Vasárnapi Hírek, 1994. július-december (10. évfolyam, 27-51. szám)
1994-08-14 / 33. szám
S. oldal \ WxMfJ ybfa-jt / j^/k TTU-Ct yj Vasárnapi Hírek________________,_________ 1994. augusztus 14. Helikopter a dóm tornyai fölött Miss Saison először lép szabadtéri színpadra a A szegedi szabadtéri színpad idei nagy attrakciója a Miss Saison című musical, amelyet az európai kontinensen most először mutatnak be. A darabot eddig a legmodernebb színpadtechnikával rendelkező kőszínházakban játszották, s az 1989-es londoni bemutató után elsősorban a fantasztikus színpadi effektusok miatt híresült el. Mivel a producer, Cameron Mackintosh egyáltalán nem arról híres, hogy bármi engedményre hajlandó lenne az előadások színvonalát illetően, ellenkezőleg, mivel a dóm előtti, 27 méter nyílású színpad technikai lehetőségei az idei fejlesztések ellenére erősen korlátozottak, a pénteki szabadtéri világpremier igen nehéz próba elé állította az adaptálókat. Kerényi Miklós Gábor rendező és Erkel László (alias Kentaur) díszlettervező fantáziáját azonban csak meglódította a rendkívüli kihívás, ahogy mondani szokás, még rátettek egy lapáttal: úgy határoztak, valódi helikoptert röptetnek föl a dóm elől. (Ezt eltervezték már a New York-i előadás alkotói is, ezért egy kinyitható tetőzetű színházban akarták le- és fölszállítani a helikoptert, de a légügyi hatóságok balesettől tartva nem engedélyezték.) Akik a szegedi templomtér és az attrakció összeférhetőségét firtatnák, azoknak Kentaur elővenne egy vietnami háborúról szóló amerikai könyvet, megmutatna benne egy fotót, melyen a szegedi dómhoz hasonló kéttornyú templom szomszédságában álló saigoni amerikai követség látszik, és a két torony között egy éppen leszálló helikopter... A Miss Saigon alaptörténete a Pillangókisasszonyéhoz hasonlítható: egy ázsiai lányról és egy amerikai fiúról szól, akik ázsiai szokások szerint házasságot kötnek, majd a fiú újra megnősül Amerikában, a lány pedig megszüli gyermeküket Saigonban. A szerelmeseket a háború hozza össze Vietnamban, egy saigoni kuplerájban. Amikor az amerikaiak kiürítik Saigont, Kim, a vietnami lány nem ér oda időben a követségre, a fiú nélküle röpül el az utolsó helikopteren... A lányt a Ho Si Minh-diktatúrában üldözik. Az amerikai házaspár végül kimenti a kisfiút. Kim a halálba menekül. A Saigonban, New Yorkban, Bangkokban bárokban, irodákban, lakásokban, utcákon játszódó jelenetek száma önmagában is megdöbbentő: olyan kulisszakomplexum kellett, amely összesen 46 helyszínt „tud”. Ráadásul nem lineáris dramaturgiájú a musical, térben és időben ugrál a történet, a technikai igények dolgában pedig a színházban lehetséges végletekig elmegy, már-már filmes eszköztárral kacérkodik. A Rock Színház, a Fővárosi Operettszínház és a szabadtéri közös produkciójában (összesen nyolc előadás lesz) minden szerepet lekettőztek, a címszerepet a 16 éves pesti gimnazista, Bíró Eszter, illetve az Operettszínház színésznője, Vásári Mónika játssza, az amerikai katona Csengeti Attila és Debreczeny Csaba. A további főbb szerepeket Sáfár Mónika, Udvarias Anna, Kovács Norbert, Lengyel Gábor, Sasvári Sándor, Földes Tamás, Szolnoki Tibor, Bardóczy Attila énekli, Horváth Kata jelmezeiben Bakó Gábor koreográfiáját táncolják, Makláry László vezényel. A szerzőpáros Nyomorultak című musicaljének sikere után várható a Miss Saigon magyarországi karrierje is - elsősorban dallamos zenéjének, s a közreműködők, táncosokénekesek profizmusának köszönhetően, ősztől az Operettszínházban megy, s immár a Pintér Művek hatvanmilliót érő, amerikai gyártmányú helikoptere nélkül, amely csak Szegeden szállt fel... S. E. w SUGOLYUK wmmmmmammmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmm Kilimandzsáró 2000 az ideiglenes munkacíme annak a készülő televíziós filmnek - lehet, hogy sorozat lesz belőle -, amelynek forgatására a napokban utazik el a kéttagú stáb. Bokor Pál riporter saját cége, az Atlantic költségén, N. Forgách Gábor operatőr pedig a Televízió Opál produkciója költségén vesz részt