Vasárnapi Hírek, 1994. július-december (10. évfolyam, 27-51. szám)

1994-07-24 / 30. szám

Av£U A A-aúM ( 1994. július 24. Vasárnapi Hírek ) TÜT-oÍS , N ■ J ?. oldal Jó bíró nem mutogat Szeret sokáig aludni, imádja az édességet - habár ritkán eszik a meccsek és az üzletkötések között pedig pecázik. A fociért olyannyira él-hal, hogy gyerekkorában, vállalva az intő kockázatát, képes volt meglógni az iskolából egy jó mérkőzés ked­véért. A Vasárnapi Hírek e heti embere Puhl Sándor futballbíró. Kevés ember mond­hatja el magáról, hogy szinte az egész földkereség ismeri. A közelmúlttól azonban akad egy magyar ember, aki ezzel büszkélkedhet. Puhl Sándort, az idei világbajno­­ki­ döntő játékvezetőjét­ azóta is ismeretlenek állítják meg az utcán, rádudálnak az autópályán, hogy így adják tudtára: „szép volt, fiú”.­ ­ Ahogy a többi gyerek az utcában, úgy kezdtem el futballozni én is. Reggeltől sötétedésig rúgtuk a labdát. Aztán 15 évesen megmű­tötték a térdemet, s így alkalmat­lan lettem a további játékra. A jó­anyám látta, hogy nagy gond lesz velem ezután, így amikor az újság­ban játékvezető-képzést hirdettek, rábeszélt, hogy menjek el - meséli valami istenadta közvetlenséggel. -Volt kedvenc csapata? - Lehet, hogy ezzel sokaknak csalódást okozok, de a kedvencem mindig is az olasz Inter volt. A Mazzola-féle összeállítást kívülről fújtam. A hazai pályán elsősorban a válogatott meccsek érdekeltek. Ennek a Himnusz az oka. Olyan nem lehetett, hogy a mérkőzés ele­jét ne lássuk. Az volt a leglényege­sebb dolog, amikor felcsendült a Himnusz. Minden alkalommal szertartásosan mi is felálltunk, és a játékosokkal együtt énekeltünk. Valahogy innen maradt bennem, hogy a válogatott meccseket kivé­tel nélkül megnéztem. Ezért még képes voltam arra is, hogy az isko­lából lelépjek. Először elkéredz­­kedtem, de mivel az osztályfőnök nem engedett el, fogtam magam és otthagytam az utolsó órát. Másnap aztán gond volt, mert beírtak az el­lenőrzőmbe. Nekem igen sok affé­rom volt a futball miatt. - Rossz gyerek volt? - Azt hiszem, hogy a rosszabbak közé tartoztam. A fociért minden­re képes voltam. A szüleim meg is próbáltak szankciókat bevezetni. Csak akkor mehettem például fo­cizni, ha a kertben a kijelölt föld­darabot kigázoltam. Egy gond volt csak, hogy a kijelölt időre nem tudtam vele végezni, így aztán a haverjaimat hívtam segítségül, de ennek mindig botrány lett a vége, mert a gyomokkal együtt sikerült kihúzni egy-két sárgarépát vagy paprikapalántát is. A futballhoz nagyon sok gyerekkori emlék fűz, úgyhogy én valahogy együtt léle­geztem ezzel a dologgal. - A szülei szerették a futballt? - A mai napig odavannak érte. Egy-egy meccs közben az anyám képes volt magán szétszedni egy harisnyát, úgy izgult. Ez a láng pe­dig úgy lobbant följebb, mennél jobban a középpontba kerültem. -A világbajnokság után hogy fo­gadták a szülei? -A mamám talán a mai napig sem tért napirendre a dolgok felett. Biztos ő is úgy van, ahogy én, idő kell, amíg megemészti. Csak azt sajnálom, hogy ezúttal rosszul sült el a dolog. Elkészítette ugyanis a kedvenc kajámat - a tejfölös csir­két nokedklival - de még nem ju­tottam el hazáig. Azért mondtam neki, hogy ha újra megfőzi, sort kerítek a kóstolóra. - Az áruházban hogy fogadták a beosztottai? - Ahogy megérkeztem, már más­nap bementem, mert tűkön ül­tem. Mint kiderült, először azon gondolkoztak,hogy bezárják a bol­tot, de végül nem merték megcsi­nálni. Az ünnepség így zárás után­ra maradt. Csináltattak egy hatal­mas, asztal nagyságú tortát. Tudva­levő, hogy az édességet nagyon szeretem, habár ritkán engedem meg magamnak. De még ennél is jobban esett, hogy teljesen felen­gedtek. Máskor nem szoktak így viselkedni. Feltűnő módon egy­két olyan hölgy, akiről tudom, hogy ki nem állhatja a futballt, olyan kérdéseket tett fel, amivel meglepett, hiszen ahhoz látnia kellett a döntőt. - Szigorú főnöknek tartja