Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)
1993-08-08 / 32. szám
■ NcMűfezínYft, Csillagok Egerben A díjkiosztó gála a fővárosban lesz Lesz-e Egerben újra táncdalfesztivál? Ez a kérdés sokáig foglalkoztatta a rendezőket, ugyanis az MTV — egy meglévő szerződés ellenére — nem közvetíti az elődöntőket, így támogatást is nehezebb volt szerezni a fesztivál megrendezéséhez — mondta a Vasárnapi Híreknek Stefán István igazgató főrendező. Információink szerint egyébként maga az MTV is szeretne egy másik táncdalfesztivált rendezni Budapesten. Az e hét végén induló, egri fesztiválnál maradva, mint megtudtuk, ezúttal 300 pályamű közül választotta ki a zsűri a legjobbnak ítélt harminchatot. A dalokkal és az előadókkal augusztus valamennyi szombatján találkozhat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola díszudvarán helyet foglaló közönség, akik közül hárman, a székükön talált zsűri felirat alapján, teljes jogú tagjai a Victor Máté elnökletével pontozó testületnek. A zsűri felkért tagjai még: Szirmai László, az OSZK igazgatója, Török Mária, a Magyar Rádió főmunkatársa, Dombóvári Péter előadóművész, Kátai László zeneszerző, Bokor Attila filmrendező, Rakonczay Ervin újságíró és Szigeti Ferenc zeneszerző. A díjkiosztó gála helyszíne már a Budapesti Kongresszusi Központ lesz szeptember 5-én. A hangsúlyozottan nemzetközi versenynek szánt fesztiválon ezúttal az USA-ból, Norvégiából, Németországból és Ukrajnából érkezett előadók is fellépnek. Egy-két jól ismert hazai névvel is lehet azonban találkozni, ismét színpadra lép többek között Harangozó Teri, Poór Péter, Szigeti Csaba, Alex Tamás. A tavaly a fesztivál egyik főesélyeseként indult és díjat is nyert énekese, Szulák Andrea azonban nincs az indulók között. Rossz nyelvek szerint ennek egyik oka az lehet, hogy a múlt évben nevezése és fellépése miatt Egerben összetörték az autóját. Új nevekkel találkozhatunk egyébként a műsorvezetők között is, Mohai Gábor partnere ezúttal Marcellina, aki tavaly maga is előadóként vett részt a fesztiválon. A zenei kíséretet szolgáltató Miskolci Szimfonikusokat és a Besenyő Brasst Kovács László, Liszt-díjas karnagy irányítja. te Képünkön az éneklő és görkocsolyázó ukrán indulók, a Zsana produkció x Az utolsó akcióhős Hogy ki az utolsó akcióhős, azt már tudjuk. De hogy ki volt az első, azt ezeddig nem tudtuk. Nos. .Az utolsó akcióhős című film révén erre is fény derül: nem más, mint Hamlet. Oly meghatóan vívódik magában a dán királyfi — Schwarzenegger képében —, hogy meglepődni sincs időnk, amikor Hamlet, szájában szivarral, a költői kérdésre határozottan felel: nem lenni. E szellemi és képi játék csupán egy a sok közül John McTiernan rendező munkájában. Az egyébként akciófilmrendező (lásd: Drágán add az életed, A ragadozó) a legjobban tudja, milyen sablonokból építkeznek az ilyen típusú alkotások, így nincs nehéz dolga, hogy azokat kifigurázza, nevetségessé tegye. Mégis, szerencsére, teljesen szabálytalan akciófilmet láthatunk. Habár a kellékek adottak: a nagy sztár, az érző szívű gyermek s a gengszterbanda főszereplésével, a mű legfőbb erénye a saját szakmának szórakoztatva adott, pofonnal is felérő hatalmas fricska. Úgy érzem, talán ez lehet az utolsó akciófilm. Aki ezek után még ebben a műfajban próbálkozik, valószínű, saját magát fogja kinevettetni. Ám akkor