállását. Cs. Kovás László Ötödik parancsolat című szobra kozmikussá tágítja a mindennapok tragédiái szülte humánum iránti vágyat. Sok a kísérlet, akad meghökkentő szélsőség elég. Döbbenet, katartikus élmény annál kevesebb. A kulturált színikeztelés, a kompozíciós rend szinte általános, de a felejthetetlen hiányzik a bemutatóról. A művész és a mű iránti tisztelet mondatja ezt a szemlélővé!, aki szeretné egyre nagyobb teljesítményre serkenteni a számtalan tehetséget, akik a képességüket most is bizonyítják. Még várat magára, hogy képzőművészetünk a babdzsi „soha meg nem elégedés” mércéjével mérje, nem a pillanatnyi készenléti állapotot, hanem a törekvései irányát. A szövetséges indíttatású kritika örömmel figyelte Mazzag István, Hegedűs II. László, Bráda Tibor, Szentgyörgyi József, Cs. Nagy András, Miks Ferenc, Lóránt János, Balogh László, Bakonyi Tibor, Stefánovits Péter, Gyémánt László, Bényi László festményeit, Kopasz Márta grafikai lapját, Budahelyi Tibor és Veszprémi Imre, Cs. Kovács László plasztikáját. Nyomra bukkantak, a felfedezésükkel körvonalazzák a magyar művészet új horizontját. Losonci Miklós * * • Hangkristályok „Suzanne Vega lemezei olyanok, mint a tiszta vizű hangtavacskák** — írja a New Musical Express a lányról, aki egy szál gitárral hódította meg a világot. A Puerto Ricó-iként nevelkedett énekes dalíróról úgy tartják, hogy már akkor New Age zenész volt, amikor még mindenki azt hitte, hogy a kvarckristályok csak a kvarcórákba jók. Új albumával, amely Days of Open Hand (Nyitott kezek napjai) idén tavasszal kezdte meg világ körüli turnéját. Mielőtt azonban útra kelt volna, hozzáfogott egy, az őt gyermekkora óta foglalkoztató titok megoldásához. Talán Luca c. dalának világsikere adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy kétéves kora óta nem látott édesapja után nyomozzon. Titokban — tekintettel édesanyjára és nevelőapjára — magándetektíveket bérelt fel, hogy próbálják felderíteni apja hollétét. Karácsonyi ajándékként látta viszont Suzanne édesapját. Ekkor tudta meg, hogy a családban már megelőzte őt nagymamája a zenészi pályán, hiszen a mami a 20-as, 30-as években egy dzsesszt játszó lányzenekarban dobolt. A törékeny és tiszta dalok előadója a koncertturné keretében, Budapesten, november 24-én a Körcsarnokban lép fel. P. T. Cs. Ikonok színpadkörelben Nagy hatású és megindítóan szép pillanat tanúi lehettünk Veszprémben a Bűn és bűnhődés bemutatója előtt, mert Vujicsics Sztoján mintegy felkészítendő bennünket a színpadi világ hangulatára — megnyitotta a színház előcsarnokában Agárdi Gábor színművész ikonkiállítását. Azt mondta el: Agárdi Gábor az ikon megoldásának minden aprólékosságát megismerte és elsajátította. A hagyományos ikonográfiát a régi ikonfestők ősi, és hagyományozó mesterségének feltámasztásával műveli. Ezek újraalkotott, feltámasztott ikonok, akár a halhatatlanság és megújulás lényege jelképes, ami isteni lényegük. Agárdi alázattal követi az anonimitás homályába veszett nagy ikonfestők példáit és nyomdokait, vállalva a szent képalkotó kánonok megkötöttségét. „Agárdi ebben a vállalt és magára kényszerített nagy hatású művészi szerepben is remekel. Ezért csodálhattuk oly tisztelettel és áhítattal fantasztikus mesterségbeli tudással megalkotott ikonosztázait amelyekből nemcsak a festés kultúrája, hanem az ötvösművészetéből áradó tehetség is meggyőzően sugárzott felénk. (i. l.) • PULAY IBOLYA festőművésznő életmű-kiállítását rendezik meg Budapesten, a Fimcoop Galériában (V., Apáczai Csere János utca 7.), holnap, hétfő délután 3 órakor. Az alkotói munkásságát Dömötör János művészettörténész, a Tornyay János Múzeum igazgatója méltatja. • A VIGADÓ GALÉRIA földszinti kiállítótermében nyílt meg Klie Zoltán festőművész kiállítása. A Magyar Köztársaság Művészeti Alapja a Vigadó Galériával közösen rendezte ezt a reprezentatív tárlatot a 93 esztendős művész munkáiból. A szokatlanul nagyméretű táblaképek vásznain megelevenednek az egykori Vaszarytanítvány dekoratív alkotásainak legszebb darabjai. A tárlatot megnyitó Pogány Ö. Gábor művészettörténész a konstruktivista Klie Zoltán koloritgazdagságát fejtegetve aláhúzta témagazdagságát, egyedi színvilágát, amely a mesteri ecsetkezelés nyomán méltán tartja őt korunk egyik kiváló művészének. Számvetés ez a tárlat hét évtized festői világának. A folyamatos művészi munkájának bemutatására, három évtized tárlatából is elgondolkoztató ez a kiállítás. A kiállító ajándéka Esteban Fekete Németországban élő magyar festőművész kiállítása november 29-ig tekinthető meg a dunakeszi Gárdonyi Galériában. Ebből az alkalomból az alkotó egy színes fametszetét adományozta a szakközépiskolának, ahol öt éve tartanak képzőművészeti bemutatókat. Az iskolagaléria vezetője, Horpácsi Miklósné Szabó Iván szobrászművész Gárdonyi-érmét adta át azoknak, akik támogatták e fontos közművelődési tevékenységet. 1990. NOVEMBER 18., VASÁRNAP