Vasárnapi Hírek, 2000. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-22 / 43. szám
8. oldal Űrveteránok hosszú bevetésen Bizonyos tevékenységek esetében kitolódhat a felső korhatár. Sakkozni - méghozzá kiválóan - aggastyánok is tudnak (nem egy bábuvirtuóz forgatta meg a fiatalokat hatvanon, sőt hetvenen túl), öreg költő nem feltétlenül vén költő, szobrászok és festők késői remeklései szintén sűrűn előfordulnak. Ezzel szemben, hogy csak néhány példát említsünk, a női úszásban és a tornában bizony a tizenéveseké a világ, a negyvenes éveiben járó focistának pedig nem sok keresnivalója van a profik mezőnyében. Nem ismerem az űrhajózás kódexét és az asztronautákkal szemben támasztott követelményeket (fizikai és egyéb feltételeket), ám laikusként is megesküdnek rá: itt aztán mindenkit alaposan átvilágítanak még gyakorló felszállás előtt is (szív, tüdő, szem stb.). Nyugdíjasok tündöklése? Ugyan már - kivéve a tudományos kísérleteket. Mindezek alapján eléggé kétkedve kísértem figyelemmel az Űrcowboyok című új amerikai film - amúgy sok más elődjéből ismerős - cselekményét. A történet arról szól, hogy egy régi orosz műhold megmentése, s ami ezzel egyet jelent: a fenyegető súlyos veszély elhárítása érdekében nagypapákat mozgósítanak. Olyan megroggyant férfiakat, akiket anno - több mint négy évtizede - félreállítottak, noha szakértelmükhöz, bátorságukhoz, elhivatottságukhoz kétség sem férhetett. A Daedalus-csoport tagjai igencsak tökös fickók. Arcuk barázdált, de teszik a dolgukat, s vigaszágon is bemasíroznak a győzelembe. Az alapszituáció komplett képtelenség, igaz, némi irónia is színezi a mesét, de hát nem is ez a lényeg. Clint Eastwood - nemrég köszöntötték hetvenedik születésnapján - saját magát és kitűnő szerepjátszó kollégáit örvendeztette meg a logikának fittyet hányó, viszont szórakoztató és mozgalmas sztorival, akciókkal, fordulatokkal, látványosságokkal. Az Űrcowboyok mindemellett szabványmutatvány, ami nem baj, inkább csak az zavaró - s ezt nem is a szerzők tekintélyes számú esztendeinek számlájára írjuk, hogy gyakran rátelepszik a rutin a képsorokra. „Minden trükköt bevetettünk” - mondja büszkén Eastwood papa nyilatkozatában. Dicsérjük meg érte őt is, társait is (Tommy Lee Jones és Donald Southerland szintén sürög-forog a csapatban) abban a reményben, máskor hihetőbb kalandok részesei lesznek a vásznon. (Forgalmazó: InterCom) (v. j.) A négyesfogat sokat tapasztalt, barázdált arcú tagjai: James Garner, Tommy Lee Jones, Donald Southerland és Clint Eastwood Tour de Djabe 2000 koncertfelvételt bemutató koncertet tart a Djabe október huszonhetedikén, este nyolc órakor a Pesti Vigadóban. A Tour 2000 című album hangulatát ennél jobban nem is idézhetnék fel... A 2000 tavaszán megtartott turnén a legendás világítást videokivetítővel egészítették ki, melyen a számok mondanivalójához és hangulatához illeszkedő animációkat és filmeket vetítettek. A Djabe a koncerteket rögzítette és a teljes turné legjobb pillanataiból összeállított egy közel nyolcvanperces CD-t. Az album egyfajta válogatás is a legjobb Djabe-felvételekből, hiszen olyan klasszikusok csendülnek fel rajta - többek között -, mint a Djabe, a Visions és a Withd Tai To Nyöghette az élet szívig fájó rettenetét a Főszínház. Már a név is megmozgathatja a fantáziát. Kivált, hogy a „főnevezés”, így egybeírva, ha nem is hét, de legalább négy dologra, fontos fogalomra, témára, hangulatra is