magát? - Körülbelül annyira, mint a pá­lyán. Nem hiszem, hogy egy vezetőt mindenkinek szeretnie kell. Ez azért is van, mert egy vezetőnek tud­nia kell nemet mondani. A pályán is így van. Nagyon sok barátom van a játékosok között, s volt egy idő, amikor meg kellett velük értetni, hogy most nem egy korsó sör mel­lett ülünk, hanem ez egy pálya, ahol engem uramnak kell hogy szólítsanak, s ők nekem sporttár­sak. Ha lejövünk a pályáról, mond­hat, amit akar, ami belefér. Ezt a munkahelyen is megkövetelem. - Segíti-e Önt az üzleti életben, hogy népszerű? - Egyértelműen mondhatom, hogy igen. Sokkal könnyebben tu­dok kapcsolatot teremteni. Egy pár szó szinte mindig esik a fut­­ballról, s ezzel sokkal hamarabb kerül a tárgyalás olyan mederbe, ami segít. Nagyon sok olyan üzle­tet kötöttem már, amit csak azért tudtam megkötni, mert az vagyok, aki. De azért van olyan ügy is, amit még egy Puhl Sándornak sem sike­rül elintéznie. Évek óta vitatkozom már például a gyártókkal, hogy a bútorok mellé adjanak pótalkatré­szeket. Nem értem, miért nem drá­gább az a bútor nyolcszáz forinttal, csak a vevőnek ne kelljen több száz kilométert utaznia egy pótfo­gantyúért vagy tartalékkulcsért. Ezt addig fogom mondani, amíg el nem érem, hogy a gyártók minden egyes szekrénysorhoz hozzátegyék. Ilyen bútorárak mellett ez mini­mum kellene hogy legyen.­­ Hogy telnek a hétköznapjai? - A hétköznapjaimon nagyon könnyű átesni, mert évek óta ugyan­úgy zajlanak. Nem vagyok egy ko­ránkelő típus, már csak azért sem, mert elég későn szoktam lefeküd­ni. Általában hetente kétszer-há­­romszor edzek. A szabadidőmben - ami majdnem egyenlő a nullával­­, pecázok. A megyében a játékve­zetők elnöke vagyok, kirándulás­képpen pedig járom az országot, hiszen az áruházat is el kell kor­mányozni. Ez akár napi négy-öt­száz kilométer is lehet, közben jól kimérgelődöm magam, főleg, ha a fővárosban van dolgom. Általában én is­ elmormogom a magam imáit. Leszoktam arról, hogy kiabáljak vagy mutogassak a kocsiban. Ez volt a legnehezebb, hatalmas ön­uralmat igényelt. Csak attól fél­tem, hogy egyszer fölismernek, s azt mondják: na itt van a játékve­zető, a kocsiban meg hadonászik. A hétvégeken pedig általában egy-két pohár tej és a televízió társaságában pihenek. Gyakran még a telefont is kihúzom, hogy ne zavarjanak. - Azzal, hogy világbajnoki döntőt vezett, fölért a csúcsra. Vannak azért még álmai? - Persze, hogy vannak. Ha nem lennének, abba kellene hagynom. Nem lehet lebecsülni semmit, most éppen közeleg a bajnokság. Nem vezettem BEK-döntőt, nem vezettem KEK-döntőt, nem vezet­tem EB-döntőt. Pete Tóth Csilla A döntő játékvezetője a döntő labdájával Lenyó László felvétele Minden jót Mónika, énekeli a csodabogár zsámbéki pék­ ­ Matuzsálemként nem várhatok ar­ra, hogy megszólaljon a telefon, éne­kelni hívjanak. Egyelőre még nincs baj, de ki tudja, meddig leszek szín­padképes - válogat a sütemények között.Mat­er András énekes, örök­zöld slágerek szerzője. Fantaszti­kus pékséget rendezett be Zsám­­békon. Ha kiöregszik, akkor is lesz mit az asszonynak és két lánynak a tejbe aprítania. A pékség mellé diáktanya is kerül, ősztől ott mú­lathatják az időt a főiskolások. Az egykori téesztől megvett porta ud­varára butiknak jó pavilonok is kerülnek, így lesz teljes a nagy mű, a Payer Udvar. „Te vagy minden” - harsogja a hűtőházban Rod Steward nótáját szeptemberben megjelenő nagyle­mezén. Többek között ezt énekli magyarul. Bár bátor vállalkozó, azért az éneklésnek még korai lenne hátat fordítania. Külön­ben is fantasztikus ez az 1994- es esztendő. Amikor Zsámbék­­ra költözött, először eladta ró­zsadombi lakását, s maradt még annyi pénz, hogy a köz­ség központjában ezt az ócska épületet megvásá­rolja. Több nem volt a zsebében vagy a taka­rékban. Payer András nem spórolós fajta, inkább olyan, aki két végén égeti a gyertyát. Úgy döntött, mélyhű­tött árukat kínál majd üzletében, de akitől