Vasárnapi Hírek, 1995. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1995-05-14 / 19. szám
8. oldal Szimatok és szemetek A kommersz malmai változatlan intenzitással őrölnek. A jövő hétre is jut a moziba egy amerikai rendőrsztori. Érthető, hogy kimeríthetetlen az efféle mesék összeállítóinak arzenálja, hiszen a bűnügyi krónikák tálcán kínálják a - sajnos - jobbnál jobb tippeket. A szokásos motívumokból ripsz-ropsz tető alá lehet hozni épkézláb akciófilmeket. A legfrissebb produktumot is hozott anyagból fércelték százperces mutatvánnyá. Soktucatnyi mű cselekménye épül a május 18-tól bemutatandó, harsány című Szimatnak szemét, szemétnek szimat konfliktusaira. íme: egy rendőrt elbocsájtanak az állásából. Az illető privatizálja a foglalkozását. Munkavállalóként kapcsolatba kerül sötét figurákkal, mivel nem nagyon válogathat a megbízatások között. Egy különlegesen veszélyes megbízatás során megmérettetnek elvei, módszerei és kapcsolatai. Több századik Andrew egyébként - kell-e hangsúlyozni? - a nőkkel sem áll hadilábon. Ennyi történés bőven elég a sztorihoz, csak meg kell szórni izgalmas epizódokkal, piff-puff sorozatokkal, komikus kiszólásokkal, szórakoztató félreértésekkel, kétértelmű egyértelműségekkel, hajmeresztő meglepetésekkel a filmet - lehetőséget biztosítva a színészeknek, hogy személyiségükből is megcsillantsanak valamit a feszültségteli pillanatokban. Keenen Ivory Wayans rutinosan és hatásosan adagolja azt, amit kell (ő a rendező, a forgatókönyvíró és a főszereplő, tripla gázsi, tripla gyönyörűség). A déja vu, az ezt már láttuk érzése mégis gyakran hatalmába keríti a nézőt, mert számos drámai összecsapás, az érzelmes románc és a komédiás önfeledtség korábbi sikerek paneljeit idézik. A film természetesen színes, de a fekete-fehér ábrázolásmód, azaz a dolgok leegyszerűsítése jellemző a bonyodalmak alakítására, a jellemrajzra, a jelenetek koreográfiájára. Keenen Ivory Wayans rettenthetetlen revolverhős, Salli Richardson szuperszexis szépség. (ve) Végzet asszonyaként Salli Richardson Az utcáról hívták be Magyar énekes a sydneyi operában • Véletlenek összjátéka A sydneyi operaház színpadán magyar énekes lépett föl a Nabuccóban. Hogy történt? - kérdezem Maros Gábort, a népszerű színészt, akivel ez megesett. - Ausztráliában vendégszerepeltem - beszéli el -, s egyszer csak valaki utánam szól az utcán. A legnagyobb meglepetésemre egy hajdani operaházi kollégám volt. Kiderült, most a sydneyi operaházban énekel. Másnap meglátogattam a világhíres építészeti remekben, a város jelképének számító, kagylóra emlékeztető palotában, s ki jön velem szemben? Az egykori operaházi öltöztetőm! Azzal fogadtak, hogy kitaláltak nekem valami meglepetést: becsempésznek az esti Nabuccóba, így is történt. Beöltöztettek, megbeszélték a kóristákkal, s este ott énekeltem a többiekkel olaszul: „Mint a fecske, repülj messze földre...” - S miféle vendégszereplésen járt Ausztráliában? - A Komédiumban tavaly mutattuk be a Café Bonbonniere-t két társammal, Bencze Ilonával és Gyarmati Istvánnal. Ezt a korabeli kabarédalokból, jelenetekből összeállított műsorunkat látta meg Budapesten egy ausztráliai impresszárió, s annyira jól érezte magát azon az estén, hogy turnéra hívott meg bennünket. Több városban fölléptünk, talán nem hangzik szerénytelennek, ha elmondom, óriási sikerünk volt. Érdekes, nemcsak a régóta kinn élő magyarok jöttek el, hanem a néhány éve odatelepült fiatal értelmiségiek is. Sokfelé megfordultunk, elegáns