utalhat. Jelezheti például a szín, a színház többféleségét és a hétkezdő hétfő újdonságát, reményét. Számszaki szempontból viszont azt is sugallhatja, hogy ez az új színház - mely a Ruszt-féle Független Színpadból nőtt ki -, mindösszesen 7 főből áll. De hagyjuk a mellébeszélős név- és szómagyarázatot a hivatásosokra. Maradjunk a tényeknél. A Merlin Színházban bemutatkozott Budapest egyik legújabb és talán még kevéssé ismert csapata, a 7 Főszínház társulata. Napforduló című darabjuk a kitűnő erdélyi költő, Szilágyi Domokos életére, és ha nem is hét, de öt színész (alternatív amatőr?), Paulovics Endre, Szalóky B. Dániel, Kustos Orsolya, Kaszás Villő és Szántó Péter játékára, versmondására variálódott. Darab? Színjáték? Ez talán túlzás. Szalóky B. Dániel dramaturg-rendező-színész összeállítását inkább a színvonalas irodalmi órák kategóriájába sorolnám. Kétségtelen, az ihletett irodalmi „igehirdetésben” felsejlik a tragikus sorsú költő drámája, akinek „születése előtt 200 évvel már megírták a múltját”, és aki sohasem juthatott el odáig, ahol „az anyag létformája a mosoly...” „Lett, tett és nyöghette”, az élet kétségbeesett rettenetét, egészen az önpusztításig. Ha nagyon akarjuk - és ha elfogadjuk az előzetes tartalmi ismertető útmutatását -, akkor még bizonyos általánosítható „fausti vonalat” is felfedezhetünk a laza szövésű történetben. Mert hát a Napforduló - ahogy írja Szalóky - azokról szól, akik „az élet útleágazásaiban a helyes irányt” keresik. Lehetséges... Ami biztos: a Napforduló minden fordulata, fejezete, mondata Szilágyi Domokos verseire, szófordulataira épült, rapszodikus, néha tán önkényes sorrendben. A némileg megkevert szó- és sorszedetből, a tömény idézethalmazból egyértelműen kiderült: Szilágyi Domokos fantasztikusan nagy költő volt. A hetvenes évek talán legjobbja. Vagy még annál is több. És azt hiszem, ez a lényeg. Nem véletlenül nevezték, Ady, József Attila, Arany és Babits egyenes ágú örökösének. „A 70-es évek fiatalsága fedezte fel, s vallotta magáénak Szilágyi Domokos gondolatait, lendületes képeit. Valahogy elakadt az újabb nemzedékekre való átörökítése. Ennek pótlását hivatott betölteni ez az előadás” - olvasom a Napforduló előzetesében. Hát igen. A premiert követően lerohanok a közeli könyvtárba, hogy átlapozzam köteteit. „Szilágyi Domokos? Hát az kicsoda?” - néz rám enyhe csodálkozással a jól fésült, ifjú tanító néni... Tessék, ennyit ér a költő, ha magyar. A hazai iskolakönyvtárakban. (gantner) -11 Furtwänglerrel forgat Szabó István Wilhelm Furtwängler, a világhírű karmester a nácik hatalomátvétele után is Németországban maradt. A Berlini Filharmonikusok vezető karmesterének háborús magatartásáról 1946-ban kellett beszámolnia. A forgatókönyv Ronald Harwood Taking Sides című színdarabja nyomán készült. Az Oscardíjas filmrendező hosszú pályáján ez lesz tehát az első produkció, mely nem az ő eredeti írásán alapszik. Az 1946-ban játszódó történet azonban tökéletesen illeszkedik Szabó István eddigi munkásságába. „Furtwängler esete nem csupán német történet” - mondta a forgatás előtt a rendező. Utalt arra, hogy hasonló lelkiismereti tusakodásokkal kellett megküzdeniük olasz művészeknek Mussolini idején, spanyol művészeknek a Francokorszakban és orosz művésztársaiknak Sztálin diktatúrája alatt. A 24 millió márkás költségvetésű film két világhírű főszereplője Harvey Keitel (Arnold őrnagy) és Stellan Skarsgard (Furtwängler) lesz. A