Vasárnapi Hírek, 1992. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-29 / 13. szám

kW­­ty ........................................­­S Cape Fear Amerikai film. Rendezte: Martin Scorsese. Ha a világhírű rendező s nem kevésbé világsztár színésze ját­szik lottót, akkor a hetes szám alig­ha hiányzik szelvényükről. Új film­jük — magyarul: A rettegés foka — ugyanis éppen a hetedik közös mun­kájuk. A mostani cím eredeti, lévén helységnév. A film vérbeli thriller. Divatos műfaj, s rengeteg silány „mű” készül belőle, Scorsese azon­ban a divatosban is remeket alkot. A cselekmény félelmetesen izgal­mas, Scorsese révén egyenesen „gö­rög tragédia, amerikai thrillerben elbeszélve". Aki a tragédiás vétket elkövette, Sam Bowden ügyvéd, aki mint Már Cady kirendelt védője, nem tett eleget jogászi esküjének. Neki ugyanis minden eszközzel Cadyt kellett volna védenie, még ha iszonyodott is bűnétől, ám ő elhall­gatott a bíróság előtt olyan ténye­ket, amelyek védence mellett szól­ván, enyhítették volna a büntetést. Az élet utánozza a művészetet! A hét végén jelentették a lapok, hogy Mike Tysont hat évre ítélték, s ez az ítélet — ha jogilag megáll is — min­denképpen igazságtalan. Az exvilág­­bajnok bizonyára nem volt vétlen, de ennyit nem érdemelt, ugyanis azt, aki késő éjjel fölment a közis­merten nőfaló, sötét bőrű bokszoló szállodai szobájába, aligha kellett erőszakolni. Mégis mit gondolt: egy parti sakkra invitálják? Cady annyi­val volt súlyosabb, hogy ő meg is ölte áldozatát. Mivel ügyvédje nem tisz­tességesen dolgozott, tettéért ti­zennégy évet kapott. Ám egyszer minden büntetés véget ér. Cady ki­szabadult... A maga műfajában kitűnő történetet olyan sztárok játsszák, mint Robert De Niro (Cady), Nick Nolte (Bowden), továb­bá Jessica Lange, Juliette Lewis, Robert Mitchum, Martin Balsam. Gregory Peck egy, a szó szoros értel­mében néhány másodperces jelene­tet vállalt. Scorsese-nek érdemes! (Duna Film) Vántus-idea A sakk­­zene A zenedarab átirat: Erkel Ferenc és Szén József sakk­játszmája 1855-ből. A szerző­ pedig Vántus István 1992-ből. Kérem az olvasót, ezúttal higgyen a szemének: minden úgy van, ahogy írva vagyon! Valóban egy sakk­kompozíció ősbemutatójá­nak szem- és fültanúi lehet­tek azok, akik pénteken este a Fészek Művészklubban mú­latták idejüket. — Elsőként talán: honnét az idea? — kérdem a szegedi kompo­nistát. — Már hosszú évtizedek óta kutatom én is a fenséges zene, a tökéletes harmóniafelrakás tit­kát. Azt sejtettem, hogy egy ter­mészeti törvény irányítja e folya­matot, és úgy 25 éve a zenei tér elgörbülésének létezésére is rájöt­tem. Majd néhány éve a—sejtése­­­met kromatikusan is igazoló — zenei sejtláncolatra is rátaláltam, amely már a sakkjáték alapját is feltételezi. — Jól értem: a sakk tehát zenei eredetű? — Pontosan! Hipotézisem: ezt a 8x8-as rendszert egy nagy zenei tudású, zseniális — talán indiai — muzsikus alkotása. Hiszen a tábla nem más mint egy (összesen 20 hangot tartalmazó) hangszeres fogástáblázat, tabulatúra, dal­lam- és hangközjáték. Elgondolá­som veleje pedig — a kottamező kulcsa — egy ókori indiai-perzsa hangsor, a bhairav-shanáz. Egy fentről vagy lentről indítva, azo­nos hangközökből álló, vízszinte­sen oktáv, függőlegesen kvint ter­jedelmű tükörkép hangsor ez. A tábla így mind a hét zenei kulcsban lekottázható, és már a legegyszerűbb húros hangszerrel megszólaltatható. Summa sum­marum: nagy vonalakban ez a felfedezésem lényege, amely alap­ján elmondható: a sakkjáték pe­dig elnémult zene, soha el nem hangzó kompozíciók sora... — Egyébiránt: most csakis ez a felfedezés foglalkoztatja? — Dehogy! Igazi, hagyományos komponálási tevékenységem mel­lett ez amolyan játékos, ám hallat­lanul izgalmas „elkalandozásaim" egyike. Operán, kamaraműveken, kórusokon dolgozom folyamato­san, nagyban készülődöm a júliu­si debreceni Nemzetközi Kórus­fesztiválra, ahol egy kötelező ve­gyes kari művem hangzik majd el. De egy ősbemutatóm is lesz ugya­nitt: a város rendelésére írt gyer­mekkari kompozíciómé, ez is Weöres Sándor egyik versének ze­nei feldolgozása. Tóth Ádám *bi mf Fűntek a Labdatérben Színészválogatás a Városligetben Egy budapesti színházban tár szerepében Körtvélyesi Zsolt, a szereplőket válogatnak kívülről. Nemzeti Színház tagja, a meghalt­ Énekelni, táncolni tudó színész- gatásra jelentkezőket pedig egy nőket keresnek. A szerepre pálya­­személyben, fantasztikus átválto­­zók közt van már francia, olasz,­zó képességgel, a francia Dorine sőt angol is. Mindez a városligeti Holléer játssza, aki maga a szinda- Globe Labdatér színpadán zajlik, rab írója is. Ám az egész csak színjáték. Egy —Miért épp Budapesten játszó­­est megér egy Pestet címmel. Pén­­dik a története­teken, április 3-án lesz a bemuta- — Tetszik nekem ez a hely! — Jó. A kétszemélyes darabot a mondja Dorine magyarul.—Ami­ Franciaországból nemrég haza- kor ősszel először jöttem Buda­iért tehetséges színészünk, Fun­­pestre, és megnéztem a Globe-ban teli Frigyes rendezi. A színihirek­ egy előadást, rögtön azt gondol­tam, ez az, itt van az a hely, ahol valóra válthatom az álmom: játszhatok, táncolhatok, énekel­hetek a magam írta darabban. A történet azért érdekes, mert egy este több lány bőrébe bújhatok, sokféle dalt énekelhetek: franciá­ul, olaszul, angolul és magyarul. Izgalmas játék, hogy minden lány másmilyen legyen, más sorsok, életek elevenedjenek meg. — Hol tanult meg ilyen jól ma­gyarul? — Néhány éve egy francia film­ben játszottam, amelyben egy ma­gyar fiú is szerepelt. Hát tőle ta­nultam. S aztán ő lett a férjem, s most ő rendezi ezt a darabot. — Manapság, amikor minden színház anyagi gondokkal küzd, hogy sikerült pénzt teremteni az előadásra? — Valóban, talán ez volt a leg­nehezebb része — veszi át a szót Funtek Frigyes. — De szerencsére találtunk támogatókat. A Dunapackkal még a nemzeti szín­házbeli játék alatt jó kapcsolat született, s továbbra is segítenek. Még azt is elvállalták, hogy min­den papírigényünket kielégítik. Mellettük még a Levi Strauss-cég viseli szívén a produkció sorsát. A Holléert Funtek-produkció­­ban fontos helyet foglalnak el a zenészek, akik színészi feladatot is kaptak: Tomsits Rudolf, Egri János, Oláh Kálmán és Lakatos Pecek Géza. Dzsessz-zenészek, de — a rendező szerint — remekül érzik ezt a fajta színházi világot, sok ötletük van. L. I. (Lenyó László felv.) Az író-főszereplőnő, Dorine Holléer és férje, rendezője, Funtek Frigyes, valamint (középen) a másik főszereplő: Körtvélyesi Zsolt Vasárnapi­­HireHim Bartók emléke Igazi mediterrán tavaszi koncertet rendez április 3-án, pénteken este a Ma­gyar Zeneművészeti Társaság a régi Zene­­akadémián. Bizvást mondhatni: olyan programmal, amely nemcsak a „vájtfülű” zeneértők, de a zenekedvelő nagyközön­ség kíváncsiságát is felkelti. A római kortárs zene négy generációt képviselő kompontistái mindannyian az örök város szellemiségének munkásai. Legidősebb köztük a mai olasz zene „nagy örege", az 1904-ben született — stílusát most is megújítani képes — Goffredo Petrass. Őt az ugyancsak hatalmas életművel rendelkező Guido Turchi követi. 