Vasárnapi Hírek, 1995. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-15 / 2. szám

6. oldal Vasárnapi Hírek Megkopasztó magyar taxis A sofőr nem szól, az utas nem kérdez „Budapest, ahol a külföldiek megvágása bevett gyakorlat” - ez­zel a mondattal kezdődik a British Airways Business Life című - üzletembereknek szóló - magazinjában az európai városok taxis helyzetét, szokásait bemutató cikk. Majd arról esik szó, hogy nálunk a taxiórák „a tényleges viteldíj kétszeresét vagy háromszorosát mutatják”. A Taxis Kamara és a Budapesti Taxi­sok Ipartestülete (BTI) címére naponta tucatjával érkeznek a panaszos leve­lek. Szinte mindegyikben az árakról van szó. Az utasok, akik e leveleket felad­ták, becsapottnak érzik magukat. Azon­ban hiába továbbítják a beadványokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség­hez, ezek további sorsa ismeretlen - ír­ja a Taxisok Világa című folyóirat 1994. decemberi számában Berkó Károly, a lap főszerkesztője. Miért nem reagál a panaszokra a főfelügyelőség? Az ügyben megkerestem Kellner Ferencet, a Buda­pesti Taxisok Ipartestületének titká­rát, aki egyben a Taxis Kamara főtitká­ra is, Nagy Zoltánt, az ipartestület iro­davezetőjét és Bárdi Miklóst, a Fogyasz­tóvédelmi Főfelügyelőség vezetőjét. Merthogy a történet bonyolult. De azért nem annyira! Két alapvető j­ogot nem árt mindjárt tisztázni. A taxis­nak joga van annyit kérni a fuvarért, amennyit akar, illetve amennyit a piac elismer. Az utasnak pedig joga van ah­hoz, hogy ne üljön be a taxiba. Íme néhány részlet az Ipartestülethez tavaly beérkezett több mint 300 pana­szos levélből. Valaki a Déli pályaudvar­ról Ferihegy 2-re vitette magát egy sze­mélyszállító kisiparos Ladájával. „Ami­kor kiszálltam a kocsiból, a mellékelt számlamásolaton látható 5224 forintot kellett kifizetnem a szállításért - írja. - Felháborítónak tartom a kért összeget, amely több mint nyolcszorosa a mini­buszénak. Egy izraeli állampolgár a Nyugati pá­lyaudvarról a Keletibe utazott taxival. „Fizetni akartam, úgy tudtam, a taxi 5- 600 forint, de a sofőr 4000 forintot kért. Megállt a lélegzetem! Odanyújtottam neki egy ezerforintos bankjegyet azzal a megjegyzéssel, hogy ez, remélem elég. Erre a sofőr káromkodni kezdett. Elfo­gott a félelem, és adtam neki további 200 osztrák schillinget és 5 amerikai dollárt. Kértem tőle nyugtát, nem adott, ismét káromkodott és veréssel fenyege­tett, mire félelmemben fogtam útitás­kámat, kinyitottam az ajtót és gyalog indultam a pályaudvarig, reszketve a felindulástól.” Egy hölgy a Népstadion metróállo­mástól a Pénzügyi és Számviteli Főisko­lára utazott. „A taxióra 2530 forintot mu­tatott, én ezen igencsak meglepődtem. Kértem számlát, mire a sofőr azt felelte, hogy akkor 2700 forint lesz. (A számla fénymásolatát mellékelten megküldöm önöknek.) Az előadásra nem is tudtam figyelni jó ideig, a dolog annyira bán­tott. A főiskola a Buzogány úton van, körülbelül 2-3 kilométerre a stadion megállótól.” Néha az intézmények lépnek fel ven­dégeik védelmében. A Budapesti Törté­neti Múzeum állandó jogi képviselője levelében leírja, hogy egyik amerikai vendégüket a taxis a Történeti Múzeum helyett a Hadtörténeti Múzeumhoz szál­lította. Vita támadt a számla körül, mert a sofőr a téves útvonal árát ugyanúgy felszámította, mint a helyesbített út­vonalét. A vita a levél szerint így foly­tatódott: „Ekkor a taxi vezetője a neve­zettel dulakodni kezdett, táskáját kisza­kította