Vasárnapi Hírek, 1995. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1995-01-15 / 2. szám
6. oldal Vasárnapi Hírek Megkopasztó magyar taxis A sofőr nem szól, az utas nem kérdez „Budapest, ahol a külföldiek megvágása bevett gyakorlat” - ezzel a mondattal kezdődik a British Airways Business Life című - üzletembereknek szóló - magazinjában az európai városok taxis helyzetét, szokásait bemutató cikk. Majd arról esik szó, hogy nálunk a taxiórák „a tényleges viteldíj kétszeresét vagy háromszorosát mutatják”. A Taxis Kamara és a Budapesti Taxisok Ipartestülete (BTI) címére naponta tucatjával érkeznek a panaszos levelek. Szinte mindegyikben az árakról van szó. Az utasok, akik e leveleket feladták, becsapottnak érzik magukat. Azonban hiába továbbítják a beadványokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez, ezek további sorsa ismeretlen - írja a Taxisok Világa című folyóirat 1994. decemberi számában Berkó Károly, a lap főszerkesztője. Miért nem reagál a panaszokra a főfelügyelőség? Az ügyben megkerestem Kellner Ferencet, a Budapesti Taxisok Ipartestületének titkárát, aki egyben a Taxis Kamara főtitkára is, Nagy Zoltánt, az ipartestület irodavezetőjét és Bárdi Miklóst, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetőjét. Merthogy a történet bonyolult. De azért nem annyira! Két alapvető jogot nem árt mindjárt tisztázni. A taxisnak joga van annyit kérni a fuvarért, amennyit akar, illetve amennyit a piac elismer. Az utasnak pedig joga van ahhoz, hogy ne üljön be a taxiba. Íme néhány részlet az Ipartestülethez tavaly beérkezett több mint 300 panaszos levélből. Valaki a Déli pályaudvarról Ferihegy 2-re vitette magát egy személyszállító kisiparos Ladájával. „Amikor kiszálltam a kocsiból, a mellékelt számlamásolaton látható 5224 forintot kellett kifizetnem a szállításért - írja. - Felháborítónak tartom a kért összeget, amely több mint nyolcszorosa a minibuszénak. Egy izraeli állampolgár a Nyugati pályaudvarról a Keletibe utazott taxival. „Fizetni akartam, úgy tudtam, a taxi 5- 600 forint, de a sofőr 4000 forintot kért. Megállt a lélegzetem! Odanyújtottam neki egy ezerforintos bankjegyet azzal a megjegyzéssel, hogy ez, remélem elég. Erre a sofőr káromkodni kezdett. Elfogott a félelem, és adtam neki további 200 osztrák schillinget és 5 amerikai dollárt. Kértem tőle nyugtát, nem adott, ismét káromkodott és veréssel fenyegetett, mire félelmemben fogtam útitáskámat, kinyitottam az ajtót és gyalog indultam a pályaudvarig, reszketve a felindulástól.” Egy hölgy a Népstadion metróállomástól a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára utazott. „A taxióra 2530 forintot mutatott, én ezen igencsak meglepődtem. Kértem számlát, mire a sofőr azt felelte, hogy akkor 2700 forint lesz. (A számla fénymásolatát mellékelten megküldöm önöknek.) Az előadásra nem is tudtam figyelni jó ideig, a dolog annyira bántott. A főiskola a Buzogány úton van, körülbelül 2-3 kilométerre a stadion megállótól.” Néha az intézmények lépnek fel vendégeik védelmében. A Budapesti Történeti Múzeum állandó jogi képviselője levelében leírja, hogy egyik amerikai vendégüket a taxis a Történeti Múzeum helyett a Hadtörténeti Múzeumhoz szállította. Vita támadt a számla körül, mert a sofőr a téves útvonal árát ugyanúgy felszámította, mint a helyesbített útvonalét. A vita a levél szerint így folytatódott: „Ekkor a taxi vezetője a nevezettel dulakodni