Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)
1999-08-29 / 35. szám
1999. augusztus 29 - Szó sincs arról, hogy az lesz katona, aki akar! - tiltakozik Erdélyi Lajos dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. - Sajnos, némelyik televíziós hírműsor is átvette a napilap valótlan és alaptalan információját. Induljunk el a kályhától: Magyarországon továbbra is hadkötelezettség van érvényben. A sorköteles fiatalok választhatnak a polgári és a katonai szolgálat között. Az utóbbiról köztudott, hogy kilenc hónapig tart. - Mégis, honnan vehette az újságíró az információit? - A kormányprogramban benne foglaltatik, hogy majd napirendre tűzik a sorkatonai szolgálat hat hónapra szűkítését. De most nem ez van napirenden, hanem a védelmi rendszerek felülvizsgálata, ezen belül például a logisztika, a hadtáp korszerűsítési feladatai. Az viszont igaz, hogy kisebb és hatékonyabb seregre van szükség. Ez mégiscsak azt a hitet erősítheti, hogy kevesebb katonára és főként hivatásosokra lesz szükség. Tehát az öltözik be az „angyalbőrbe”, aki akar... - De milyen ütemben valósítjuk meg a tervet? Ez a kérdés! Csak néhány problémát sorolok: a környező országok hadseregeit többségében sorkatonákból állították ki. Ugyanakkor a NATO-ban hivatásosokat alkalmaznak. Mi gyors reagálású hadtesteket ajánlottunk, például a tatai, a hódmezővásárhelyi és a szolnoki alakulatokat. Azt is tudni kell, hogy a hivatásos állomány fenntartása drágább. Ugyanakkor az is igaz, hogy az évente bevonuló sorkatonák kilenc hónapos kiképzésével képtelenség megfelelni a NATO igényeinek. Egyébként pillanatnyilag négyezer hivatásos katonánk van, ezerrel kevesebb, mint amennyi lehetne. A legfontosabbat tisztázzuk: lehet, hogy idővel csakis profik szolgálnak majd a seregben? - Jó néhány évig biztos, hogy nem szűnik meg a hadkötelezettség. A hivatásosok alkalmazása egyébként sem zárja ki a sorkötelesek bevonultatását; számtalan olyan feladat van a seregben, amit az utóbbiak kiválóan el tudnak végezni. Sz. Z. Ezer hivatásos katona hiányzik a seregből Eljön az idő, amikor nem kell felvennie az „angyalbőrt” annak, akinek ehhez nem fűlik a foga. Legalábbis így volt értelmezhető az információ, amely az egyik napilapban jelent meg. Egyebek mellett az is „kiderült” belőle, hogy jóval rövidebb ideig kell majd sorkatonai szolgálatot teljesíteni, és különben is hamarosan kizárólag hivatásosok alkotják a magyar hadsereget. A fesztivál szeptember elsejei megnyitását Orbán Viktor vállalta, s ez egyértelműen jelzi kiemelt jelentőségét. S hogy miért korszakhatár? A szervezők felismerték: a kor fiataljainak nem egészen világosak a rendszerváltást megelőző események; információik hézagosak, töredezettek. A kulturális programok mellett bizonyára ezért kaptak hangsúlyt azok a témák, amelyek a hetvenes és nyolcvanas évek folyóiratbotrányait taglalják; az egykor betiltott filmeket mutatják be, de foglalkoznak a televíziós hírgyártás etikájával, a puha diktatúra kiépülésével is. S izgalmas tanulságokat hozhat felszínre a parlamenti kultúra színeváltozásáról vagy az ezredfordulón szükséges kisebbségi politikáról szóló előadás. A negyedikes gála programját a Dresch Quartett is gazdagítja, akik bizonyára nem véletlenül választották műsoruk mottójául Kós Károly szavait: „ Üzenetet írok nektek új magyarok... írok elmúlott dolgokról, porladó apáink dolgairól nektek, akik csak előre akartak nézni. ” (tor) Korszakhatár Kőszegen tiA négynapos találkozó. (Fesztivál a Határon) részletes programfüzete közel százoldalas, így csak érzékeltetni lehet, mi mindenre is vállalkoztak a szervezők. Magyarország bankbotrányai, vagyoni egyenlőtlenségek, a politikai elit átalakulása. De természetesen kulturális eseményekre is: Lázár Ervin estjétől a Republic együttes koncertjéig. Bevonultak az újoncok Összesen 6751 fiatal vonult be a Magyar Honvédség kiképzőközpontjaiba kedden és szerdán, hogy megkezdje kilenc hónapos sorkatonai szolgálatát - közölte a héten Erdélyi Lajos az MTI-vel. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője a statisztikát ismertetve elmondta: a bevonultak közül 6738 az újonc, 13-an pedig korábban valamilyen ok miatt megszakított szolgálatukat folytatják. Igazoltan 270-en, eddig ismeretlen okból pedig 170-en nem jelentek meg. Egészségügyi okokból 125-en, polgári és fegyver nélküli szolgálat iránti kérelem benyújtása miatt 197-en, tanulmányi, illetve szociális okok miatt pedig 69-en térhettek haza. A sorkatonai kötelezettség minden fajtáját vallási okokra hivatkozva négy fiatal tagadta meg, velük szemben a hadkiegészítő parancsnokságok eljárást kezdeményeztek. A szóvivő elmondta azt is, hogy az alapkiképzés október 1-jéig tart, utána a honvédek a hadsereg különböző alakulataihoz kerülnek. A legközelebbi leszerelés október 28-án, a következő bevonulás pedig november 16-án, illetve 17-én lesz. EGY SZUSZRA Bizonyára bennem van a hiba, de akkor is ki kell jelentenem: unom már a szomszédok teheneit, állandóan azokat vezetik elém, legutóbb Csurka úr, aki politológiai munkássága csúcspontjaként közreadott dolgozatának hetedik évfordulóját határrevíziós népszavazás kezdeményezésével tette emlékezetessé; az éca különben nem rossz, alig értem a pánszláv nosztalgia etnogenerálisait, miért nem kapnak rajta, de izibe, hiszen mi lenne, ha ők indítványoznák, hogy hajlandók visszacsatolni Gömör, Bácska, Arad vármegyék elszakított részeit, no persze csak az első körben, mert rögtön utána követelnék a területi autonómiáról szóló népszavazás kiírását; mit mondjak: a népesség alapján nekik állna a zászló, mi, Montague-k és Capuletek meg szívnánk egy rendeset a Rómeó&Júlia nevű hosszúszivarból, a hamut szórhatnánk a fejünkre, de sebesen, mint lignitet a sebesvonat kazánfűtője; apropó: lignit; az Orbán-família bányáit is unom; engem már az Antall-fiú üzletei, a Horn-villa titkai vagy a Baja-féle milliárdok szőreszálai sem hoztak lázba; ellenben nagyon tudna érdekelni egy oknyomozó riport az olajszőkítő milliárdosok mai életviteléről vagy arról, hogy valóban jelen van-e a fővárosi ingatlanpiacon közel ötszázmilliárd szürkeforint, az uniós csatlakozás utáni ingatlanbizniszre várakozva; a szomszéd teheneivel azonban hagyjanak békén, a Máté szocialista exalvezér is megmondta anno, hogy a „kapcsolati tőkének” köszönhette a milliárdjait, és - tetszik, nem tetszik - igaza volt; a tüzek természete már csak olyan, hogy aki túl közel ül hozzá, az megégeti magát, aki nagyon hátrahúzódik, az ráfázik, de az, aki pontosan eltalálja a kellő távolságot, rendesen átmelegedhet; amúgy egész jó poén ez az Orbán-bánya, egyesek szerint túl kevés a felhozatal módjában a vaj, mások szerint meg az érintettek reagálása lagymatag; ami engem illet, ez utóbbi miatt nem izgulok, hiszen mindjárt nyit a Tisztelt Ház; majdcsak elmegyen a kérdéssel az első hét, októberben meg már ünnepelünk ugye; január, február, őszt’ már itt a nyár; a Fradikat is megünnepeltette a közszolgálati televízió, mert hiába volt más a kiadott programban, azt nézte az, aki bírta; a Torgyán doktornak nagyon tetszett, és lehet, hogy igaza van: ízlések és pofonok ugye, meg hát, kis foci kis röhej, hogy parafrazáljunk, bár az biztos, hogy aki ettől a műsortól pozitíve eldobta magát, az sohasem hallott arról, hogy is volt