Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)

1999-08-29 / 35. szám

1999. augusztus 29 ­ - Szó sincs arról, hogy az lesz katona, aki akar! - tiltakozik Erdélyi Lajos dandártábornok, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője. - Sajnos, néme­lyik televíziós hírműsor is átvette a na­pilap valótlan és alaptalan információ­ját. Induljunk el a kályhától: Magyar­­országon továbbra is hadkötelezettség van érvényben. A sorköteles fiatalok választhatnak a polgári és a katonai szolgálat között. Az utóbbiról köztu­dott, hogy kilenc hónapig tart. - Mégis, honnan vehette az újságíró az információit? - A kormányprogramban benne fog­laltatik, hogy majd napirendre tűzik a sorkatonai szolgálat hat hónapra szű­kítését. De most nem ez van napiren­den, hanem a védelmi rendszerek felül­vizsgálata, ezen belül például a logisz­tika, a hadtáp korszerűsítési feladatai. Az viszont igaz, hogy kisebb és hatéko­nyabb seregre van szükség.­­ Ez mégiscsak azt a hitet erősítheti, hogy kevesebb katonára és főként hiva­tásosokra lesz szükség. Tehát az öltözik be az „angyalbőrbe”, aki akar... - De milyen ütemben valósítjuk meg a tervet? Ez a kérdés! Csak néhány problémát sorolok: a környező orszá­gok hadseregeit többségében sorkato­nákból állították ki. Ugyanakkor a NATO-ban hivatásosokat alkalmaz­nak. Mi gyors reagálású hadtesteket ajánlottunk, például a tatai, a hód­mezővásárhelyi és a szolnoki alakula­tokat. Azt is tudni kell, hogy a hivatásos állomány fenntartása drágább. Ugyan­akkor az is igaz, hogy az évente bevo­nuló sorkatonák kilenc hónapos kikép­zésével képtelenség megfelelni a NATO igényeinek. Egyébként pillanatnyilag négyezer hivatásos katonánk van, ezer­rel kevesebb, mint amennyi lehetne.­­ A legfontosabbat tisztázzuk: lehet, hogy idővel csakis profik szolgálnak majd a seregben? - Jó néhány évig biztos, hogy nem szűnik meg a hadkötelezettség. A hiva­tásosok alkalmazása egyébként sem zárja ki a sorkötelesek bevonultatását; számtalan olyan feladat van a sereg­ben, amit az utóbbiak kiválóan el tud­nak végezni. Sz. Z. Ezer hivatásos katona hiányzik a seregből Eljön az idő, amikor nem kell felvennie az „angyalbőrt” annak, akinek ehhez nem fűlik a foga. Legalábbis így volt értelmezhető az információ, amely az egyik napilapban jelent meg. Egyebek mellett az is „kiderült” belőle, hogy jóval rövidebb ideig kell majd sorkatonai szolgálatot teljesíteni, és külön­ben is hamarosan kizárólag hivatásosok alkotják a magyar hadsereget. ­ A fesztivál szeptember elsejei megnyi­tását Orbán Viktor vállalta, s ez egyér­telműen jelzi kiemelt jelentőségét. S hogy miért korszakhatár? A szervezők felismerték: a kor fiataljainak nem egé­szen világosak a rendszerváltást meg­előző események; információik hézago­sak, töredezettek. A kulturális progra­mok mellett bizonyára ezért kaptak hangsúlyt azok a témák, amelyek a het­venes és nyolcvanas évek folyóiratbot­rányait taglalják; az egykor betiltott fil­meket mutatják be, de foglalkoznak a televíziós hírgyártás etikájával, a puha diktatúra kiépülésével is. S izgalmas ta­nulságokat hozhat felszínre a parla­menti kultúra színeváltozásáról vagy az ezredfordulón szükséges kisebbségi po­litikáról szóló előadás. A negyedikes gá­la programját a Dresch Quartett is gaz­dagítja, akik bizonyára nem véletlenül választották műsoruk mottójául Kós Károly szavait: „ Üzenetet írok nektek új magyarok... írok elmúlott dolgokról, porladó apáink dolgairól nektek, akik csak előre akartak nézni. ” (tor) Korszakhatár Kőszegen tiA négynapos találkozó. (Fesztivál a Határon) rés­zletes programfüzete közel százoldalas, így csak érzékeltetni lehet, mi mindenre is vállal­koztak a szervezők. Magyarország bankbotrányai, vagyoni egyenlőt­lenségek, a politikai elit átalakulása. De természetesen kulturális ese­ményekre is: Lázár Ervin estjétől a Republic együttes koncertjéig. Bevonultak az újoncok Összesen 6751 fiatal vonult be a Magyar Honvédség kiképzőközpontjaiba ked­den és szerdán, hogy megkezdje kilenc hónapos sorkatonai szolgálatát - kö­zölte a héten Erdélyi Lajos az MTI-vel. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője a statisztikát ismertetve elmondta: a bevonultak közül 6738 az újonc, 13-an pedig korábban valamilyen ok miatt megszakított szolgálatukat folytatják. Igazoltan 270-en, eddig ismeretlen ok­ból pedig 170-en nem jelentek meg. Egészségügyi okokból 125-en, polgári és fegyver nélküli szolgálat iránti kére­lem benyújtása miatt 197-en, tanulmá­nyi, illetve szociális okok miatt pedig 69-en térhettek haza. A sorkatonai köte­lezettség minden fajtáját vallási okokra hivatkozva négy fiatal tagadta meg, ve­lük szemben a hadkiegészítő parancs­nokságok eljárást kezdeményeztek. A szóvivő elmondta azt is, hogy az alapkiképzés október 1-jéig tart, utána a honvédek a hadsereg különböző ala­kulataihoz kerülnek. A legközelebbi leszerelés október 28-án, a következő bevonulás pedig november 16-án, illet­ve 17-én lesz. EGY SZUSZRA Bizonyára bennem van a hiba, de akkor is ki kell jelentenem: unom már a szomszédok teheneit, állandóan azokat vezetik elém, legutóbb Csurka úr, aki politológiai munkássága csúcspontjaként közreadott dolgozatának hetedik évfordulóját határrevíziós népszavazás kezdeményezésével tette emlékeze­tessé; az éca különben nem rossz, alig értem a pánszláv nosztalgia etnogene­­rálisait, miért nem kapnak rajta, de izibe, hiszen mi lenne, ha ők indítványoz­nák, hogy hajlandók visszacsatolni Gömör, Bácska, Arad vármegyék el­szakított részeit, no persze csak az első körben, mert rögtön utána követel­nék a területi autonómiáról szóló népszavazás kiírását; mit mondjak: a népesség alapján nekik állna a zászló, mi, Montague-k és Capuletek meg szívnánk egy rendeset a Rómeó&Júlia nevű hosszúszivarból, a hamut szór­hatnánk a fejünkre, de sebesen, mint lignitet a sebesvonat kazánfűtője; apropó: lignit; az Orbán-família bányáit is unom; engem már az Antall-fiú üzletei, a Horn-villa titkai vagy a Baja-féle milliárdok szőreszálai sem hoztak lázba; ellenben nagyon tudna érdekelni egy oknyomozó riport az olajszőkítő milliárdosok mai életviteléről vagy arról, hogy valóban jelen van-e a fővárosi ingatlanpiacon közel ötszázmilliárd szürkeforint, az uniós csatlakozás utáni ingatlanbizniszre várakozva; a szomszéd teheneivel azon­ban hagyjanak békén, a Máté szocialista exalvezér is megmondta anno, hogy a „kapcsolati tőkének” köszönhette a milliárdjait, és - tetszik, nem tetszik - igaza volt; a tüzek természete már csak olyan, hogy aki túl közel ül hozzá, az megégeti magát, aki nagyon hátrahúzódik, az ráfázik, de az, aki pontosan eltalálja a kellő távolságot, rendesen átmelegedhet; amúgy egész jó poén ez az Orbán-bánya, egyesek szerint túl kevés a felhozatal módjában a vaj, mások szerint meg az érintettek reagálása lagymatag; ami engem il­let, ez utóbbi miatt nem izgulok, hiszen mindjárt nyit a Tisztelt Ház; majd­csak elmegyen a kérdéssel az első hét, októberben meg már ünnepelünk ugye; január, február, őszt’ már itt a nyár; a Fradikat is megünnepeltette a közszolgálati televízió, mert hiába volt más a kiadott programban, azt nézte az, aki bírta; a Torgyán doktornak nagyon tetszett, és lehet, hogy igaza van: íz­lések és pofonok ugye, meg hát, kis foci kis röhej, hogy parafrazáljunk, bár az biztos, hogy aki ettől a műsortól pozitíve eldobta magát, az sohasem hal­lott arról, hogy