kezdett, táskáját kiszakította a kezéből, karját megszorította úgy, hogy az elszíneződött. Ügyfelünk segélykiáltására a múzeum portása és fegyveres őre kiszaladt, s ekkor az amerikai állampolgár az épületbe menekült.” S végül még egy levél, amelyet a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő egyik klub ügyvezető titkára írt egy külföldi édesanya és két lánya érdekében. A taxis az Alkotás utcából a Budapest Szállóig vitte őket, s ezért 1698 forintot kért. „A hölgy a követelt összeg hallatán nagyon meglepődött, mivel korábban már utazott ezen a távolságon, és akkor a fizetett összeg 200 és 300 forint között volt. A vitában természetesen a taxisofőr nyert, mivel közölte, ha az utas nem fizeti ki az általa követelt öszszeget, akkor visszaszállítja a kiindulási pontra. A hölgy fizetett.” Majd a levél befejező sorai: kérdéses, hogy a külföldi utas „jövőre, amikor a nyaralását tervezi, mire fog emlékezni: a kellemes magyarországi, balatoni napokra vagy a megkopasztó magyar taxisra." Ahogy Kellner Ferenc főtitkár összefoglalta, a dolog lényege a következő. A taxi szabadáras szolgáltatás. A sofőr tetszése szerint meghatározhatja a fuvardíjat. Az utazás megkezdése előtt ezért egy alkunak kellene megelőznie az óra bekapcsolását. S ez az, ami gyakran elmarad. Ahhoz, hogy az utas tisztában legyen a várható viteldíjjal, pontosan tájékoztatni kellene. A taxi műszerfalára kitett viteldíjtáblázat azonban erre nem mindig alkalmas. Ezen nyolcféle tarifa szerepel, de a számok mellett gyakran nincs magyarázó szöveg. S ha van is, az utas nem tudhatja, hogy a taxis melyik tarifát fogja alkalmazni. Ezt meg kellene előzetesen mondani. De a sofőr nem szól, az utas pedig nem kérdez. S az út végén egymásnak esnek. „A taxisofőr majdnem megvert. Gorombán kiabált, így kénytelen voltam rendőrt hívni... Az ehhez hasonló incidensek nem fogják növelni a magyarországi turizmust. Ezt garantálom” - írja levelében egy felháborodott svéd állampolgár. Bizonyára nem. De nemcsak a külföldiekről van szó, valamennyien szenvedő alanyai vagyunk ennek az áldatlan, rosszul szabályozott folyamatnak. Sokan vannak, akik a viteldíj kiszámíthatatlansága miatt mára már leszoktak arról, hogy taxiba üljenek. Nem jó ez a taxisoknak sem. Ám nálunk furcsán, fordítva működik a piac. Hiába kevesebb az utas, a viteldíjak, ahelyett, hogy lejjebb mennének, egyre magasabbra kúsznak. Mit lehetne, mit kellene tenni? Az Ipartestület és a Taxis Kamara szerint egy-egy városban egy adott önkormányzathoz tartozó településen kiszámítható, maximált tarifát bevezetni. A Taxis Kamara ilyen irányú „javaslatait” a vállalkozások szabadságának védelmében eddig rendre elutasították. Holott ez szerintük nem más, mint roszszul értelmezett szabadság. Érdekes módon, Ausztriában, Németországban stb. nem borítja fel a piacgazdaságot a maximált fuvardíj. Lehetne még arról beszélni, hogy a taxisok nagy része tisztességes, becsületes, s arról is, hogy a megoldást valószínűleg a közjogi kamarák megalakulása jelenti majd, amikor a taxisok zárják ki maguk közül a csalókat. A jelenlegi Taxis Kamara egyesületi formában létrejött önkéntes szervezet, amelynek erre nincs joga. De amíg megalakul a központi kamara, addig mi legyen? Áradnak a panaszos levelek, amelyeket nincs hova továbbítani. Ki intézkedjen? A sok részjogosítvánnyal rendelkező ellenőrző szervezet közül (rendőrség, közlekedési