1945-ben írt darabja, a Concerto breve (alcíme: Alla memoria di Béla Bartók) az est egyik különlegessége lesz, hiszen ez az első Bartók emlékének szentelt kompozí­ció. Nicolo Iucolano a középkorú, míg Ada Gentile a legfiatalabb nemzedék tagja. Az itáliai komponisták műveit a ma­gyar zenei élet fiatal kiválóságai tolmá­csolják: Baranyay László, Hegedűs Móni­ka, Horváth Ildikó, Horti Gábor, Kósa Gá­bor, Kovács Béla és a Pro Camera vonós­négyes s a dirigens. Tihanyi László. (­lud­) JÓ HANGULATÚ, vidám csevegés feketekávé mellett a mai Ebédeljen nálunk című műsorban, amelyet a Tv2 ezúttal Kaposvárról sugároz, 12 óra 30 perces kezdettel. Néhányan a vendégek közül: Szász Endre festőművész, Takáts Gyula költő, Gyenessey István, a megyei önkormányzat elnöke, Antal Imre, Szász Endréné és Csenterics Ágnes társaságában Vállán a hegyonas ! Ismét elköltözött egy magyar sasfiók, 73 éves korában elhunyt Krúdy Zsuzsa, az „Írók és nők írójá­­­nak", a „magyar Szindbádnak", Krúdy Gyulának legfiatalabb gyer­meke. A második házasságból szár­mazott, édesanyja az uránál húsz évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsa volt. Három idősebb testvére, Gyula, Ilona és Mária az író első házassá­gából, a Satanella néven írogató feleségtől született, s már régen előrementek azon az úton, ame­lyen most húguk követte őket. Zsuzsika születésének örömére írta édesapja talán egyik legna­gyobb regényét, az „Asszonyságok díjá"-t. Hányatott, zaklatott gyermek­kora volt. Krúdy Gyula titán és vátesz volt, nem is lehetett kíván­ni tőle, hogy jó családapa is le­gyen. Mára­ Sándor íja a „Szindbád hazamegy” című, Krúdyról szóló művében, hogy Zsuzsika nem tudott vizsgára menni, mert­­ nem volt cipője! És ez igaz volt. Színes, sziporkázó, szellemes és nagyon szép asszony volt. Gaz­dag írói vénával áldotta meg a sors, de hát ilyen óriás előddel — Krúdy Gyulával — nem válhatott író belőle. Élete végéig cipelte a hegyóriást a vállán, akárcsak Arany László vagy Petőfi Zoltán. Tanítónői oklevelet szerzett, de soha nem tanított, könyvtárak­ban dolgozott, az Országos Szé­chényi Könyvtárból ment nyugdíjba. Nagyon igyekezett mindig „az apu” hagyatékát ápolni, műveit gondozni. Rettenetes közönybe, meg nem értésbe ütközött. Nevet­ve mesélte, hogy amikor a cente­náriumra készült a magyar iro­dalmi élet — Krúdy Gyula születé­sének 100. évfordulójára, 1978- ban —, 90 levelet küldött szét az országban, kultúrházaknak, szín­házaknak, művelődési otthonok­nak — s mindössze 8 választ ka­pott, abból is két visszautasítást! De ezen is nevetett. Mindig ne­vetett, a humora is kiapadhatat­lan volt. De azt kijárta Aczél Györgynél — ugyancsak a centenárium al­kalmából —, hogy kiadják Gedé­­nyi Mihály Krúdy-bibliográfiáját. Zsuzsikának köszönhető, hogy ez a pótolhatatlan irodalomtörténeti dokumentum megjelenhetett — igaz, hogy egyéves késéssel — a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásá­ban. Nagyon beteg volt, súlyosan cu­korbajos. Szívfájdító volt látni, amikor — naponta ötször — ön­magát injekciózta. Szinte át volt lyuggatva a bőre. De — s ez a legnagyobb érdeme! — zokszó nél­kül viselte a betegséget, sőt, ön­magát nevette ki. „Semmi baj — mondta —, hiszen tudok járni, s ami a lényeg: még itt vagyok!” Most már nincs itt. Sorban mennek el a Nagyok gyermekei, nemrégen hagyott itt bennünket Karinthy Cini. Találkoznak-e vajon ódát, tré­fálkoznak-e egymással, vetélked­nek-e, hogy kinek az apja volt nagyobb író?1­ 997: Az utolsó fényképek egyike Fogadjunk, hogy a mi hirdetésünk... (Folytatás a 11. oldalon ugyanitt) I Tárlatunk Szabó Gábor: Téglagótika­­Az élő bronz­­ Dunakeszin, a Gárdonyi Galéri­ában április 5-éig tekinthetők meg Szabó­ Gábor szobrai és érméi a Gárdonyi­”Géza Szakközépiskola Diákotthonában. Figyelmet, elismerést érdemel az, amit Horpácsi Miklósné ta­nárnő diákjaival közösen végez évek óta. Nemcsak remekül szer­vezett kiállításokat mutattak be az elmúlt években Szász Endre grafikáiról, Szabó Iván plasztikái­ról, Esteban Fekete színes famet­szeteiről , hanem pompás kata­lógusokat