Vasárnapi Hírek, 1996. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-17 / 11. szám
6. oldal Itt az információs társadalom Konferencia és park a XI. évezred jegyében. A jelenkor legnagyobb kihívása, hogy tudunk-e élni azzal a robbanásszerűen terjedő új lehetőséggel, melyet a számítógépek összekapcsolásával létrejött és az egész világot behálózó információs rendszerek jelentenek. Aki ebben a versenyben lemarad - állítják a szakértők az néhány évtized alatt olyan hátrányba kerül, hogy a különbség csak évszázadokban lesz mérhető. Magyarország eddigi eredményei alapján a kelet-közép-európai régió vezető országa e téren. A hagyományos és mobil telefónia dinamikus fejlődése mellett jól bizonyítja ezt az elmúlt hét fontos eseménye is. Budapesten tartották konferenciájukat az EU és a térség küldöttei, melyen az információs társadalom egész Európára kiterjedő megvalósításáról tárgyaltak. Ezzel szinte egy időben hosszas sajtóvita után kimozdulni látszik a holtpontról a fővárosban megépítendő információs park ügye is. Hírközlési koncepció Az informatikai konferencia, amelyet dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter nyitott meg, annak a sorozatnak volt a nyitóeseménye, amelynek eredményeként a részt vevő országok közös ajánlást terjesztenek az EU brüsszeli értekezlete elé. Brüsszelben hazánkat dr. Lotz Károly fogja képviselni, aki ebben az évben az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciájának soros elnöke is. A sajtótájékoztatón a szakminiszter azt is bejelentette, hogy a tárca még ebben az évben elkészíti a hírközlési koncepciót, amelynek kitüntetett fejezete lesz az információs társadalom megvalósítása. Az ehhez szükséges legfontosabb lépéseket utoljára a tárca részvételével készült nemzeti informatikai stratégia összegezte. Kovács Kálmán, a szaktárca politikai államtitkára megerősítette, a hírközlés-politikai koncepció tartalmazni fogja az információs társadalom kiépítésének főbb stratégiai lépéseit is, hiszen az ennek megvalósításához elengedhetetlen infrastruktúra kiépítése gyakorlatilag megegyezik a hírközlés területén megvalósítandó fejlesztésekkel. Az alapinfrastruktúra (elsősorban a telefonhálózat) és az információs társadalom létrehozásával együtt járó koordinációs feladatok is a tárcára tartoznak, hiszen a két terület összefoglaló neve is megszületett már: telematika. A legsürgetőbb teendő létrehozni azokat a jogi, szabályozási kereteket, amelyek elősegítik a piac működését. Jelenleg ez a kormányzat és a törvényhozás legsürgetőbb feladata, ezt a célt szolgálja a hírközlés-politikai koncepció kidolgozása és benyújtása. Összefügg mindezzel az a nagyszabású terv, melyről elsőként lapunk adott hírt: az infopark terve, mely az elmaradt expo területén a III. évezred technikájának adna otthont. Az Egyesült Államokban már megszokottnak számító módon információs park létesülne az egyetemek tőszomszédságában. Itt informatikai, szórakoztató elektronikai és távközlési cégek kutató- és fejlesztési központjai, bemutatótermei kapnának otthont. A bevezető tárgyalások tanúsága szerint az ilyen beruházásra szakosodott befektetők érdeklődése nyomán túljelentkezés várható. A stanfordi egyetem mellett létesült információs parkhoz hasonló épületegyüttesben a cégek üzleti céljaiknak megfelelő mértékben bérelhetnének helyiségeket. Szemben azonban az előterjesztést kidolgozó Művelődési és Közoktatási és a Pénzügyminisztérium közös álláspontjával, a Miniszterelnöki Hivatal eredetileg nem vállalkozói alapon, hanem állami nagyberuházásként képzelte el a projekt megvalósítását. A sajtónyilvánosságot is kapott vitában a leggyakrabban az az ellenérv hangzott el, hogy a dinamikusan fejlődő informatikai ipar vezető cégei nem csigalassúsággal megszülető kedvező döntésre, hanem a befektetési lehetőségre várnak. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője keddi sajtótájékoztatóján azt jelentette be, hogy a két koncepció között nincs lényeges ellentét, mert az érintettek bevonásával megtartott tanácskozás nyomán az MSZP frakciójának vezetősége „azt szorgalmazza, hogy április 13-ig szülessen kormánydöntés, és a testület álláspontja szerint a parkot vállalkozói alapon kell létrehozni”. Kijelentette azonban azt is, hogy „az államnak mint kezdeményezőnek kell közreműködnie a központ létrehozásában”. Közhasznú társaság irányít A kilátásokról kérdezte meg lapunk Gyúrás Tibort, az Informatikai Vállalkozók Szövetségének elnökét. Gyurós Tibor üdvözölte, hogy a lassan másfél éve vajúdó ügy kimozdult a holtpontról. Ugyanakkor kétségeinek is hangot adott, aggályosnak tartja, hogy a jelenlegi elképzelések szerint az egyik legprofitorientáltabb szektor kiemelt beruházását egy nonprofit szerveződés, közhasznú társaság irányítaná. Mint elmondta, mind ő, mind pedig az Informatikai Vállalkozók Szövetsége mindent el fog követni a projekt sikeréért, azonban tart attól, hogy igyekezetük kevésnek bizonyulhat, amikor a potenciális befektetőket a világszerte bevált és működő modell helyett egy sajátos magyar megoldás előnyeiről vagy legalább használható voltáról kellene meggyőzniük. Márpedig az információs társadalom kiépítése csakis a nagybefektetők révén képzelhető el. Erről győzte meg az a kétnapos tanácskozás is, amelyik pénteken zárult Budapesten. György Henrik Kovács küldetésben A nemzeti ünnepünkön több ízben is összesereglettek a Budapesten akkreditált külföldi diplomaták, s mint hírlik, vesztegettek ugyan néhány szót Torgyán József populista, a térség békéjét súlyosan veszélyeztető csütörtök esti szónoklatára is, de leginkább Kovács László külügyminiszter moszkvai útját és annak eredményeit elemezték. Szép csendben - hangsúlyozták - a valóban professzionista magyar külpolitika megint nagy sikert könyvelhetett el, holott ebben igazán a külügyminiszter utazása előtt senki sem hitt. Az orosz politika főszereplői, különösen mostanában, az elnökválasztás előtt kemény, elutasító álláspontra helyezkedtek a NATO mindennemű keleti bővítését illetően. Mindenki elképzelhetetlennek tartotta, hogy ebben Kovács László útja bármi változást hoz. Külügyminiszterünk azonban el tudta fogadtatni Moszkvában a magyar álláspontot, miszerint a NATO bővítésének a térség biztonságát kell szolgálnia, ami Oroszországnak is érdeke, ráadásul ezt csak úgy szolgálhatja, ha Moszkvával is újabb és újabb területeken működik együtt, valami végső cél, egy olyan biztonsági rendszer felé haladva, amelynek Oroszország is természetes része lesz. Ez így már másképp hangzik, igaz, nem Zsirinovszkijék, de legalább Primakovék fülében. A diplomácia mindig is az elfogadtatás, a jó kompromisszumok tudománya volt: persze az ilyesmihez az is kell, hogy az elfogadható érveket hiteles személyiség sorolja. Ártatlan gyalázkodók? Aki csak a polgári napilap e héten kedden megjelent első oldalas vezető információját olvasta, ugyancsak volt oka felháborodásra. Az újság, ha nem is valami frissen, a Magyar Cionisták Szövetségének vasárnapi (!) demonstrációján történt attrocitásokról szól. A szerző aludt egyet az eseményekre, majd világgá kürtölte, hogy a helyszínről két újságírót eltávolított a rendőrség. A jogállamiság sárba tiprásáról rögvest nyilatkozik is az egyik érintett, aki mint megtudtuk, egy Kanadában megjelenő magyar újság budapesti munkatársa. Elmondása szerint azért érte a sérelem, mert hangfelvételeket és fényképeket kívánt készíteni az eseményről. Nyilatkozik a kerületi rendőrkapitány is, aki jogszerűnek ítéli az intézkedést, és rendzavarásért feljelentést tett az újságíró