felügyelet, APEH, Mérésügyi Hivatal, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) talán a főfelügyelőség a legalkalmasabb a fuvardíjalku és a viteldíjtáblázatok ellenőrzésére. Amint Bárdi Miklós, a főfelügyelőség vezetője kifejtette, arra nem tudnak vállalkozni, hogy a sok száz egyedi panasz nyomába eredjenek s ezeket kivizsgálják. Látva azonban a zavaros helyzetet s a hozzájuk közvetlenül is érkező bejelentések tömegét, a felügyelőség vezetője kijelentette, hogy még az idegenforgalmi szezon beköszönte előtt célvizsgálatot tartanak. A felügyelők beülnek a taxisofőrök mellé, s kezdődhet a próbafuvar... Tamás Mihály A fogpasztapiacon dúl a harc Többé nem mondja a kislány a televízióban, hogy van egy lukas fogam. Vagy ha mondja is, a folytatásban nem szerepelhet, hogy fluoridos fogkrémet használnak, csak nem Blenda-medet, holott ez a fogkrém kétszer annyi fluoridot képes beépíteni a fogzománcba, mint a fogkrémek többsége. (Nem szó szerinti szöveg!) A fogyasztókat megtévesztő reklámfilm vetítése miatt pénteken a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 10 millió forint bírságot szabott ki a Procter & Gamble Magyarország Kht.-re. A magyar piacon 1991-ben jelent meg a két vezető fogkrémgyártó világcég, a Colgate Palmolive és a Procter & Gamble. Azóta árgus szemekkel figyelik egymást, harcolnak a fogyasztókért, a piaci részesedésért. Mindkét óriásvállalat rendkívül tőkeerős, és nem keveset fordít tudományos kutatásokra. Kutatási eredményeiket aztán belefoglalják a reklámokba, ami nem volna baj, ha nem törekednének kizárólagosságra. A reklámfilmszövegekben elbújtatva rendre felbukkannak a következő szavak: felülmúlhatatlan, egyedülálló, világelsőjobb... Márpedig a tudományos vita nem zárult le, s ezért a Gazdasági Versenyhivatal szerint nem megalapozott azt állítani, hogy a Colgate nátrium-monofluoridszulfátot tartalmazó fogkrémje jobb, mint a Procter nátriumfluoridos terméke. A vásárlókat megtévesztő, s a versenytársat a piacon hátrányos helyzetbe hozó fogkrémreklámok miatt eddig háromszor ítélkezett a versenytanács. 1994-ben először a Proctert ítélte el és kötelezte 20 milliós bírság megfizetésére, majd a Colgate-et sújtotta 30 milliós bírsággal, míg tegnapelőtt ismét a Procter következett és kapott 10 milliós büntetést. A fogyasztapiacon tehát dúl a harc. Nem nehéz megjósolni, hogy legközelebb valószínűleg a Colgate áll vádlottként a versenytanács elé. A két világcég láthatólag nem kíván békét kötni, s amint dr. Kállai Mária jogász, a versenytanács pénteki ülésének levezetője elmondta, a versenytörvény értelmében ők annyiszor kötelesek összeülni és határozatot hozni, ahányszor csak az egyik fél panaszt nyújt be a másik ellen. S erre megvan minden esély. Hiszen a vetélytársak különös figyelemmel vizsgálják és elemzik egymás reklámjait.Tamás- 1995. január 15 TŐZSPEHET Lefelé a lejtőn A Budapesti Értéktőzsde elmúlt hete még véletlenül sem fog a börze történetének aranyoldalaira kerülni, s csak kérésen múlik, hogy nem kell ennél negatívabban minősítenünk a mögöttünk hagyott időszakot. A BÉT immár hivatalosan is elismert indexe (a BUX) hétfőn 1467,42 ponton nyitott, az ezt követő négy nap alatt viszont összesen csaknem 100 pontot zuhant, így 1370 ponton zárta a hetet. Noha január 13-a péntekre esett, a zuhanás mégis a piac összeomlásának lehetőségét is felidéző csütörtök volt különösen erőteljes. A fekete jelzővel