már akarata ellenére. (InterCom) Falus Tamás A kutya se mondja már így, csak azt, hogy kőműves. Vagy kőművesmester. Ez van a táblákon is, az én házam falán is. Nincs ellene kifogásom, de nekem jobban tetszik az, hogy pallér. Apám is az volt, nagyapám is. Ez is olyan szakma, mint a legtöbb: valaki örökli a családban. Vannak ilyen szakmák. A nagyapám fél világot bejárta, akkor még az volt szokásban, mindenütt tanult, elszegődött, úgy lehetett csak igazi céhbeli. Még Isztambulban is dolgozott, de még Párizsban is. Olyan aztán nem lehetett, amit ő nem tudott volna megcsinálni. Apám szintén rákapott, ő is barangolt erre-arra, leginkább Németországban. Azokban az időkben segédlegényként indultak világot próbálni, aztán mester urakként jöttek haza. Én is kőműves lettem az apám mellett, de én már másképpen vándoroltam: alig szabadultam, már jött is a parancs, irány a front. Az szerencse, hogy megúsztam élve. Az meg szerencsétlenség, hogy fogságba kerültem. Először amerikaiba, de onnét megszöktünk néhányan. Ha nem az oroszok meg elkaptak, tudja, hogy volt, nem volt ki a létszám, be a vagonba a többi nyomorult közé. Na, abban a nagy Szovjetunióban aztán építettünk. Előbb magunknak hodályt, de akár itthon a birkáknak, aztán gyárat. Nem mondom, hogy nem tanultam eztazt, de én nem olyan levéllel jöttem haza, mint a nagyapám meg az apám. Mindegy ma már, háború volt, rengetegen odavesztek ártatlanul. Én meg, látja, itt vagyok, betöltöttem a hetvenkettőt, s még mindig vállalok munkát. Nem haragszom én már senkire, nincs értelme a haragnak. Tudja-e, mért? Hát azért, mert haragban csak rombolni lehet — építeni soha. Maszek voltam, másképpen el se tudtam volna képzelni az életemet. Kisvárosban ez viszonylag könnyen ment, ott nemigen volt kampány, hogy lakótelep betonból, volt az adó, az ember meg ügyeskedett, ahogy tudott. Állítólag meg volt velem elégedve a nép, azt nem mondhatom, hogy nem volt munkám, mert mindig volt, javítások, átalakítások, ritkán egy-egy új ház, aztán a 60-as évektől már nem is tudtam mindent elvállalni, akkor kezdett magára találni a nép meg az ország, behozták divatba a kockaházakat, azokat a sátortetőseket, igaz, másra nem is igen adtak volna en Ördögh Szilveszter Fecseg gedélyt, a balfácán hivatalnokok csak azt a tervet pecsételték le, mondom, nem panaszkodhatom. Békében a kőműves nyugodt lehet. Mert más az, ha a romok után újjáépíteni kell, és megint más, ha építeni, újat. Lett egy kis csapatom, előbb egy segédmunkás, aztán kettő-három, társam is lett, ügyes szakmunkás, a végén odajutottam, hogy főnök úr lettem — ez már a 60-as évek közepe táján volt. Mondom, akkor építettük azt a regeteg kockaházat. Vettem egy kismotort, intézkedtem, építésügyi osztály, tüzép, hogy minden haladjon. S tudja, akkor döbbentem rá, amikor szaladoztam főnök úrként a kismotorral, hogy én nem tudom sokra becsülni az új házak építését. Nem azt mondom, hogy nem becsültem, hanem hogy nem tudtam sokra becsülni. Örültem, hogyne örültem volna, amikor fölkerült a zöldág a tetőácsolatra, ettem én is a marhalábszárból készült áldomáspörköltöt, ittam én is a bort, mert a zöldág mindig azt jelentette: áll az új ház, ha hátravan is a külső-belső vakolás, a műkövezés, a fugázás, a nagyja munka kész. Valahogy mégis arra gondoltam: új házat a kontár is tud építeni, ha van hozzá