ellen, így kerek is lenne a hatalom arroganciáját leleplező tudósítás, ha... Ha egyes jobb emlékezetűeknek nem lenne gyanús a szituáció, a nyilatkozó újdondász nevét olvasván. Személyéhez ugyanis az elmúlt évek számos periférikus, ugyanakkor mégis politikai színezetű botránya kapcsolódik. Életére törtek, kirabolták irodáját, ügynöki múlttal vádolta Fónay Jenőt... Azt már kevesebben tudják, hogy a kanadai újság, melyet itthon képvisel, a magyar hungarista (bocsánat, „újhungarista”) mozgalom lapja, mely jelzője ellenére a „régi szép idők” stílusát idézi. Csöpög a sovinizmustól, az antiszemitizmustól, hisz értékeit (büszkén!) a „mártírhalált halt” Szálasi Ferenc munkásságából meríti. Minderről persze a polgári napilap mélyen hallgat. Pedig mindezek ismeretében még kerekebb lett volna a kép, így dönthetett volna hiteles ismeretek birtokában az olvasó, ki sértett jogot az idézett tiltakozó gyűlésen. Osztani nehéz Mind többször hallani arról, hogy súlyos kétségek gyötrik az állami támogatásokat elosztó szervezeteket, bizottságokat. A pénz kevés, nyilvánvalóan nem jut mindenkinek. És ettől a pillanattól kezdődnek a mind élesebb viták, például ha a mezőgazdaságról, annak különböző ágazatairól, ha kisebb-nagyobb mezőgazdasági üzemekről van szó, ha minden rászoruló kap valamennyit, akkor jövőre ugyanott tartunk majd, ahol az idén, azaz megint osztani kell. Ha csak azoknak adnak, akik e pénzzel képesek megújulni, akkor egy-két év múlva talán több lesz az elosztanivaló. Meg kell tanítani halászni az éhezőket, s hálót adni nekik, nem pediglen halat könyöradományként. A régi igazságra mind többször és mind többen hivatkoznak. S ez így helyénvaló lenne. Csakhogy a pénzre várók végül is végveszélybe került közösségek, családok, emberek. A segítség esetleg tényleg csak a túlélést biztosítja, egy falu, egy mezőgazdasági üzem számára csak annyit, hogy még egy évig így-úgy vegetálhasson, s nem kecsegtet a megújulással. E vegetálás azonban azt is jelenti, hogy száz vagy kétszáz ember talál magának elfoglaltságot, megkeresi a kenyérre, a krumpliravalót, tehát nem nyomorog. Igazán nincsenek irigylésre méltó helyzetben tehát az elosztók sem. Szó szerint létről vagy nemlétről kell dönteniük. És csak a legritkábban dönthetnek úgy, hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon. A legújabb torgyániáda Nem mindenki értett egyet azzal, hogy a miniszterelnök a múlt héten az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásában a kisgazdák állítólagos programját elemezte. E lépését nemcsak ellenzéki oldalon kritizálták. Természetesen a leghatározottabban ott. Mint emlékezetes, Szabó Iván kijelentette: így és ezáltal soha nem látott mélységekbe süllyedt le az Országgyűlés. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy Torgyán képviselőtársa kijelentéseivel, jelzőivel és minősítéseivel valóban példátlan mélységekbe képes alászállni, s hogy ezúttal nem történt más, csak annyi: a miniszterelnök Torgyán-szövegrészleteket idézett. Ilyeneket: „Elindítottunk tehát egy olyan hólabdát, amely hitünk szerint elemi lavinává növi ki magát, csakhogy nem lefelé gördül, hanem felfelé, soha nem látott magasságokba...” „Minden túlzás nélkül állítható, hogy az elképzelések szerint megmaradó tíz állami egyetem megfelelne tíz olyan Vörös Csepelnek, amely tíz olyan agyaglábú óriást jelent, amely szörnyű gólemi vigyorával őrködne a liberális szülők gyermekeinek továbbtanulási privilégiumán.” A miniszterelnök elemzése jókora megdöbbenést keltett, gyanítható ugyanis, hogy a kétkötetes kisgazdaprogramot eleddig senki sem olvasta, így tehát nem fedezhették fel, hogy abban különösen első, a Torgyán József jegyezte kötetében miféle blődségek vannak. Bizonyos értesülések szerint az elmúlt napokban nyelvtudósok is rákaptak a szövegre, állítólag messzemenő következtetések vonhatók le a különös mondatokból. De mi most ne menjünk a tudományos megállapítások elébe. Tény azonban, hogy az élet, egészen pontosan szólván a „kormánybúcsúztató” március 14-i, ünnep előtti kisgazdanagygyűlés s annak hangulata a miniszterelnököt igazolta. Mármint azt a felismerést, hogy senki se mehet el könnyed vállrándítással e több mint különös szövegek mellett, mert annak az a vége, hogy a Parlament előtt, amely e nemzetnek mégiscsak szent helye, a legvadabb uszítás kezdődhet el. „Álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat - harsogta Torgyán József amíg a férgek belülről, addig a dögkeselyűk kívülről tépik édes hazánk Trianonban megcsonkított testét...” A hólabda, lám, tényleg felfelé gurul. A kielégítés vége A végkielégítések emlegetése - Bokros Lajos óta - különösen alkalmas a közvélemény hergelésére, izgalomban tartására. Az MDF-frakción belüli munkamegosztás szerint, úgy tűnik, ezt a feladatot a parlamentben Sepsey Tamás vállalta. A végkielégítésekhez kapcsolódó kérdéseivel és interpellációival hónapok óta bombázza a kormányt, s a válaszok egyetlen esetben sem elégítették ki. A héten azonban várhatóan eljött ez a nagy pillanat is. Vagy a bírálatok heve, vagy talán maga az erkölcsi magaslat, ahonnan bírált, elfeledtette vele, honnan is került az országgyűlési padsorokba. S mint tudjuk, az ilyen típusú felelőtlenség előbbutóbb megbosszulja magát. A ballépést ugyan nem menti, hogy más is elkövette, az ostor azonban csak annak a kezében pattoghat hitelt érdemlően, aki maga sem sáros. Nos, mint megtudtuk, Sepsey Tamás hárommilliót vett fel végkielégítésül, mikor búcsút mondott az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetői székének. Sőt egyes mértékadó körökből származó információink szerint az egész család anyagi helyzetén nagyot lendített a kormányváltás. Sepsey öccse, aki mindössze kilenc hónapot töltött az Állami Vagyonügynökség kebelében, távozásakor mintegy hétmillióval gazdagabban vett búcsút hivatalától. Az igazság örök: ne menjen napra, akinek vaj van a fején. M. S. A HÍREK HÁTTERÉBEN Hiányos a szociális háló Beszélgetés Ferge Zsuzsával, az ELTE tanszékvezető tanárával A közelmúltban elvégzett világbanki vizsgálat nyilvánosságra hozott adatai szerint Magyarországon egyelőre megállíthatatlannak tűnik az elszegényedés. A szociálpolitika nem tölti be azt a szerepet, amelyre hivatott. Mi történt az olyan sokat emlegetett szociális hálóval, amelynek mentőerejében annyian bíztak? A kérdésekre dr. Ferge Zsuzsa szociológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára válaszol. - Az állam kötelessége, hogy előre belenyúljon olyan dolgokba, amelyeket a piac nem tud megoldani. Például a piac működését jövedelemprogramokkal kell kiegészíteni, bizonyos árakba be kell avatkozni, a lakbéreket nem szabad piacivá tenni. Magyarországon a rendszerváltás után került a forgalomba a szociális piacgazdaság definíciója. Csakhogy ma Magyarországon a szociális piacgazdaság gondolata elfelejtődött. Ha szociális piacgazdaságban gondolkodunk, óhatatlanul fel kellene merülnie a kérdésnek: ha egy normális család normális rezsije 15-25 ezer forint, akkor miből fognak megélni, és mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni? Szabályos piacgazdaságban ennek egyetlen kimenetele lehet: megszüntetik a szolgáltatásokat, elveszik a gyerekeket, elárverezik a lakást. Ki gondolta végig, hogy mindez milyen következményekkel jár? Ha nincs miből megélni, márpedig a többség 4-5 év alatt felélte tartalékait, az ember koldul, bűnözik vagy éhen hal. Össznemzeti szinten nőnek a megtakarítások, de az adatokból tudható, hogy mennyire egyenlőtlenül oszlanak el. Miközben az ország elszegényedik, folyik az államháztartás reformja. A reform valójában 89-90-ben kezdődött, amikor a gazdaság önállósodott. Mára önálló lett, a költségvetés jórészt kivonult belőle. A politika is önálló alrendszerré vált, saját mozgástérrel, így alakult ki a demokrácia, aminek következtében például létrejöttek új intézmények, önállóak lettek az önkormányzatok, a társadalombiztosítás stb. Ez is az államháztartási reform része. Mai értelmezésben ez a reform az állam további karcsúsítását tűzi zászlajára, de ez most már csak azt jelenti, hogy a jóléti rendszereket tovább szűkíti vagy megszünteti. A szociális háló a szociális piacgazdaság része. Ha valaki sem munkából, sem munkával összefüggő társadalombiztosítási ellátásból nem tud annyi jövedelmet szerezni, hogy megéljen, akkor jön a szociális háló, amely egy minimális megélhetési szintet biztosít. Ha a családok egyötödét érinti a munkanélküliség és jövedelmük tűrhetetlenül alacsony, ha nagy a szegénység, ott mindig rosszak a hálók! A háló akkor működik, ha nem esnek bele túl sokan. Általában arra kell törekedni, hogy amit lehet, azt ne segéllyel oldják meg, illetve hogy a segély kategoriális legyen, például ellássa a fogyatékosokat stb. Magyarországon a segélyrendszer 1876 óta valamilyen formában mindig minimális állami szabályozással működött. De jog soha nem volt! Most egyes segélyfajták joggá váltak, pl. a családi pótlék, de többnyire az önkormányzattól függ, hogy kit ítél rá érdemesnek. A fejlett világban a segélyezés jogszerű. Magyarországon jogszerűvé lehet-e tenni? A válasz az, hogy nem lehet, hanem kell! A gond az, ha jogot adok, pénzt is kell mellékelni! Hogy a háló jog legyen, az alapvetően a politikai akaraton, a társadalmi szolidaritáson, a társadalom erkölcsi állapotán múlik. Magyarország nem annyira szegény, hogy azt merje mondani, ez elsősorban anyagiakon múlik. Az egy főre jutó GDP 2500-3000 dollár körül mozog. Alacsony, ha a svájcihoz hasonlítom, ahol tízszer ennyi, de nem katasztrofálisan alacsony, ha az afrikai országokéhoz hasonlítom, ahol tízszer kevesebb. Ennek ellenére, ha nagyon soknak csekély bért és csekély nyugdíjat fizetek, akkor az utóbbiak föllázadnak. Ha állandóan csak fizetik az adót, a többiek meg állandóan kapják a segélyt, akkor világos, hogy el kell venni tőlük a segélyt, mondják. Ez történik most Amerikában. A segélyek nehezen védhetők. Csak azon szociálpolitikai rendszerek biztonságosak, amelyek a középosztályoknak is szólnak, és elég jó színvonalúak ahhoz, hogy érdemes legyen megvédeniük őket. Ha a középosztály nem érdekelt, a segélyek megrendülnek. Mi most a legjobb úton vagyunk afelé, hogy a még meglévő nagy segélyrendszerektől elidegenítsük a középosztályt. Tabák Anna Roma polgárjogi díj A Néprajzi Múzeum dísztermében március 15-én bensőséges keretek között átadták az első roma polgárjogi díjat. Az elismerést Horváth Aladártól, a tavaly életre hívott Roma Polgárjogi Alapítvány kuratóriumának elnökétől vehették át a díjazottak. Mohácsi Krisztina, az MTV szerkesztő-riportere, Setét Jenő, az alapítvány szociális munkatársa. A díjat minden év március 15-én azok a 30 év alatti roma fiatalok kaphatják, akik a cigányság polgárosodásáért és emancipációjáért kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Ebben a kérdésben az alapítvány kuratóriuma dönt, amelynek tagjai: Horváth Aladár (elnök), Csalog Zsolt, Bogdán János, Debréné, Daróczi Margit, Iványi Gábor, Jancsó Miklós, Kozma Blanka. - Meleg a szívünk, büszkék vagyunk rád, testvérem - kezdte rövid köszöntőjét Horváth Aladár. A volt országgyűlési képviselő szerint a romák polgárjogi küzdelme mindenkori szabadságharc, ’48 eszméi és a 12 pont követeléseinek jelentős része a romák szempontjából még ma is aktuális. Sz. S. 1996. március 17