helyen, hatalmas meg parányi éttermekben, sőt még felvonulási épületben is, melyet valaki teátrumnak bérelt ki. És szerencsére volt időm más színházakat is látni, sőt még érdekes új vígjátékot is találtam, melyet magammal hoztam. Erről most még többet nem árulhatok el, csak anynyit: remek szerepek vannak benne. - Most pedig újra itthon. Mit tartogatnak a következő hónapok? - Kicsit pihenni szeretnék, mert sokat dolgoztam az idén. Aztán készülök az új színházi évadra, amikor is a soproni színház tagja leszek, s elsőként a Mirandolinából készült musicalben játszom. Bodolay Géza rendező barátommal a Szomorú vasárnapot vettük tervbe. Az előadás érdekessége, hogy a női szerepet Müller Péternek, a darab írójának a lánya, Müller Judit játssza, aki a Szegedi Nemzeti Színház tagja. L. I. Bencze Ilona és Maros Gábor a Café Bonbonniére-ben Kanyó Béla felvétele Tapogatózó alkotók Vakok és gyengénlátók nemcsak élvezni, de létrehozni is képesek képzőművészeti alkotásokat. A május 18-i múzeumi világnap közeledtével ezért is érdemel figyelmet a holnap, hétfőn 6 órakor nyíló kiállítás, a dunakeszi Gárdonyi Galériában. Egy lelkes művészetrajongó, Horpácsi Miklósné saját családi házának garázsából és kertjéből alakított ki galériát. Hallatlan kitartással nemrég szabadiskolát is létrehozott, ahol a grafika, a festészet, a kerámiakészítés alapelemeit sajátíthatták el. Méghozzá: látók és vakok egyaránt. Segítőként megnyerte az Uborka című tévéműsor politikusbábjait is tervező Tóth Antalt, azaz Tóniót, aki a grafikai rész vezetőjeként hetente látogat el hozzájuk. Salamon György festőművész szaktanácsaival, Pogány Ö. Gábor művészettörténeti előadásaival segít. A helyi Adorján Kerámia Rt. az alapanyagot biztosítja, ki is égeti a vakok által készített cserép- és porcelántárgyakat. Képünkön Láng Edit kezével látja alkotásait. S. G. Horpácsi Emília felvétele Barokkosait A zeneirodalom egyik óriására, az angol barokk zene legjelesebb képviselőjére, Henry Purcellra emlékeznek az idei budapesti régi zenei fórumon május 23-30. között. Több fővárosi koncertteremben nyolc barokk hangversenyt rendeznek. A megnyitóesten a Szüts Péter vezette Concerto Armonico együttes lép fel a Zeneakadémián. Henry Purcellt és korát, a British Council rendezésében, a Filharmónia jegyirodájában kiállításon mutatják be. A programokban egyebek között szerepel Horváth Anikó és Péteri Judit csembalóestje, A tündérkirálynő meseopera hangversenyváltozata, Zámon Mária Bach-estje. (t. á.) Vasárnapi Hírek Hőskorszakra emlékeznek Hol volt, hol nem volt az Állami Faluszínház. Egyedül ez a társulat juttatta el a színházat a legtávolabbi falvakba is. Játszottak drámát, operettet, operát, bohózatot, népszerűségük rendkívüli volt. A hőskorszak direktorai - az alapító Mátrai József és az őt követő Ascher Oszkár - a legmagasabb állami támogatást és a kitüntetések özönét harcolták ki színészeik számára. A színház később fölvette a Déryné nevet, majd beolvasztották a Népszínházba. Végül a Józsefvárosi Színház, illetve a Kamara Színház utazó társulataként működött. Aztán végleg elsorvadt. Mindezen megpróbáltatások nem rendítették meg az egykori tagok barátságát, akik színházuk alapításának közelgő 45. évfordulója alkalmából május 22- én, hétfőn délután fél háromkor a Fészek Klubban összejövetelt rendeznek, ahova, az Óperenciás-tengeren túlról is hazalátogatnak - ha nem is echós szekéren! 