munkálatok legnagyobb része eredeti helyszíneken zajlik, a felvételek a babelsbergi stúdióban fejeződnek be. ynem Kultúra, Művészet, Szórakozás 2000. október 22 Pártálomtalanítás • Orsi gyűlés az Almássy téren • Pesty-archív • Szőke kóla... Portásország hosszú víkendje Művészeti szamizdatok a tiltás-tűrés-támogatás rendszeréből. Fesztivál a Kádár-kor kísértetkastélyában. Hogyan jut el egy nemzedék az Alföldi papucstól a Batthyány-örökmécsesig? Hová tűnt az iskolarádió és a zsebtévé generációja? Kis utazás a hetvenes és nyolcvanas évek korába október 27-28-án az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Ma már csinálhatjuk a fesztivált... Sajtóanyag ott hátul, a kisasztalon - mutatja az egyik fesztiválszervező. Nyugodtan el lehet venni... Odalépek: néhány barna boríték a hetvenes évekből, bal felső sarkában iktatószám (1980/42), közepén felkiáltójeles felirat: Szigorúan Bizalmas! Nyúlok érte, de kezem fél úton megtorpan. Ez az, fordulok vissza, s harsogó nevetés nyugtázza: a poén bejött. Hát igen - ma már könnyen nevetünk. Könnyen...? Nem is olyan biztos. Eldönthetjük - vagy legalábbis szembesülhetünk néhány kérdéssel a Kis utazás fesztiválon. Találkozhatunk olyan befutott vagy eleve illegálisan terjesztett lapokkal, amelyekről hallani sem nagyon hallottunk akkoriban. S újra láthatunk olyan tárgyakat, amelyekről már meg is feledkeztünk, pedig talán még ott hevernek szekrényünk mélyében. Például: MK 25-ös magnó és szimatszatyor... De lesz trafik, céllövölde, gesztenyesütő, Gomba presszó, és természetesen sűrű igazoltatás. Premier előtt láthatják a fesztivál résztvevői Búzás Mihály új filmjét, a Kis utazást. A történet abban az időben játszódik, amikor a külföldre vágyó kelet-európai fiatalság leginkább a „testvéri-baráti” szocialista országokat látogatta. 1980-ban már lehetett Coca-Colát és Levi’st kapni a boltokban - a berlini fal azonban még tartotta magát. S ekkor egy magyar kisváros gimnáziumi tanulói - a 3. kések - akaratuk ellenére, szinte véletlenül megnyerik a Ki tud többet a KGST-ről? témában kiírt tanulmányi versenyt. Jutalmul az NDK-ba utazhatnak, egy nemzetközi szocialista építőtáborba. A film és a fesztivál ugyanazt a kérdést teszi fel: a mai harmincas nemzedék tud-e még józanul szembenézni önmagával, egykori pártállami élményeivel és eddigi teljesítményeivel. Márta István elgondolkodtató mottójával élve: „Mi a generációváltás? Egy negyvenes is lehet fiatal, ahogy egy harmincas is koravén. Egy nemzedék talán akkor a leghasznosabb, ha mindenkivel szót ért...” Akkor bizony... (király) HÉT VÉGI KÖNYVTÁR Szomorú és fogat csikorgató szociográfiát írt ismét Moldova György. Az Európa hátsó udvara című kétkötetes munka a szabolcs-szatmár-beregi tájról és környezetéről - az író szavával „Nyíregyházától a kárpátaljai Rahóig és a felvidéki Ágcsernyőtől a partiumbeli Nagykárolyig terjedő” területről. Szomorú könyv, mert az emberek többsége keservesen nehéz körülmények között él, az ő sorsuk nemigen vidítja fel az arra járót. És, fogat csikorgató, mert az ottani nyomorúság nem okvetlenül az arra lakó magyarok, ukránok, románok bűne, hanem sok tekintetben kívülállók, 400 esztendő - azon belül legalább 40+10 év politikájáé. Hétköznapi emberek tucatjai, egyszerű történetek százai villantják föl a jelent és a közelmúltat, szétzüllesztett téeszeket és néhány vállalkozó sikereit, határátlépők körüli ügyeskedéseket és az abból kimaradók, havi