egy kis érzéke, van vízmércéje, függőónja, pontosan tudja törni meg faragni a téglát, könnyű csuklóval teríti a falra a vakolómaltert. Amikor építeni kezdték a népek azt a sok kockaházat, már ritkán másztam föl az állványon a pallóra. Pedig addig keményen lehúztam a tizenkét órát, nem mondom, hajtottam is az embereket, szigorú voltam, ahogy az apámtól láttam, mert bolond tróger az, aki nem inkább a lapátot támasztja, mint kézügybe készítené a téglát, keverné a maltert, szóval nálam percre volt a reggeli, az ebéd, sör meg ilyemi még csak véletlenül se. Igaz, meg is fizettem, amit megy a mély Ezt csak egy pallér mondja ígértem, olyan is előfordult, hogy én magam hozattam egy láda sört, amikor rá kellett hajtani. De ez nem is érdekes. Mondom: hirtelen azt éreztem, az új ház építése nem nekem való munka. Ki kell mérni a placcot, megásni az alapot, alapozni, zsaluzni, rakni a téglasorokat. Mi a különbség? Hogy ide vagy oda kerül az ajtó vagy az ablak tokja. Hiányozni kezdtek az átalakítások. Igen, uram, ha hiszi, ha nem. És éppen akkor, amikor főnök úr lettem, és nem kellett már állványra másznom, annyi volt az intéznivaló. Igen, uram, az átalakítás! És eszembe jutott a nagyapám, az apám meg annyi minden, amit meséltek. Mert nem az a kunszt, újat építeni, miként az se kunszt, hogy lerombolni valamit. Az elbontásnál csak arra kell vigyázni, ne dőljön rossz felé a roggyant fal. Az újnál meg arra: vinkliben legyen minden terv szerint. De az átalakítás, uram, az az igazi feladat! Mert akkor mindig valami régiből kell csinálni valami újat! És ahhoz meg kell ismerni a régit, mert mindig a régi szabja meg, hogy merre és hogyan lehet haladni. Maga is tudja: valamirevaló templomok, kastélyok, várak, középkori házak zömét mindig átalakították, bővítették, toldozták-foldozták, és éppen ez bennük a szép, ez az értékük. Mert egy átalakításnál semmi sem egyszerű, uram: tudni kell, milyen az alap, mennyit bír a támfal, bír-e még, melyik nyílást érdemes befalazni, melyiket lehet megnagyobbítani. Mondhatom: az utóbbi évtizedben én már csak akkor öltözöm át a munkásruhámba, ha átalakításról van szó. De akkor mindig. Olyankor hiányzik a munka, örömöm telik benne. S tudja, mi az érdekes: az átalakítás nem is igazán kifizetődő. Akinek pénze van, újat építtet, ilyen boltívvel, olyan manzárddal. Reggel ott áll a láda sör is. Akinek meg összedőlt a háza, de nincs pénze, évtizedig is kínlódik, mestert se kér, csak a nevét, mert az kell az engedélyhez, gürcöl és belegebed, mert mást nem tehet. Ilyenek is vannak. Néhány ezer forintért én is odaadtam már a nevem, de mindig megnéztem, mit kókányolnak. Hanem akik átalakíttatnak, azoknak fillérre ki van számolva a pénzük. S amíg dolgozom, ők bent laknak. Ezt tartom én igazi kőművesmunkának. Azt gondolom ilyenkor, valamit én is beleigazítok a történelembe. Vasárnapi (NSzm) Autószalonművészet A Renault- és Toyota-autószalonban (XV., Gábor Áron u. 142.) december végéig tekinthető meg Deák B. Ferenc képkiállítása. Az újdonság két kettősség egysége. Kardos Tibor és Márton Imre, az M3 Autókereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatói új gyakorlatot vezettek be: az eladott gépkocsihoz ajándékként egy Deák B. Ferenc-festményt csatolnak a technika és a festészet szövetségének jegyében. A másik kettősség is egység, az, hogy Deák