a kezéből, karját megszorította úgy, hogy az elszíneződött. Ügyfelünk se­gélykiáltására a múzeum portása és fegy­veres őre kiszaladt, s ekkor az amerikai állampolgár az épületbe menekült.” S végül még egy levél, amelyet a Ma­gyar Gazdasági Kamara mellett működő egyik klub ügyvezető titkára írt egy külföldi édesanya és két lánya érdeké­ben. A taxis az Alkotás utcából a Bu­dapest Szállóig vitte őket, s ezért 1698 forintot kért. „A hölgy a követelt összeg hallatán nagyon meglepődött, mivel ko­rábban már utazott ezen a távolságon, és akkor a fizetett összeg 200 és 300 fo­rint között volt. A vitában természetesen a taxisofőr nyert, mivel közölte, ha az utas nem fizeti ki az általa követelt ösz­­szeget, akkor visszaszállítja a kiindu­lási pontra. A hölgy fizetett.” Majd a le­vél befejező sorai: kérdéses, hogy a külföldi utas „jövőre, amikor a nyaralá­sát tervezi, mire fog emlékezni: a kelle­mes magyarországi, balatoni napokra vagy a megkopasztó magyar taxisra." Ahogy Kellner Ferenc főtitkár össze­foglalta, a dolog lényege a következő. A taxi szabadáras szolgáltatás. A sofőr tet­szése szerint meghatározhatja a fuvar­díjat. Az utazás megkezdése előtt ezért egy alkunak kellene megelőznie az óra be­kapcsolását. S ez az, ami gyakran elma­rad. Ahhoz, hogy az utas tisztában legyen a várható viteldíjjal, pontosan tájékoz­tatni kellene. A taxi műszerfalára kitett viteldíjtáblázat azonban erre nem mindig alkalmas. Ezen nyolcféle tarifa szerepel, de a számok mellett gyakran nincs ma­gyarázó szöveg. S ha van is, az utas nem tudhatja, hogy a taxis melyik tarifát fog­ja alkalmazni. Ezt meg kellene előzetesen mondani. De a sofőr­ nem szól, az utas pe­dig nem kérdez. S az út végén egymásnak esnek. „A taxisofőr majdnem megvert. Gorombán kiabált, így kénytelen vol­tam rendőrt hívni... Az ehhez hasonló incidensek nem fogják növelni a ma­gyarországi turizmust. Ezt garantálom” - írja levelében egy felháborodott svéd állampolgár. Bizonyára nem. De nemcsak a külföl­diekről van szó, valamennyien szenve­dő alanyai vagyunk ennek az áldatlan, rosszul szabályozott folyamatnak. Sokan vannak, akik a viteldíj kiszámíthatatlan­sága miatt mára már leszoktak arról, hogy taxiba üljenek. Nem jó ez a taxisok­nak sem. Ám nálunk furcsán, fordítva működik a piac. Hiába kevesebb az utas, a viteldíjak, ahelyett, hogy lejjebb mennének, egyre magasabbra kúsznak. Mit lehetne, mit kellene tenni? Az Ipartestület és a Taxis Kamara szerint egy-egy városban egy adott ön­­kormányzathoz tartozó településen ki­számítható, maximált tarifát bevezetni. A Taxis Kamara ilyen irányú „javasla­tait” a vállalkozások szabadságának védelmében eddig rendre elutasították. Holott ez szerintük nem más, mint rosz­­szul értelmezett szabadság. Érdekes mó­don, Ausztriában, Németországban stb. nem borítja fel a piacgazdaságot a ma­ximált fuvardíj. Lehetne még arról beszélni, hogy a taxisok nagy része tisztességes, becsüle­tes, s arról is, hogy a megoldást valószí­nűleg a közjogi kamarák megalakulása jelenti majd, amikor a taxisok zárják ki maguk közül a csalókat. A jelenlegi Taxis Kamara egyesületi formában létrejött önkéntes szervezet, amelynek erre nincs joga. De amíg megalakul a központi ka­mara, addig mi legyen? Áradnak a pa­naszos levelek, amelyeket nincs hova továbbítani. Ki intézkedjen? A sok részjogosítvánnyal rendelkező ellenőrző szervezet közül (rendőrség, közlekedési felügyelet, APEH, Mérésügyi