1995. május 14 Krajcáros Jaguár Heltai Jenő a most százesztendős mozi magyar elnevezésének keresztapja. De nemcsak ezért illik emlékezni rá tisztelettel, hanem azért is, mert gazdag életműve gyakran biztosított kiváló muníciót a filmeseknek és televíziósoknak egyaránt. Ilyen a Jaguár. A kisregény mozgóképi változata - a hatvanas évek produktuma - közös gyermek. (Manapság viszont - ez persze már más történet - reménytelenül meddők a szülők, s a korábbi együttműködésnek semmi nyoma.) Keresve sem lehetett volna mozgalmasabb mesét kitalálni - szombaton a TV 1 műsorára - Heltai prózájánál. Az Általános és Első Magyar Lapkiadó Vállalat újságja, a Krajcáros Igazság iránt megcsappan az érdeklődés. A tisztes polgári orgánumot a megszűnés veszélye fenyegeti. (Vészesen időszerű a tematika.) Összeül a redakció agytrösztje, s egy agyafúrt trükk nyomán felvirágzik az üzlet. Egy álbetörőbanda ugyanis akcióba lép, s egyre-másra viríthatnak a szenzációk a címoldalon. Dömölky János rendezése a cselekmény megelevenítésében korrekt, a bohém miliő ábrázolása is illúziókeltő, a korrajz azonban száraz. Bíró Miklós felvételei a szegényes kiállítást feledtetik. Kiváló színészek személyesítik meg a Jaguár figuráit: Mensáros László, Major Tamás, Keleti László, Bodrogi Gyula, Garas Dezső, Szegedi Erika. (vezess) Filmjeit százmilliók látták: holnapután lenne 90 esztendős az 1982-ben elhunyt Henry Fonda. Újságírói pályára készült, és egykori egyetemének színtársulatában mutatkozott be, s napjainkra mindenütt a legnagyobbak között emlegetik. Első sikerét 1940-ben John Steinbeck Érik a gyümölcs című regényének filmváltozatában aratta. Igazán nagy, emlékezetes alakításainak egész sora csak ötvenéves kora után következett. A legkiemelkedőbbek a Háború és béke Pierre Bezuhovja (1956), a Tizenkét dühös ember mérnöke, a bölcs és kételkedő nyolcadik esküdtje (1956), A halál ötven órája Kileye (1965), A bostoni fojtogató Bottomly felügyelője (1968). Valamennyi figuráját a humánum jellemzi. Ilyen képet őrzünk róla is, aki nemcsak személyiségét, hanem a pénzét is adta a humánus mondanivalójú Tizenkét dühös ember elkészítéséhez, mikor producere lett. Az Amerikai Filmakadémia nem túlságosan kényeztette el, mivel csak 76 évesen - a halála előtti esztendőben - kapta meg a legjobb férfiszínész Oscar-díját, Az aranytónál című filmben nyújtott alakításáért. Ekkor már nagybetegen, át sem tudta venni a díjat az ünnepségen. (bányai) Sztracsatella és a többiek Vészits Andrea szerencsére nem tartozik azok közé, akik nem vállalják nyíltan a szellemi örökséget, amellyel együtt élnek, s amely segíti a munkát. Vészits Andrea Móra Ferenc dédunokája. - Dédapád melyik novellát tartaná a legjobbnak az általad szerkesztett Az Objektív Filmstúdió Mozgóképeskönyvében? - Csíki László Kínai védelem című írását, lírai történetet az emberről, akitől elesettsége és kiszolgáltatottsága ellenére is még rengeteg mindent el lehet bitorolni... - mondta Vészits Andrea dramaturg. - írók, rendezők, alkossatok remekműveket! - e felszólítással hirdetett pályázatot az Objektív Filmstúdió, s a beérkezett műveket jelentették most meg olyan nagy nevekkel, mint Fejes Endre, Kertész Ákos, Lázár Ervin, Vámos Miklós. A novellák, filmalapok. Kern András már júniusban forgatja is az általa írt Sztracsatella című moziját... Miért maradt ki a kötetből? - Kern Sztracsatellája (a címadó egy finom fagyi) kész forgatókönyvként érkezett a stúdióba. Önállóan jelentetjük meg, a filmbemutatóval egy időben. Pálffy Judit Élni, élni... csak ennyi Nevető arcotok pisis biliben