tízezer forintos jövedelmet beosztók kínlódását. (bujdosó) Zárt térben légiesen Díj a kortárs magyar balett legjobbjainak Kiemelkedő művészi teljesítmény, sikeres helytállás a rangos nemzetközi megmérettetéseken is. Lényegében ennyi kell ahhoz, hogy valaki átvehesse - felnőtt és junior kategóriában - a Philip Morris Magyar Balettdíjat. Idén ez Cserta Józsefnek és Cserpák Szabrinának sikerült. Az elismerést a Thália Színházban adta át Seregi László, a kuratórium elnöke. A negatív hősök, mondotta Seregi László a díj átnyújtásakor tréfásan, a Philip Morris Flowers Balett Award plakettjének formájára célozva. Kék üvegkristály lap, benne áttört sziluett - egy táncos alakja. Bravúros formai megoldás - és nem kevés bravúr kell ahhoz is, hogy valaki magáénak tudhassa. Cserta József - a Magyar Állami Operaház magántáncosa - ezt már többször teljesítette. A klasszikus és modern balett szinte valamennyi jelentős szerepét eltáncolta; vendégszerepeit Nyugat-Európában és a Távol-Keleten; díjakat nyert Peruban és Capriban. A junior kategória díját Cserpák Szabrina, a Győri Balett magántáncosa érdemelte ki a Rómeó és Júlia címszerepében nyújtott alakításáért. A rangos zsűri (Szabó István, Jancsó Miklós, Eszenyi Enikő, Presser Gábor, valamint az operaházi, a győri, a pécsi és a szegedi balett-társulatok képviselői) idén már nyolcadszor dönthettek. Reméljük, még sokáig nem utoljára - hiszen ez a díj, bizony, arra is jó, hogy enyhítsen a művészek hétköznapi gondjain. A tér szorításában a művészet mintha negatív tartomány lenne, ezért oly sokatmondó a plakett formája - bólinthatunk valamennyien Seregi László szavainak igaz tartalmára. (soós) A Győri Balett juniorgyőztes kiváló fiatal szólótáncosa, Cserpák Szabrina Lyon város zenészei a Francia Intézetben Az új művészet seregszemléjén, a Budapesti Őszi Fesztiválon francia muzsikusok is pódiumra lépnek: október 24- én, kedden a Lyoni Nemzeti Zenekar szólistái adnak koncertet. A Francia Intézetben rendezett hangversenyen Debussy, Dusapin, Boulez és Kurtág művei hangzanak fel. A Lyoni Nagy Koncertek Társaságát 1905-ben alapították, utódjaként született a Lyoni Nemzeti Zenekar, amikor 1969- ben az együttes igazgatását, támogatását Lyon városa vállalta magára és a társulatnak egy koncerttermet is biztosított. A zenekar gyakorta turnézik Európa mellett az Egyesült Államokban és Japánban. Az együttes rendszeresen dolgozik olyan neves karmesterekkel, mint Eliahu Inbal, Neeme Järvi, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, s olyan világhírű szólistákkal, mint Martha Argerich, Maria Joao Pires, Isaac Stein, Yo-Yo Ma vagy Schlomo Mintz. A Lyoni Nemzeti Zenekar korunk zenéjének hivatott előadója, így az együttes felkérésének századunk nagy zeneszerzői, köztük Luciano Berio, Lukas Foss vagy Krzysztof Penderecki tettek eleget, akik saját műveikért vezényelték a zenekar élén. Az együttes előadásában az európai közönség először hallhatta Eliott Carter, Toni Takemitsu és más kortárs zeneszerzők darabjait. A francia zenekar „vendégzeneszerzői posztot” is fenntart. Michael Jarrell, Pascal Dusapin és Jean-Louis Florentz után Philippe Hersant az, akit a zenekar „saját” zeneszerzői minőségben fogad. A szólisták a Lyoni Nemzeti Zenekar magyarországi fellépése előtt lépnek a budapesti publikum elé, s így a zenerajongók ízelítőt kapnak abból a koncertsorozatból, amelyet a neves együttes decemberben ad majd hazánkban. S. E.