Vasárnapi Hírek, 1991. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-07 / 27. szám
Ingatag fegyvernyugvás Folytatódik a laktanyák blokádja Átrajzolják a belső határokat ? A fegyverszünet fennáll Jugoszlávia nagyobb részén — de nem mindenütt: ez a fegyvernyugvás ideiglenesnek tűnik. Erősödik az a benyomás, hogy a Jugoszláv Néphadsereg önálló politikai erőként tevékenykedik. Szombatra virradóra ismeretlen tettesek felrobbantották Horvátországban a Jaruga—Virovitica vasútvonal egy szakaszát. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint a pálya csak egy kisebb részen sérült meg, ám fel kellett függeszteni a vasúti közlekedést. Az utasokat autóbuszokkal szállították tovább. A Tanjug szórványos lövöldözésekről számolt be a horvátországi Vinkovci környékéről. Az újvidéki rádió szombati jelentése szerint Mariborban még mindig nem szűnt meg a néphadsereg két laktanyájának blokádja. A szlovén területvédelmi erők állítása szerint a néphadsereg tagjai megsértették a tűzszünetet, polgári célpontokra tüzeltek. Helyi közlés szerint mindaddig nem oldják fel a laktanyák blokádját, amíg a maribori hadtest parancsnoka nyilvánosan vissza nem vonja a szlovénokkal szembeni fenyegetéseit. Menekülők Meg nem erősített hírek szerint a Szlovéniában és Horvátországban élő szerbek közül eddig már mintegy tízezren kértek menedéket Szerbiától. Rádiókommentátorok szerint nehéz ellenőrizni a Szerb Köz- I társaság menekültügyi hivatala által közzétett adatot, mert a menekültek száma állandóan változik. Szerb illetékesek közölték, hogy a menekülteket rokonoknál és ismerősöknél helyezik el, illetve egy részük belgrádi családoknál kap szállást. A hatóságok segélyt folyósítanak nekik. A Jugoszláv Néphadsereg vezetése szerint a szlovén fegyveresek sorozatosan megsértik a tűzszünetet, főképpen a kisebb katonai létesítmények és raktárak ellen indítanak támadásokat. A szlovén fegyveresek több laktanyát is blokád alatt tartanak, például Muraszombaton, Dravográdban és Szezsanán. Pénteken több katona is megsebesült a szlovén fegyveresek támadásaiban — állította Neganovics altábornagy. Belgrádban pénteken élénk érdeklődést keltett az a koszovói bejelentés, miszerint, ha a szlovének és a horvátok kiválnak Jugoszláviából, akkor az albánoknak nincs mit keresniük a csonka országban. Ezt koszovói sajtóértekezletén jelentette ki Ibrahim Rugová, a Koszovói Demokratikus Szövetség vezetője. " Ha Jugoszlávia mégsem hullik szét, nem maradhat meg a régi berendezkedés és a jelenlegi kommunista vezetés. Ha az ország államszövetséggé válik, mi Jugoszláviában maradunk, mégpedig a szövetség tagjaként — mondta. Horvát—szerb csúcs Franjo Tudjman horvát elnök találkozni kíván Szlobodan Milosevics szerb elnökkel — jelentette szombati számában a Politika című belgrádi napilap, a horvát vezetéshez közel álló forrásokra hivatkozva. A találkozóra szóló meghívást a horvát vezetés már csütörtökön továbbította, árr péntek estig nem érkezett válasz rá. A lap tudni véli, hogy az esetleges „csúcstalálkozón” az egyes köztársaságok jövőben határait vitatnák meg. Diplomáciai viszály bontakozott ki az utóbbi napokban Csehszlovákia és Jugoszláva között, amit prágai megítélés szerint a jugoszláv kormány „fölösleges ingerültségével” lehet magyarázni. Vita Prágával Csütörtökön a csehszlovák kormány nyilatkozatban foglalkozott a jugoszláviai helyzettel és abban minden korábbi állásfoglalásánál keményebben követelte az ellenségeskedések beszüntetését, és nyomatékosan hangsúlyozta Szlovénia és Horvátország önrendelkezési jogát. Pénteken Belgrádban bekérették a külügyminisztériumba a csehszlovák nagykövetet és tiltakoztak a prágai nyilatkozat tartalma miatt. A csehszlovák külügyminisztérium pénteken, néhány perccel éjfél előtt tette közzé a CTK hírügynökség útján, s jugoszláv tiltakozásra születet prágai