Hivatal, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelő­ség) talán a főfelügyelőség a legalkalma­sabb a fuvardíjalku és a viteldíjtábláza­tok ellenőrzésére. Amint Bárdi Miklós, a főfelügyelőség vezetője kifejtette, arra nem tudnak vállalkozni, hogy a sok száz egyedi panasz nyomába eredjenek s eze­ket kivizsgálják. Látva azonban a zava­ros helyzetet s a hozzájuk közvetlenül is érkező bejelentések tömegét, a felügye­lőség vezetője kijelentette, hogy még az idegenforgalmi szezon beköszönte előtt cél­­vizsgálatot tartanak. A felügyelők beül­nek a taxisofőrök mellé, s kezdődhet a próbafuvar... Tamás Mihály A fogpasztapiacon dúl a harc Többé nem mondja a kislány a televízióban, hogy van egy lu­kas fogam. Vagy ha mondja is, a folytatásban nem szerepelhet, hogy fluoridos fogkrémet használnak, csak nem Blend­a-medet, holott ez a fogkrém kétszer annyi fluoridot képes beépíteni a fogzománcba, mint a fogkrémek többsége. (Nem szó szerinti szöveg!) A fogyasztókat megtévesztő reklámfilm vetítése mi­att pénteken a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 10 millió forint bírságot szabott ki a Procter & Gamble Ma­gyarország Kht.-re. A magyar piacon 1991-ben jelent meg a két vezető fogkrém­gyártó világcég, a Colgate Palmolive és a Procter & Gamble. Azóta árgus szemekkel figyelik egymást, harcolnak a fogyasz­tókért, a piaci részesedésért. Mindkét óriásvállalat rendkí­vül tőkeerős, és nem keveset fordít tudományos kutatásokra. Kutatási eredményeiket aztán belefoglalják a reklámokba, ami nem volna baj, ha nem törekednének kizárólagosság­ra. A reklámfilmszövegekben elbújtatva rendre felbukkan­nak a következő szavak: felülmúlhatatlan, egyedülálló, világ­elsőjobb...­­ Márpedig a tudományos vita nem zárult le, s ezért a Gazda­sági Versenyhivatal szerint nem megalapozott azt állítani, hogy a Colgate nátrium-monofluoridszulfátot tartalmazó fog­krémje jobb, mint a Procter nátriumfluoridos terméke. A vásárlókat megtévesztő, s a versenytársat a piacon hátrá­nyos helyzetbe hozó fogkrémreklámok miatt eddig három­szor ítélkezett a versenytanács. 1994-ben először a Proctert ítélte el és kötelezte 20 milliós bírság megfizetésére, majd a Colgate-et sújtotta 30 milliós bírsággal, míg tegnapelőtt is­mét a Procter következett és kapott 10 milliós büntetést. A fogyasztapiacon tehát dúl a harc. Nem nehéz megjósolni, hogy legközelebb valószínűleg a Colgate áll vádlottként a ver­senytanács elé. A két világcég láthatólag nem kíván békét köt­ni, s amint dr. Kállai Mária jogász, a versenytanács pénteki ülé­sének levezetője elmondta, a versenytörvény értelmében ők annyiszor kötelesek összeülni és határozatot hozni, ahányszor csak az egyik fél panaszt nyújt be a másik ellen. S erre megvan min­den esély. Hiszen a vetélytársak különös figyelemmel vizsgálják és elemzik egymás reklámjait.­­Tamás- 1995. január 15 TŐZSPEHET Lefelé a lejtőn A Budapesti Értéktőzsde elmúlt hete még véletlenül sem fog a börze történetének aranyoldalaira kerülni, s csak ké­résen múlik, hogy nem kell ennél negatívabban minősí­tenünk a mögöttünk hagyott időszakot. A BÉT immár hi­vatalosan is elismert indexe (a BUX) hétfőn 1467,42 pon­ton nyitott, az ezt követő négy nap alatt viszont összesen csaknem 100 pontot zuhant, így 1370 ponton zárta a hetet. Noha január 13-a péntekre esett, a zuhanás mégis a piac összeomlásának lehetőségét is felidéző csütörtök volt kü­lönösen erőteljes. A fekete jelzővel is méltán