is volt az, amikor Puskás Öcsiék tükörrel a háta mögött ta­nították ultizni Kárpáti Gyurikát vagy az, amikor Karinthy Cini, úgy is, mint a Fradi vízilabda-szakosztályának elnöke, lábtengera okította az arany­lábú gyerekeket, sajátos szabálymagyarázataihoz kora középkori lovag­költőket is idézve, nem épp lovagiasan; no, de a szomszéd tehenét sohasem lovagiasan szokták elővezetni, pedig nem ártana, mert kezdem azt hinni: itt már az is tele van dioxinnal vagy a kergemarha-kór bacilusával, aki amúgy helyzeténél fogva is vegetáriánus, mert hiába a mezőgazdaságba ölt sok százmilliárd, a többség lassan, de biztosan csak a fűbe haraphat. Tamási Orosz János Háttér Rendszeres veréssel nevelnek a becsületre? Megdöbbentő adatok megalázott, megfenyített gyerekekről és anyákról ! Az utóbbi hetekben hozott állami szociális intézkedések, a különbö­ző forrásból származó hivatalos megnyilatkozások a közvélemény­nek azt sugallják: a magyar társadalom szeme fénye a gyermek, az anya pedig megbecsült, elismert tagja kis közösségének. A valóság olykor egészen másként fest. Természetesen szép számmal akadnak példamutató, harmonikusan élő családok, megbecsült feleségek, de mellettük a társadalom árnyékosabb oldalán ott rettegnek a naponta megvert, megfenyített gyermekek, a megalázott anyák is. Róluk, úgy tűnik, kevesebb szó esik. A Társadalompolitikai Kutató Intézet - Tárki - a német IWM Intézet támo­gatásával Magyarországon első ízben végzett felmérést arról, vajon létezik-e, és ha igen, milyen mértékben, a ma­gyar családokban erőszak. Tóth Olga szociológus a közelmúltban megjelent tanulmányában alaposan feltárja a je­lenség okait, gyakoriságát és az erő­szakos cselekmények formáit. Részle­tesen foglalkozik a feleségek ellen el­követett házastársi erőszakkal is. A vizsgálatot végző szakember a tár­sadalom különböző rétegeit képviselő nőket faggatta a családjukban uralko­dó szokásokról és visszásságokról. A megkérdezettek mindegyikével hosszú időn keresztül beszélgetett, így mód nyílt arra, hogy a családi intim szférák gondjait is feltárják. A felmérésben több mint ezer tizennyolc éves és ennél idősebb nő vett részt. A szociológus egyik kérdése az volt, „megengedhető nevelési módszernek tartja-e a gyermekek verését, ütlege­lését?” A megkérdezett nők egyhar­­mada - többségük anya, illetve nagy­mama - szerint elfogadható módszer a gyermekverés. Hagyományos és hatá­sos nevelési eszköz a büntetéssel együtt. „Ettől tanul becsületet a gye­rek” - állították sokan. „A szülőnek joga van megpofozni a gyermekét” - vélte a többség. Csupán a megkérde­zettek 17 százaléka gondolta úgy, hogy ezt nem teszi, nem teheti meg. Némelyek inkább nem válaszoltak a kérdésre, mint hogy színt vallottak volna. A nők 70 százaléka helyeselte a módszert, mert a verést a nevelés min­dennapi eszközének tartja. A felmérés adatai szerint minél iskolázottabb volt a válaszadó, annál inkább eluta­sította mint a gyerm­ennevelés eszkö­zét. A nyolc osztályt végzettek 80 szá­zaléka egyértelműen helyeselte a fe­nyítést, az egyetemet végzettek közül viszont „csak” 67 százalék. A vizsgálat figyelemre méltó tanul­sága, hogy a válaszok között nem le­hetett különbséget tenni a nők lakó­helye szerint. Vagyis a vidékiek közül éppen annyian helyeselték a verést, mint a nagyvárosban élők. Eszerint nem állítható, hogy falun gyakrabban ütlegelik a gyereket, mint Budapest belvárosában. A felmérésben részt vevő nőket arról is faggatta a szociológus, vajon gyer­mekkorában őt is verték-e a szülei. A válaszadók közül 4,9 százalék állította, hogy otthon gyerekként rendszeresen bántalmazták, közülük pedig 14,9 szá­zalék beismerte, hogy ő is nevelési esz­közként