is méltán illetett nap során a BUX 66,49 pontot csökkent, több részvény ára pedig - ha csak rövid időre is - korábban hihetetlennek tetsző szintre szállt le. Néhány a legmeglepőbb (csütörtöki) árak közül: Egis 1830 forintért, Fotex 265 forintért, Globus 1600-ért, Graboplast 1080-ért. A pénteki napon aztán mintha józanabb szereplők léptek volna színre: a felkavart indulatok legalábbis némileg megnyugodtak, így kisebbfajta árkorrekció következett be. Áresést csak a 6500-on záró Pick, a 2455 forinton búcsúzó Prímagáz és a végére 1200-ig visszakapaszkodó, de 1130 forinton is előfordult Pannonplast produkált, míg az Egis 2249 forintig, a Richter 1625-ig, a Graboplast 1200-ig kapaszkodott viszsza. Némileg korrigált a Fotex (282) és a Globus (1850) is, ám könnyen lehet, hogy ezen papírok leértékelődése huzamosabb ideig elhúzódik, így tulajdonosaik számára hosszú és nehéz időszak következik. A történteket elemző piaci szereplők valamennyien visszautalnak a hozzánk hasonlóan fejlődő részvénypiacnak számító Mexikó fizetési válságára, a vajúdó privatizációra, s az ország megítélésének, külső image-ének jelentős romlására. A felsorolt érvek azért is nagyon elgondolkodtatóak, mert a többi kelet-európai tőzsdén - amelyek egyébként leginkább együtt mozognak a miénkkel - ezúttal elmaradt a visszaesés. A Reuter hírügynökség által közölt elemzések szerint nem is csoda, hogy a mexikói pénzügyi válságot a régió börzéi közül csak a budapesti sínylette meg, a térségben Magyarország külgazdasági-pénzügyi helyzete hasonlít leginkább Mexikóéhoz. (Mindkét országnak nagy fizetésimérleg-hiánya és túlértékelt valutája van.) Az MNB illetékese igyekezett megnyugtatni a közvéleményt: Magyarország nem Mexikó, hiszen velük ellentétben a mi adósságállományunk döntően hosszú lejáratú. Meggondolandó az is, hogy a Budapesti Értéktőzsde még a mostani állapotában is viszonylag könnyen befolyásolható némi pótlólagos kereslet által. Ha az ország megítélése most nem is a legrózsásabb, az eddig nagy tételben magyar papírokat vásárlóknak, illetve az azokat kiközvetítőknek talán megér még egy kis pénzt, hogy befektessük, illetve kialakított kapcsolatrendszerük ne értéktelenedjen el végletesen. Talán azért mégsincs itt a vég... Banyár László Mennyivel gazdálkodnak az önkormányzatok? Az idén 760 milliárd forint bevételre számíthatnak az önkormányzatok, ami 9 százalékkal több mint az 1994. évi várható bevétel. Kiadásaik több mint 70 százalékát az idén is intézményeik működtetésére fordítják. A beruházások értéke várhatóan meghaladja a 100 milliárd forintot. A jövedelemhiányos önkormányzatok felzárkóztatására az átengedett személyi jövedelemadóból 1,3 milliárd forintot átcsoportosítanak, így minden község hozzájut lakosonként legalább 4828 forinthoz, s minden város 6623 forinthoz. Ezt az összeget a tízezer lakosnál kisebb városok esetében 25 millió forint, a tíz-harmincötezer lakosú városoknál pedig 40 millió forint egészíti ki. OPEL CORSA KIS AUTÓ - NAGY ÜZLET! CORSA AKCIÓ A DI-FER-NÉL. OPEL CORSA 0% INDULÓ KÉSZLETTEL! Magyarországon először az Opel Di-Fer-nél! Futamidő: 1-3 év.* Február 15-ig még az akciós kedvezmény is igénybe vehető! Amit télen megtehet, ne halassza tavaszra! ÉRDRE AZ OPELÉRT! •Amíg a készlet tart! OPEL-GAZON OPEL MÁRKAKERESKEDŐJE, DI-FER KFT. 2030 ÉRD Fazekes dűlő (6-os főút 22-es km-nél), néhány km-re Budapest határától Tel./Fax: 23/365-407