az, amikor Puskás Öcsiék tükörrel a háta mögött tanították ultizni Kárpáti Gyurikát vagy az, amikor Karinthy Cini, úgy is, mint a Fradi vízilabda-szakosztályának elnöke, lábtengera okította az aranylábú gyerekeket, sajátos szabálymagyarázataihoz kora középkori lovagköltőket is idézve, nem épp lovagiasan; no, de a szomszéd tehenét sohasem lovagiasan szokták elővezetni, pedig nem ártana, mert kezdem azt hinni: itt már az is tele van dioxinnal vagy a kergemarha-kór bacilusával, aki amúgy helyzeténél fogva is vegetáriánus, mert hiába a mezőgazdaságba ölt sok százmilliárd, a többség lassan, de biztosan csak a fűbe haraphat. Tamási Orosz János Háttér Rendszeres veréssel nevelnek a becsületre? Megdöbbentő adatok megalázott, megfenyített gyerekekről és anyákról ! Az utóbbi hetekben hozott állami szociális intézkedések, a különböző forrásból származó hivatalos megnyilatkozások a közvéleménynek azt sugallják: a magyar társadalom szeme fénye a gyermek, az anya pedig megbecsült, elismert tagja kis közösségének. A valóság olykor egészen másként fest. Természetesen szép számmal akadnak példamutató, harmonikusan élő családok, megbecsült feleségek, de mellettük a társadalom árnyékosabb oldalán ott rettegnek a naponta megvert, megfenyített gyermekek, a megalázott anyák is. Róluk, úgy tűnik, kevesebb szó esik. A Társadalompolitikai Kutató Intézet - Tárki - a német IWM Intézet támogatásával Magyarországon első ízben végzett felmérést arról, vajon létezik-e, és ha igen, milyen mértékben, a magyar családokban erőszak. Tóth Olga szociológus a közelmúltban megjelent tanulmányában alaposan feltárja a jelenség okait, gyakoriságát és az erőszakos cselekmények formáit. Részletesen foglalkozik a feleségek ellen elkövetett házastársi erőszakkal is. A vizsgálatot végző szakember a társadalom különböző rétegeit képviselő nőket faggatta a családjukban uralkodó szokásokról és visszásságokról. A megkérdezettek mindegyikével hosszú időn keresztül beszélgetett, így mód nyílt arra, hogy a családi intim szférák gondjait is feltárják. A felmérésben több mint ezer tizennyolc éves és ennél idősebb nő vett részt. A szociológus egyik kérdése az volt, „megengedhető nevelési módszernek tartja-e a gyermekek verését, ütlegelését?” A megkérdezett nők egyharmada - többségük anya, illetve nagymama - szerint elfogadható módszer a gyermekverés. Hagyományos és hatásos nevelési eszköz a büntetéssel együtt. „Ettől tanul becsületet a gyerek” - állították sokan. „A szülőnek joga van megpofozni a gyermekét” - vélte a többség. Csupán a megkérdezettek 17 százaléka gondolta úgy, hogy ezt nem teszi, nem teheti meg. Némelyek inkább nem válaszoltak a kérdésre, mint hogy színt vallottak volna. A nők 70 százaléka helyeselte a módszert, mert a verést a nevelés mindennapi eszközének tartja. A felmérés adatai szerint minél iskolázottabb volt a válaszadó, annál inkább elutasította mint a gyermennevelés eszközét. A nyolc osztályt végzettek 80 százaléka egyértelműen helyeselte a fenyítést, az egyetemet végzettek közül viszont „csak” 67 százalék. A vizsgálat figyelemre méltó tanulsága, hogy a válaszok között nem lehetett különbséget tenni a nők lakóhelye szerint. Vagyis a vidékiek közül éppen annyian helyeselték a verést, mint a nagyvárosban élők. Eszerint nem állítható, hogy falun gyakrabban ütlegelik a gyereket, mint Budapest belvárosában. A felmérésben részt vevő nőket arról is faggatta a szociológus, vajon gyermekkorában őt is verték-e a szülei. A válaszadók közül 4,9 százalék állította, hogy otthon gyerekként rendszeresen bántalmazták, közülük pedig 14,9 százalék beismerte, hogy ő is nevelési eszközként