választ. A csehszlovák fél emlékeztet arra, hogy csütörtöki nyilatkozatban a „jugoszláviai fejleményekről” volt szó, ami azt is jelenti, hogy Csehszlovákia továbbra is Jugoszláviát tekinti a nemzetközi jog alanyának. — Nem kizárólag a jugoszláv hadsereg akcióját ítéltük el, hanem a nacionalista indulatok keltését is. Nem támogatjuk az egyoldalú akciókat. Nem lehet ugyanakkor erőszakkal megtagadni a horvát és a szlovén nép szabadon kinyilvánított akaratát. (MTI) A horvátoknál a változások egyetlen látható jele az itt is, ott is felbukkanó nemzeti címeres zászlók, amelyek természetesen a főváros, Zágráb felé haladva, egyre inkább sűrűsödnek. Az e területről szóló terrorakciók ellenére katona nem, és rendőr is alig van az utakon. A meglepetés így annál nagyobb, amikor a horvát—szlovén határra érünk. A milicista, a Ljubljana felé vezető, tankcsapdákkal eltorlaszolt útra mutat, és kényszerű kitérőről beszél. Úttalan utakon, erdei ösvényeken haladhatunk csak tovább, míg a Krka folyó völgyében feltűnik az első, harcokról árulkodó jel. A folyón átvezető híd teljesen fekete, az aszfalt szétroncsolva. A híd mellett négy-öt, úttorlasznak használt, kiégett teherautó fejreállva mered az ég felé. Egy-két kilométerrel odébb, Dvorce és Prilipe falucskák között egy kilőtt tankot vesznek közre a kíváncsiskodók. A harckocsi közepén hatalmas lyuk tátong, jóformán csak a váza látszik. Az ugyancsak elzárt Zágráb—Ljubljana útszakasz csaknem átjárhatatlan. Katonákat sehol sem látni, itt-ott a szlovén milicisták igazítják útba a bóklászó autósokat. A szlovén főváros felé autózónak a következő akadályt a leszálló sötétség jelenti. A hegyek völgyében megbújó falvak útmenti fogadói dugig vannak az éppen ottrekedt átutazókkal. Az éjjel is úton lévők — jórészt külföldi kamionok — még ezeken a mellékutakon is csak konvojban mernek közlekedni. A hegyi falvak békésen gazdálkodó lakói mintha semmit sem tudnának a független szlovén köztársaságról. Ez a nyugodt kép azonban Ljubljana határához érve, hamar megváltozik. A szlovén fővárosba vezető Zágráb felöli hatalmas lejtő két oldalán kilométeres sorban állnak a kamionok. Minden bizonnyal elég egyetlen jel, és a 100-150 pótkocsis szerelvény azonnal átjárhatatlanná teszi a szlovén főváros keleti kapuját. A városban is éjjel-nappal karhatalmisták és milicisták vigyázzák a rendet. Ljubljana egyébként az úttorlaszok és a járőröző milicisták ellenére — mintha csak egy szokásos nyárközepi hétköznapját élné. Az utca emberei között azonban egyre-másra ütközik az ember a Japántól Angliáig idesereglett újságírókba. Mindannyian „a nagy eseményre” várnak. Talán ezért is sopánkodik a BBC egyik riportere, hogy „leült a sztori”, nincs semmi izgalom. És valóban, az emberek, mintha mi sem történt volna, kiülnek a nemzeti lobogókkal feldíszített kávézók teraszaira, és jókedvűen beszélgetnek. A sétálóutcákon korzózó katonák is csak akkor keltenek feltűnést, amikor meghallják egy közeledő helikopter hangját. Azonnal a fal mellé ugranak, vállukról lekapják a kalasnyikovot, és a hang irányába, lövésre készen emelik fel őket. Csak amikor feltűnik a helikopter vöröskeresztes jelzése, oszlik el a feszültség az arcukról. A puskát viszont csak akkor akasztják vissza a vállukra, amikor már a helikopter hangját is alig lehet hallani. Ljubljanába nemcsak bejutni, de onnan kijutni is nehéz. De ha egyszer ráakad valaki a Maribor és az osztrák határ felé vezető útra, már senki és semmi sem állja útját. Pete Tóth Csilla kiküldött tudósítónk jelenti Eltorkstolt utak, lövésre kész géppisztolyok Vihar előtti csend, vagy már az igazi nyugalom köszöntött be Jugoszlávia elszakadófélben lévő tagköztársaságaiban? Ezt még talán a helybeliek sem tudják eldönteni, ezért várnak. Ez a várakozással vegyes feszültség jellemezte leginkább az elmúlt két napban Horvátországot és Szlovéniát. 