B. Ferencet két múzsa élteti: a színház és a festészet. Módszere azonban egy. Átkölti a szerep szövegét, és a látott, megfigyelt tájat, arcot — immár lelkületének belső hasonlatosságára. Harmonizált szerkesztései nyomán szekér érkezik egy dombos faluba, három grácia üget paripákon, alkonypírban úszik a bokrokkal szegélyezett mező, fenyőfa áll őrt a szélső házaknál, boldogságot sugároz a szépség, női testben ragyog az „Erotika”. Első benyomásra kellemes Deák B. Ferenc minden alakja és tája, meditációnk azonban gyorsan fölfedezi bennük a mélységet, szépségük mellett az elgondolkoztatót. Máskülönben Deák B. Ferenc festményeit e kiállítással párhuzamosan augusztus végéig a szobi Börzsöny Múzeumban is megtekinthetjük, miközben új szerepre kéri föl a Madách Színház. (1. m.) ! Araypalóták Az angol felmenőktől 1949- ben Kínában született Clarissa Upchurch családjával 1951-ben Maléziába költözött, s csak 1959-ben tért velük vissza Albionba, ahol képzőművészetet tanult Sheffieldben, Harrow-ban, majd a norwichi képzőművészeti akadémián. Bejárta Olasz- és Franciaországot, majd hozzáment G. Szirteshez, a költőhöz. Könyvillusztrációkat, nagy vásznakat készít ekkoriban. Először 1985-ben jön Magyarországra, 1989-ben már nyolc hónapot tölt itt. 1991-ben a Tornyok és bérházak budapesti anyagából önálló kiállítással szerepel a cheltenhami irodalmi fesztiválon. Most a Budapesti Történeti Múzeum E épületében a szénnel, krétával, pasztellel készített képeiből láthatunk válogatást. Őt nem a világörökség része, a csodálatos Duna-parti panoráma igézte meg. Nem a képeslapok kedvelt témáit rögzíti. Mivel bejárta már a világ sokféle vidékét, ezen a tájon is meglelte az igazi unikumot. Ahogy például Barcelona Barreo Goticója, a fiatalabb ,,testvér’', Budapest belvárosa is életeket, sorsokat, kultúrákat sűrít. Itt van például a Reáltanoda utca. Az átjáróház „épült 1852-ben Ybl Miklós tervei szerint", pár méterre innen ez olvasható: „E házban éltek Petőfi Sándor szülei 1848—49-ben"... aztán „itt lakott Vörösmarty Mihály özvegye. Csajághy Laura — csigalépcső vezet az emeletre, gyönyörű műemlék, épült 1850- ben.” Századfordulós, ez is az is stílusú ház, falán magyar— svájci kft. réztáblája és kicsit arrébb „Mocskos idők" — falfelirat... „Belvárosi esti gimnázium nyári ügyelet szerdán 3— 6-ig, létszám betelt, felvétel nincs”... Porszag, dohszag, fények, árnyékok, málló mészkő szobordíszek, méltóbb életek márványlépcsői, díszes kovácsoltvas korlátai, a rátartiság boltívei. Évszázados, több generáció sorsát őrző életterek. Másutt ilyen nincs. Sehol a világon. A joggal „rokonként” emlegetett Bécs nemesebb anyagból épült, s több gondot fordítottak a házakra az azóta eltelt időben is. Itt eső, szél és golyó nyomait őrzik, vigyázzák. Ezt a csudálatot, ezt az egyedülállót örökítette meg az angol képzőművész olyan beleérzéssel, mintha itt nőtt volna ő is fel, ezeket a köveket koptatva. Az Árnypaloták című kiállítást Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke nyitotta meg, ajánlotta. ✓^Xtjázsa Ágnes ( Tárlatunk Varga Győző: Pásztori múzsa A grafika teljessége- I Varga Győrt ggyűjteményes kiállítása a Szombathelyi Képtárban 1993. augusztus 22-ig tekinthető meg. Művészetének első sajátossága: a grafika minden műfaját bravúros természetességgel gyakorolja. Ebből következik a másik