az expedíciónak is beillő utazáson. Egyelőre ugyan „csak” Nairobi az úticél, mert ott lehet - ha lehet - beutazási engedélyt szerezni Ruandába, ahol a tragikus események kezdete óta nem sok járt magyar tudósító járt. Bokor azonban a környező országokba is szeretne eljutni, például a szörnyű menekülttáboroktól alig 300 kilométerre található Ugandába. Titkos tervük, hogy megpróbálják megszólaltatni a Lumumba-gyilkosság óta elfelejtett, ám ma is hatalmon lévő Mobutut. * Bányai Gáborról és Nagy Lászlóról mintha megfeledkeztek volna a nagy televíziós rendszerváltás kellős közepén. Mint ismeretes, ők voltak azok, akiket még Hankiss Elemér leváltása előtt rendőrök vezettek ki az épületből, mint valami bűnözőket. Hónapokon keresztül folyt az eljárás ellenük, míg végül Bányait, majd később Nagy Lászlót is, bizonyítékok hiányában felmentették, pontosabban szólva: megszüntették ellenük az eljárást. Felfüggesztésük óta azonban, s ennek immár több mint másfél éve, egy fillér fizetést nem kapnak, s még most sem kapnak. Peres eljárásban kénytelenek viszszahelyezésüket, s nyilván ezzel együtt az elmaradt bérüket követelni. A bíróság azonban nem sieti el az ügyüket: szeptemberben lesz a tárgyalásuk újabb fordulója. A nyolcadik utas a halál című film már első bemutatása idején sikernek ígérkezett. Mégis - vagy éppen ezért - kétségbeesetten telefonált az akkor még egyetlen filmforgalmazó cég igazgatója néhány kritikus ismerősének: ugyan, írjanak már A nyolcadik utasról. Az érdeklődésre, hogy miért ez a nagy ijedelem, végül elmondta, hogy Balatonaligán, a pártüdülőben az a szokás, hogy ebéd után összehúzzák a függönyöket, és vetítés kezdődik, így került A nyolcadik utas is terítékre, szinte a szó szoros értelmében. Aztán, mert vagy túl sokat evett, vagy nagyon érzékeny volt a gyomra egy igen-igen magas beosztású elvtárs feleségének: rosszul lett, amikor a filmbeli nyálas szörny egyszercsak előpattant az egyik űrutazó gyomrából. A filmet ilyenformán betiltás fenyegeti. Mindez most éppen attól aktuális, hogy a filmet gyártó Fox cég önálló forgalmazással bízta meg a hazai InterComot, és az első csomagban ott van A nyolcadik utas a halál. Berkesi a pálfordulásról Minden évben regényt ír, ha kell, fejből diktál Mostanában keveset hallani Berkesi Andrásról, a Sellő a pecsétgyűrűn, a Siratófal és sok más nagy sikerű könyv írójáról. Készül-e újabb regénye? - Fejben írok, ezt még a börtönben tanultam meg - mondja a szerző. - Erre szorítkozom az októberi operációig, amikor remélhetőleg megszabadítanak szürkehályogomtól. Eddig is dolgoztam, minden évben megjelent egy-egy könyvem. Tavaly a Bűnös vagy áldozat?, idén pedig a Sors keze. A különbség csak annyi, hogy amíg régebben a Magvető Kiadó gondozásában jelentek meg műveim, most a Német M. László és az általam létrehozott Nótárius a kiadó adja ki. Az idei regényem húszezer példányban jelent meg, és már el is fogyott. - S mindig van témája? Egyesek szerint ön főleg a múltjából, az ott szerzett ismereteiből kerítette hőseit. - Nincs így, hiszen, ahogy mondani szokás, a téma az utcán hever, és én igyekszem a kor problémáiból meríteni. Manapság például szerintem a legaktuálisabb kérdés a damaszkuszi úttal, az emberek pálfordulásával kapcsolatos. Erről szól a már említett regényem, a Sors keze is, vagyis arról, hogy aki elárulja önmagát, azt eléri a sors keze. A főhős gazdag földbirtokos család sarja. A háború után orosz hadifogsága kerül, ahol beszervezi az NKVD, így megússza Szibériát, és hamarabb kerül haza. Mint szovjet titkos ügynöknek azonban saját barátait, rokonait kell feljelentenie. Meghasonlik önmagával, szeretne kilépni az ördögi körből. Ötvenhat jó lehetőségnek tűnik a visszafordulásra, de már késő a megbánás. - Éppen ötvenhat és a múlt apropóján nem tudom megkerülni a kérdést, hogyan élte meg az elmúlt négy évet? - Én nagyon jól. Annak ellenére, hogy ellenem és Kardos György, a Magvető későbbi igazgatója ellen koncepciós pert folytattak. Talán azért legyen lelkiismeret-furdalásom, hogy a