alkalmazza a pofont. Meglepő volt a vizsgálat azon megállapítása, hogy a gyermekek testi fenyítése szem­pontjából nincs társadalmi különbség: a szegény, sokgyermekes családban ép­pen úgy előfordulhat, mint az átlagon felüli anyagi körülmények között élő, jómódú egykéknél. A családok egy részében a gyerekve­rés mellett bevált „fegyelmezési” mód­szer az asszony ütlegelése is. A meg­kérdezettek többsége - 49,3 százaléka - úgy vélekedett, szinte minden házas­ságban elcsattan az asszony arcán egy-Évente több mint félmillió fiatal nőt, illetve gyermekkorút csem­pésznek be az Európai Unió terü­letére - állítja az EU statisztikai hivatala és a Nemzetközi Migrá­ciós Szervezet által készített fel­mérés. A különböző keleteurópai alvilági csoportok a kiszolgálta­tott nőket prostitúcióra kénysze­rítik. Figyelmeztető és riasztó je­lenség, hogy egyre fiatalabb, gyak­ran tizennyolc év alatti lányokat csábítanak az embercsempészek külföldre biztos egzisztencia, jó kereset ígéretével. Évente erősödő jelenség az EU-tagországokban a gyermekprostitúció, a pedofília. A felmérést végzők becslése szerint évente legalább nyolcvanezer nőt és gyermeket csempésznek Nyu­­gat-Európába az EU-tagjelölt és a­elet-közép-európai országokból, valamint Oroszországból, illetve az utódállamokból, két pofon. Okként általában a pénz­hiányt, a férj vagy a feleség gyakori tá­vollétét, a gyereknevelési vitákat emlí­tették. A felmérésből kitűnik, hogy a magyar házaspárok között igen gyako­ri a veszekedés. A megkérdezetteknek mindössze 14 százaléka állította azt, hogy a saját házasságában ritka az összetűzés. Az átlagosnál is rosszab­bak a tapasztalatai a 28-37 éves nők­nek. Közülük 40 százalék vallja, hogy férje rendszeresen megveri. A gyerekek és nők ütlegelése mellett súlyos, ám gyakran elhallgatott gond a kiskorú családtagok elleni szexuális erőszak, illetve annak kísérlete. A családok ezt szégyenként, takarga­tandó cselekményként értékelik, an­nál is inkább, mert az erőszakot elkö­vető az esetek többségében családtag vagy közeli rokon. A család nemhogy rendőrségi feljelentést nem tesz az erőszakoskodó ellen, de általában minden erejével igyekszik a tényeket meg nem történtté tenni. A családon belüli szexuális zaklatás minden tár­sadalmi rétegben előfordul. A felmé­rés megdöbbentő ténye, hogy a gye­rekkori szexuális zaklatás és a verés szorosan összefüggő jelenség. Azok­nak a nőknek az egyharmada, akiket a szülők rendszeresen megvertek, azt állította, hogy gyermekként szexuális zaklatás is érte őket a családon belül. * Számtalan ok miatt kerülhet nehéz helyzetbe családos ember: olykor azért, mert ideig-óráig nincs munká­ja, máskor azért, mert szorgalmas és gyarapodni akar. A házat építővel, a lakását átalakítóval megtörténik, hogy néhány hétig-hónapig nem tudja hol altatni, ellátni a gyerekét. Ilyen és hasonló okok miatt keres a Fehér Gyűrű Alapítvány ún. befogadó szü­lőket, például nyugdíjas pedagóguso­kat, akik szerény fizetséggel és az idő­arányosan utalható családi pótlékkal támogatva befogadnak gyerekeket. Az alapítvány azért is jelentetett meg könyvet a tudnivalókról, mert az új gyermekvédelmi törvény szerint de­cembertől az önkormányzatok is szer­vezhetnek befogadó szülői rendszert. Ugyancsak a Fehér Gyűrű szervezte meg a családi napközihálózatot a fő­város II. kerületében. Ez a vállalás is fizetséggel jár, további jelentkezőket várnak, főként nyugdíjas pedagógu­sokat. Telefon: 352 8886. A házastársak közti szóváltások gyakran a tettlegességig fajulhatnak. (Képünk illusztráció) Anyaoltalmazó a A Tárki felmérésének adatait szomorú tapasztalatok iga­zolják: az érdi anya-gyermek szállót hét évvel ezelőtt azért hívták életre, hogy a hajléktalan nőkön segítsen. Egyszer csak azt vették észre az ott dolgozók, hogy egyre több bán­talmazott, otthonról a gyerekeivel együtt elmenekült nő lakik benne. Az ország minden részéből fogad rászorulta­kat. Tizenhét ágy van az öt szobában, a mindig telt ház ve­zetője Grátzer Mihályné.