a hűtőrendszert rendelte, az azt ajánlotta, keresse meg a német-magyar pék­séglánc itthoni igazgató­ját, és alkudjon vele. - Amikor az irodájába bekopogtattam, majd elá­jult a vezér. Csodabogár a művész úr - mondta, de én nem tágítottam. Jó haverok lettünk. És mert látja, hogy ebbe is beletanultam, igyekszik rávenni, hogy Pest környékén továbbter­jeszkedjek. Errefelé nem laknak gazdag emberek, ezért én sem kíná­lok drága árut. Elhatároztam, hogy­ha minden kész lesz a diákoknak, a nyugdíjasoknak, az üzletben és a pizzát, melegszendvi­cset, üdítőt kínáló tanyán kedvez­ményt adok. András bácsi ezt ugye meg­engedheti ma­gának. Azt is elhatároztam, hogy nemso­kára mélyhűtött házikosztot kíná­lok a menyecskéknek. Amolyan Sobri Jóska-féle halászlét, orjale­­vest, pörköltet a nagymamák re­ceptje szerint. Payer András szerint nem egy­szerű dolog vállalkozni Magyaror­szágon. Amelyik házasság ezt a pró­bát kibírja, az valóban életre szól. Többször vált már, de most végre megtalálta az igazit, ez a kapcsolat kiállta a szakítópróbát. Kislánya is született, most 21 hónapos, él­vezi, amikor apuka a mélyhűtő­ből kivett túrósbuktát süti az üzletben. Nem ördöngösség ez - magya­rázza -, az ember amúgy is hol­táig tanul, ő pedig még nem öreg, következő vasárnap lesz 53 éves. - Nálam minden friss, az itteni­­k megszokták már, hogy ha bejö­­­k a boltba, néha nótázom is. A kuglóf, a kenyér, a fagylalt, az üdítő mellé most magamat ajánlom. Payer trikóban, ez ám a reklám. Augusz­tus 19-én a Petőfi rádió­ban éjjel megismétlik a Fészekben fölvett élő­koncertemet, jó lenne, ha a környékbeliek meghallgatnák. S nem csak miattam. Vendé­geim között volt Szász Endre, Jakabházy Lász­ló, Németh Lehel, aki vidéki szivacsformázó üzeméből jött miat­tam a fővárosba, Csenterics Ágnes, aki duettet énekelt velem. Emlékez­tünk Mónikára, de fölcsendültek azok a dalok is, amelyeket a zsámbéki diákok dú­dolnak. Fazekas Ágnes Koronát helyre, fejre Szépségek születnek, versenyek szerveződnek Másnak egy, nekünk évente több is. Mondhatnak rólunk, magyarokról, bármit, csak azt nem, hogy nincs elég királynőnk. Egy időben többen is uralkodhatnak, ha elég szépek. Hogy kinek a fejére kerülhet koro­na? Ez nem választáson, hanem a ki­választáson múlik. A több, kisebb­­nagyobb szépségverseny nyertesei közül a nagyvilág hármat ismer el. A Miss Universe vetélkedőt az Unicef is támogatja. A­ zsűri a külső ■melleit a jótékonyságot is értékeli. A tavalyi magyar győztes Fórián Szilvia, a későbbi világverseny 79 indulója közül szépségével a tizen­negyedik helyen végzett, a jótékony­­kodási kategóriában második lett. Jelenleg a gyulai és a veszprémi elődöntőkön jutottak túl a honi szervezők. A döntő és az azt követő gála helyszíne Debrecen lesz. Az első helyezett indul a Namíbiában megrendezendő Miss Universe, a második a Miss Europe, míg a har­madik a Best of Modell World ver­senyen. A hazai látványosság fő rendezője Fási Ádám békéscsabai szállodaigazgató. A Miss Hungary rendezési jogát az idén a Man-csoport kapta meg. E verseny elődöntőjére még lehet je­lentkezni. A főszervező Brichta Já­nos, koproducer Zalatnai Sarolta. Look of Year, azaz rossz magyar A legfrissebb szépségkirálynőt má­ra virradóra választották Balaton­­füreden. Jutalma, a hagyományok­nak megfelelően, aranyozott ezüst alma, herendi váza, külföldi par­füm és természetesen a ma reg­geli sétakocsikázás a városban. A szerencsés kiválasztott neve lap­zártakor még ismeretlen, fordításban az Év arca kimondott modellverseny. A résztvevőket nem a tárgyi ajándék, hanem az elnyerhe­tő munkaalkalom vonzza. E versenyt az amerikai ügynökség, az Elite me­nedzseli. A látványosságot öt éve rendszeresen támogatja a Ponds fő­rendezője, Ékes János fotóművész. Az idei versenyt egy angolul is kivá­lóan beszélő 15 éves lány nyerte meg. M. J. Fórián Szilvia (Miss Hungary) és udvarhölgyei Lenyó László felvétele

Next