nyújtottak át a közön­ségnek, sőt videofilmeket készí­tettek az alkotókról. Dunakeszin minden új tárlatot ezer ember te­kint meg, s ez kiemelendő ered­mény. Szabó Gábor szobrászművész köztéri munkái Budapesten, Hód­mezővásárhelyen, Kalocsán, Zir­­cen, Mohácson láthatók, Izsó Mik­lós mellszobrát Izsófalván avatták fel, fennálló kiállítása nyílt több­ször is a fővárosban, továbbá Nyír­egyházán, Vácott és Szófiában. Munkái Rigában, Stockholmban, Koppenhágában is megtalálhatók közgyűjteményekben. Jeles érem­művész is Szabó Gábor. Minden portréját és plasztikai jeleneteit nagy gonddal mintázza. Értékei megbízhatóak. Például bronzba álmodta az Idum­ fej­et is 1988-ban. Méltóságot, nyugalmat, har­móniát tükröz a női tekintet, su­gározza a szépségbe öltözött em­beri valóság az öröm reményét. Figyel az aktualitásra. Ennek jegyében mutatja be Dunakeszin a Kolumbusz Kristófról és hajójáról készült éremsorozatot, hiszen most ünnepeljük Amerika fölfede­zésének 500. évfordulóját. * A másik dunakeszi oktatási in­tézményben, a Körösi Csom­a Sán­dor általános iskolában lassan két évtizede szervezi a tárlatokat Kol­lár Albin igazgató. Most Kutas László mutatkozik be önálló anyaggal. Pátzay Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1974- ben Firenzében, 1979-ben Raven­­nában kapott díjat. Skálája az éremtől a köztéri szoborig terjed, a plasztika minden műfaját hatá­sos tömörítésekkel, magas szin­ten, szellemes formákkal gyako­rolja. Kiállítását Vekerdy Tamás nyitotta meg a napokban, közre­működött Győrffy Gergely he­gedűn és Izumi Mukai zongorán. Kollekciója április 7-ig tekinthető meg a dunakeszi Körösi Csom­a Sándor általános iskola aulájá­ban. Losonczi Miklós : Gallery by Night Belépődíj két tojás Vasárnap este különleges ren­dezvénysorozat záróeseményét láthatják az érdeklődők a Stúdió Galériában (Bp., Bajcsy-Zsilinszky út 52.), ahol a Tavaszi Fesztivál rendezvényeivel párhuzamosan immár a második évben estéről es­tére, illetve éjszakáról éjszakára fiatal, sajátos arculatú és sajátos irányzatot képviselő művészek mutatkoznak be. Azt, hogy kik az esti nyitány résztvevői, maguk a fiatal képző­művészek stúdiójának tagjai dön­tötték el, pályázat és előzetes kon­cepció ismertetése, illetve bemu­tatkozás alapján. A stúdió és a rendezvénysorozat rendezője Ben­­csik Barnabás, fiatal művészet­­történész, a szereplők, az estéken bemutatkozó művészek pedig vagy nagy mesterek iskolájából indultak el, vagy szabad, önálló amatőrmozgalom útján magukra utaltan próbálják kiküzdeni az ér­vényes és kivételes megszólalás lehetőségét. Sokan hatottak rájuk, az ér­deklődők bizonyosan felfedezik egy-egy alkotásban Hencze Ta­más, Klimó Károly vagy Bak Imre hatását, de inspirációt ugyanígy kaptak a nyugati avantgárd nagy­­jaitól, mint az irodalom különös sugallataitól. Csak érzékeltetésül, hogy mi­ként zajlanak az esték, elmond­juk, hogy minden előadás (ame­lyet neveznek installációnak, per­­fomance-nak, vagy actionnek) es­te 10-kor kezdődik, és átalában hajnalig tart. A meglepetés ott az estén születik, mert senki sem tudja, hogy mi fog történni az utolsó pillantóban. A rendezés módszere is estéről estére válto­zik. Kótai Tamás és Vincze Ottó estjén például gitárzene kísérte az alkotásokat, a Block-csoport pedig azzal lepte meg a jelenlévőket, hogy amikor eloltották a villa­nyokat, egy pillanat alatt átfor­málták a termet, a jelenlevő tár­gyak rendjét, majd a falra felakasztott csákányokat belvág­ták a falba. Vasárnap, 29-én 10 órakor Baji Miklós Zoltán és Ko­vács István actionnek jelzett pro­dukciójával zárul az este, amely meglepetést tartogat már azzal is, hogy a belépődíj két tojás... (i. l.) a 1992. MÁRCIUS 29., VASÁRNAP CD

Next