alkalmazza a pofont. Meglepő volt a vizsgálat azon megállapítása, hogy a gyermekek testi fenyítése szempontjából nincs társadalmi különbség: a szegény, sokgyermekes családban éppen úgy előfordulhat, mint az átlagon felüli anyagi körülmények között élő, jómódú egykéknél. A családok egy részében a gyerekverés mellett bevált „fegyelmezési” módszer az asszony ütlegelése is. A megkérdezettek többsége - 49,3 százaléka - úgy vélekedett, szinte minden házasságban elcsattan az asszony arcán egy-Évente több mint félmillió fiatal nőt, illetve gyermekkorút csempésznek be az Európai Unió területére - állítja az EU statisztikai hivatala és a Nemzetközi Migrációs Szervezet által készített felmérés. A különböző keleteurópai alvilági csoportok a kiszolgáltatott nőket prostitúcióra kényszerítik. Figyelmeztető és riasztó jelenség, hogy egyre fiatalabb, gyakran tizennyolc év alatti lányokat csábítanak az embercsempészek külföldre biztos egzisztencia, jó kereset ígéretével. Évente erősödő jelenség az EU-tagországokban a gyermekprostitúció, a pedofília. A felmérést végzők becslése szerint évente legalább nyolcvanezer nőt és gyermeket csempésznek Nyugat-Európába az EU-tagjelölt és aelet-közép-európai országokból, valamint Oroszországból, illetve az utódállamokból, két pofon. Okként általában a pénzhiányt, a férj vagy a feleség gyakori távollétét, a gyereknevelési vitákat említették. A felmérésből kitűnik, hogy a magyar házaspárok között igen gyakori a veszekedés. A megkérdezetteknek mindössze 14 százaléka állította azt, hogy a saját házasságában ritka az összetűzés. Az átlagosnál is rosszabbak a tapasztalatai a 28-37 éves nőknek. Közülük 40 százalék vallja, hogy férje rendszeresen megveri. A gyerekek és nők ütlegelése mellett súlyos, ám gyakran elhallgatott gond a kiskorú családtagok elleni szexuális erőszak, illetve annak kísérlete. A családok ezt szégyenként, takargatandó cselekményként értékelik, annál is inkább, mert az erőszakot elkövető az esetek többségében családtag vagy közeli rokon. A család nemhogy rendőrségi feljelentést nem tesz az erőszakoskodó ellen, de általában minden erejével igyekszik a tényeket meg nem történtté tenni. A családon belüli szexuális zaklatás minden társadalmi rétegben előfordul. A felmérés megdöbbentő ténye, hogy a gyerekkori szexuális zaklatás és a verés szorosan összefüggő jelenség. Azoknak a nőknek az egyharmada, akiket a szülők rendszeresen megvertek, azt állította, hogy gyermekként szexuális zaklatás is érte őket a családon belül. * Számtalan ok miatt kerülhet nehéz helyzetbe családos ember: olykor azért, mert ideig-óráig nincs munkája, máskor azért, mert szorgalmas és gyarapodni akar. A házat építővel, a lakását átalakítóval megtörténik, hogy néhány hétig-hónapig nem tudja hol altatni, ellátni a gyerekét. Ilyen és hasonló okok miatt keres a Fehér Gyűrű Alapítvány ún. befogadó szülőket, például nyugdíjas pedagógusokat, akik szerény fizetséggel és az időarányosan utalható családi pótlékkal támogatva befogadnak gyerekeket. Az alapítvány azért is jelentetett meg könyvet a tudnivalókról, mert az új gyermekvédelmi törvény szerint decembertől az önkormányzatok is szervezhetnek befogadó szülői rendszert. Ugyancsak a Fehér Gyűrű szervezte meg a családi napközihálózatot a főváros II. kerületében. Ez a vállalás is fizetséggel jár, további jelentkezőket várnak, főként nyugdíjas pedagógusokat. Telefon: 352 8886. A házastársak közti szóváltások gyakran a tettlegességig fajulhatnak. (Képünk illusztráció) Anyaoltalmazó a A Tárki felmérésének adatait szomorú tapasztalatok igazolják: az érdi anya-gyermek szállót hét évvel ezelőtt azért hívták