illetett nap során a BUX 66,49 pontot csökkent, több részvény ára pe­dig - ha csak rövid időre is - korábban hihetetlennek tet­sző szintre szállt le. Néhány a legmeglepőbb (csütörtöki) árak közül: Egis 1830 forintért, Fotex 265 forintért, Globus 1600-ért, Graboplast 1080-ért. A pénteki napon aztán mintha józanabb szereplők léptek volna színre: a felka­vart indulatok legalábbis némileg megnyugodtak, így kisebbfajta árkorrekció következett be. Áresést csak a 6500-on záró Pick, a 2455 forinton búcsúzó Prímagáz és a végére 1200-ig visszakapaszkodó, de 1130 forinton is elő­fordult Pannonplast produkált, míg az Egis 2249 forintig, a Richter 1625-ig, a Graboplast 1200-ig kapaszkodott visz­­sza. Némileg korrigált a Fotex (282) és a Globus (1850) is, ám könnyen lehet, hogy ezen papírok leértékelődése huzamosabb ideig elhúzódik, így tulajdonosaik számára hosszú és nehéz időszak következik. A történteket elemző piaci szereplők valamennyien visszautalnak a hozzánk hasonlóan fejlődő részvénypiac­nak számító Mexikó fizetési válságára, a vajúdó privatizá­cióra, s az ország megítélésének, külső image-ének jelen­tős romlására. A felsorolt érvek azért is nagyon elgondol­kodtatóak, mert a többi kelet-európai tőzsdén - amelyek egyébként leginkább együtt mozognak a miénkkel - ezút­tal elmaradt a visszaesés. A Reuter hírügynökség által kö­zölt elemzések szerint nem is csoda, hogy a mexikói pénz­ügyi válságot a régió börzéi közül csak a budapesti síny­lette meg, a térségben Magyarország külgazdasági-pénz­ügyi helyzete hasonlít leginkább Mexikóéhoz. (Mindkét országnak nagy fizetésimérleg-hiánya és túlértékelt va­lutája van.) Az MNB illetékese igyekezett megnyugtatni a közvéleményt: Magyarország nem Mexikó, hiszen velük ellentétben a mi adósságállományunk döntően hosszú le­járatú. Meggondolandó az is, hogy a Budapesti Érték­tőzsde még a mostani állapotában is viszonylag könnyen befolyásolható némi pótlólagos kereslet által. Ha az ország megítélése most nem is a legrózsásabb, az eddig nagy tételben magyar papírokat vásárlóknak, illetve az azokat kiközvetítőknek talán megér még egy kis pénzt, hogy befektessük, illetve kialakított kapcsolatrendsze­rük ne értéktelenedjen el végletesen. Talán azért még­­sincs itt a vég... Banyár László Mennyivel gazdálkodnak az önkormányzatok? Az idén 760 milliárd forint be­vételre számíthatnak az ön­­kormányzatok, ami 9 száza­lékkal több mint az 1994. évi várható bevétel. Kiadásaik több mint 70 százalékát az idén is intézményeik működ­tetésére fordítják. A beruhá­zások értéke várhatóan meg­haladja a 100 milliárd forin­tot. A jövedelemhiányos ön­­kormányzatok felzárkóztatá­sára az átengedett személyi jövedelemadóból 1,3 milliárd forintot átcsoportosítanak, így minden község hozzájut lakosonként legalább 4828 fo­rinthoz, s minden város 6623 forinthoz. Ezt az összeget a tíz­ezer lakosnál kisebb városok esetében 25 millió forint, a tíz-harmincötezer lakosú vá­rosoknál pedig 40 millió fo­rint egészíti ki. OPEL CORSA KIS AUTÓ - NAGY ÜZLET! CORSA AKCIÓ A DI-FER-NÉL. OPEL CORSA 0% INDULÓ KÉSZLETTEL! Magyarországon először az Opel Di-Fer-nél! Futamidő: 1-3 év.* Február 15-ig még az akciós kedvezmény is igénybe vehető! Amit télen megtehet, ne halassza tavaszra! ÉRDRE AZ OPELÉRT! •Amíg a készlet tart! OPEL-G­AZ­ON OPEL MÁRKAKERESKEDŐJE, DI-FER KFT. 2030 ÉRD Fazekes dűlő (6-os főút 22-es km-nél), néhány km-re Budapest határától Tel./Fax: 23/365-407

Next