Finommechanikából, ahol én voltam a párttitkár 1956- ban, senkit nem vittek el, senkit nem csuktak le? Pedig voltak ott is olyan világforradalmárok, akik mindent megpróbáltak, csak hogy rács mögött láthassanak néhány ártatlan embert. Elmondok egy esetet. Dolgozott ott a forgácsolóműhelyben egy Kapuszta nevű szaktárs, aki még Spanyolországban is harcolt. Kiemelt órabért kapott, mégis verte az asztalt. Mikor vége lett a harcoknak, három embert elvitetett az oroszokkal. Azok meg átadták őket a magyaroknak. Még ezt a hármat is ki tudtam hozni a budapesti kapitányságról, mert azokkal a rendőrökkel együtt ültem a börtönben. Meghallgattak, és el tudtam hitetni velük, hogy ezeket az embereket majd mi a gyárban megneveljük, nem kell őket börtönbe csukni. - Mindig írónak készült? - Nem, hiszen első regényem, az Októberi vihar 1958-ban, 38 éves koromban jelent meg. Eredetileg kereskedelmi iskolába jártam, de már itt is megnyertem három irodalmi pályázatot. Be kell vallanom: elsősorban mindig a pénz miatt indultam. Nagyon szegényesen éltünk, és én mindig megnéztem, mennyit lehet nyerni egy ilyen versenyen. Aztán megpályáztam és megnyertem. - Aki irodalmi díjakat nyer, annak sokat kell olvasnia. Miből tellett a könyvekre? - Apám egy időben a Franklin Nyomdában dolgozott, és rengeteg kiselejtezett Balzac-, Maupassant- és Mikszáth-könyvet cipelt haza. - Mi az a könyv, amit most a fejében ír? - Az is mai történet. Engem elriaszt a családon belüli bűnözés, ami az utóbbi időben ijesztően megszaporodott. Ennyi apa- és anyagyilkosság régebben talán nem volt. Egy olyan regényt készülök írni, amelyben a főszereplő szociológus, apja biológiaprofesszor. Nagyon erős a kötődés közöttük. A lány azonban beleszeret egy családos emberbe. Az így kialakuló gyerek-szülő konfliktus szinte shakespearei mélységű tragédiához vezet. Talán ebből is kiderül, hogy olyan regényt készülök írni, amelyben az érzelmiek dominálnak. vev. Gáspár Ferenc Furcsa , de nem ordenáré u'1 Hangszer bicikliből, kávéfőzőből, szifonpalackokból . Lois Viktor szobrász, hangszerkészítő és zenekarvezető Szentendre turistalátványosságaitól távoli, csendes patakvölgyében él. Épülő, különleges műterme erős ellenérzéseket váltott ki a környék lakóiból. A szomszédok panaszukkal a hatóságokhoz fordultak. A néhány égnek meredő acéloszlop és az építkezés egyelőre áll. A forgószéklábakból, radiátorokból, kávéfőzőkből, szifonpalackokból, számológép-billentyűkből, biciklivázból összeállított, különleges hangszerek továbbra is a zsúfolt, tenyérnyi műhelyben készülnek. - Mitől a harag a lelkekben, mégis milyen lenne ez a műterem? - kérdeztem Lois Viktort. - Ez egy színes doboz lesz, olyan, mint egy nagy Rubik-kocka, üveg- és cementlapborítással. Nem ordenáré. Ez a posztmodern betonsiló szerkezet, amivel itt operálok, a régi és az új harmóniáját teremti meg. A szomszédok azonban nem tudnak elviselni, mert nem hasonlít majd az ő méhkaptárszerű skanzenjükhöz. - Hogy reagált az önkormányzat? - Szinte mindenki szolidáris, még az építési osztály bürokratái is, de folyik a huzavona. Én meg állok, nem tudok dolgozni a tavalyi feljelentés óta. Ez a nyár is el fog menni. A hatalom mindenkor ki akarja a művészeket trükkölni. Most nem a gyökereknél, az ágaknál vágnak. - Ezt hogy érti? - A helyzet olyan, ami nem a kiállítások, a publikálás lehetőségétől foszt meg, hanem a művek létrehozását akadályozza. - Mi lesz, hogyha mégsem engedélyezik a műterem építésének befejezését? - Egyelőre nyugodt vagyok, mert hogyha egymagam ekkora felfordulást indukálok, akkor ott valami történik. Remélem, hogy nem kell majd az engem támogató művészekkel Szentendre főterén a művész szabadságért demonstrálnunk. - Hol láthatók-hallhatók a legközelebb különleges formájú és hangzású zeneszerszámai? - Erdélyben, Homoródon koncertezünk, majd augusztus 18-án a Diákszigeten a „Játék és muzsika tíz percben” keretében, ahol Tundravoice című kazettánk lesz a nyeremény. Stelzer Gábor ZT A szobrász úr a biciklidudát fújja Sárosi Zoltán felvétele