­­ Az üldözött anyák nem a lakóhelyük közelében akarnak megbújni. Van néhány krízisszálló, ahol csak rövid időre húz­hatják meg magukat az asszonyok. Mi három hónapra vállal­juk a rászorulókat, miután megbeszéltük velük a gondjaikat. Közösen keressük a lehetőséget az esetleges megoldásra! Tud­nunk kell, hogy a rászoruló problémája, például a férjjel való ellentéte megszüntethető-e, és ha igen, akkor hogyan? Ugyan mit tud segíteni egy anyaotthon ugyancsak nő dolgo­zója az agresszív férj ellenében? Egyáltalán, hogyan szólhat bele egy család magánéletébe? Jó, ha a szociális munkás meg­ússza pofon nélkül a férj oktatását - gondolhatja a kívülálló. - Ha meghallgat, megváltozik a véleménye - így Grátzer Mihályné.­­ A hozzánk menekülő anyák általában azzal kez­dik, hogy „csak addig húzzák meg magukat nálunk, amíg al­bérletet találnak”. Mi pedig jól tudjuk, hogy ebből nem lesz semmi, hiszen ma egy két-három gyerekes anyának ennél jó­val kevesebbre sem futja a jövedelméből. Nem is erről be­szélgetünk, amikor először leülünk velük. Sokkal inkább igyekszünk megtudni a házastársak vagy életközösségben élők közötti ellentétek okát. Egy konkrét eset: a fiatal­­asszonyt azért verte a férje, mert sokat költött ételre, nem maradt pénze a hónap végére. Kiderült, hogy a nevelőinté­zetben felnőtt hölgy azt sem tudta, hogyan kell hozzáfogni egy pörkölt elkészítéséhez... Aki reggel nyolckor még nem tudja, hogy mit készít ebédre, mikor mit kell kimosnia, és er­re mikor lesz ideje, annak könnyen meggyűlik a baja a férjé­vel. Más asszonyok nem tudják, hogyan kell játszani a gyere­ kitaszítottaknak Bántalmazott nők, így nevezik a szociológusok azokat a hölgyeket, asszonyokat, anyákat, akik a fizikai erő­szak - legtöbbször a férj ütlegei - elől menekülve tetőt keresnek a fejük fölé. Nem mindig bizonyítható a bán­talmazásuk, például a családon belüli nemi erőszak, ki­vált, ha az elkövető mások előtt mintaférj, mintabarát benyomását kelti. (A feleség pedig titkolja, szégyelli a verést, az erőszakot.) A telefonáló nők többsége beéri az­zal, hogy elmondja a sérelmét, bánatát. Máskor pedig: „felkaptam a gyereket, és elrohantam otthonról, itt va­gyok az utcán.A NA-NE (Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület Budapesten működő országos szervezet. Nógrádi Judit és munkatársai mindenkinek segíteni próbálnak jogi tanácsadással, anyaotthonba irányítással. Olyan ügyvédek jelentkezését várják, akik karitatíve hajlandók vállalni a bajbajutott nők képvise­letét. Emellett önkéntesek képzését szervezi az egyesü­let, többek között a telefonügyelethez, száma: 267-4900 vagy 06-80/505-101. linkkel, nem érzik kötelességüknek, hogy a kicsiket este nyolckor le kellene fektetni... Nálunk - a többi anyuka hatására és a mi segítségünkkel - gyorsan pótolják ezeket a hiányosságokat. Nemegyszer be­főttet teszünk el, az intézmény kertjében zöldséget ültetünk, szüreteljük a termést... Közben a férjek is előkerülnek, velük is beszélgetünk. Örülünk, amikor együtt mennek haza. Ezek­ben az esetekben nem a történet a fontos, hanem az, hogy a hölgyek hitükben megerősödnek, nem bizonytalankodnak otthon, mert megtanulták, hogy mit hogyan kell tenniük a családjuk boldogsága érdekében! Talán mondanom sem kel­lene, hogy a kevésbé ideges nők jóval toleránsabbak lesznek a párjukkal, a gyerekeikkel. Lóránth Ida-Szilas Zoltán 7. oldal

Next