életre, hogy a hajléktalan nőkön segítsen. Egyszer csak azt vették észre az ott dolgozók, hogy egyre több bántalmazott, otthonról a gyerekeivel együtt elmenekült nő lakik benne. Az ország minden részéből fogad rászorultakat. Tizenhét ágy van az öt szobában, a mindig telt ház vezetője Grátzer Mihályné. Az üldözött anyák nem a lakóhelyük közelében akarnak megbújni. Van néhány krízisszálló, ahol csak rövid időre húzhatják meg magukat az asszonyok. Mi három hónapra vállaljuk a rászorulókat, miután megbeszéltük velük a gondjaikat. Közösen keressük a lehetőséget az esetleges megoldásra! Tudnunk kell, hogy a rászoruló problémája, például a férjjel való ellentéte megszüntethető-e, és ha igen, akkor hogyan? Ugyan mit tud segíteni egy anyaotthon ugyancsak nő dolgozója az agresszív férj ellenében? Egyáltalán, hogyan szólhat bele egy család magánéletébe? Jó, ha a szociális munkás megússza pofon nélkül a férj oktatását - gondolhatja a kívülálló. - Ha meghallgat, megváltozik a véleménye - így Grátzer Mihályné. A hozzánk menekülő anyák általában azzal kezdik, hogy „csak addig húzzák meg magukat nálunk, amíg albérletet találnak”. Mi pedig jól tudjuk, hogy ebből nem lesz semmi, hiszen ma egy két-három gyerekes anyának ennél jóval kevesebbre sem futja a jövedelméből. Nem is erről beszélgetünk, amikor először leülünk velük. Sokkal inkább igyekszünk megtudni a házastársak vagy életközösségben élők közötti ellentétek okát. Egy konkrét eset: a fiatalasszonyt azért verte a férje, mert sokat költött ételre, nem maradt pénze a hónap végére. Kiderült, hogy a nevelőintézetben felnőtt hölgy azt sem tudta, hogyan kell hozzáfogni egy pörkölt elkészítéséhez... Aki reggel nyolckor még nem tudja, hogy mit készít ebédre, mikor mit kell kimosnia, és erre mikor lesz ideje, annak könnyen meggyűlik a baja a férjével. Más asszonyok nem tudják, hogyan kell játszani a gyere kitaszítottaknak Bántalmazott nők, így nevezik a szociológusok azokat a hölgyeket, asszonyokat, anyákat, akik a fizikai erőszak - legtöbbször a férj ütlegei - elől menekülve tetőt keresnek a fejük fölé. Nem mindig bizonyítható a bántalmazásuk, például a családon belüli nemi erőszak, kivált, ha az elkövető mások előtt mintaférj, mintabarát benyomását kelti. (A feleség pedig titkolja, szégyelli a verést, az erőszakot.) A telefonáló nők többsége beéri azzal, hogy elmondja a sérelmét, bánatát. Máskor pedig: „felkaptam a gyereket, és elrohantam otthonról, itt vagyok az utcán.A NA-NE (Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület Budapesten működő országos szervezet. Nógrádi Judit és munkatársai mindenkinek segíteni próbálnak jogi tanácsadással, anyaotthonba irányítással. Olyan ügyvédek jelentkezését várják, akik karitatíve hajlandók vállalni a bajbajutott nők képviseletét. Emellett önkéntesek képzését szervezi az egyesület, többek között a telefonügyelethez, száma: 267-4900 vagy 06-80/505-101. linkkel, nem érzik kötelességüknek, hogy a kicsiket este nyolckor le kellene fektetni... Nálunk - a többi anyuka hatására és a mi segítségünkkel - gyorsan pótolják ezeket a hiányosságokat. Nemegyszer befőttet teszünk el, az intézmény kertjében zöldséget ültetünk, szüreteljük a termést... Közben a férjek is előkerülnek, velük is beszélgetünk. Örülünk, amikor együtt mennek haza. Ezekben az esetekben nem a történet a fontos, hanem az, hogy a hölgyek hitükben megerősödnek, nem bizonytalankodnak otthon, mert megtanulták, hogy mit hogyan kell tenniük a családjuk boldogsága érdekében! Talán mondanom sem kellene, hogy a kevésbé ideges nők jóval toleránsabbak lesznek a párjukkal, a gyerekeikkel. Lóránth Ida-Szilas Zoltán 7. oldal