1991. JÚLIUS 7. VASÁRNAP A békefelhívás Valamennyi fegyveres erő visszavonását, a fegyverek beszolgáltatását, a tartalékosok — közöttük a magyar behívottak — hazaengedését követelte a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöksége abban a békefelhívásban, amelyet szombaton juttattak el az MTI belgrádi irodájához. A VMDK elnöksége tiltakozott a testvérgyilkos háború eszkalációja ellen, követelte az öldöklés leállítását, elítélte a háborús uszítást és az erőszak alkalmazásának mindenféle formáját. Az ország demokratikus közvéleményéhez, a haladó szellemű pártokhoz és minden békeszerető emberhez intézett felhívásban szorgalmazta az ország jövőjéről szóló tárgyalásokat, és olyan politikai megegyezésért szállt síkra, amely a Helsinkiben megindult folyamat alapelveit és a népek önrendelkezési jogát veszi figyelembe, szavatolja az emberi és a kisebbségi jogok maradéktalan érvényesülését. — Nem akarjuk jóvátehetetlenül megrontani kapcsolatainkat a népekkel, amelyekkel ezen a tájon eddig békében, szoros sors- és államközösségben éltünk! Magyar vezető drámai figyelmeztetése A Vajdaságban is nő a félelem Az elmúlt napokban időnként már hadijelentésszámba menő hírek főként Szlovéniából és Horvátországból érkeztek. De semmilyen garancia sincs arra, hogy Jugoszlávia más területeire — így a Vajdaságra is, ahol több százezer magyar nemzetiségű él — ne terjedjenek ki a fegyveres összecsapások. Többek között erről is nyilatkozott exkluzív interjújában szombaton délben, rövid budapesti tartózkodása idején, lapunk munkatársának Bíró Géza, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnökségi tagja. — Az utóbbi napokban egyre több politikai állásfoglalást tett közzé a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, holott két évvel ezelőtt elsősorban kulturális szervezetként jött létre ... — Valóban akkor ezt tekintettük a legfontosabb feladatunknak a vajdasági magyarok általános érdekképviseletén belül. Azonban a Jugoszláviában történtek, a kialakult konfliktushelyzet számunkra is kötelezettségeket jelent. Álláspontunk, hogy a szláv népek konfliktusába nem kívánunk beleavatkozni, de szó nélkül sem mehetünk el a történtek mellett. A békés megoldásnak, a dialógus megteremtésének vagyunk hívei. A békés együttélést hirdetjük a Vajdaságban és Jugoszláviában található nemzetek és nemzetiségek között, ami azonban ebben a mai felhevült állapotban nagyon nehéz. Sajnos a nemzeti és nemzetiségi ösztönök — legyenek horvát, szerb vagy szlovén eredetűek — ma már minden tekintetben túlfeszítettek, s a békés párbeszédre egyre kevesebb reményt adnak. Mi, vajdasági magyarok arra törekszünk, hogy megőrizzük a józan ész logikáját, s amennyire csak lehet, megpróbáljunk kívülállóként maradni, a feszültség további éleződését meggátolni. Politikai állásfoglalásaink valóban szaporodnak, de ezt tőlünk a kialakult helyzet kívánja. Legutóbb békefelhívást adtunk ki. Erre a már elmondottakon kívül az inspirált minket, hogy mindinkább attól tartunk, a Jugoszláv Néphadsereg irányítása és ellenőrzése kicsúszik az arra hivatott politikai erők, testületek kezéből. Ez pedig tragikus következményekkel járhat. — A Vajdaságban látszólag nyugalom van. De mi van a felszín alatt? — A Jugoszláv Néphadsereg nagyobb erőket nem vonultatott fel, s még nincsenek olyan nacionalista csoportok, amelyek fegyveres akciókat hajtottak volna végre. Ez viszonylagos nyugalmat ad, ami azonban csak látszat. Az emberek lelkében hatalmas a feszültség. E belső feszültség — egy rossz politikai döntés vagy fegyveres provokáció esetén — robbanásba, konfliktusba torkollnál, az itt élők igyekeznek emberi módon viselkedni, de kérdés, ha tovább feszül a húr, ha éleződnek az ellentétek, meddig sikerül ezt megőrizni. A katonai mozgósítások nem kerülték el a Vajdaságot sem. Nem lehet azt mondani, hogy csupán magyarokat hívtak be, de mivel a magyarok nem kívánnak beleavatkozni a szláv konfliktusokba, így ez újabb feszültségeket vált ki. Bizonyos jelei tapasztalhatók annak is, hogy a félelem, a bizonytalan helyzet az embereket menekülésre készteti. Tudunk olyan családokról, ahonnan a gyerekeket, asszonyokat „átmenekítették” már a magyarországi rokonokhoz; szerencsére ezek száma még csekély. Szerencsére, mert nagy baj lenne, ha tömegesen szakítanák el az itt élő magyarok a gyökereiket, ha csak azt a megoldást látnák, hogy megváljanak szülőföldjüktől. — Mit hozhat az elkövetkező néhány nap, néhány hét? — A mesterségesen gerjesztett nemzetiségi ellentéteken nehéz lesz az elkövetkező napokban megoldást találni. Szerintem Jugoszlávia teljes lakossága még nem döbbent rá arra, hogy a fegyveres megoldás nem jelenthet megoldást, s az összecsapásokban mindenki vesztes lehet. K. L. N. A világ 4 tájáról ♦ Egy michigani bíróság 67 500 dolláros kártérítést ítélt meg James Richardsnak, mert Donald Weersing, a család orvosa és házassági tanácsadója elcsábította a feleségét. A nő férjhez is ment az orvoshoz, gyereket szült neki és az első házasságából származó két gyermeket is magával vitte. James Richards kijelentette, hogy a kártérítés egy részét a volt feleségének fogja adni. ♦ Az árpa csökkenti a vér koleszterintartalmát — legalábbis egy ausztráliai tanulmány szerint —, ezért minél több olyan ételt kell fogyasztani, amelyben árpa is van. ♦ Rablók törtek be egy norvégiai katonai áruházba és egy nappal később visszavitték azt a lőszert, amit elloptak és egy üzenetet hagytak, amelyben bírálják az áruház őreit. ♦ A német rendőrség disznókat használ az elrejtett kábítószer felfedezésére. A sertéseknek állítólag még érzékenyebb a szaglásuk, mint a kutyáknak. A brit vámosok is azt fontolgatják, hogy disznókat képeznek ki a csempészett kábítószer felfedezésére. „Készek vagyunk mindenre, ami segíthet a kábítószer elleni harcban” — mondta a brit vámhatóság egyik illetékese. ♦ Rasid, Sztálin hasonmása 93 éves korában meghalt Krasznodonban. Az elhunyt férfi annyira hasonlított Sztálinra, hogy egyes megbeszéléseken és banketteken a diktátor hasonmásául használták fel. Húsz évvel fiatalabb volt Sztálinnál, a nagy hasonlatosság miatt leszerelték a katonaságtól. ♦ A világ legmagasabb hegycsúcsa a Mount Everest megközelítésére és megmászására csak 1994-ig ad ki engedélyt a nepáli kormány, a hegyvidék mind nagyobb szennyezettsége miatt. A különféle expedíciók elárasztották a kormányt kérvényeikkel, s végül is úgy döntöttek, hogy az időhatár nem 2005 lesz, hanem 1994. ♦ A század legszebb asszonya a híres francia színésznő, Catherin Denevue. Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint, kimagasló sikert ért el Rita Hayworth, mint a XX. század legszebb lábú nője, Sophia Loren formás kebleivel, Marlyn Monroe legkívánatosabb ajkával tört az élvonalba. ♦ Ingyenes óvszert kellene osztani a fejlődő országok fiataljainak az AIDS-ellenes kampány keretében, jelentette ki Danielle Mitterrand, a francia elnök felesége. Ezek a fiatalok ugyanis nem tudnak óvszert vásárolni, mert az túl drága. ♦ Bezárkózott a szobájába és 22 évig maradt ott egy bangkoki fiú, akinek a szülei nem akartak motorbiciklit venni. Dán Jaimun most 42 éves, és szülei sehogyan sem tudják rábírni, hogy kijöjjön a szobájából. Csak a húgának nyit ajtót. ♦ „Két évtized Dallas után úgy döntöttem, hogy felhagyok a színészettel.” — közölte Larry Hangman, aki a filmsorozat Jockey-jeként ismert és betöltötte a hatvanadik életévét. „Ismeretes, hogy a sorozat is nyugdíjba megy, amit egy kissé sajnálunk kollégáimmal, hiszen dicsőséget és nem utolsósorban pénzt hozott számunkra.) Hagman széles karimájú kalapjától civilben sem válik meg, s nyugdíjas éveit olajkútjainak felügyeletével tölti majd.