tükröződik. Sokkolni akartok. Ma mindenütt teszik velem... - hangotokat hallva, megszerettelek benneteket. Talán egyformán fiatalok vagyunk - tízéves kisfiúk, harmincas anyukák, hatvanas nagypapák. Rednex. Mi a titka a négy fiú és a szép szőke lány amerikai népzenére hangszerelt mondandójának? A hangzás. A ritmus. A dob pufogása, a hegedű cincogása, a kórus hujjogása. Az a varázslat, ami mosolygást, sőt, nevetést vált ki az első pillanatokban. A Rednexet egyik tévés show-műsorunkban már láthattunk: az egyik srác pezsgőt szökőkutazott a szájából a műsorvezetőre... Hát... Ez is pukkasztás volt. Nem lehetett haragudni rájuk. A XX. század egyetlen lehetséges vágya: túlélni. Békében, vidáman élni. Élni. Élni. Csak ennyi. (sgju) Házinyúlra nem lövünk! Anekdotagyűjteményt ír az egykori fűtő • Mézeskaláccsal kezdődött Kósa András, a Vidám Színpad népszerű művésze két hónapra a színpad díszletasztalától saját íróasztalához ül át. A nyári szünetben közel negyvenéves pályafutásának történeteit, megőrzendő emlékeit veti papírra. - Óriási tragédiával indult a pályám - beszélte el a Vasárnapi Híreknek Kósa. - Három éven át jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, de nem vettek fel. Igaz, már akkor a vidámabb műfaj felé orientálódtam, ami nem jelentett jó ajánlólevelet. Technikusi végzettséggel épp egy textilüzemben dolgoztam fűtőként, amikor értesültem róla, hogy a Faluszínház statisztákat keres. Reggel kilenckor odamentem, és tizenegykor már telefonáltam volt munkahelyemre, hogy nem lapátolok tovább. Még aznap Szirmai Mézeskalács című operettjének I. regényeként elkezdtem a próbákat. Nemsokára valaki megbetegedett, és szeptembertől színész státusba kerültem. Innen datálódik Kalmár Tiborral a máig tartó barátságunk. A boldog emlékezetű Tarka Színpad táncos komikusának szerződtettek. Az ott eltöltött három év Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill és mások társaságában felért tíz főiskolával. Aztán 1963 óta megszakítás nélkül a Vidám Színpadon vagyok. A Gálvölgyi János szervezte fantasztikus szüleLenyó László felvétele tésnapi ünneplésem után, most 60 évesen sem mondhatok mást, ezért érdemes volt megszületni és élni. - Nem bántja, hogy kollégáival egyetemben, mostanában mintha ritkábban tűnne fel a képernyőn? - Most felvettek néhány előadást itt, a Vidámon, de a tévében valóban minimális a munkalehetőségünk. Pedig Bodrogi és Gálvölgyi is ugrásra készen áll. Nem igaz, hogy az emberek csak öt közgazdász beszélgetésére kíváncsiak. - Igaz, hogy nem csupán színészként, de újságíró kollégaként is tisztelhetem? - Sokat írogatok a Pesti Viccbe, no meg az íróasztalomnak. Össze akarom gyűjteni azokat a történeteket, amelyeket csak én ismerek, és elsősorban azokról a feledhetetlen partnerekről szólnak, akikkel a pályán találkoztam. Mindig is vonzódtam a nagy öregekhez, így Kazal atyai jó barátom lett, de még együtt játszhattam Salamon Bélával, Benedek Tiborral is. - Hallhatnánk a készülő gyűjteményből rövid ízelítőt? - Hogyne. Ifjúkoromban, szerepkörömnél fogva is, nagy nőcsábász hírében állottam. Egy 24 tagú tánckar mellett ráadásul állandó kísértésnek voltam kitéve. Feleki behívott egyszer az öltözőjébe, és figyelmeztetett: „Jegyezd meg, házinyúlra nem lövünk, mert borzasztó, hogy amíg te elől szteppelsz, hátul tizenketten sírnak. ” Én szemtelenül visszakérdeztem, hogy „mondd, Kamillka, ezt te is mindig betartottad?” Mire csodálkozva rám nézett, és így válaszolt: „Én? Soha. ” Stelzer Gábor