erény, a XX. századi gondolkodás teljes látóhatárát uralja. Műgondjának szerves része, hogy művelt, hogy jártas a zenében, hogy hatalmas az olvasottsága, hogy állandó a színház iránti vonzalma, hogy járt Párizsban, Velencében, Görögországban, Itáliában. Ehhez járul két dolog: az, hogy rajzi eszközeit magabiztosan kormányozza, és minden lapját más-más ötlettel, szellemesen, új grafikai leleményekkel fogalmazza. Nem ismétel, változatokat épít egyedi becsvággyal. Nem idegen tőle az irónia, elsősorban a megengedő önirónia. Művei a magaslatot közelítik minden esetben egy izgalmas és rokonszenves értékegyenlőség jegyében. Arányrendje optimális, ízlése kifogástalan. Háttere a logikai-képi-gondolati gazdagság. Belehelyezkedik a modell lényébe, a vonalvezetés azt sugározza vissza. Ha Petronius-verseket illusztrál, akkor árnyalt, ha Mikszáth Kálmánt, akkor szarkasztikusan derűs, ha Háry János világába téved, Garay János szövege és Kodály Zoltán muzsikája ösvényén, hirtelen áradni kezd a humor a lelki fölszabadultságban. Ekkor, csak ekkor félreteszi a kontrollt, pontosabban ekkor ezt a mércét alkalmazza, és vonalaival önfeledten játszik. A magyar rajz, a magyar grafika mindenese. Erről tanúskodnak nagyszerű színházi plakátjai, hanglemezborítói, könyvgrafikái és útirajzai Itáliáról, Görögországról, Párizsról. Ezért többszörösen megérdemelt, hogy Angliában, Lipcsében, Franciaországban, Brüsszelben, Oslóban, Bécsben több díjjal jutalmazták rajzi értékeit. „Az év legszebb könyve” kitüntetést kapta Budapesten — eddig hat alkalommal. Nagy világutazó Varga Győző, 33 országban járt, és több alkotása szerepel magyar és külföldi közgyűjteményekben, így Edinburghban, Halléban, Brnóban, Szombathelyen és a Magyar Nemzeti Galériában. . Losonci Miklós Az önvédelem jegyében Alapítvány és művésztelep Legutóbb a Képcsarnok soproni és győri bemutatótermében állított ki Gsuta György fiatal békési festőművész, akit Németország és Ausztria több városában is jól ismernek. Szürrealizmusba hajló képein arcok, álmok és a Körös menti táj jelenik meg, többnyire meleg okkerek, barnák kíséretében. A festőművész a közelmúltban megvásárolta a békési gimnázium egykori igazgatójának kertes házát a Bolyai utcában, hogy megfelelő műterme legyen. A vásárlás után született meg az ötlet: neki kellene folytatnia azt a hasznos hagyományt, mely Békésen a hatvanas évektől nyári művésztelepet szervezett. Itt dolgozott akkoriban a régió és más országrészek sok jeles festője, a korán elhalt torzó zseni Gaburek Károly, Lóránt János, Várkonyi János és Csuta György is. A Dr. Pásztor Gyula—dr. Balázs István ügyvédi iroda, valamint a békési BÉTA Kft. alapítványt tett Békés Művészetéért elnevezéssel, mely kezdeményezi és szervezi a városban élő hivatásos és nem hivatásos alkotóművészek közösségét, újra meghirdeti az évekkel ezelőtt megszűnt nyári művésztelepet, nemzetközivé bővítve. Húsz festő, grafikus, szobrász és keramikus kezdte itt meg a munkát az elmúlt napokban. Több külföldi művész is érkezett: Bécsből, Szatmárnémetiből, Aradról. A meghívott művészek teljesen ingyen tölthetnek két hetet a művésztelepen, valamint az alig másfél kilométerre lévő dánfoki üdülőtelepen. A közös munka augusztus 15-én délelőtt 10 órakor kiállítással zárul. Sass Ervin 1993. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP.