Vasárnapi Hírek, 1997. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1997-10-19 / 42. szám

1997. október 19 Kultúra, művészet, szórakozás 9. oldal Ha az idő kereke visszafelé forogna... Fábri Zoltán Ha én Jóisten volnék, nem sokat törném a fejem azon, hogy mi­lyen ajándékkal álljak Fábri Zoltán elé a nyolcvanadik szüle­tésnapján. Fognám az idő kere­két, pörgetnék rajta kicsit visz­­szafelé, aztán egy-két helyen megállítanám. És igazságot ten­nék. A magam módján persze. A Körhintának gondolkodás nélkül odaadnám azt a cannes-i nagydíjat, amit nem kapott meg. Pedig meg kellett volna kapnia. A Körhintának kellett volna megkapnia, és mellé annak a másodéves főiskolásnak, Törő­­csik Marinak a női alakítás dí­ját. Nem titok ez, akitől tudnám, ott van már, akárcsak Fábri, a halhatatlanok között, Francois Truffaut-nak hívják. A saját nagydíjasának nevezte ország­világ előtt a Körhintát. Aztán felemelném a láthatat­lan sorompókat a Hannibál ta­nár úr előtt. Fel én! Hadd indul­jon, ahogy nem tehette, megér­demelt diadalútjára a világ nyu­gatinak nevezett tájain is ez a másik csoda. Az Oscart pedig odaadnám a Pál utcai fiúknak. Mért Jóistenként tudnám, amit a földieknek Ülés Papi mondott el, aki nemcsak fényképezte, ha­nem el is kísérte a filmet a díjki­osztásra, hogy a legtöbb szava­zatot a Pál utcai fiúk kapta, az Oscart mégis másnak adták. (Gyarlóság, politika a neved.) Ha én Jóisten volnék, azt is tudnám, hogy ezen a,z ajándé­kon a mennyei születésnapos csak mosolyogna. És azt mon­daná, ha már Jóisten vagyok, álljak a megalázott emberek mellé, ahogy ő tette minden filmjében. Bársony Éva Akinek két hazája van Paudits Béla ingázik, szervez, szerkeszt, rendez és néha énekel is Színész? Intarziás bútoro­kat készít? Vendéglőt nyi­tott? Kanadába ment gyé­mántot csiszolni? Imádja a régi slágereket? Rákér­dezhetek? Paudits Béla. A kilencvenes évek elején Kanadában próbált sze­rencsét. Azóta két hazája van, s mint mondja, jelen­tősebb szerepeket nem tud vállalni az ingázás mi­att. Cserébe viszont Hal­lod, te ló? címmel most CD-t jelentetett meg.- Két évvel ezelőtt a harmin­cas-negyvenes évek slágerei­ből, operettrészleteiből éne­keltem egy műsorra valót a rá­dióban. Nemrég találkoztam Wolf Péter barátommal - aki­vel a nyolcvanas években Paudits Show címmel készítet­tünk lemezt -, és megkértem őt, hogy kezdjünk valamit a kiadatlan dalokkal. Péter meghallgatta a rádiós felvéte­leket, és úgy döntött, hogy in­kább új hangszerelésben, mai stílusban énekeljem újra eze­ket a slágereket. Ebből a tizen­nyolc dalból készült el a Hal­lod, te ló? című CD.- Sok időt töltött külföldön. Itthon van még itthon?- Három évig éltem Torontó­ban, azután hazajöttem, de nemsokára ismét visszame­gyek. Persze csak rövid időre, mert kint mindig hamar elfog a honvágy. Itthon viszont né­hány nap után húzni kezd va­lami Toronto felé. Nagyon sze­retek kint létezni. Persze a ten­geren túl is akadnak gon­dok - nagyjából ugyanazok, mint itthon -, csak az emberek nyugodtabban viselik. Paudits Béla az új CD-vel- Vállal állandó szerepet Ma­gyarországon?- Ha lesz lehetőségem, a meg­jelent lemez anyagát szeretném énekesek és táncosok segítségé­vel bemutatni az ország na­gyobb színházaiban. Ezenkívül a Korona^ Pódiumra is hívtak fellépni. Állandó szerepre egy­előre nem ígérkeznék el.- Viszont elvállalta, hogy az újjászülető Moulin Rouge-ban éjszakai műsorokat szervez.- Sőt szerkeszthetek, rendez­hetek, fel is léphetek ott, és több mint valószínű, hogy mindhá­rom lehetőséggel élni fogok. Szí­vesen szerepeltetnék fiatal te­hetségeket is, akik alkalom hí-Szkárosi Zsuzsa felvétele ján nem tudnak megmutatkoz­ni. Szeretnék együttműködni olyan kezdő énekesekkel és tán­cosokkal, akik bírják az éjszakai szórakoztatóipart. Miután öt évig artista voltam, igyekszem a műsoraimba cirkuszművészeket is megnyerni.- Hogyan lehet összeegyeztet­ni az ingázást a Moulin Rouge műsorszervezésével?- Mindenképpen szükségem lesz arra, hogy szakmai gyűjtő­­útra néha kimenjek Torontóba. Eddig is sok jó előadást láttam kinn, és rengeteg tapasztalatot szereztem, amit itthon kamatoz­tatni tudok. A jövőben is járok majd oda anyagért.- Van-e a magyar színjátszás­ban valami olyan plusz, ami hi­ányzik a kanadaiból?- A kanadai színjátszás az amerikaihoz hasonlít, az pedig nekem nagyon steril. Talán dur­ván hangzik, de kimondom: szá­momra kissé szívtelen és túlzot­tan technikai. A magyar színész agya és szíve együtt működik. A kinti kollégák játéka hidegebb és távolságtartóbb. Ezt nem csak én találom így. Sok olyan kül­földit ismerek, aki látta példá­ul a Macskák előadását Ameri­kában és nálunk, s a miénk job­ban tetszett neki, mert ez kevés­bé hangos, és a magyar színészek közelebb tudnak kerülni a kö­zönségükhöz. Ugyanakkor elis­merem, hogy Amerikában profi színészeket képeznek, és aki a pá­lyára kerül, annak nem muszáj hamar kiégnie. Jut idő a feltöl­­tődésre, hiszen ott a művész egy időben csak egy produkcióra koncentrál.- Játszott kanadai színpadon?- Hívtak a torontói Magyar Színházba, de úgy éreztem, hogy ha itthon nem lépek fel, akkor nem lenne tisztességes máshol szerepelni. Az eredeti szakmámból, vagyis az intarzia­vágásból éltem. Egyébként hi­hetetlen kettősség van bennem. Az életben szinte idegbetegnek tűnő, vibráló ember vagyok. Ha viszont arra kerül a sor, hogy egy képet kell kivágni, képes va­gyok két hétig étlen-szomjan, szakállt növesztve pepecselni.- A színészi munka és az in­tarziavágás nyilván nemcsak munka, hanem hobbi is. Mit tart az eddigi legsikerültebb al­kotásának?- A kislányomat, aki egysze­rűen gyönyörű. Kai Pintér Mihály Dzsesszvilágsztárok A hónap kimagasló kulturális eseményének ígérkezik a világ legjobb altszaxofonosának tar­tott amerikai Kenny Garrett dzsesszkvartettjének fellépése október 27-én a Pécsi Nemzeti Színházban, majd 28-án a Pető­fi Csarnokban. A 37 éves mű­vész tavaly már járt nálunk, ak­kor főleg John Coltrane művei­nek előadásával aratott sikert. Ezúttal kíséretében lesz Kenny Kirkland, a zseniális zongorista. A kvartett másik két tagját a nemzetközi dzsesszvilág ugyan­csak az élvonalban tartja szá­mon: a bőgőn Nat Reeves, a do­bokon Jeff „Tain” Watts játszik. „Kibombázott” ferencvárosiak A csípősen hideg októberi dél­utánon kis csoportokba verődve álldogálnak emberek á Szabad­ság téri Bank Center előtt. Nem lehet bemenni az épületbe: bom­bariadó van. Ábrahám Rafael grafikusművész, a Ferencváro­si Képzőművészek Egyesületé­nek vezetője, a Bank Center-beli tárlat főszervezője nincs elkese­redve, bár nem ilyen megnyitót tervezett. De így talán lesz némi hírverés a művek körül. Már amennyiben nem rob­ban a bomba. Amelyet egyéb­ként módszeresen kutatnak a szakemberek. Olajos György festőművész komoly arccal jegyzi meg, hogy az ő festmé­nye bombasiker, de nem tartja valószínűnek, hogy bárki is hatástalanítani merné. - A fe­rencvárosiakkal mindig gond van - folytatja a tréfálkozást a konkurens Belvárosi Művészek Egyesületének elnöke, Kovács Péter Balázs festőművész, aki szintén a megnyitóra érkezett. - A mi tárlatunk jobb volt ­­mondja -, igaz, hogy a bombá­ról megfeledkeztünk. A riadót láthatóan senki nem veszi komolyan. Elnyűtt, ko­pott, itt-ott festékfoltos puló­verek, kitérdesedett farmerek, zilált bohémfrizurák, kócos sza-Olajos György grafikája' kállak. Naiv, kicsit keserű, ki­csit vidám művészemberek; el sem tudják képzelni, hogy ők vagy a munkáik romboló-ölő vágy célpontjává válhatnak. Csákvári Nagy Lajos és Ka­­ubek Péter a szobrászok nyo­matékos türelmével álldogál nem messze a kis tér díszétől, Farkas Ádám térplasztikájától. Senki nem idegeskedik, nem kapkod. Van, aki még ezt az időt is kihasználja, és műgyűj­tővel tárgyal képeladásról. E tárlat is ezt segítené elő, hogy kereslet és kínálat itt egymásra találjon. E célból alakult meg a Ferencvárosi Képzőművészek Egyesülete is. - Érdekvédelem, támogatás, önálló kiállítóte­rem, kortárs grafikai gyűjte­mény - sorolja Ábrahám cím­szavakban a célokat. - Ami pe­dig a szempontjainkat illeti, nem kell aggódni, nincs pro­tekció, csak a szakmai színvo­nal számít! - nyugtat meg az egyesület vezetője. A hideg szél lassan szétfújja a megnyitóra várókat, művek he­lyett csak a biztonsági emberek mozgását látjuk kintről. Ottó Klára galériavezető virágot szo­rongatva kér mindenkit - mű­vészt és nézőt egyaránt -, hogy jöjjön vissza később. A megnyi­tó helyett záróbuli és búcsúkoc­cintás lesz. A remények szerint október 26-án, 15 órától csak pezsgősüvegek fognak durran­ni... (A Ferencvárosi Képzőművé­szek Egyesületének kiállítása október 26-ig tekinthető meg a Szabadság téri Bank Center Ga­lériájában.) Szerényi Gábor Sötét archívum éghetetlen filmen Eszem ágában sem volt tévét nézni azon a tavaszi éjszakán. Véletle­nül tehénkedtem rá a távirányítóra. A képernyő kivilágosodott, s régi, szemcsés felvételeket mutatott. Egy szegedi család ült a vasár­napi ebédnél, kissé zavartan a kamera jelenlététől. Látszott, hogy a szereplők nem játszanak, hanem élnek ebben a filmben, s ettől mu­száj volt nézni őket. Sorjáztak a képek: ultiparti, séta a Tisza-par­­ton, szülinapi zsúr. Lassan megismertem mindenkit: apát, anyát, sógort, komát s a hobbiból filmező fiút. Közben baljós zenei kísé­rettel monoton hang szólt: a zsidótörvények paragrafusait sorolta­­énekelte. A család filmarchívuma az 1940-es évtől új témákkal és új hely­színekkel gyarapodott. Például: „Derűs pillanatok a munkaszolgá­latos század életéből.” S egy 1941-es eljegyzés képein váratlanul feliratok jelentek meg a már-már személyes ismerőssé vált emberek arca fölött. Az egyik szerint Laci sógort három évvel később a Du­nába lőtték. A másik azt tudatta, hogy Zseni mama az auschwitzi lágerban fejezte be életét. És így tovább. Amikor az esküvő utáni felvételeken a fiatalasszony gömbölyű pocakkal mutatkozott, hangosan feljajdultam. Az ugye nem lehet, hogy a következő képeken felbukkanó csecsemő is kap egy felira­tot? De igen. Ő sem kerülte el a sorsát, ahogy Paula néni, Janika és a többiek sem. A film utáni döbbent csöndembe a bemondónő hasított bele. A Privát Magyarország sorozat tizedik részét láttam, közölte, Az ör­vény címűt. Az is volt: örvény. Beszippantott, s forgolódtam, hány­kolódtam benne-tőle hajnalig. Forgács Gábor rendező a múlt héten Európa-díjat kapott Az ör­vény című dokumentumfilmjéért. (stuber) Videovilág A kísértetjárta öreg ház körül bo­nyolódó cselekményelemeket használja a Susie Q, a kamasz angyal című vígjáték, amely igen tetszetős kísértettel riogatja a nézőket. A holtak birodalmából ezúttal Susie (Amy Jo Johnson), a csinos kamaszlány tér vissza, hogy megvédje szüleit egy gát­lástalan üzletembertől. Susie egyedül nem boldogul, s szemet vet Zachra (Justin Whalin), aki hi­ába szabódik, be kell látnia: a nők, legyenek élők vagy akár hol­tak, mindig rá tudják erőltetni aka­ratukat a férfiakra. A vidám bonyodalmak főképp arra jók, hogy előkészítsék John Grant Weil filmjének fináléját: a hídra, melyen Susie balesetet szenvedett, ismét felgördül a túl­világra tartó autó - hogy egy szo­morkás rock and roll dallamára tovagördüljön a semmibe. Vagy a végtelenbe. Ki tudja? Aki szívesen eltűnődne e kér­désen, az az ország legigénye­sebb videotékáiban bármikor ki­kölcsönözheti ezt a fiatalosan szertelen kísértetvígjátékot. Best Hollywood A Petőfi- és a Bartók Rádió korszerű, CCIR frekvenciára történő átállása alkalmából a Magyar Rádió Rt. és az Antenna Hungária Rt. közös telefonos kvíz-játékra hívja Önt. Tárcsázza a PETŐFI f r JÁTSSZON VELÜNK EGY RÁDIÓÉRT! 0 55 0011-es TeleWestel telefonszámát vagy a BARTŐK 06 60 55 00 22ks TeleWestel telefonszámát. szeptember 29.-október 31. között! Ha helyesen válaszol kérdéseinkre és Önnek kedvez a szerencse, kétnormás, a nyugati URH sáv vételére is alkalmas rádiót nyer, amelyen tisztább hangminőségben, országszerte hallgathatja régi, kedvenc műsorait a Magyar Rádió Petőfi- és Bartók adóján. (Minden 5. helyesen válaszoló nyer.) antenna hungárá Váltson velünk, hangolódjon ránk!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék